Belga juhászkutya fajták: malinois, groenendael, tervuren, laekenois

A kutya, mint háziállat az ősidők kezdete óta, a távoli paleolitikumtól számítva hűséges társa az embernek. Ahogy a korai társadalom fejlődött, és őseink fokozatosan a vadászó és gyűjtögető életvitelt hátrahagyva földműveléssel és állattartással kezdtek foglalkozni, úgy jelent meg a pásztorkodás is mint fogalom. Az évezredek során a pásztorok mindvégig hűséges társként tekintettek a juhászkutyákra, amelyeket alapvetően két nagyobb csoportra oszthatunk,

• a nyájat őrző, nagyobb testű, vadabb fajtákra (pl. kaukázusi juhászkutya),
• valamint az ezeknél valamivel kisebb, vagy akár jóval kisebb, egyben mobilisabb, jobban kezelhető, no meg rendkívül intelligens terelőkutyákra (pl. border collie, ausztrál juhászkutya). 

Ebbe a két csoportba természetesen számos különböző fajta tartozik, amelyek megjelenése, testmérete és viselkedése nagy mértékben összefüggésbe hozható azzal a földrajzi régióval, ahol éltek és dolgoztak. Így például a ridegebb, hidegebb fennsíkokon, hegyi tisztásokon a nyájakat őrző pásztorkutyák evoluciója során a hosszabb szőr, valamint nagyobb testméret, párosulva a vadabb, területőrző természettel előnyt jelentett, hiszen nekik farkasokat és medvéket kellett elriasztaniuk. Ilyen az előbb példaként hozott kaukázusi juhászkutya, amely ahogy a nevében is szerepel a Kaukázus hegyeiben fejlődött ki, ahol a nyájakat őrzését, védelmét bízták rá. A kaukázusi juhászkutyák, ahogy más hegyi juhászkutyák is (az alábbi képen egy pireneusi juhászkutya látható) általában egy magaslatról figyelték a nyájat, ahonnan azt jól beláthatták, és ha farkas jelent meg a közelben, ádázul védelmezték a nyájat, ha kellett, életüket is feláldozva.

Ezzel szemben a síkságokon terelt nyájak esetében kevesebb nagytestű fajtára volt szükség, hiszen vadállatból is kevesebb volt az emberek által nagyobb mértékben benépesített területeken. Itt inkább a terelőképesség - így a mobilitás, gyorsaság és intelligencia - dominált, szóval olyan terelőkutyákra volt szükség, amelyek a széles síkságokon egyben tudták tartani a nagyszámú nyájat, folyamatosan visszaterelve az elcsattangoló állatokat. A már fentebb felsorolt angolszász terelőkutya fajták mellett egy továbbit mindenképpen meg kell említenünk, jelesül a pulit, amely a legismertebb magyar kutyafajta a nagyvilágban. Természetesen a síkságokon legeltetett nyájak mellé sem ártott néhány közepes, nagyobb méretű, vadabb fajta (lásd például a két legismertebb ilyen magyar fajtát, a kuvaszt és a komondort, amelyeket nyilván a Kárpátokban legeltetett juhok mellett a síkságokon terelt marhacsordák mellett is alkalmaztak), hiszen a farkasok le-lejöttek a hegyekből és a rablókat is távol kellett tartani a nyájtól.

És akkor most térjünk rá a cikkünkben tárgyalt belga juhászkutyára, amely elsősorban kiváló terelőtehetségéről vált világszerte ismertté és rendkívül népszerű fajtává. A terelőkutyák közt az átlagosnál nagyobb méretűnek számít, így őrző-védő szerepben is helyt tud állni. Sokan nem tudják, de belőle tenyésztették ki később a német juhászkutyát is, amelynél még hangsúlyabb a kontrollált őrző-védő szerep, amelyhez egy belga juhászénál némileg nagyobb testméret, valamint robosztusabb testalkat társul. Az alábbi képen egy felnőtt német juhászkutya "játszik" egy malinois belga juhász kölyökkutyával:

A belga juhásznak amúgy mondhatni örökölt és ösztönös viselkedése a terelés. Ez az oka annak, hogy még manapság is a városi környezetben tartott belga juhászkutyák sétáltatása során előfordul, hogy kedvecünk lelkesen alkalmazni kezdi terelői készségét :)

Ahogy a hatalmas, szabad legelőkön való jószágtartás lassan visszaszorult, úgy változott a belga juhászkutyák feladata is. A városok virágzásnak indulásával, valamint a magángazdaság elterjedésével új szerepekben kellett helytállnia a fajtának, így a birtok őreként, illetve a 20. században már rendvédelmi kutyaként, rendőrkutyaként is. Ezen szerepekben nyilvánvalóan sokkal inkább a kutya mérete, fizikai ereje, harapásának ereje voltak mérvadóak. Rendőrkutyaként továbbá különösen fontos volt az intelligenciája, taníthatósága és kontrollálhatósága is. Itt tudnék visszacsatolni a megelőzőleg a német juhászkutyával kapcsolatban írtakhoz.

Belga juhászkutya standard

A 19. század végével és a 20. század fordulóján egyre inkább elkezdtek az egyes kutyafajták szakszerű tenyésztésével foglalkozni, valamint megjelentek a kutyafajta leírások és standard-ek is, amiknek a tenyésztők megfelelni próbáltak / kényszerültek, hiszen a kutyakiállításokon és versenyeken ezek alapján zsűrízték kutyáikat.

A belga juhász fajtaleírás / standard meghatározza az ideális belga juhászkutya jellemzőit, mind annak küllemét, mind pedig természetét tekintve.

Ami a kutya belső tulajdonságait illeti, az egyik legfontosabb szempont a kutyák viselkedése, pontosabban az összhang, valamint a kommunikáció a juhászkutya és a gazdája közt. Hatalmas előnynek tekinthető az ádáz természet, hiszen a kutya szerepe abban is áll, hogy ha kell, megvédelmezze gazdáját vagy annak tulajdonát. A kiemelkedő kommunikációs készség megléte ember és négylábú között azonban minden más tulajdonságra való igényt megelőz. Ezen képességet a belga juhászkutyák esetén leginkább úgy lehet felmérni, hogy milyen sikerrel felel a számára kiadott parancsra, illetve hogyan képes annak teljesítésére. Szempontként tekintenek arra is, hogy milyen ösztönzésre reagál leginkább az adott juhászkutya, és mennyire számít könnyűnek a kezelése. Így alakult ki a hűséges, odaadó és alázatos, de egyben ádáz és gazdájáért mindenre kész modern belga juhászkutya képe.

Ami a küllemét illeti, itt már feltétlen szólnunk kell arról, hogy a "belga juhászkutya" az valójában egy összefoglaló név, hiszen 4 altípusa is létezik, amelyek belső tulajdonságai nagyban hasonlítanak, megjelenésben viszont jelentősen eltérnek.

Ezen altípusokra bontás olyan külső jegyek alapján tehető meg, mint például a bunda, amelynek színe, textúrája és hossza jó alapot ad az egyébként hasonló felépítéssel rendelkező belga juhászkutya fajták megkülönböztetésre. A különböző kutyatípusok elnevezése alapjául főként a belga fővároshoz, Brüsszelhez közeli városok nevei szolgáltak. Például a laekenois belga juhászkutya, amely durva, drótszerű bundájáról ismert, Brüsszel városának északi része, Laeken történelmi városrésze után kapta a nevét. Ez a terület annak idején még önálló településnek számított.

A Brüsszeltől keletre fekvő Tervuren város szolgált névadóul a tervuren altípus számára, amely barna bundájával kontrasztban lévő, fejét maszk alakban fedő fekete szőrzetéről és izmos testfelépítéséről könnnyen felismerhető.

Groenendael városának nevét viseli egy másik, izmos alkatáról, sűrű bundájáról ismert belga juhászkutya. Mindközül viszont talán a legismertebb a belga malinois juhászkutya - melynek fő jellemzője rövid vöröses tónusú bundája, valamint fekete maszkja - pedig Malines városa után kapta a nevét. Standardját 1880-90 között rögzítették, ezen négy fajtából a legkorábban.

Ahogy az sajnos a legtöbb európai kutyafajta esetében igaz volt, az első, majd a második világháború során a belga juhászkutyák száma is jelentősen lecsökkent, de szerencsére ahogy a dolgok rendbejöttek egyedszámuk ismét növekedésnek indult.

A 20. század második felétől a belga juhászkutyákat már Európa jóformán minden területén tenyésztették, jórészt eredeti terelő szerepkörüktől eltérő feladatok ellátására. Innentől kezdve például egyre gyakrabban lehetett velük találkozni a családi házak őrzőjeként, illetve rendőrkutyaként is a nagyobb nyugat-európai városokban. Ezen faladatokra, ahogy arról már korábban is kifejtettük közepes méretű testfelépítésük, erős harapásuk, jó kezelhetőségük, valamint rendkívüli intelligenciájuk tette igazán alkalmassá őket.

Az arra való törekvések, hogy elkülönítsék egymástól a fentebb említett négy altípust, sikeresnek bizonyultak. Manapság annak ellenére, hogy mindegyikük ugyanaz a kutyafajta - azaz belga juhászkutya -, mégis eltérnek a társadalomban betöltött szerepeikben, népszerűségükben, illetve a versenyeken és kutyakiállításokon is elkülönítve vesznek részt. Mindazonáltal mindegyikükről elmondható, hogy testfelépítésük és magasságuk nagyon hasonló, várható élettartamuk pedig megfelelő életvitel mellett 12-14 év.

A hosszúszőrű belga juhász: a groenendael és a tervuren

A groenendael ránézésre könnyen megkülönböztethető a többi belga juhászkutyától bundája hossza és színe alapján. Szőre fekete és - fejét leszámítva, ahol inkább rövidnek mondható - mindenütt hosszú. Testfelépítése izmos, megjelenése agilis, egyben elegáns. A felnőtt hím marmagassága kb. 66 centiméter, súlya pedig elérheti a 34 kilogrammot. A leginkább szabadtéren, nagy területen, kertben vagy udvaron érzi jól magát, lakásban tartani hatalmas mozgásigénye és hosszú szőre miatt sem ajánlott.

A modern groendael, csakúgy, mint ősei szintén kiválóan teljesít őrző-védő kutyaként. Intelligens és barátságos, nyugodtan választhatjuk négylábú társunkként kisgyermekes családunkba, de akkor is, ha háziállatokkal osztjuk meg otthonunkat. Nem szereti a magányt, az egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy már kora kölyökkorától aktív szociális életet éljen. Ennek az igényének elhanyagolása szorongás kialakulásához vezethet esetében.

Mindenképp aktív gazdit igényel a számára megfelelő mentális stimuláció fenntartása érdekében. Az ősi, terelő ösztön továbbra is aktívan él benne, és szívesen próbálkozik gyakorolni azt akár a kisgyermekekkel is. Kedves és családbarát kutya, kezdő gazdi számára is nyugodt szívvel ajánlható társul.

Jó hír bárki számára, aki Magyarországon szívesen választaná a groenendael belga juhászkutyát kedvencéül, hogy több remek tenyésztő is foglalkozik ezzel a kutyafajtával országunkban, sokuknál pedig egyaránt megtalálhatjuk a groenendael mellett a tervuren változatot is, amely a másik jellegzetes, hosszúszőrű belga juhászkutya típus. Felépítése a groenendaelhoz hasonló, átlag súlyában és magasságában szinte megegyezik a két típus. Külsejét tekintve talán egyedül csak az különbözteti meg a groenendael változattól, hogy bundája a fekete szín mellett mahagóni árnyalatokat is tartalmaz. A lentebb mindjárt tárgyalásra kerülő malinois belga juhászhoz hasonlóan a tervuren esetében is gyakran megfigyelhetjük a tipikus fekete maszkot.

Az eltérés a két típus jellemét tekintve leginkább abban nyilvánul meg, hogy a tervuren könnyebben alkalmazkodik a beltéri környezethez, azonban sokkal vokálisabb, illetve hajlamos a féltékenységre. Mindazonáltal ugyanúgy hosszú szőrű és nagy mozgásigényű kutya, így lakásban tartása szintén nem ajánlott.

A féltékeny viselkedés a tervuren belga juhászkutya esetében sajnos korai szocializáció segítségével sem küszöbölhető ki, így azon leendő gazdik számára, akiknek otthonában kisgyermek vagy kisállat is él, a groenendael juhászkutyát ajánlanánk inkább.

A laekenois: különleges bunda, különleges státusz

A belga juhászkutyák négy típusa közül a laekenois rövid, durva, drótszerű szőrzettel rendelkezik. Bundájának típusából kifolyólag gyakori fésülést, kefélést és időnkénti fürdetést is igényel. A groenendael és a tervuren belga juhászkutyákkal összehasonlítva természetét tekintve sokkal visszahúzódóbb, családjával szemben azonban ugyanúgy szeretetteljes és ragaszkodó.

A laekenois nagyon különlegesnek számít a kutyafajták között és mindössze ezer példány él belőle világszerte. Színe változatos; bundája lehet fekete, krémszín, barna, sőt akár tarka is.

A tapasztalatok alapján a laekenois belga juhászkutya remekül alkalmazható kereső és mentőkutyaként is.

Társaival (groendael, tervuren, malinois) ellentétben, akik valamilyen mértékben azért alkalmazkodóképesek életerüket tekintve, a laekenois kizárólag szabadtéren érzi jól magát, semmilyen körülmények közt nem viseli jól a lakásban tartást.

Mivel ezen kutyafajta nagyon-nagyon ritkának számít, beszerzése is nehézkesebb a többinél. Mindenkinek, aki szívesen fogadna családjába laekenois belga juhász kutyát őszintén ajánljuk, hogy gondosan nézzen utána a kiválasztott kennelnek. A fajta ritkaságából adódóan csak kevés tenyésztő rendelkezik fajtiszta laekenois kutyákkal, így mindenképp ajánlott előre tisztázni a kiválasztott kiskutya pontos származását a későbbi félreértések elkerülése érdekében.

A malinois: a legjobb rendőrkutya

A belga juhászkutyák közül, akik közül hármat fentebb már bemutattunk, egyértelműen a malinois a legismertebb, valamint talán a legkönnyebben felismerhető is. A malinois bundája rövid, színe lehet fekete, ezüst, szürke, krémszín, barna, vörös vagy mahagóni. Pofáján jól kivehető, fekete maszkkal rendelkezik, amely különösen könnyen felismerhetővé teszi. Jellemző tulajdonságai közé tartozik a kitűnő szaglóképessége, kitartása, állóképessége és magas intelligenciája, amelyek együttesen tették lehetővé számára, hogy sikeres karriert fusson be rendőrkutyaként is.

A német juhászkutya mellett a malinois belga juhász hosszú ideje számít a rendőrség elengedhetetlen négylábú segítőjének. Sőt, ahogy az idők során a rendvédelem, valamint a kapcsolódó kényszerítő technikai eszközök köre is jelentős mértékben átalakult, fejlődött, úgy alakult ezzel párhuzamosan az ideális rendőrkutya képe is. A nagyobb méretű, egyben hosszú szőrű, így gyorsabban átmelegedő német juhászkutyát egyre inkább felváltotta, felváltja a kisebb testű és gyorsabb malinois. Sikerét leginkább taníthatóságának, kezelhetőségének, agilis természetének, hihetetlen gyorsaságának, és ami szintén fontos, kifogyhatatlan energiájának és állóképességének köszönheti. Kiválóan és könnyedén teljesít minden olyan parancsot, ahol az idő és precizitás kulcskérdés. Mindemellett rokonával, a németjuhásszal összehasonlítva kisebb termettel is rendelkezik, ezáltal kisebb támadási felületet nyújt ellenfelének, amennyiben esetleg közvetlen összecsapásra kerülne sor. Mindezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a malinois napjaink legfoglalkoztatottabb rendőrkutyájává vált.

Nagy szabadságigényéből és független természetéből adódóan nem bizonyul olyan jó házikedvencnek, mint féltestvérei, a groenendael és a tervuren belga juhászkutyák. Ha nem sikerül magas aktivitási igényét kellően kiélégíteni, könnyen előfordulhat, hogy felesleges energiáját az otthona megrongálásával próbálja majd levezetni, ami valljuk be, nem túl kellemes élmény a családja számára. Hiperaktív természete ugyancsak felkeltheti benne a kalandigényt és a kíváncsiságot, ami akár otthonából való szökéséhez is vezethet. Szintén jellemző rá a gyakori, hangos ugatás, ami miatt ugyancsak nem szerencsés választás lakásba vagy zárt környezetbe.

Éber természetének köszönhetően remekül alkalmazható őrkutyaként, főleg nagyobb terület őrzése céljából, ahol rengeteg szabad tér jut számára.

Amennyiben azonban olyan, már tapasztalt kutyatartó keres négylábú társat, aki biztosítani tudja számára mind a kellő aktivitást, mind az elegendő teret, akár Magyarországon is fogadhat be malinois belga juhászkutyát, ugyanis ez a fajta, minden a tartásával járó esetleges kihívás ellenére egyre nagyobb népszerűségnek örvend országszerte.

Ennek bizonyítéka Lito is, az a kiváló malionois belga juhász, aki öt éves korában, gazdájával, Kivágó Arnolddal a 2016-os évben megnyerte a belga juhászkutyák világbajnokságát.

És, ha még egy híres magyar malinoist kellene megemlíteni, akkor az nem lehet más, mint a kivételes tehetségű Symba, aki egy rendkívüli képességű mentőkutya volt a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat kötelékében. Ha szeretnél többet is megtudni róla, akkor olvasd el az őt méltató, egyben sajnos búcsúztató cikket. Az alábbi fotón Ő látható:

Belga juhászkutyák helyes táplálása

Ahogy azt már a cikk elején leszögeztük, és miután az imént bemutattuk a belga juhászkutyák négy típusát, egyértelműen megállapítható, hogy valamennyire eltérő természetük ellenére ezek a kutyák igen sok tekintetben megegyeznek, ami nem is csoda azonos tőről származó génállományukat tekintve. Ennek következményeként a számukra ideális táplálkozás sem sokban különbözik.

A belga juhász kölyökkutyák szükségletei a fontos tápanyagokat illetően meghaladják a felnőttekét, mivel a kölyökkor a magas aktivitás és fejlődés időszaka. Kiskutyánknak leginkább jó minőségű proteinre, vitaminokra és ásványi anyagokra van szüksége a megfelelő növekedés elősegítése érdekében. A belga juhász kölyökkutyákat életük első hat hónapjában eleinte négy-ötször, majd napi háromszor etessük, ezt követően pedig napi kétszeri etetésre ajánlott áttérni. Figyeljünk oda arra, hogy a kölyök csontozata megfelelő ütemben, egészségesen erősödjön, fejlődjön, és mindenképpen kerüljük el az esetleges túletetést, mert az túl gyors növekedéshez, egyben gyenge vázszerkezethez vezethet. Ha jutalomfalattal szeretnénk díjazni kiskutyánkat, gondoskodjunk arról, hogy pontosan annyival kevesebb ételmennyiséget adagoljunk a következő etetés során, amennyit napközben jutalomból nasiként már kiosztottunk.

Amennyiben egy a kölyökkutyáknak készült teljes értékű prémium száraztáppal való etetés mellett döntünk, mindenképpen biztosítsunk mellé elegendő mennyiségű ivóvizet is kiskutyánk számára. Ha inkább a nyers étrendet létesítenénk előnyben, egyértelműen ajánlott előbb az állatorvossal konzultálni a részleteket illetően.

Felnőtt belga juhászkutya esetén is érdemes körültekintően megválasztani a kutyatápot, amelynek illeszkednie kell a kutya életmódjához, aktivitási szintjéhez. Egy aktív, munkakutyaként használt belga juhásznak mindenképpen magas fehérjetartalmú tápot válasszunk.

Az ideális nyers étrend legalább 70 százalékban vízből, illetve magas víztartalmú élelmiszerekből kell álljon, tartalmazzon proteint, tehát tiszta húst, valamint csontokat és zöldségeket, hogy biztosíthassuk kiskutyánk számára a megfelelő mennyiségű kalcium- és vitaminbevitelt. Nagyon fontos, hogy a kölyökkutya semmilyen számára fontos tápanyagból ne szenvedjen hiányt.

Jó minőségű táplálékkiegészítők segítségével támogathatjuk a csontok és az ízületek egészségét. Ezek továbbá ahhoz is hozzájárulnak, hogy kedvencünk bundája egészséges és fényes maradjon. A glükózamin és a kondroitin nagyban segítenek a csontok egészségének megőrzésében, a telített zsírsavak pedig, mint például az EPA-DHA, valamint a B vitamin fényessé és ragyogóvá teszik a bundát. Az említett omega-3 zsírsavak nagy mennyiségben megtalálhatóak a lazacolajban, illetve krill olajban, így mindkettő remek étrendkiegészítő a kutyáknak.

Antioxidánsok segítségével lelassíthatjuk az öregedési folyamattal járó problémákat, valamint csökkenthetjük az oxidatív stresszt, hogy kedvencünk vitalitása minél tovább lankadatlan maradhasson.

A C és E vitaminban gazdag táplálás szintén nagyban támogathatja kutyánk egészségét. Javasolt továbbá az alacsony foszfortartalmú etetés, mivel ez az elektrolit, nem pedig a protein a felelős leginkább a vesékre gyakorolt túlzott terhelésért. Amennyiben már kölyökkorban elkezdjük adagolni a lazacolajat és/vagy sörélesztőt, kedvencünk bundája időskoráig szép fényes maradhat. Ezt a hasznos táplálékkiegészítőt azonban élete bármelyik fázisában bevezethetjük.

Különleges figyelmet javasolt fordítani a belga juhászkutyák vízfogyasztására egész felnőtt életük során, mivel mind a négy típusról elmondható, hogy igen aktívak és rengeteg időt töltenek mozgással. Melegben még fokozottabban oda kell figyelnünk kutyánk hidratálására.

A hosszú, egészséges élet titka a megelőzés

Ahogy a legtöbb kutyafajta esetén ez amúgy igaz, úgy a belga juhászkutyák esetében is megfigyelhető, hogy a bundájuk állapota megbízhatóan utal egészségi állapotukra. Függetlenül attól, hogy kedvencünk kölyök, felnőtt, vagy már idősebb korba lépett, ez alapján a külső tulajdonság, esetleges tünetek alapján mindig hatékonyan tudunk tájékozódni aktuális egészségi állapotát illetően. Mindemellett azonban mindenképp javasolt a rendszeres állatorvosi kontroll, amely során fontos elvégezni az alábbi betegségek megelőzésére szolgáló szűréseket: epilepszia, csípő és könyök diszplázia, rák és rákmegelőző stádiumok, a szem egészségét tekintve pedig retina atrófia és szürkehályog szűrést. Ahogy az embereknél, úgy a kutyák esetében is igaz, hogy a betegség korai felfedezése sok esetben akár életet is menthet.

Sajnos a belga juhászkutyák közül a malinois fogékonynak számít egy bizonyos betegségre, amely a “rage” szindróma néven került be a köztudatba. Ez a betegség robbanásszerű agresszióval jellemezhető - mialatt a kutya szemei elhomályosulnak, mintha nem lenne tudatában az őt körülvevő világnak -, rohamzavart okozó genetikai polimorfizmus. Szerencsére manapság már genetikai vizsgálat segítségével azonosítani lehet azokat a kutyákat, amelyeknél fennáll ezen betegségnek a veszélye.

Zárszó

A belga juhászkutyák változatos típusai közt minden leendő gazdi megtalálhatja a számára legjobban tetsző és életviteléhez leginkább illeszkedő négylábú társat. Bárhová is utazzunk a világban, szinte már mindenütt találkozhatunk elragadó, elegáns sziluettjeikkel, lelkesen szaladgálva a parkban vagy városi séták során.

Legyen szó akár a koromfekete groenendaelról, aki bájos és ragaszkodó természetével azonnal minden családtag kedvencévé válik, az igazán ritkaságszámba menő drótszőrű laekenoisról, a bámulatos tervurenről, akinek bundája az ősz színeit hozza el otthonunkba, vagy a szuperhősökére emlékeztető maszkot viselő malinoisról, akiben titokzatos külseje ellenére egy hűséges és odaadó társra találunk, a belga juhászkutya személyében kiváló családtagot vihet haza minden gazdi, aki szívesen fogadná otthonában ezt a lenyűgöző kutyafajtát.