Az ausztrál juhászkutya - Made in the U.S.A.

Ausztrál juhászkutya, Made in the U.S.A. ... oké, erős felütés és talán igényel némi magyarázatot. Míg a fajta elérte végleges formáját, ősei igazán kalandos utat jártak be Anglián, Spanyolországon, Ausztrálián és Amerikán keresztül, de nehéz volna megmondani, mi is történt pontosan. Annyi azonban biztos, hogy a jelenleg is ismert arculatát már Amerikában, Kaliforniában nyerte el.

Több teória is létezik, hogy hogyan jutottak el Amerikába és milyen fajták képezik a fajta alapjait, a valódi ténynek mondható adat ebben az ügyben elég kevés. Ami biztosnak tekinthető, hogy az angol collie fajták és a Pireneusokból származó baszk juhászkutya is az ősei között vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy bár fiatal fajtáról van szó, ősei mindig is a nyájak terelgetésével foglalatoskodtak. Ez az ősi vér pedig már több ezer éves, szóval a bámulatos ösztönei igen mélyen gyökereznek.

1770-ben James Cook végighajózott Ausztrália keleti partjai mentén és feltérképezte a partvonalat, melyet Új-Dél-Walesnek nevezett el és a gyarmatosítók előfutáraként III. György király utasítására brit fennhatóság alá vont (hivatalosan 1770. augusztus 22-én). Ezzel tehát kezdetét vette a brit gyarmatosítás Ausztráliában. Hamarosan megérkeztek az első "telepesek", ugyanis az angolok szerint jó ötlet volt főleg fegyencekből álló csoportokat ide telepíteni. Az „aboriginalok” szerint viszont rossz ötlet volt. Jó, nem vagyunk ennyire naivak, nem hisszük, hogy bárki megkérdezte volna őket. Hamar kiderült viszont, hogy a terület kiválóan alkalmas állattartásra, így hamarosan megérkeztek az első nyájak is. Természetesen az európai gazdálkodók kutyáikat is magukkal hozták, így kerültek Ausztráliába a különféle juhászkutyák, köztük a már említett collie fajták is. Az, hogy utána ezeknek a fajtáknak az ausztráliai tenyésztése mennyire volt tudatos, az erősen kérdéses, vélhetően a terelésre leginkább rátermett példányok vérvonalát igyekeztek tovább vinni, fajtától függetlenül. És ezek az ausztrál kutyafajták jelenthetik a következő lépcsőt az aussie (~ ausztrál juhászkutya) kialakulásához.

Aztán 1848. január 24-én előbbi helyszínünktől jó messze, a kaliforniai Coloma város mellett James W. Marshall aranyat talált az American folyóban a Sutter’s Mill vállalat egyik fűrészmalmánál. Sutter azonban titokban akarta tartani a leletet, mert félt, hogy egy esetleges aranyláz tönkreteheti a környéket és őt magát is. Igaza lett. Bámulatos, hogy még közösségi média hiányában is milyen gyorsan reagálnak az emberek, ha aranyról van szó. Hamarosan mintegy 300 ezer ember érkezett Kaliforniába a világ minden tájáról, Európából, Ázsiából és Ausztráliából is. Figyelembe véve azt az apróságot, hogy a világ akkori népessége kb. a tizede volt a mostaninak, ez a szám nem semmi.

Természetesen az emberek kutyáikat is magukkal vitték és bár sokan a gazdálkodás helyet inkább aranyat kotorásztak, ezt a rengeteg embert etetni kellett, így az ide érkezett ausztrál, brit, baszk juhászkutyák végül marhacsordák terelésével vívtak ki maguknak elismerést. Aztán ezekből a fajtákból idővel kezdett kialakulni az ausztrál juhászkutya mai formája. A 20. század elejére már meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett, ekkor már tudatosan zajlott a fajta nemesítése. Szélesebb körben az 1920-as évektől kezdett ismertté és népszerűvé válni. Az első nagyobb klub megalakulása 1957-ben történt, tíz évvel később pedig elfogadták az első standardot, az ausztrál juhászkutya jellemzőivel.

A neve pedig, hát, arra is van mindenféle teória, meg legenda, meg tudományosnak mondott elmélet, a valóság vélhetően annyi, hogy egyszerűen „ráragadt” a név. A szomszéd farmer ausztrál, birkákat tart, a kutyája terelőkutya, juhász. Szóval ausztrál juhászkutya. Puff neki.

Majd biztos elkezdenek az ő génállományába is kotorászni, hogy honnan származhat, és akkor majd okosabbak leszünk. Bár...őszintén, kit érdekel, hogy mi történt vele 150 évvel ezelőtt, meg még korábban és milyen fajtákat, milyen arányban találunk meg benne, ha az eredmény egy ilyen fantasztikus tünemény? Naugye. A családja ősi, ez kétségtelen, így nincs oka szégyenkezni.

Az ausztrál juhászkutya megjelenése - Kedves külső, anatómiai nagyszerűség

Persze, értem én, hogy a szépség meghatározása egyéni preferenciák kérdése, de aki szerint az aussie kutya csúnya, az nagyobb gonoszságokra is képes. Talán a jellegzetes színei miatt furának tűnhet, de közepes méretű teste bármilyen szögből nézve fantasztikusan arányos. Talán első ránézésre nagy hasonlóságot mutat a border collie-val, ami nem véletlen, hiszen szegről-végről rokonok, ahogy arról már volt szó. Azonban, ha jobban megfigyeljük, kiderül, hogy izomtömege nagyobb, csontozata kicsit erősebb a border collie-nál. Kicsit markánsabb felépítésű, a fej formája is eltérő karakterű.

Ősei kivétel nélkül juhászkutyák voltak, testfelépítése is ehhez alkalmazkodott. Az izomzat felépítése szinte tökéletes, ennek hála gyorsaságuk, mozgékonyságuk kiemelkedő, kitartásuk lenyűgöző. Mozgásuk minden esetben elegáns, kecses, harmonikus. Erős lábaival hatalmas, akrobatikus ugrásokra képes. A hát mindig egyenes és izmos, a martól a csípőig vízszintes. A mellkas közepesen széles és mély, szintén jól izmozott.

A fej arányos, elegáns formájú, a koponya szélessége megegyezik a hosszúságával.

Arckifejezése híven tükrözi a kutya személyiségét, kedves, élénk, intelligens. Fülei nem túl nagyok, háromszögletűek, magasan tűzöttek. Szemei enyhén mandulavágásúak, lehetnek sötét-, vagy világosbarnák és kékek. Főleg az ausztrál juhászkutya merle színváltozatainál fordul elő a felemás szemszín. Ezt a heterokrómia nevű mutáció okozza és ezeknél a kutyáknál sokkal gyakoribb az átlagosnál. Ezt a nagyon látványos elváltozást egyes indián törzsek szentnek tartották, hiszen az ilyen szemmel rendelkezők barna szemükkel a földet, míg kék szemükkel a Mennyet, avagy szellemvilágot látják és „szellem szemnek” nevezték.

Jellegzetes tulajdonságuk, hogy a farok gyakran hiányzik. Ez lehet természetesen csonka vagy vágott. Előfordulnak hosszú farkú példányok is, de ez sem tekinthető "hibának".

Szőrzetük közepes hosszúságú, sima, vagy enyhén hullámos. Az aljszőrzet sűrű és erős, így elég ellenálló a hidegebb időjárással szemben is.

A szőrzet színe is nagyon látványos lehet, a legnépszerűbbek a trikolor változatok. Ezek a fekete trikolor - fekete, cser és fehér jegyekkel és a vörös trikolor - sötétebb vörös, cser jegyekkel, valamint fehérrel. Nagyon kedveltek a merle változatok is, ez lehet blue merle, vagy red merle. Ezek a színek mind elfogadhatók cser-, vagy fehér jegyek nélkül is.

Az ausztrál juhász közepes méretű kutya, a kanok magassága 52-58 cm, a szukáké 45-50 cm. Súlyuk 18-28 kg között van, de mindig arányosnak kell lennie. Juhászkutyaként nagy mozgásigényűek, elégtelen mozgás esetén hajlamosak a hízásra.

Oké, hajlamos vagyok bizonyos fajták iránt látszólag minden különösebb ok nélkül lelkesedni, sőt egyes esetekben az elfogultság vádja sem alaptalan, de most komolyan... nézzetek csak rá! Mintha valami szándékos formatervezés eredménye lenne. Mintha számított volna, hogy a tökéletes munkamorálhoz ilyen baromi formásnak kell lenni. Ha pedig a szemébe nézel...

Az ausztrál juhászkutya jelleme, vérmérséklete, személyisége - A magas IQ családi hagyomány

Ha a mentális képességeket vizsgáljuk, akkor leszögezhetjük, hogy az ausztrál juhásznak sincs oka a szégyenre, hiszen távoli unokatestvére, a border collie mellett, egyike a legintelligensebb fajtáknak. Képes az önálló munkavégzésre és feladatmegoldásra és elképesztő mennyiségű utasítást ért meg és hajt végre, már minimális képzés után is. Egy ausztrál juhászkutya kölyök már 2-3 alkalom után képes az egyszerűbb feladatok önálló végrehajtására. Bár intelligenciája megközelíti a border collie-t, jellemében, karakterében is némileg eltér tőle. Valamivel temperamentumosabb és hajlamos lehet a dominanciára, így nevelése ezen a téren nagyobb kihívást jelenthet.

Mindig élénk, tele energiával és roppant kitartó, akár munkáról, akár játékról legyen szó. Viszont igényli is a sok törődést és mozgást, a közös programokat. Szükségük van a fizikai és mentális stimulációra ahhoz, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak maradjanak. Kiváló sportkutyák, bármikor nyitottak egy kis testedzésre, legyen szó futásról, labdázásról vagy éppen ügyességi versenyekről, agility-ről (kattints az alábbi képre, és nézd meg a linkelt videót, érdemes). Ennek a sok energiának a levezetése viszont elengedhetetlen az esetükben.

Hűsége és odaadása nem kérdés, az egész családot imádja és már kölyök korától árnyékként követi a gazdit. Előfordulhat, hogy egyik, vagy másik családtaghoz jobban kötődik, de ez nem jelenti azt, hogy a többieket elhanyagolná. Erősen él még benne a védelmező ösztön, így vigyázni fog a családjára, akár házőrzőnek is alkalmas. Viszont az egyedüllétet baromi rosszul viseli, nem tanácsos hosszú időre egyedül hagyni. Egyrészt azért, mert ha fizikai és mentális igényeit hanyagoljuk, hajlamos magát "feltalálni". Intelligenciájának hála, rendkívül kreatív programszervező tud lenni. Ez kutya szemmel a jó móka kategóriába esik, a gazdik szemével vizsgálva viszont valahol félúton van a totális katasztrófa és az apokalipszis között.

Idegenekkel kapcsolatban hajlamos lehet a távolságtartásra, de könnyen barátkozik. Agresszívnek kicsit sem nevezhető, bár a rendkívül erős terelő ösztönének köszönhetően adódhatnak félreértések, ha egy nyilvános helyen kezdi terelgetni a többi kutyát, a gazdáikkal együtt.

Annyi bizonyos, hogy hatalmas egyéniségek. Bár hajlamosak kissé makacsok lenni, sőt, a ravaszság sem áll tőlük távol, alaptermészetükből fakadóan mégis jobban szeretnek megfelelni gazdáiknak, de a lehetőséget mindenképpen meg kell adni nekik.

Az ausztrál juhászkutya nevelése, tanítása

Nos, ez megint egy érdekes dolog, de itt is igaz, hogy a puszta intelligencia még nem garancia a sikerre, sőt. A kis aussie kutya van ám annyira huncut és agyas, hogy az eszét a kiskapuk felderítésére használja. Kellően ravasz hozzá, hogy a kisebb ellenállás irányába mozduljon, ezért az első pillanattól oda kell figyelni a nevelésére. Ezt azért ne könyveljük el jellemhibának, egyszerűen kicsit karakteresebb az átlagosnál. Ha pedig ez a karakteresség intelligenciával és némi huncut ravaszsággal párosul és nem szabunk gátat remek ötleteinek, akkor bizony hajlamos a szabályokat sajátságosan értelmezni. Esetleg simán kikerülni.

Fontos tehát, hogy a nevelés során végig konzekvensnek kell maradni. Ez pedig minden családtagra igaz, aki a tanításában részt vesz. Magyarul, jó, ha első körben a család tisztázza, merre is akar haladni a kutyával és a nevelési szabályokat mindenki betartja. Nincs kivétel. Hiszen még egy átlagos intelligenciával rendelkező kutya is tudja, kitől érdemes mondjuk kaját kunyerálni. Ők pedig messze nem átlagosak.

Nagyon oda kell figyelni, mert a rossz dolgokat épp olyan könnyen megtanulja, mint bármi mást, ezért kölyök korában se engedjük neki, hogy például lábtörlőt, vagy cipőt rágjon. Mindegy, hogy mennyire cuki, ahogy próbálja elrángatni nagyfater gumicsizmáját. Nem. Ha megjegyzi, hogy 3-4 hónapos korában ez nem volt probléma, akkor jövő ilyenkor a drága nagypapi aranyfokozatú kereskedelmi partnere lesz a környék vulkanizáló üzemeinek.

Ha viszont betartunk pár egyszerű szabályt és a nevelést végig ezek mentén haladva végezzük, egészen lenyűgöző eredményekre számíthatunk. Legyen szó néhány alap dologról, de akár a bonyolultabb, „cirkuszi mutatványokról”, nagyon szívesen megtanulja és végre is hajtja azokat.

Ami viszont nagyon fontos! A túlzott szigor, az indokoltnál súlyosabb büntetés nem célravezető. Sőt! Súlyos viselkedési zavarokat, vagy makacs ellenállást okozhat. Mindenképpen tiszteletben kell tartani az önállóságát is. Amint a szabályokat megtanulta, teret engedhetünk a saját elképzeléseinek is. Mert bizony vannak neki.

A pozitív megerősítés nála is tökéletesen működik és mivel a hasát eléggé szereti, pár finom falattal könnyen megvesztegethető. Itt is fontos a tudatosság, „csak úgy” ne dobáljunk neki finomságokat. Ez minden esetben maradjon a jól elvégzett feladat jutalma. Ezt akár úgy is lehet csinálni, hogy kajával töltött játékot kap. Ezzel egyrészt remekül elfoglalja magát és a papa csizmái biztonságban lesznek, másrészt megtanulja, hogy a finomságokért bizony melózni kell.

Személyisége, jelleme és intelligenciája miatt fantasztikus potenciál rejlik az ausztrál juhászban. Gondos munkával és némi kitartással rengeteg féle feladat elvégzésére képesek lesznek. A megtanult dolgokat pedig szívesen gyakorolják is, akár naphosszat.

Az ausztrál juhászkutya edzése - Séta és sport - Fuss, Forrest!

Egy aussie nagyjából olyan a sportpályán, mint egy kisgyerek a játszótéren, „Apppa, csak még egy kicsit”! Végül is, juhászkutya (volt). Ezt el kell fogadni. Napi kétszer fél óra séta nála nem működik. Bár hajlamos alkalmazkodni gazdája életmódjához, csodákat ne várjunk. Nem illik. Tekintve, hogy jelmondata neki is a „akkor ezt a 15 kilométert még gyorsan lefutom!”, az ausztrál juhászkutya lakásban tartása a vízen járáshoz hasonlatos, lehetetlen feladat.

Labda, frizbi, futás, agility, bringázás... na, ez az ő pályája. Oké, nyilván akkor érzi magát a legjobban, ha ösztöneit szabadjára engedheti és valamit terelgethet, de sajnos ez már nem a vadnyugati San Francisco környéke, hogy kedvére birkákat meg marhákat hajkurásszon. Már persze, ami a négylábú marhákat illeti (ezt úgyis kivágjuk a műsorból).

Az abszolút kedvence azok az ügyességi sportjátékok lehetnek, ahol az eszét is kénytelen használni. Egyébként kimagaslóan teljesítenek az ilyen sportokban is. Érdemes megpróbálni. Pláne, ha mi magunk is bírjuk szusszal. 

A család az család és a border collie-hoz hasonlóan le kell vezetni az energiáit. Ennek hiányában magát fogja szórakoztatni. Tudod, papa és a csizmája. Tényleg csak akkor érdemes mellette dönteni, ha a fajta speciális igényeit van időnk és energiánk minden téren kielégíteni.

Az ausztrál juhászkutya etetése

Kétségtelen, hogy egy ilyen aktív kutyának lehetnek speciális igényei az ebédjével kapcsolatban is, mind mennyiségben, mind minőségben.

Az biztos, hogy többet eszik, mint azt egy hasonló méretű kutyától várnánk. Ráadásul hajlamos gyorsan enni, erre is érdemes figyelni.

Az alapszabályok itt sem mások. A kölykök 3-4, a fiatal felnőttek 2-3, az idősebbek 1-2 alkalommal kapjanak enni naponta.

A legfontosabb feladat a megfelelő fehérjeforrás megtalálása. Ez lehet egy magas hústartalmú kutya száraz táp és/vagy nedves eledel. Feldobhatjuk a menüt, ha van lehetőségünk arra, hogy magunk készítsünk számukra valami finomat. Nem, nem marhapörköltre gondoltam. Jó minőségű, friss húsok, némi zöldség, gyümölcs üdítő változatosság lehet. Ilyen aktivitás mellett a husi azért olyan 70%-ban legyen ott, annak örülni fog. Vitamin és rostforrásnak alma, áfonya, édesburgonya remek választás. Keressük ezt a tápokban is. Ebben az esetben akár kimondottan aktív kutyák számára készült eledelt (Active, Energy jelölésű tápok) is választhatunk.

Szénhidrátra nem igazán tartanak igényt, erre is érdemes figyelni. Gabona, szója kuka. Kerülendő.

Ha azt tapasztaljuk, hogy a kutya nagyon gyorsan felporszívózza a kaját, azzal érdemes valamit kezdeni, mert előfordulhatnak gyomorpanaszok. Akár egy evéslassító tállal is elejét vehetjük ennek. 

Az ausztrál juhászkutya betegségei

Jó hír, hogy egy elég egészséges fajtáról van szó. Előfordulhat könyök- és csípődiszplázia. Ennek a rizikófatora a kutya korával emelkedhet, de az elhízás is kiváltó ok lehet.

Említést érdemel az epilepszia, ami talán az átlagosnál gyakrabban fordulhat elő. Sajnos gyógymód nincs rá, de gyógyszerrel kezelhető.

Egy sor jellemző „kutyabetegség” genetikai eredetű és egy csomóra van szűrés is. Érdemes olyan tenyésztőt keresni, aki ezt tudja igazolni.

A megfelelő, megbízható tenyésztő kiválasztása nem csak a törzskönyv és az elvégzett orvosi vizsgálatok miatt fontos. Az, hogy egy kölyök milyen körülmények között tölti az első 6-8 hetét, meghatározó egész életére.

Ha pedig megbízható tenyésztő… Korózs-Papp Judit és Korózs András mindenképpen annak számítanak. Az országban elsőként kezdték meg az ausztrál juhászkutyák tenyésztését, ezt-azt tudnak a dologról. Ők a Silver Dream Kennel tulajdonosai.