Kaukázusi juhászkutya - "Born to Be Wild"

Kaukázusi juhászkutya tulajdonságai

A kaukázusi juhászkutya bemutatását hadd kezdjem egy elsőkézből kapott történettel. Sok-sok évvel ezelőtt, az akkor még ácsként dolgozó édesapám vidéken dolgozott. Az építmény körül, amelyre a tető került, hatalmas udvar tartozott, melynek pedig szerves eleme volt egy szabadon lófráló kaukázusi juhászkutya. Hogy miért nem volt elzárva, miközben idegenek tartózkodtak ennek a területvédésre született ebnek az udvarán, csak a gazdája tudhatta. A lényeg, hogy szabadon járhatott-kelhetett, amitől édesapámék nem igazán voltak elragadtatva.

Bár komolyabb akció nem történt a munkások és a kaukázusi között, egy olyan eset mégis előfordult, amikor az óriás kaukázusi juhász hatalmas száját kitátva csak úgy “megfogta” a munkavezető karját… A gazda ugyanakkor elmesélte, hogy egyszer a kerítésnél beszélgetett kedélyesen, nagy hangon a szomszédjával, amit úgy tűnik, a védelmező eb nem tűrt jól, mert a másodperc egy töredéke alatt már oda is ugrott a kerítés túloldaláról a szomszédhoz és egy pillanat alatt megszabadította kabátjától a megszeppent ismerőst.

Egyik sem túl nagy sztori, ugyanakkor jól példázzák, mennyire kiszámíthatatlan és agresszív is tud lenni egy kaukázusi juhászkutya, ha nem a lehető legerősebb jellemű tulajdonos kezébe kerül.

Kaukázusi juhászkutya az udvaron

"Born to Be Wild” - akiből az ősi ösztönt képtelenség kiirtani

Eredeti nevébe, a Kavkazskaïa Ovtcharkába egyébként egy fiatalabb, vagy közel középkorú magyarnak könnyen beletörhet a nyelve, hiszen annak a korosztálynak a tagjai, akiknek elsőként nem volt kötelező az orosz nyelv, bizony már 40 évesek.

A kaukázusi juhászkutya története igen régi időkre nyúlik vissza, az i.e. 140 körül és i.e. 55 között élt II. Tigranész örmény uralkodó már a fajta közvetlen őseit is bevetette a római hadsereg ellen.

A nevéből kiindulva egyébként nem nehéz kitalálni, hogy a kaukázusi juhászkutya a Kaukázus környékéről származik, emellett azonban a dél-orosz sztyeppéken is sok példány élt belőlük.

Kaukázusi juhászkutya őrzi a nyájat

Nem véletlen becézik úgy ezt a fajtát mint farkasölő, avagy medveölő, hiszen feladata anno a nyáj őrzése volt, és mivel félelmet nem ismert, így jöhettek a banditák, a farkasok, de még a medvék is, ő az élete árán is megvédte a területén tartózkodókat, falkája tagjait. A falkájába pedig beletartozik bárki és bármi a környezetéből, legyen az felnőtt, gyermek, haszonállat, kutya, macska vagy bármi egyéb. Jaj annak viszont, aki a körön kívülről akar belépni.

Amit nem árt az elején tisztáznunk ... a kaukázusi juhászkutya oly mértékig szocializálható, hogy egy erős kezű, domináns, következetes gazdi könnyedén féken tudja tartani, illetve hogy a falkája tagjait családtagnak tekinti, de egy pillanatig se gondoljuk azt, hogy ebből a kutyából a legjobb kiképző vagy kutyatréner segítségével vagy tanácsaival egy kedves, jámbor kutyát tudnánk nevelni. Ez egyszerűen összeegyeztethetlen a fajta jellemével, kitenyésztése során a gyengeség, idegenekkel szembeni vissszafogottság vagy a gyávasság mind kontraszelekciós tényezők voltak.

A 20. században aztán az 1924-ben létrehozott híres Vörös Csillag szovjet katonai kennelben is komolyan foglalkoztak a fajtával, ahol több új fajta - köztük pl. a moszkvai őrkutya - megalkotásában is szerepet kapott. Katonai őrző-védő kutyaként, pl. szovjet gulágok, katonai objektumok területén is elkezdték hasznosítani a fajtát, és hasonló célból jutott el az NDK-ba is, ahol többek között a berlini fal őrzéséhez is használták. Ezzel párhuzamosan a többi, a szovjetek által megszállt kelet-európai országban is megjelent.

Kaukázusi juhászkutya szovjet katonákkal és a berlini fal

A berlini fal leomlása után pedig "már csak egy lépés volt", hogy Európa nyugati felére, sőt a tengerentúlra is eljusson a fajta. Mostanság elmondható, hogy a világ egyre több táján érdeklődnek élénken a fajta iránt.

Külső megjelenése - Nagy fej, durva tekintet

A kaukázusi juhászkutya már a termetét tekintve is igen tekintélyes eb. A hím példányok marmagassága elérheti a 75 cm-t, míg a nőstényeké ez 68-72 cm között mozog. Súlyuk nagyrészt 45-70 kg közötti, attól függően, hogy hím, vagy nőstény kutyáról van-e szó.

Kaukázusi juhászkutya megjelenése

Igaz, hogy a modern sztenderd szerint a kaukázusi farkasölő kutyának nincsenek altípusai, a származási területet tekintve mégis létezik két alkategória:

  • a sztyeppei kaukázusi juhászkutya
  • és a hegyvidéki (grúz) kaukázusi juhász

A sztyeppei típusba tartoznak a rövid szőrű és hosszú lábú ebek, míg a hegyvidéki kategóriába esnek a robosztusabb, szögletes felépítésű példányok, előbbinél hosszabb, dúsabb szőrrel. A kaukázusi kutya vastag aljszőrzettel is rendelkezik.

Rövid szőrű és hosszú szőrű kaukázusi juhászkutya

A kaukázusi farkasölő a szürke vagy a rozsdabarna minden árnyalatában pompázhat, ugyanakkor a sárga, fehér és a csíkos változat is elfogadott. A fekete-foltos és a fekete kaukázusi juhászkutya azonban a sztenderd szerint nem elfogadott.

Ami a testfelépítését illeti, első ránézésre talán a legjellemzőbb a kaukázusi medveölő esetében a hatalmas feje. Széles a koponyája és a homloka, pofacsontja pedig nagyon erős. Követelmény, hogy a szája szorosan záródó legyen. Lehajló rövid füleit Oroszországban általában kicsire vágják. Ovális szemei barnák és nem túl nagyok, és egyfajta ősi vadság tükröződik belőlük.

Kaukázusi juhászkutya feje

A kaukázusi juhászkutya gondozása - a kulcs a kölyökkori hozzászoktatás

Természetesen a hosszabb szőrű változat gondozása több odafigyelést igényel a gazdi részéről, mint a rövid szőrű kaukázusi juhászkutya esetében, de még a hosszú szőrű kutyáknál is elegendő a heti egyszeri alapos átfésülés, és az esetleges gubancok kiigazítása, levágása. A nagy bundájú változat bár meglepően jól viseli a forró nyarakat, azért 25-30 fok fölött már kevésbé érzi jól magát, ezért gondosan ügyeljünk arra, hogy kedvencünknek legyen hová elbújnia hűsölni a tikkasztó déli órákban (ilyenkor különösen figyeljünk arra, hogy friss víz mindig legyen a kutya közelében).

Ha viszont északi szél süvít, nagy pelyhekben hull a hó és kemény mínuszok vannak "odakünn", akkor a kaukázusi juhászkutya igazán elemében érzi magát. Mikor mi, emberek úgy érezzük, hogy három kesztyűben is úgy törik le az ujjunk, mint a jégcsap, akkor a kaukázusi farkasölő boldogan fekszik ki az udvar azon részére, ahol a legmetszőbb a szél. Na, szóval, tényleg bírja a hideget.

Kaukázusi juhászkutya fekszik a hóban

A többi hosszú szőrű kutyához hasonlóan nyírni nem kifejezetten tanácsos, legalábbis túl rövidre semmiképpen se, hiszen a bundája biztosítja a megfelelő hőháztartását, és ez igaz nyáron is. A kaukázusi tömött, dupla bundájában lévő levegő remekül szigetel, télen melegít, nyáron hűt. Amennyiben viszont lenyírjuk a szőrét, akkor a bőrét sokkal könnyebben felmelegíti a Nap és mivel a kutyák a bőrükön keresztül nem tudnak izzadni, így nagyon felhevülhetnek, és a bőrrák kockázata is növekszik. Így ráadásul a szúnyogoknak is jobban ki vannak téve. Ha pedig a nyírást követően a téli hideg előtt vissza is nő a bunda, az elveszíti szigetelő, vízlepergető képességét, illetve sokszor foltosan, gyengébb minőségben nő csak vissza.

A rövid szőrű kaukázusi farkasölő kutya aljszőrzetének elhalt szálait a vedlési időszakban szintén érdemes jobban átfésülni, mely műveletet egy ilyen tekintélyes eb, nem biztos, hogy jó néven vesz, ezért fontos, hogy már kölyökkorában hozzászoktassuk az ilyen és ehhez hasonló tisztálkodási procedúrákhoz.

A fültisztítás és a karomvágás az esetükben is pont ugyanolyan fontos, mint más kutyafajtáknál, bár a ház- és/vagy területőrzés miatti sok járkálás miatt lehetséges, hogy nem is lesz szükség a karmok takarosra igazítására. A fültisztítással kapcsolatban pedig csak annyit mondhatunk, hogy itt is elengedhetetlen, hogy már kiskorában hozzászoktassuk ezt a "sátán kutyáját" ehhez a művelethez, mert később már nem biztos, hogy hozzászoktatható a tisztogatáshoz.

A kaukázusi kutya mozgásigénye nagy, így ezért se tartható lakásban. Számára egy kert az ideális, amit őrízhet és ahol az őrjáratait végezheti. A kerítés pedig legyen magas és erős, már csak a postás és csomagszállító érdekében, akiket biztosan meg fog ugatni. 

Kaukázusi juhászkutya udvaron, havazásban

Jellemzői, vérmérséklete, személyisége – a legösztönösebb kutyák egyike

A legbátrabb fajták egyike, aki gazdája és területe védelmében még az életét is képes kockára tenni. A védelmező ösztön egyébként olyannyira él benne, hogy ha például egy baromfiudvart telepítünk a területére (természetesen, jól elzárva tőle), akkor annak minden egyes lakóját ugyanolyan elszántan védelmezi majd, mint minket. 

Bár ha ilyen kutyát tartunk, nem valószínű, hogy lesz az az elvetemült tolvaj, aki jószántából bemerészkedne “az oroszlán barlangjába”. A kaukázusi juhászkutya amúgy sem várna támadás előtt gazdája engedélyére, mint pl.: a moszkvai őrkutya, hanem ösztönből cselekszik.

Az is ösztönből fakad nála, hogy mivel kimondottan őrző-védő feladatokra tenyésztették ki, a kaukázusi medveölő energiaszintje szürkülettől kezdődően, sőt éjjel a magasabb, és nem nappal, mint a legtöbb egyéb kutyafajta esetében. Éjjeli őrjáratai során rendkívül alapos, a legkisebb nesz sem kerülheti el figyelmét.

Éppen ezért a drága pénzen vásárolt riasztóberendezést is nyugodtan leszerelhetjük, tényleg nem lesz rá szükség. A bejárati kapura pedig a szokásos “Vigyázz! A kutya harap!” tábla helyett tegyünk ki inkább egy: “Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” vagy hasonló feliratút.

Vigyázz, a kutya harap

Ha a gazdi ügyel a megfelelő és időben bevezetett korai szocializációra, akkor családi kutyaként is megállhatja a helyét. Bár elsősorban hatalmas területek őrzésére alkalmas, a család minden tagjának első számú védelmezőjévé is válhat. És bár szereti a gyerekeket, a játékosság nem a rá leginkább jellemző tulajdonság, ezért a félreértések elkerülése végett még véletlenül se hagyjuk egyedül a gyerekekkel.

Kaukázusi juhászkutya vs. medve/farkas 

Annak ellenére, hogy masszív testfelépítésű, hatalmas kutyáról van szó, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a medveölő vagy éppen a farkasölő jelzőt kiérdemlő kaukázusi juhászkutya valóban képes-e elpusztítani ezeket a vadállatokat.

Annak idején, amikor a nyájat őrizték, a kaukázusi juhász feladata a nyáj védelme volt, ennek érdekében pedig elég volt, ha csak elkergette a farkasokat vagy a medvét. A farkasok falkában támadtak, ugyanakkor a nyájat is több kutya védelmezte, akik ha kellett, ennyien már  elrettentették a farkasok többségét, a bátrabbakat pedig többnyire elpusztították. Nyilván egy akár 300 kilónál is nehezebb medve ellen jóval nehezebb volt a dolguk, de ez a kutyafajta nem ismer félelmet, bátorsága határtalan, így a medvének is nekimentek, aki az esetek többségében inkább visszavonulót fújt.

Kaukázusi kutya medve ellen

A kaukázusi juhász nevelése, tanítása - 2-3 hónapos korban már kötelező tanítani! 

Annyi bizonyos, hogy a kaukázusi juhászkutya nevelése már kölyökkorban, annak is az elején meg kell, hogy kezdődjön. Ez a fajtatiszta eb sajnos hajlamos lehet később a harapásra, ezért már kiskorában - amennyire csak lehet - engedelmességre kell tanítani. Ha nagyon tapasztalt a gazdi, akkor ezt végezheti egyedül is, de talán mégis jobb, ha kutyaiskolába viszi kedvencét, hiszen ott a tanulás mellett elkezdődhet a korai szocializáció is.

Kaukázusi juhászkutya kölyök

A szocializációt egyébként a gazdinak otthonában is folytatnia kell, fontos például, hogy minden családtagot, embert-állatot minél fiatalabban jól megismerjen és megszokjon.

A tanítást már 2-3 hónapos korukban el kell kezdeni, ilyen idősen kezdi el ugyanis a tündibündi kiskutya először megcsillogtatni dominanciáját a gazdija felé. Ha ekkor nem bánunk vele következetesen és erős kézzel, később könnyen a fejünkre nőhet, ami egy ilyen eb esetében akár nagyon csúnyán is végződhet. 

A kaukázusi juhászkutya magas intelligenciájának köszönhetően rendkívül gyorsan tanul, ám ez az okosság nem kevés "okoskodással" is együtt jár, vagyis a "medveölő" képes egy pillanat alatt máshogy gondolni a következő lépést, mint a gazdája. Emiatt is annyira fontos a korai szocializáció, mert bár a függetlenségi jellemzőket nem fogjuk tudni teljesen kiölni belőle, mégis sokkal inkább hallgat majd a gazdira a tanult eb, mint egy, a megfelelő szocializációt nélkülöző, barbár "farkasölő".

A mindennapi rutin része legyen a rendszeres séta, hiszen fontos, hogy fizikailag is minél jobban lefárasszuk a kaukázusi medveölő kutyát. Kültéren egész másképp viselkedik, mint a saját területén belül. Sétáltatás közben is teljesen tisztában van a többi élőlénnyel szembeni testi előnyével, így nem érzi szükségét, hogy visszaugasson, vagy támadásba lendüljön a kapuk mögött óriási önbizalommal rendelkező 20-30 cm-es ölebek ellen. És sétálni csakis szigorúan pórázon, erős és tapasztalalt kezekben vigyük.

A kaukázusi juhászkutya szigorúan csak pórázon sétáltatható

Mivel őt nem csekély ősi ösztön hajtja a területének és a családjának védelmében, őrző-védő tanfolyamra semmiképp se vigyük ezt a fajtát, hiszen annak be nem látható következményei lehetnek. Nem kell erősíteni azt, ami amúgy is túlbuzog benne. Egy kísérőkutya tanfolyam ugyanakkor nagyon hasznos lehet abból a szempontból, hogy a kaukázusi juhászkutya és gazdája még inkább összhangban tudjanak együttműködni. 

A kaukázusi juhászkutya etetése - kevesebbet eszik, mint elsőre gondolnánk

Ha nagytestű kutyáról van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy irdatlan mennyiségű eledelt fog elpusztítani. Nos, ez a legtöbb esetben igaz is, de a kaukázusi juhászkutya ez alól kivételt képez. Eredeti lakóhelyén, a Kaukázusban ugyanis nem dúskáltak minden földi jóban és az is sűrűn előfordult, hogy akár két napig sem jutott élelemhez. Egy ilyen kis koplalás azonban egy cseppet sem billentette ki az egyensúlyából a stramm kaukázusi juhászkutyát, hozzászokott ehhez az életmódhoz.

Persze a mai modern időkben már nem szükséges feleslegesen éheztetni kedvencünket, így száraz- vagy nedvestáppal, valamint hússal, zöldségekkel és gyümölcsökkel is kínálhatjuk. Száraztápból természetesen a nagytestű kutyáknak való változatok közül válogassunk. Ezek mellett a nyers étrend (BARF) is megfelelő lehet a számára.

A fajtára nem jellemző, hogy különösebben érzékeny lenne a gyomra, netán ételallergia jelentkezne nála. Ezek miatt kevéssé kell aggódnunk esetében :)

A kaukázusi juhászkutya betegségei 

A kaukázusi juhászkutya nem épp a legkönnyebb viszonyok közt fejlődött ki. Természetesen a pásztorok csakis a legkiválóbb példányokat tenyésztették tovább, emiatt a kaukázusi nagyon egészséges fajtának számít. 

Persze egyes egyedeknél mégis előfordulhat egy-egy, a nagyobb testű kutyákra jellemző betegség, mint pl.: a csípőízületi diszplázia vagy a gyomorcsavarodás, idősebb korukban pedig szürkehályog alakulhat ki náluk. 

A csípőízületi diszplázia következében a kutya nehezen mozog, esetleg sántít is. Porcvédő termékekkel lassítható az állapotromlás, de előbb-utóbb biztos, hogy szükség lesz műtétre. 

Mindig ügyeljünk arra, hogy evés után kutyánk pihenjen, hiszen az aktív mozgás ebben az esetben bélcsavarodást okozhat. Ha azt vesszük észre, hogy kaukázusi juhászkutyánk hasa felpüffedt, a kutya pedig rosszul érzi magát, akkor irány az orvos. Ha nem kerül időben a műtőbe, akkor az állat sajnos elpusztul. Igyekezzünk a megelőzésre figyelni, így a napi kétszeri étkezése után fogjuk pihenőre a farkasölőt.

A szürkehályog következtében a kutya szeme homályos lesz, és elveszti a látását. A betegség kezdetén az állapot műtéttel javítható.

Díjnyertes magyar kaukázusi juhászkutyák

Bizony, már ilyen is létezik, mégpedig 2021 óta, a sikersztori pedig a zalaegerszegi Mérksz-család kitartó munkájához kapcsolódik.

A zaol.hu oldalnak adott interjújában a család legifjabb tagja, Horváth-Mérksz Gabriella elmesélte, hogy édesapja volt az, aki 1990 táján vitte haza az első kaukázusi juhászkutyát. Ezzel egyidejűleg a tenyésztésbe is belevágott, a kutyákkal pedig ezt követően rendszeresen járt kiállításokra is, ahová Gabriella mindig elkísérte az édesapját. Egyéb elfoglaltságai miatt egy idő után az édesapa kénytelen volt felhagyni a tenyésztéssel, ám 2016 őszén, amikor Gabriella és férje hazaköltöztek Angliából, az édesapában ismét felmerült ennek a szép szakma folytatásának a gondolata.

Horváth Mérksz Gabriella kaukázusi juhászkutya tenyésztő

Mivel Horváth-Mérksz Gabriella életében épp ekkor váltás következett be, férjével együtt ők is csatlakoztak ehhez a világhoz. Miután az édesapa vásárolt egy kaukázusit, Gabrielláék is így tettek, és ahogy mondta, innen már “lavinaszerűen elindult az egész…” 

Kiemelte még, hogy ők nem szaporítást, hanem tenyésztést folytatnak, tehát a szuka 2 éves koránál hamarabb soha nem végeztetnek fedeztetést.

2018 óta kiállításokra is ismét járnak, ám - ahogyan azt kifejtette - ezeken az eseményeken sajnos nem mindig olyan bíró dönt, aki ától cettig mindent tud az adott kutyafajtáról, ennek következtében pedig sokszor olyan eb lesz a nyertes, akinek küllembeli előnyeinek növelése érdekében más fajtát is belekevernek a tenyésztésébe. Éppen ezért csak olyan versenyekre járnak, ahol biztos, hogy fajtaspecialista bíró dönt az eredményről.

2021. decemberében az Európa Kiállítást Magyarországon rendezték meg, ahol Gabrielláék egyik, akkor még növendék kaukázusi juhászkutyája osztályában első helyezést ért el, a kanok közül pedig a második legszebbnek választották. Samotsvety Sibiri Chaban /Jegor/ 2021-ben még egy díjat bezsebelt, hiszen ő lett a Karakán Klubnál az Év Fiatal Kutyája. A kennelben egyébként számos másik kutya is nyert már díjat.

Karakán Klubnál az Év Fiatal Kutyája   Shibiri Shaban

A tenyésztéssel foglalkozó Gabriella ugyanakkor elárulta, hogy a tenyésztői munkához bizony komoly elhivatottság szükséges, hiszen az időjárás viszontagságait figyelmen kívül hagyva, minden nap szükségük van nagy sétákra ezeknek az óriás kutyáknak. Emellett folyamatos elfoglaltságot jelent a kaukázusi juhászkutya szocializálódására fordított idő, amit nagyon fontos, hogy már néhány hónapos korban megkezdjünk.

A tenyésztő azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy bár sokan azt hiszik, ezek a kutyák “nem a 0-24 órában őrjöngő fenevadak”, ugyanakkor kiemelt fontossággal bír, hogy a kutya “tiszta agyú” legyen. Ahogyan azt Gabriella kifejtette, ha idővel idegrendszeri probléma üti fel a fejét a kaukázusi juhásznál, akkor annak oka vagy a beltenyészet, vagy az, hogy a kutya nem a megfelelő gazdához került.

Ezért ha valaki kaukázusi juhászkutyát szeretne vásárolni, mindenképpen olyan tenyésztőtől vásároljon, aki leinformálható, valamint hajlandó is minden, a kutyával kapcsolatos kérdésünkre készségesen válaszolni.


Hozzászólások 

Oszd meg a véleményed!