Moszkvai őrkutya, a tökéletes szovjet katona

Sokan, ha megpillantanának egy moszkvai őrkutyát, egyből rávágnák: “nini, egy bernáthegyi!”. De nem. Bár küllemben nagyon hasonlít rá, azért ha jobban megnézzük, mégsem teljesen azonosak, sőt! A moszkvai őrkutya bár egyharmad részt a bernáthegyiből van kitenyésztve, a kaukázusi juhászkutya és az orosz foltos kopó vére is az ereiben csörgedezik ennek a nem mindennapi kutyafajtának.

A moszkvai őrkutya története - a tökéletes szovjet katona

Persze már a neve is sejteti mind a származási helyét, mind a funkciót, amire kitenyésztették, de azért mégis elmondjuk, hogy a moszkvai őrkutya a Szovjetunióból származik. Tehát nem egy ősi faj, az első példányok a 20. században jöttek a világra.

A Szovjetunió irányítói a világháború után úgy döntöttek, olyan új kutyát tenyésztettnek ki, melyben megvan a megfelelő bátorság ahhoz, hogy kiváló őr válhasson belőle, bizalmatlan az idegenekkel szemben, a saját gazdájáért viszont a tűzbe menne. Ennek a “frankensteini” kísérletnek pedig a Moszkva melletti Vörös Csillag katonai telepen kezdtek neki.

Míg azonban a klasszikus műben Frankenstein doktor egy, az emberek számára iszonyatos küllemű szörnyeteget hozott létre, az orosz szakembereknek sikerült egy igen megnyerő megjelenésű ebet alkotni, aki mint egy tökéletes szovjet katona, jellemben is hozta, amit elvártak tőle.

Nos, igen, de miért nem volt jó a szovjeteknek egy, már meglévő őrkutya fajta? Miért kellett egy új típust létrehozni a kaukázusi juhászkutya, vagy épp a dél-orosz juhászkutya mellett? A válasz igen egyszerű: a II. világháborút követő nélkülés okán megugrott bűnözés miatt nekik akkor olyan kutyára volt szükségük, aki jól bírja az akár -30, -40 Celcius fokos hideget is, jól alkalmazkodik a különféle körülményekhez (például raktárak, telepek, vasutak vagy munkatáborok), valamint aki a gazdájára bármely körülmények között hallgat, nem pedig ösztönösen, a parancsot meg nem várva intézkedik, mint például az előbb említett két kutyatípus.

A megálmodott és végül meg is teremtett moszkvai őrkutyában ugyanakkor már jelen volt a kaukázusi juhászkutya kitűnő őrző-védő tulajdonsága, a bernáthegyi hidegtűrő képessége, bölcsessége és gazdaközpontúsága, valamint az orosz foltos kopó elsőrangú szimata. Eredeti orosz neve: "moszkovszkaja sztorozsevaja"

A moszkvai őrkutya kitenyésztése során természetesen a legjobb példányokat használták fel mindhárom kutyafajtából, így végeredményként meg is született a tökéletes fajta. A művelet során állítólag több, nem az elképzeléseknek megfelelő eb kötött ki Szibériában, akiknek további sorsáról már nem szól a fáma.

Külső megjelenése - a tökéletes fajtatiszta keverék

A moszkvai őrkutya méretei sem magasságát, sem súlyát tekintve nem csekélyek. A hím példányok marmagassága 68 és 78 cm között mozog, míg a nőstényeké 62 és 72 cm közötti. Ideális súlyuk 50 és 70 kg között van.

Ahogyan azt már a bevezetőben is írtuk, a moszkvai őrkutya külsőleg nagyon hasonlít a bernáthegyire. Feje nagy, amihez a fülei hozzásimulnak; csak akkor emelkednek meg kissé, ha izgatott. Szeme sötétbarna, amivel egy idegenre meglehetősen bizalmatlanul tekint, a gazdira nézve azonban szinte olvadozik. 

Az egész kutya nagyon masszív felépítésű, rendkívül erős a csontozata, izmos a nyaka és a háta, a mellkasa mély és domború. Mellső és hátsó lábai szinte teljesen párhuzamosak, és kimondottan erőteljesek. A far a farokkal egyetemben enyhén lejt.

A moszkvai őrkutya nem túl sok színvariációban fordul elő, csupán a foltok elhelyezkedése változó, de színben mindenképpen a vörös és a fehér keveredése van túlsúlyban. A mellkasnál, a gallérnál, a farok végénél, valamint a lábaknál jelenik meg leginkább a fehér, a vörös pedig bárhol megtalálható az eben. Jellegzetessége még, hogy a homloka közepén egy keskeny fehér csík jelenik még függőlegesen.

A moszkvai őrkutya harapására az ollós jelzőt szokták használni… azt hiszem, elég, ha annyit mondunk: jaj a területére betolakodónak!

A felső ajkai rálógnak az alsóra, így igencsak nyáladzik.

Így gondozd a kedvenced

Bár sűrű és középhosszú szőrének ápolása nem igényel kutyakozmetikust, a gazdinak hetente egyszer-kétszer mégis illik átkefélnie a bundáját, hiszen az hajlamos a csomósodásra. Nem vedlik túlzott mértékben, így az esetében a szőrével kapcsolatos ápolást tényleg elég csak alapszinten ellátnunk. Kivéve vedlési időszakban, ugyanis ilyenkor egy nap többször is érdemes átkefélni kettős szőrzetét.

Nyírni a szőrzetét nem szabad, mert az biztosítja a moszkvai őrkutya megfelelő hőháztartását, télen melegítve, nyáron hűtve a kutyát.

Fürdetni csak indokolt esetben szükséges, és nem gond, ha csak relatív ritkán sikerül őt a kutyakádba csalogatni. Viszont az alkalmi fürdetésekkor mindig gondosan ügyeljünk arra, hogy kímélő, hipoallergén sampont használjunk.

A moszkvai őrkutya füleinek tisztaságára mindig figyeljünk, ezért hetente ellenőrizzük és ha nincs probléma, akkor is törölgessük át óvatosan. Amennyiben bűzösnek érezzük, irány az állatorvos, aki antibiotikum mellett valószínűleg fültisztító folyadék használatát is javasolni fogja.

A hatalmas eb fogait is ápolni kell, ezért megfelelő fogkrémmel hetente legalább egyszer mossuk át a fogazatát. 

A moszkvai őrkutya körmeit csak abban az esetben kell csinosítgatnunk, ha nem mozog eleget. Ha viszont sokat szaladgál, “dolgozik”, akkor ez a művelet felesleges, azok maguktól is kellő mértékben lekopnak.

Lakásban való tartása nem tanácsos, viszont örömmel fogja őrizni kertünket, csak arra figyeljünk oda, hogy a nyári melegben az alábbi képen láthatónál nagyobb árnyékos helyet biztosítsunk a számára. Jó ötlet továbbá egy kutyamedencét is vízzel feltölteni neki, amelyben bármikor le tudja hűteni magát.

Vérmérséklete, személyisége - még a mennydörgést is megugatja

Bátran kijelenthető, hogy a moszkvai őrkutya a világon az egyik legbátrabb jellemmel megáldott eb. Ennek a kijelentésnek az alapját pedig az szolgáltatja, hogy míg abban az esetben, ha dörög az ég, más kutyák elbújnak és reszketnek a félelemtől, addig a moszkvai őrkutya bátran kiáll a szakadó esőbe, és visszaugat az égzengésnek. 

Erre a bátorságra pedig nemcsak egy gyermekekkel megáldott család, de akár egy egész telep is nyugodtan rábízhatja magát, hiszen pont a tökéletes őrző-védő tulajdonság volt az egyik, amit a fajták keresztezésével annyira létre akartak hozni. Akit azonban nagyjából 1 éves koráig megismer a moszkvai őrkutya, annak a későbbiekben sem kell tartania tőle. Az idegenek viszont ne úgy kezdjék a megismerkedést ezzel a fajtatiszta típussal, hogy barackot nyomnak a fejére, mert netalán kéz, kar, láb és/vagy egyéb testrészek nélkül lennének kénytelenek később távozni. Ebből könnyen kiolvasható, hogy a moszkvai őrkutya agresszióra hajlamos, de csak és kizárólag az indokolatlan behatolókkal szemben.

Amennyiben családi kutyaként kívánjuk tartani, a moszkvai őrkutya remek választás, hiszen imádja a gyerekeket, és szívesen játszik is velük...

...de ahogy az az eddigiekből is már kitűnt, őrkutyának szintén kiváló, ha nem a legeslegjobb. Már a tekintetéből is olyan ősbizalmatlanság árad akármilyen idegen felé, hogy nem valószínű, hogy bárki is lenne olyan bátor, hogy a közelébe merészkedjen.

Ok nélkül azonban nem támad, sőt, ha a gazdi a közelben van, megvárja, míg az szabad jelzést ad neki, és csak ezután ugrik. Feleslegesen nem is jártatja a száját, vagyis ha ugat, nem ugat hiába. Jól tűri az időjárás viszontagságait, bár nagy szőrzete miatt inkább a téli időjárást kedveli. Ő még -40 fokban is teljesen komfortosan érzi magát, tehát a gazdának nem kell attól tartania, hogy moszkvai őrkutyája esetleg megfázik a zord időben. Nem kell tutujgatni, mint egy kis ölebet, köszöni szépen, tud ő magára vigyázni.

A moszkvai őrkutya nevelése - igazi falkavezér jellem lehet csak az oktatója

A legfontosabb dolog, hogy moszkvai őrkutya kölyköt csak olyan személy vásároljon, aki igazi falkavezér jellem, és akinek van ideje és energiája őt rendszeres időközönként kutyaoviba és -iskolába vinni. Az ő esetében ugyanis az időben megkezdett oktatás létfontosságú. Hiszen egy, akár 70 kilósra is megnövő moszkvai őrkutyát, ha szép szóval nem tudunk majd meggyőzni, akkor erővel biztos, hogy nem tudunk. Ha hallgat ránk, akkor viszont nyert ügyünk van. A tanfolyamok közül először válasszunk egy engedelmességi kurzust, ahol a kis moszkvai őrkutya megtanulja azokat a legfontosabb vezényszavakat, amik hallatán feltétlenül engedelmeskednie kell a gazdájának.

A korai szocializáció az ő esetében szintén kulcsfontosságú. Jó esetben ennek a feladatnak a tenyésztők már a moszkvai őrkutya kölyök néhány hetes korában nekikezdenek, melynek során hozzászokik az érintéshez és a különböző, mindennapi hangokhoz. Nagyon fontos, hogy megismertessük más háziállatokkal, így nem lesz majd később idegen a számára a gazdi háza tájékán esetlegesen előforduló cicasereg vagy baromfiudvar.

Intelligens fajta révén a kiképzés is igazán neki való. Erős kezű kiképzőre van ugyan szüksége, de mégis olyanra, aki agresszív módszerek helyett a jutalomalapú felkészítést részesíti előnyben. Ezzel a technikával egy szófogadó és magabiztos kutyánk lesz, aki bármilyen körülmények között hallgat majd a szavunkra.

A moszkvai őrkutya kölyök életmódjába nyugodtan vezessük be a mozgást, ám arra nagyon ügyeljünk, hogy ezt ne vigyük túlzásba. A túl sok aktivitás ugyanis egészségügyi problémákat idézhet elő nála. A felnőtt ebet viszont akár nagyobb túrákra is vihetjük, kedvencünk lelkesen csatlakozik hozzánk akár több kilométeres sétákra is.

Óriás méretű kutyaként nem árt leszoktatni róla, hogy ugráljon a gazdira, ugyanis erre igenis hajlamos, ami lehet nála szeretet, öröm kifejezése, de ugyanúgy a dominancia jele is, függően a kutya-gazdi kapcsolattól. Kölyökkorában figyelmet kell arra fordítani, hogy ezen szokásáról leszoktassuk vagy megtanítani rá, hogy parancsszóra felhagyjon vele.

A moszkvai őrkutya etetése - a fajta, ami bármit megeszik

Bár minden kutyafajta esetében fontos, hogy milyen minőségű és mennyiségű táplálék kerül a tálkába, egy olyan nagy testű kutyánál, mint a moszkvai őrkutya, ez hatványozottan igaz. Legalábbis kölyökkorában, mert a felnőtt moszkvai őrkutya egy cseppet sem válogatós. 

A moszkvai őrkutya kölyök napi négyszer is kapjon enni, majd 12 hetes korától féléves koráig a napi adagjának három részre elosztása a megfelelő a számára. Egyéves korától kezdve már csak kétszer adjunk neki enni, ám később az sem gond, ha ezt a számot is leredukáljuk és mindössze egy nap egyszer kerül elébe táplálék. Ő biztos, hogy nem fog panaszkodni.

Mivel a tenyésztés során a lehető legtökéletesebb, azaz őrző-védő szempontból a legkisebb igényű kutyát akarták létrehozni, így a moszkvai őrkutya pont olyan szívesen eszi a minőségi száraz- vagy nedves tápot, mint az egyszerűbb bolti konzerveket, avagy a gazdi hűtőszekrényéből kiselejtezett maradékot. Ez persze nem jelenti azt, hogy csupa “szeméttel” etessük, de jó, ha tudjuk, hogy a moszkvai őrkutya egyáltalán nem válogatós. Kínálatunkban számos prémium tápot találsz, kifejezetten a nagytestű, óriás kutyák igényei szerint.

A fajta igencsak hajlamos a hízásra, ezért az adagokra mindig gondosan ügyeljünk attól függően, hogy mennyit mozog a kutya. Az eledel szénhidráttartalma azért egyik esetben se legyen túl sok, a magasabb fehérjeadag pedig lehetőleg jó minőségű húsból álljon. Emellett nyugodtan adhatunk neki bizonyos zöldségféléket, pl.: uborkát, zellert, cukkinit, főző- és sütőtököt, burgonyát, sárgarépát stb., és gyümölcsöket, de még túrót is.

A moszkvai őrkutya betegségei - az egyik legegészségesebb nagytestű kutyafajta

A tenyésztés során a Vörös Csillag katonai telepen igen ügyeltek arra, hogy lehetőség szerint olyan tökéletes kutyát hozzanak létre, aminek a szervezete a betegségekkel szemben is igen ellenálló. Jelentjük: sikerült. A moszkvai őrkutya ugyanis a világon az egyik legegészségesebb óriás testméretű kutyafajta, aminek a csípőízületi diszplázián, a szívizom elvékonyodáson és a bélcsavarodáson és egyes daganatos megbetegségeken kívül nincs mitől igazán félnie. És még ezek a betegségek sem túl gyakoriak az esetében.

Ez az egészség pedig az élettartamban is megmutatkozik, a moszkvai őrkutya ugyanis átlagosan 10-12 évig él, de nem ritka az olyan eset sem, amikor egy ilyen típusú kutya 12 év fölötti életkort is megél, ez pedig a termetéhez viszonyítva igencsak szép életkor. Anno az oroszok tényleg figyeltek arra, hogy a genetika szuperül működjön!

A csípőízületi diszplázia a nagyobb termetű kutyáknál fordul elő, így ez a betegség esetenként egy-egy moszkvai őrkutyánál is megjelenhet, de ahogy azt már említettük, korántsem ez a jellemző. 

A szívizom elvékonyodása szintén a nagytestű kutyáknál szokott előfordulni. Ilyenkor a szív erőteljesebb munkát végez a nagy súly miatt, ennek következtében pedig elvékonyodik a szívizom, ami által csökken a terhelhetőség.

Mély mellkasa miatt a moszkvai őrkutya gyomra ritka esetben a tengelye fölé fordul, ami miatt gáz marad a gyomorban, ami tágulni kezd. Ha azt vesszük észre, hogy kutyánk gyomra hatalmasra duzzadt, akkor abban a pillanatban irány az orvos. Egyes esetekben, főleg a munkakutyáknál a sebész állatorvos a testfalhoz fixálja a gyomrot, hogy megelőzze annak átfordulását. Emellett előnyös, ha a gazdi kevésbé erjedő összetevőkből állítja össze a moszkvai őrkutya táplálékát, amit aztán a földre tett tálból, vagyis nem megemeltből tesz a kedvence elé.

A daganatos megbetegedések sajnos bármely kutya esetében előfordulhatnak, így a moszkvai őrkutya esetében is. Ennek késleltetése, megelőzése leginkább az egészséges életmód és a minőségi eledel etetése révén lehetséges.

Többször emlegettük a bernáthegyit és a kaukázusi juhászkutyát a cikk korábbi részében, így talán nem árt egy kis ismertető arról, hogy ez a két fajta a moszkvai őrkutyával összevetve milyen különbségekkel is bír.

Moszkvai őrkutya vs. bernáthegyi

Mivel a moszkvai őrkutya egyharmad részben a bernáthegyitől származik, így nem annyira meglepő, hogy küllemben rendkívül hasonlítanak egymásra, mondhatni két iker. Felismered a következő képen, hogy melyik melyik? Na jó, a beazonosítás megkönnyítése érdekében igyekeztünk egy kicsit segíteni az autentikus környezetben történő megjelenítéssel, valamint bizonyos tipikus kiegészítő használatával :)

Ami a súlyukat és a magasságukat illeti, a moszkvai őrkutya valamivel kisebb, mint bernáthegyi társa.

Ahogy már volt szó, a moszkvai őrkutya erőteljesen nyáladzik, hasonlóan a bernáthegyi kutyához. Lásd a jobb felső képet.

A moszkvai őrkutya intelligenciája és taníthatósága jóval a bernáthegyié fölé emelkedik, tehát kitenyésztése során a bernáthegyiből nem is ezeket a tulajdonságokat szerették volna átörökíteni a számára, hanem a hidegtűrő képességet, a nagy testméretet, valamint a gazda iránti feltétlen lojalitását. Ezeket pedig maximálisan hozza is a moszkvai őrkutya.

A bernáthegyi sokkal inkább családi kutya, mint a moszkvai őrkutya. Bár a moszkvai őrkutya is kedves és barátságos, és megfelelő kezekben remek családi kutya válhat belőle, benne mégis fokozottan él az őrző-védő, védelmező-szellem is. Egy jó kis játékban ugyanakkor jobban benne van, mint a lustább bernáthegyi.

A bernáthegyi társaságában az egyéb kisebb állatok teljes biztonságban vannak, mivel az nem sok késztetést érez arra, hogy üldözőbe vegyen egy macskát, vagy akár egy mókust. A moszkvai őrkutya esetében már nagyobb a veszély. Bár az ő ragadozó ösztöne sem a legkifejlettebb, de azért könnyen előfordulhat, hogy hajszolni kezdi a szomszéd cicusát. Mindazonáltal a jól nevelt és szocializált moszvai őrkutya a gazdája jelenlétében a bernáthegyihez hasonlóan nem agresszív a kisebb állatokkal szemben.

Harapása egyébként mindkét fajtának rendkívül erős. 

Ami a mozgásigényt illeti, a bernáthegyi nem túl aktív, szeret nagyokat lustálkodni. A moszkvai őrkutya ennél valamivel mozgékonyabb, de csakúgy, mint egy átlag kutya, ő is igényli a napi 12-14 órás alvást.

Mindkét fajta hízékony típus, ezért az eledel-mennyiségekre mindig gondosan ügyeljünk az esetükben. 

Moszkvai őrkutya vs. kaukázusi juhászkutya 

Bár küllemben nem igazán hasonlítanak egymásra, egyharmad részben a moszkvai őrkutya mégis a kaukázusi juhászkutyától származik. Tőle örökölte a moszkvai őrkutya a kiváló őrző-védő képességét.

A két fajta nagyjából hasonló súllyal és magassággal rendelkezik, intelligencia és taníthatóság szempontjából azonban a moszkvai őrkutya egy képzeletbeli értékelésen jobb pontokat kapna.

A kaukázusi juhászkutya elég féktelen természet, és rendkívül ösztönösen cselekszik, ami nagyon veszélyes kutyává teszi. Így, ha a sajátjának érzett területre (pl. legelő, urdvar) a "falkáján" kívül bárki belép, akkor ösztönösen támad. Míg ezzel szemben, a moszkvai őrkutya megvárja gazdája parancsát, tehát ő kevésbé ösztönösen cselekszik. A kaukázusi juhászkutya ugyanakkor hajlamos lehet arra, hogy bárkit megharapjon, amire gazdájának nagyon ügyelnie kell más emberek jelenlétében.

A kaukázusi juhászkutya szeret ugatni, míg a moszkvai őrkutya ezt csak alkalmanként teszi. Mivel méreteik miatt a legtöbbet a szabadban vannak, nyáron ügyeljünk arra, hogy legyen hely, ahol hűsölni tudnak, hiszen mindkét fajta sűrű bundával rendelkezik. A moszkvai őrkutya és a kaukázusi juhászkutya is inkább a hideg időjárást részesíti előnyben.

További érdekességek a moszkvai őrkutyáról

A közelmúltig a fajta Oroszországon és a volt szovjet érdekszféra egyéb országain kívül - így pl. Magyarországon - kevessé volt elterjedt. Magyarországon a moszkvai őrkutya MEOESZ-szel szerződött fajtagondozó szervezete a Karakán Klub.

Bármilyen sok előnyös tulajdonsága is van a moszkvai őrkutyának, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség sajnos még nem ismerte el önálló fajtaként.

Pedig tényleg egy igen figyelemre méltó kutyafajtáról van szó, olyannyira, hogy már magyar szerzők tollából is született könyv róla. A moszkvai őrkutya könyv szerzői és pontos címe: Kaszáné Marika, Dr. Szinák János, Kasza József - Mindenünk a moszkvai őrkutya. A 264 oldalas könyv alapos útmutatással szolgál a moszkvai őrkutya neveléséről, tartásáról, tenyésztéséről, kiképzéséről, külleméről, genetikájáról, szaporodásáról és táplálásáról.

Bár Magyarországon nem túl elterjedt ez a fajta, annyi bizonyos, hogy ennek a típusnak az egyik első magyar tulajdonosa Koós János előadóművész volt. Orosz táncdalénekes barátjától, Joszif Kobzontól 1986-ban kapta első moszkvai őrkutyáját, Volgát, majd nem sokkal később egy hímet is, akit Cézárnak neveztek el.