A bernáthegyi - a kutyák Bud Spencere

A címben felvetett hasonlóság alapját nem csak a hatalmas testfelépítés adja, hanem természetükben is meglehetősen egyformák… legalábbis a színészóriás filmbeli jellemeit illetően biztosan. A bernáthegyi gigászi termete ugyanis egy rendkívül békés és nyugodt ebet takar, akit csak nagy nehézségek árán lehet felbőszíteni, ha viszont sikerül, akkor nincs a világon, aki képes lenne őt megállítani. Ugye, hogy kiköpött Bud Spencer?

És bár most egy legendás színészhez hasonlítottuk a bernáthegyit, mégsem lenne az igazi, ha egy ilyen impozáns megjelenésű és tiszteletet parancsoló kutyáról nem szólna külön film. A leghíresebb az 1992-es Beethoven című amerikai-német alkotás, ami egy nagyon kedves családi történet. A címszereplő Beethoven a bernáthegyi, akit egy kutyakereskedésből elrabolnak, ám a tolvajok furgonjából kimenekíti egy fürge kis jack russell terrier. A bernáthegyi ezt követően egy családnál köt ki, ahol - a családfőt leszámítva - mindenki boldogan fogadja. Ők nevezik el Beethovennek, hiszen amikor a klasszikus német zeneszerző műveit hallgatják, ő tetszésnyilvánításként mindig hangosan csahol. Sokan persze kívülről fújják ennek a már több mint 30 éves filmnek a sztoriját, de aki még nem látta, feltétlenül nézze meg, mert remek kikapcsolódás!

A másik híres filmbéli bernáthegyi, aki hirtelen az eszembe jut, elég rossz hírnévnek örvend. Dehát talán nem is annyira meglepő, ha egy Stephen King regény főszereplője nem egy pozitív karakter. Ő Cujo. Ráadásul szegény Cujo nem “kedvtelésből” válik vérszomjas fenevaddá, hanem mert megmarja egy denevér és így veszetté lesz.

No, de Cujo ide vagy oda, nem elrettenteni igyekszem a leendő bernáthegyi kutyatulajdonost ettől a fajtától, hanem épp ellenkezőleg. Ahhoz azonban, hogy egy fajtát őszintén a szívünkbe tudjunk zárni, érdemes többek között a kutyatípus személyiségétől kezdve a taníthatóságán át egészen a jellemző betegségekig ától cettig mindent elolvasni, hogy dönthessünk, hozzánk való-e ez a kutya, vagy sem.

Talán az amerikai filmekben való megjelenése okán is a bernáthegyi kutya az Egyesült Államokban jóval inkább elterjedt, mint akárcsak Európában, vagy a világ egyéb részein.

A bernáthegyi története - a fajta, akinek hős az őse

A Svájcot és Olaszországot összekötő Szent Bernát-hágó területén található a Szent Bernát kolostor, ami már évszádazok óta zarándok- és menedékhely a hegyi túrák szerelmesei számára.

Ebben a kolostorban azonban nemcsak szerzetesek éltek, hanem a bernáthegyi ősei is, akik kiváló hegyi mentőkutyák voltak akkoriban, és akik akár 8-10 méteres hómélységből is képesek voltak előásni a szerencsétlenül járt embereket.

A bernáthegyi mentőkutya szerepköre mellett azonban védelmezte is a kolostor lakóit, a "házimunkát" sem vetette meg, sőt ételfutárként is elsőrangú volt. És bár sokak emlékeiben úgy él az ősi bernáthegyi, hogy hordót visel a nyakában, amiben rumot visz, ez a valóságban valószínűleg nem így volt. A rengeteg korabeli festmény persze ezt erősíti, de a hordókban több, mint valószínű, hogy nem alkoholt, hanem élelmet és vizet szállított a szerencsétlenül járt emberek számára.

Az 1700-as évek közepétől a bernáthegyi speciális oktatásban is részesült, hiszen a “főszezonban”, vagyis novembertől májusig szerzetesek kísérték az utasokat, akikhez egy-két kutya is csatlakozott. Ezek az ebek ugyanis a mentésen kívül képesek voltak arra is, hogy megtalálják az eltévedt embereket. Sőt abból a szempontból is hasznosak voltak, hogy a hatalmas hóban utat vágjanak és ezzel segítsék a közlekedést.

A hős ős, Barry szintén a kolostorban született 1800-ban, és egy bernáthegyi várható élettartamához képest hosszú - 12 évig tartó - szolgálati idejében állítólag 40 embert mentett meg. A korábban említett rumos hordó az ő és társai ábrázolásában is sűrűn feltűnik; innen is a legenda. A szolgálatát követően Barry 2 évvel később, végelgyengülésben múlt ki. Halála óta a tiszteletére mindig Barrynek neveznek el egy kolostorbeli bernáthegyit.

Külső megjelenése - robosztus, mégis árad belőle a “flow”

Arról már eddig is szó volt, hogy hatalmas termetűek ezek az ebek, de ha belegondolunk, hogy a szukák marmagassága 65-80 cm, a kanoké pedig minimum 70-90 cm, akkor úgy érezhetjük, mintha nem is egy kutyával, hanem egy valódi medvével állnánk szemben. Ha ehhez hozzávesszük az esetenként akár 85-90 kg körüli bernáthegyi súlyt is, akkor meg pláne. 

A bernáthegyi feje meglehetősen nagy, de a testével mégis arányos. Mélyen ülő sötétbarna szemei nyugalmat sugároznak, mely fölött a homlok enyhén ráncos. A fülek a fejhez simulnak, az orra pedig szintén elég széles. Felső ajkai rálógnak az állkapocsra, emiatt van az, hogy sokat nyáladzik. 

A hát és maga az egész testfelépítés meglehetősen robosztus hatást kelt, melyhez erős nyak és öblös mellkas tartozik. Hosszú és széles farka van. Kettős szőrzettel rendelkezik, melyből a fedőszőrzet egyenes és hullámos változatban fordul elő.

A fajtatiszta bernáthegyi mozgása harmonikusnak mondható, még a széles és hatalmas mancsai ellenére is. Az embereknél is előfordul, hogy valaki küllemre nem túl kecses, az egész megjelenésében, mozgásában mégis van valami, amiből árad a “flow”. Na, a kutyák közül a bernáthegyi pont ilyen. 

A fajtiszta bernáthegyi színek a fehér és a vörösesbarna. A legtöbb esetben az alapszín a fehér, amit helyenként barnás-vöröses foltok tarkítanak. A fordítottja sokkal ritkább, amikor a barnás-vöröses szín az alap, és ezt tarkítják fehér foltok. A szakértők azonban egyetértenek abban, hogy az a legigazibb bernáthegyi, amelyiknél a fehér szín a nyakon és a mellkason, valamint a lábakon és az orron jelenik meg. 

Néhány kutyatípus hipoallergénnek számít, többek közt az óriás schnauzer, az afgán agár, a bolognai pincs vagy a máltai selyemkutya, ebbe a kategóriába azonban vedlése és nyáladzása miatt a bernáthegyi még véletlenül sem tartozik bele, így a kutyaszőrre allergiások biztosan ne ezt a típust válasszák házi kedvencnek.

A bernáthegyi gondozása - nagy kutya, kis gond

A bernáthegyi kutya rövid és hosszú szőrű változatban is létezik. Természetesen egyszerűbb a rövid szőrű bernáthegyi gondozása, mint a hosszú szőrű változaté, ugyanakkor még ez utóbbi sem okoz túl sok gondot a gazdinak. Hetente egyszer-kétszer fésülgessük át a kettős szőrzetet a szennyeződések és az elhalt szőrszálak eltávolítása érdekében, ennél sűrűbben csak a két vedlési időszakban szükséges.

A fürdetést sem kell túlzásba vinni, mivel kiszáríthatja a kutyus bőrét, bár egy ekkora eb esetében ez nem is annyira egyszerű feladat, hogy túl gyakran kedvünk lenne végrehajtani ezt a macerás küldetést. Amikor mégis arra kerül a sor, hogy már nem halogathatjuk tovább a fürdetést, gondosan ügyeljünk arra, hogy az állatorvos által is jóváhagyott, kímélő kutyasampont használjuk.

A fülgyulladás megelőzése érdekében hetente több alkalommal ellenőrizzük és tisztítsuk bernáthegyink fülét, ami mellett a fogápolásról se feledkezzünk meg. Ezzel is védjük őt az esetleges ínybetegségek kialakulásától.

A meleget meglehetősen nehezen bírja, hiszen eredeti élőhelyén, a Szent Bernát-háhón júliusban is jellemzően 5-12 Celsius fok között alakul a hőmérséklet.

Vérmérséklete, személyisége - a védelmező

A bernáthegyi kutya tulajdonságai közt szerepel a végtelen nyugalom, mely béketűrésből egyedül egy dolog képes őt kimozdítani: ha úgy érzékeli, családjából bárkit, főleg a gyerekeket bántani akarja valaki. Ilyenkor feláll, elegánsan lesöpri a hosszú pihenésben leporosodott bundáját és mint a tűzben edzett férfi, mindenkit a földdel tesz egyenlővé. E védelmező jellem abban is megnyilvánul nála, hogy a házba bárkit barátságosan beenged, a távozás azonban számára már a gazdi engedélyéhez kötött, kimondottan olyan esetben, ha valamiért nem szimpatikus számára a vendég.

No, de a mindennapjaira korántsem ez a jellemző, hanem sokkal inkább a már említett végtelen nyugalom.

Emiatt remekül illik egy olyan család mellé is, melynek tagjai sztoikus nyugalommal tekintenek bármely helyzetre, de olyan embereknek is érdemes bernáthegyit választaniuk, akik tüzesebb jellemmel bírnak, hiszen ez a fajta békét és harmóniát sugárzó tekintetével és habitusával képes lenyugtatni még azokat is, akik idegrendszere jobban megszenvedi a zsizsgő mindennapokat. Nem fog a gazdi körül ugrálni, hogy de igenis, menjünk sétálni, nem fogja lelopni az asztalon hagyott ételt, de valószínű, hogy még kedvenc cicusunkat sem fogja felkergetni a lámpaoszlop tetejére. Magyarán: mellette az élet maga az idill.

Tényleg csendes fajta, nem ugatós, így ha a hangját halljuk, akkor annak biztos, hogy oka van.

A Beethoven című filmben látottakkal ellentétben tartását kizárólag kertben javasoljuk. Egy ilyen méretű ebnek térre és szabadságra van szüksége, még akkor is, ha nem ő a legaktívabb fajta a világon, ugyanis sokszor előfordul, hogy egyszerűen nincs tisztában a méreteivel és így akaratán kívül bosszúságot okozna a gazdinak, ha a lakásban lófrálna naphosszat.

A bernáthegyi nevelése - repül a, repül a… gazdi 

A megfelelő szocializáció és nevelés a fajtára jellemző testi-lelki összhang ellenére is nagyon fontos. A tanítást már kölyökkorban el kell kezdeni, hiszen ha először a már felnőtt, 80 kg-os “pici” kedvencünket szeretnénk rávenni valamire, előfordulhat, hogy ő csak lesajnálóan ezt fogja gondolni: “nyugi, nyugi”, és meg sem mozdul.

Ha a bernáthegyi kutya kölyök kutyaoviba és -suliba járt, akkor hónapokkal, évekkel később sem kell amiatt aggódnunk, hogy ha nyílt terepen magunk mellé parancsolnánk, ő nem engedelmeskedik. Egy ekkora jószág esetében már tényleg izzasztó tud lenni, ha a behívás kihívás.

Szerencsére igen intelligens fajta, így könnyen tanul, azonban az okítás során, ha azt magunk végezzük, csak határozottan, de mégis szelíden és türelmesen tereljük ezt a hatalmas ebet, hiszen a bernáthegyi igen érzékeny lélek és nem viseli jól a durvább hangnemet. Emellett az is lényeges, hogy pórázhoz szoktassuk a bernáthegyi kutyakölyköt, hiszen ha a későbbiekben a gigasúlyú felnőtt ebünk döntést hoz, és mondjuk át akar kelni az úttesten, hogy a szemben található hentes boltban közelebbről is szemügyre vegye az ínycsiklandó disznóságokat, akkor bizony, nincs az az erőember, aki vissza tudná őt tartani, és jöhet a repül a, repül a… gazdi-játék.

Sőt, arra is figyeljünk a bernáthegyi kölyökkorában, hogy leszoktassuk arról, hogy felemelve a mellső lábai, azokkal az ember mellkasára, vállára támaszkodjon. Ezen szokása nyilván felnőtt korában válik problémássá, de kölyökkorában kell leszoktatni róla.

Apropó, játék. Hát, nem egyszerű a boltokban olyan kutyajátékra bukkanni, ami kifog a bernáthegyi erején, ezért érdemes olyan játékszereket beszerezni a számára, amik extra erős anyagból vannak. A bernáthegyi játéka tehát nem árt, ha olyan jelzőkkel van ellátva, mint szétrághatatlan, vagy épp elpusztíthatatlan.

Ha összegezni szeretnénk, hogy mik is azok az alapelvek, amiket bernáthegyink oktatása, nevelése során nem árt, ha betartunk, akkor ezek a következők legyenek: rendszeresség, következetesség, pozitív megerősítés, jutalmazás, korai szocializáció

A bernáthegyi etetése - “inkább ruháznám, mint etetném”

Nos, ha eddig úgy érezte a kedves Olvasó, hogy a bernáthegyi számára a tökéletes választás, akkor ennél a pontnál sajnos dugába dőlhet az elhatározása. Ez a grandiózus kutya ugyanis rengeteget eszik, olyannyira, hogy szó szerint képes a gazdit kizabálni a vagyonából. Ezért, ha mindenképp bernáthegyi vásárlására adnánk a fejünket, először is nézzük át a költségvetésünket, és döntsünk, valóban van-e annyi tőkénk, hogy bevállalhassunk egy ilyen kaliberű háziállatot. Már a megvásárlása sem olcsó mulatság, mert alapáron minimum 300 ezer forintot kell letennünk az asztalra, ha magunkénak szeretnénk tudni egy példányt. És ez tényleg csak a minimum, már ami a bernáthegyi kutya árát illeti.

És csak ezután jön az a sok-sok pénz, amit a felszerelések és az oktatás mellett a bernáthegyi étkeztetésére költünk. Erről jut eszembe nagyapám kijelentése, amit édesanyámnak mondott rólam gyerekkoromban: “inkább ruháznám, mint etetném”. Lehetséges, hogy a bernáthegyi etetése kapcsán nekünk is ez lesz a megállapításunk, ezért még egyszer érdemes hangsúlyozni, csak az döntsön bernáthegyi mellett, aki valóban képes biztosítani számára azt a rengeteg eledelt, amire szüksége lesz élete során.

Az etetés kapcsán - mint általában - ennél a fajtánál is nagyon fontos, hogy minőségi, nagytestű kedvenceknek való eledelt tegyünk elé a kutyatálba. Ám hiába nagytestű a bernáthegyi és hiába igényel sok táplálékot, az adagokra mindig nagyon figyeljünk, ugyanis rendkívül hízékony fajta. A megfelelő mennyiség (lásd a táp zsákon található etetési útmutatót) és minőség mellett igyekezzünk rávenni bizonyos fokú aktivitásra. A mindennapos séta, egy kis futás, játék sokat segíthet abban, hogy az egészségét minél tovább megőrizze.

A nagy- és óriástestű kutyák hajlamosabbak a gyomorcsavarodásra, ezért arra is fokozottan figyeljünk, hogy napi kétszer etessük kedvencünket, ami után jusson elegendő idő a pihenésre is. Semmiképp ne akkor akarjuk sétálni vinni, vagy játszani vele. Ha mégis azt vennénk észre, hogy bernáthegyink hasa óriásra puffadt és közben nagyon rosszul van, akkor haladéktalanul vigyük orvoshoz, mert több, mint valószínű, hogy bélcsavarodása van. Az első tünetektől kezdve csak 4-8 óránk van, hogy a szakszerű segítség megmentse az életét.

A bernáthegyi betegségei - nagy test, nagy gond

A bernáthegyi kutya betegségek között szerepel az allergia, a csípődiszplázia, a szemhéjak betegségei, a vesebetegség, a szívbetegség, a gyomorcsavarodás és a rák.

Számos kutyafajta esetében fordul elő allergia, mely alól a bernáthegyi sem kivétel. Élelmiszer-, bőr-, pollen- és porallergia is előfordulhat esetükben. Amennyiben úgy látjuk, kedvencünk túl sokat vakarja a száját és rágcsálja a mancsait, gyanakodjunk allergiára.

Nagytestű kutyaként könnyen kialakulhatnak nála ízületi problémák, ezért arra különösen figyelni kell, hogy a kölyök bernáthegyi kutyát ne ettessük túl, mert az túl gyors növekedéshez vezet, ami meg megterheli az ízületeket, porcokat. Lehetőség szerint szintén ne lépcsőztessük kedvencünket.

A csípődiszplázia ugyanez a problémakör. Annak felelőssége, hogy a bernáthegyinél ne alakuljon ki csípődiszplázia egyrészt a tenyésztőé, aki tenyészkutyáit szűreti ízületi elváltozásokra, másrészt a gazdié, aki az etetés mellett a kutyus számára megfelelő (pl.: nem csúszós, nem lépcsős) környezet létrehozásában is szerepet játszik. Az sem mindegy azonban, hogy ha már kialakult a betegség, az milyen fokozatú. Az enyhe változatnál rendszeres, de nem megerőltető mozgással és gondos etetéssel még jól fenntartható a bernáthegyi életminősége, ám súlyos esetben már indokolt a műtéti beavatkozás.

A bernáthegyi jellemző szembetegségei az entrópium és az ektrópium. Előbbi esetben a szemhéj befelé fordul, ami gyulladást idéz elő a szemben. Amennyiben olyan súlyos a helyzet, hogy műtéti beavatkozást igényel, azt akkor is csak a kutya másfél éves korában végeztethetjük el, mert addig még sokat alakul a fej és így a szemhéjak mérete is. A másik szembetegség, az ektrópium ennek ellentéte, ebben az esetben ugyanis a szemhéj kifelé fordul. Ez a variáció szintén orvosi beavatkozást igényel és műtétre is szükség lesz a helyreállítás érdekében.

A veseproblémák közül többek között a polycystás vesebetegségre lehet hajlamos a bernáthegyi kutya, míg a szívbetegségek közül a dilaktív kardiomiopátriára. A hatalmas test terheli a szívet, aminek következménye a szívizom meggyengülése lehet.

A rák egyes típusaira, mint pl.: a limfóma és az osteosarcoma (rosszindulatú csontdaganat) a bernáthegyi jobban hajlamos, mint más kutyafajták. 

Kinek való a bernáthegyi?

Kezdő kutyatulajdonosnak semmiképp, hiszen bár rendkívül jóindulatú ebről van szó, azért van benne egy bizonyos szintű önfejűség, ami határozott tulajdonosi jellemet követel. Egy közel egy mázsás kutya jobb, ha tapasztalt, magabiztos gazdi kezében van.

Ugyanakkor egy kevésbé pörgös, nyugodt, egyszerű életvitel esetén a legnagyszerűbb. Ha sok időt tölthet a család körében, az már őt boldoggá teszi. Bár szívesen pihenget, a gyerekek kedvéért képes felkelni és játszani velük egy jót. A kisebb gyerkőcökkel is nagyon barátságos, a méretei miatt azonban jobb az óvatosság, hiszen egy kedves kis “pacsival” is simán felborít még egy felnőttet is, nemhogy egy gyermeket. 

“Lustasága” ellenére gazdájával szívesen tanul és tesz kisebb-nagyobb sétákat is, amire szüksége is van egészségének megőrzése érdekében.  

Ahogy már volt szó róla, a “kajapénz” kérdése az egyik legfontosabb dolog, amit a gazdinak a bernáthegyi választása előtt mérlegelnie kell, hiszen hatalmas mennyiségű eledelt képes elpusztítani ez az óriás eb, ami jelentősen megterhelheti a családi kasszát.

Hasonlóan honfitársához, a berni pásztorkutyához, a bernáthegyi élettartama sem túl hosszú, csak 8-10 év, bátran kijelenthető, hogy ő az egyik legjószívűbb és leghűségesebb kutya a világon, aki ráadásul soha nem nyaggatja a gazdit. Akinek pedig ezek a tulajdonságok sokat számítanak, nyugodtan válassza csak a bernáthegyit, nem fog csalódni!