A kutya behívása

Szeretnéd megtanítani kutyádat, hogy parancsodra leüljön vagy épp odajöjjön hozzád? Ezek a legalapvetőbb parancsok, amelyeket szinte minden kutyának kötelező elsajátíttania. Ismerd meg a legfőbb alapelveket és módszereket kutyád behívására, annak gyakorlására. Tippek és trükkök, amik biztosan működni fognak, ha megfelelően és következetesen alkalmazod őket.

A “varázslat” után

Mikor valaki egy elbűvölő kölyökkutya vásárlására adja a fejét, talán a "varázslat" első heteiben fel se merül benne a gondolat, hogy az új, cuki kis jövevény számára nem lesz elegendő csupán a babusgatás, neki ennél sokkal többre lesz szüksége. Mert egy bűbájosan ennivaló szőrmók valóban annyira képes tündérien ügyetlenkedő mozdulataival, naiv, mégis huncut szemeivel, valamint - sok esetben - egércincogásnak is beillő vakkantó szárnypróbálgatásival a hatása alá vonni bennünket, gazdikat, hogy mindenről megfeledkezve csak csodáljuk újdonsült négylábú társunkat, és mire észbe kapunk, már késő… már ami a nevelést illeti.

És ez a legrosszabb, amit egy gazdi tehet. Mert bár persze, szeretjük-imádjuk kedvencünket, ugyanakkor legyünk azzal is tisztában, hogy ha már a kezdetek kezdetén nem állítunk fel szabályokat, amiket következetesen be is tartatunk kutyusunkkal, akkor később nagyon nehéz dolgunk lesz vele. Vannak olyan kutyatípusok, amelyeknél az időben történő okítás elkezdése egyenesen kötelező, mint például a kaukázusi juhászkutya vagy az alaszkai malamut, ugyanakkor a "simulékonyabb" fajtáknál sem árt komolyan venni ezt a feladatot.

A lehetőségek

Vannak, akik maguk állnak neki a tanításnak, vannak, akik a kutyaiskolák szakképzett oktatóiban látják a megoldást, és a kettő ötvözete is előfordul, amikor saját maga próbálkozik az okítással a tapasztalatlan gazdi, aztán szépen lassan rájön, hogy ő ehhez egymaga kevés lesz, és mégis kutyaiskolába viszi rendet tanulni ebadta kedvencét. Bármelyik megoldást is válasszuk, a lényeg, hogy neveljük a kutyánkat, hiszen egy lehetséges vészhelyzetben nem mindegy, hogy hallgat-e majd ránk, vagy sem.

Bár egy kutyaiskolában sokféle tanfolyam és kutyás sport közül választhatunk, a legeslegfontosabb, hogy az alaptanfolyam tanításait a kutyus és a gazdája minden körülmények között "betéve tudja". Többek között ide tartozik a kutyaközösségbe való beilleszkedés, a lábnál követés pórázon és póráz nélkül, az ültetés, valamint a fektetés, a helyben maradás és sok egyéb mellett talán az egyik leglényegibb, a behívás.

A kutya behívása

Ha kis kedvencünk nevelésének mégis úgy döntünk, saját otthonunkban, mi magunk állunk neki, akkor már a kezdet előtt, mintegy 0. pontként javasoljuk, hogy szerezzük be az ehhez szükséges felszereléseket. A kutya méretétől és alapképességeitől függően lesz szükségünk több vagy kevesebb dologra az okításához, így például állítható pórázra, jutalomfalatra, kutyasípra. A jutalomfalat természetesen bármely kutyafajta esetén javallott :)

Vannak alapszabályok a kutya behívása kapcsán, amiket rögvest ki is fejtünk bővebben, ugyanakkor már a kezdet kezdetén érdemes tisztázni, hogy a behíváskor követendő magatartás megtanítása, a kutya általi elsajátítása egy folyamat, tehát nem egyik percről a másikra, de még csak nem is egyik napról a másikra fog megtörténni. Kitartó gazdira lesz szükség, aki kutyusa legcsintalanabb pillanataiban is higgadtan képes viselkedni és semmiképp sem szidja le, vagy netalán alkalmaz fizikai erőszakot. A kiskutya ebből csak annyit tanulna meg, hogy ha a gazdi hívja, jobban jár, ha jó nagy ívben elkerüli.

A nyugalom és a pozitív hozzáállás tehát rendkívül fontos tényezők a kutya behívásának tanításakor.

És hogy mik azok a dolgok, amikre szintén érdemes nagyon figyelni? Mindjárt el is áruljuk!

A kutya behívásának szabályai

• Környezet - minél unalmasabb, annál jobb
  • A kezdeti leckék elsajátítása helyszínéül mindenképpen nyugalmas környezetet válasszunk. Ha ugyanis egy arra szállingózó pille, más emberek jelenléte, vagy a baromfiudvarban tipegő pipik kotkodácsolása sokkal érdekesebbnek hat kölyökkutyusunk számára, akkor ott minden lesz, csak tanulás nem. Minél unalmasabb tehát az okítás helyszíne, annál jobb.
    
    Persze figyelmének felkeltésében és megtartásában nagy szerepet fog játszani a jutalomfalat. Mindenképpen olyat válasszunk, amiről tudjuk, hogy kedvencünk imádja és bármilyen helyzetben szívesen elfogadja. Bár a legtöbb kutyus odavan a jutalomfalatért, mégis sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha például egy olyan haspók fajtájú ebet tanítgatunk, mint a labrador. Tapasztalatból mondom, hogy ha labrador kedvencünket szeretnénk bármire rávenni, akkor a jutifalatos zacskó megcsörgetésekor már tudhatjuk, hogy tuti sikerben lesz részünk.
  • Idővel természetesen vihetjük, sőt vigyük is ingergazdagabb környezetbe a kis nEBulót, hiszen felnőtt korában már biztosan nem csak udvarban szeretnénk, hogy engedelmes legyen a behíváskor. Ilyen helyszín például a kutyafuttató, ahol nyugodt szívvel gyakorolhatunk a már az otthonunkban behívásra hallgató kutyusunkkal.
• Hívószavak - "Blöki, hozzám”"
  • A gyakorlás kezdetén még nyugodtan használhatjuk a "gyere" hívószót. Ezt persze nem árt, ha kissé magasabb és vidámabb hangnemben ejtjük ki, mint egyébként, így a kutya hamarabb odafigyel hangunkra és nagyobb kedvel fut oda hozzánk. Akármilyen rossz hangulatban is vagyunk, ez a tanításkor soha ne hallatsszon a hangunkon. Ő ugyanis megérzi és esetleg másképp reagál majd, mint amit elvárunk tőle. Ezért bármilyen is a kedélyállapotunk, kínosan ügyeljünk arra, hogy a hívószavakat ugyanabban a vidám, magas hangnemben ejtsük ki, mint egyébként.
  • Persze a "gyere" hívószót akár teljes mértékben száműzhetjük is a tanulási folyamatból, ha úgy érezzük, túl általános és sok más esetben is használjuk a kutya jelenlétében. Ilyenkor a "hozzám" lesz a nyerő megoldás, melyhez a kutya nevét is érdemes hozzákapcsolni. Tehát a behívás helyes formátuma: "Blöki, hozzám!" És természetesen itt se feledkezzünk meg az általános hangszínüknél kissé magasabb változat használatáról.
  • Arra is van azonban megoldás, ha úgy érezzük, rossz hangulatunkban képtelenek vagyunk kedvesen behívni a kutyusunkat: méghozzá a kutyasíp. A kutya behívása síppal ugyanis biztos, hogy mindig pontosan ugyanúgy fog hangzani, akármilyen is a lelkiállapotunk. A kutya erre a hangra is úgy fog reagálni, mint a gazdi jó kedélyű hívószavára, használata így igen célszerű.
  • Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy nem elég, ha csupán kettesben gyakorol a gazdi a kutyusával. Az előbbi módszer mellett úgy is tréningezzünk, hogy egy másik ember segítségét kérjük. Ilyenkor a kutyust ültessük le segítőnk mellett és azt is adjuk parancsba, hogy most ne kövessen minket. Tehát: "Blöki, ül! Marad!" Mielőtt elsétálnánk, szagoltassuk meg vele a jutalomfalatot. Miután távolabb mentünk, maradjunk állva, vagy guggoljunk le és használjuk a már jól ismert kifejezést: "Blöki, hozzám!" Amint a kutya odaért hozzánk, adjuk oda neki a jutalomfalatot és nagyon dicsérjük meg. 
  • A guggolás - bár nem kötelező - a kisebb és közepes termetű ebek esetében hasznos lehet, hiszen így kisebbnek tűnünk a számukra és még szívesebben rohannak oda hozzánk, mint egyébként. A nagy termetű kutyák esetében csak azért nem javasolt, mert a behívás utáni boldog rohamot követően nem biztos, hogy a gazdi képes lenne megtartani az egyensúlyát. A földön fetrengés pedig határozottan nem annyira tiszteletet parancsoló, mint amire a kutyának a tanítás során szüksége lenne.
  • Mint tudjuk, a kutyák minden kis mozgásra odafigyelnek, így az sem rossz megoldás, ha a behívás közben teszünk néhány lépést oldalra, vagy hátra. Ne feledjük, egy mozgó célpont mindig sokkal izgalmasabb a kutyus számára, mint egy szoborszerű "simabőrű". 
• Távolság - rövid póráz, hosszú póráz
  • A szükséges felszerelések között említettük az állítható pórázt. Ha a kutya behívása először rövid pórázon történik, akkor sokkal egyszerűbb a dolgunk, hiszen elég közel vagyunk ahhoz hozzá, hogy a környezetből érkező ingerek ne vonhassák el olyan könnyedén a figyelmét.
    
    Minél messzebb kerülünk a kutyánktól, annál nehezebb a figyelmét felkeltenünk, vagy megtartanunk, ezért ha a behívás tanulását rövid pórázon kezdjük, hamarabb lesz sikerélményben részünk. Később, ha már az előbbi jól megy, a hosszú pórázzal is próbálkoznunk kell, de ilyenkor szintén ingerszegény környezetben kezdjük az oktatást.

Türelem jól nevelt kutyát terem

Ahogyan azt már korábban is említettük, a tanítások közbeni türelem a kutyával szemben rendkívül fontos. Ha még akkor is sikerül nyugodtnak maradnunk, ha behívás során a kutya két-háromszor is kitér, mielőtt megérkezne hozzánk, az olyan pozitív visszajelzés a számára, ami miatt később is bármikor szívesen és bizalommal közelít majd felénk. Ennek az úgynevezett pozitív türelemnek tehát csak előnye van.

Ugyanakkor arra is figyeljünk, hogy következetesen tanítsuk kutyánkat, amibe az is beletartozik, hogy az okításra, jelen esetben a behívásra minden nap szánjunk kellő mennyiségű időt. Ez lehet egy délelőtti és egy délutáni tanulás, de ha különböző okok miatt ezt nem tudjuk kivitelezni, akkor napi egy, vacsora előtti tanítás is eredményes lehet. Ha közvetlenül etetés előtt tanítgatjuk kutyusunkat, akkor a jutalomfalat még ösztönzőbben hathat rá, és még lelkesebben teljesítheti a gazdi parancsait, maga a tanulás folyamata pedig így sokkal egyszerűbb és szórakoztatóbb lehet.

Arra is figyeljünk egy-egy behívásra tanítás során, hogy a kutya könnyen elfáradhat közben, így az edzés időtartama alatt szúrjunk be rövidebb játékidőket is. Ezáltal kutyánk motivált marad, a játék közben újra feltöltődik és örömmel rohan majd hozzánk egy-egy újabb behívás alkalmával. 

A türelem mellett tehát a következetesség és a beiktatott játékidő is nagyon fontos, a jutalmazás azonban - legyen az szóbeli vagy jutalomfalat formában - egyenesen kötelező. A sok dicséret az ember fiát is magabiztossá és szeretetteljessé teszi, és nincs ez másként a kutya esetében sem. Egy magabiztos és szeretetteljes kutya pedig hajlamosabb a szófogadásra is, mint egy olyan, akivel mostohán bánnak. A "Blöki, ül! Marad!" vagy a "Blöki, hozzám" hívószavak teljesítése után ezért mindig jutalmazzuk kedvencünket sok-sok dicsérettel, simogatással és egy-egy jutalomfalattal. A pozitív megerősítéseknek előbb vagy utóbb biztosan meglesz az eredménye.

Mi a teendő, ha a kutya nem hallgat a behívásra?

Ha a kutya nem hallgat a behívásra, akkor addig kell vele türelmesen gyakorolni, amíg végül mégiscsak elkezd hallgatni rá. Na bumm, ez aztán a jó tanács, nemde? Ugyanakkor mégis ez az igazság. Nincs semmiféle trükk, csak a folytonos és következetes gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás.

Attól függően, hogy melyik módszert alkalmazzuk, a kutyával kettesben történő gyakorlást, a kétemberes edzést, vagy a pórázon történő tréninget, más és más a tanulás folyamata, ám még így is nagyjából hasonló lépésekből épülnek fel.

A kettesben történő gyakorláskor szólítsuk nevén a kutyusunkat, és ültessük le: "Blöki, ül", szagoltassuk meg vele a jutalomfalatot, majd kezdjünk el távolodni tőle. Amikor úgy érezzük, megfelelő a távolság, kedvesen, de határozottan kezdjük el magunkhoz hívogatni. Amint elindult, folyamatosan dicsérjük és amikor ténylegesen megtörtént a behívás, vagyis előttünk ül, akkor adjuk oda a jutalomfalatot és még jobban dicsérjük meg.

Nagyon fontos, hogy soha ne akkor próbáljuk meg behívni kutyánkat, ha épp valami mással foglalatoskodik, pl.: szaglászik, játszik vagy épp a szomszéd macskáját ugatja. Mielőtt kezdődne a tanulás, mindig nyugtassuk meg az ebet és várjuk meg, míg a teljes figyelme ránk irányul.

Összegzés

Bár a szabályokat betartva előbb-utóbb mindenki képes lesz megtanítani kutyáját a behívásra, azért arról se feledkezzünk meg, hogy minden kutyus más és más. Így van amelyiknél rövidebb idő lesz a tanulási idő, mert alapvetően jól tanítható kutyafajta, mert abszolút falkavezérnek tekinti a gazdáját, vagy mert jutalomfalattal mindenre rávehető, és lesz olyan is, amelyiknél hosszabb időt fog igénybe venni, mire parancsként teljesíti a gazdi kérését. Akárhogy is, végtelen türelemmel, a tanulások közti játékidővel, következetességgel, jutalmazással és sok-sok dicsérettel bizonyos, hogy hamarosan a mi kutyánk is olyan lelkesen rohan majd a gazdi "hozzám" hívószavára, mintha születése óta kódolva lett volna benne az engedelmesség.