Bogit örökbe fogadták ... aztán visszavitték a menhelyre, a rácsok mögé (Véleménycikk)

Bogit örökbe fogadták. Aztán visszavitték a menhelyre, a rácsok mögé. Vajon mi történik ilyenkor, mi zajlik a kutya buksijában? A menhely persze diszkrét és hacsak nem nagyon kritikus dologról van szó, akkor nem mond részleteket, de vajon Te hogy élted meg drága Bogi (és még sok másik kutya)? Csalódott vagy? Már pont megszoktad volna az új helyet? Érted egyáltalán, hogy mi történt?

Vajon mi kapcsolná be az emberben azt a csakazértis megoldjuk lendületet, kitartást? Vannak nehéz esetek, türelmet, hozzáértést igénylő kutyák az tény, bár olyan angyalok is vannak, akik akkor sem adják fel. Csakazértsem! De kicsi Bogi egy annyira szelíd és kedves kutyus, hogy nagyon nem értem mi lehetett a bűne? Az, hogy fél? Hogy valaki már elvette a bizalmát az emberekben és több idő kell neki, mint az átlagnak, hogy felengedjen?

Bogi

Amikor elvittem sétálni velem is félénk volt. Amerre sétáltunk, a patakon átível egy kis híd és gondoltam menjünk át a túlpartra. Persze Bogi megtorpant a hídfőnél. Leültem mellé a hídra, vártunk, jutifalatoztunk, vártunk, nézelődtünk, vártunk még. Aztán csak sikerült. Istenem, olyan büszke volt magára a túloldalon! Olyan csillogás volt a kis szemében, meg az enyémben is mert persze megkönnyeztem a dolgot. Még egy kis vidám szökdécselés is bekerült onnantól a mozgásába és egész másképpen nézett rám is utána.

Lehet, hogy fél órával tovább tartott így, de ha az ember képes félrerakni kicsit a saját napirendjét és észrevenni, hogy ez mekkora lépés annak a másiknak, hogy mennyire fontos az amit ő éppen megél, hogy a gyógyulásában mennyit számít egy ilyen akadály leküzdése, akkor inkább megtisztelve érzi magát, hogy részese lehet.

Szóval Bogi bent van újra. Idő közben kikupálódott a bundája, meg is izmosodott szépen. Persze valamennyire még mindig félénk.
Kívánom mindenkinek, hogy menekülés, a kényelmesebb megoldás helyett meg tudja ugrani a kutyatartással járó nem várt helyzeteket - mint Bogi a hidat a kedvemért -, hogy utána ne kelljen a lelke mélyén restelkednie mert az nagyon sz@r. Én már csak tudom. Mert egyszer én is megfutamodtam. És nem tudom sikerül-e valaha megbocsájtanom magamnak.

De ez még Bogi és a híd előtt volt.

Bogival Tárnokon az Eb Árvaházban lehet barátkozni. Ha pedig szeretnél küldeni neki egy kis adományt, azt így/itt tudod megtenni.

Ha még nem hallottál a Támogatói Programunkról az Okosgazdi.hu webáruház "Támogatás" menüjében minden részletet megtalálsz!

Menhelyi kutyák támogatása

Kapcsolódó cikkeink:
Segítsd Te is a menhelyi kutyusok egyikét
Jó hírek jöttek az Eb Árvaháztól, 5 kutyus is gazdisodott!
Újfent köszönjük a támogatásotokat!
Köszönjük a sok támogatást, a kutyusok nevében is :)
Köszönjük a támogatásotokat! ... Ismét több kutyus is új gazdira talált
Köszönjük az újabb adományokat, ilyen hatalmas Kajla manccsal küldünk nektek pacsit!


Hozzászólások (1)

  • Vendég (#18C9AC)

    Szeptemberben lesz 3 éve, hogy kimentettem a ketrecből az 5 éves, szép kutyalányt. Története szerint : meghalt idős gazdi, házat "vivő" kapzsi örökökösök, a kutya a gyepmesterhez. Szégyen, hogy ilyen előfordulhat.
    Nem ismervén az előző 5 évéből semmit, szembe találtam magam egy rakás problémával. Nem hallgatott a nevére, nem ismert fel "vezényszavakat", így eleinte nem nagyon értettük egymás nyelvét.
    Kikértem kiképzők tanácsát, mindenki mást mondott, szerintem köztük egy rakás butaságot is, ami számomra elfogadhatatlan volt. (Pl. éheztessem, akkor majd szót fogad...).
    3 éve a társam. Ma is önfejű, sokszor konok, de a folyamatos türelem és szeretet meghozta a gyümölcsét.
    Sokat sétálunk, már hallgat rám, de egy dolog még mindig nem megy. Fel kell / kellett dolgoznom, hogy valószínűleg soha sem pótolhatom az elvesztett - minden bizonnyal nagyon szeretett - régi gazdáját.
    Talán igaz a mondás, hogy " egy embernek több kutyája is lehet az életben, de a kutyának csak egy gazdája van".
    Ezt én elfogadtam, elfogadom, szeretettel szelidítettem magamhoz.
    A kutyatartás nagy felelősség.
    Érdemes Mindenkinek a döntés előtt alaposan megfontolnia ezt a lépést.
    Kellő odafigyeléssel, szeretettel, kitartással magunknak szerezzük egy harmonikus gazdi-kutyu kapcsolattal a legnagyobb örömet!
    És szépen kérek Mindenkit : ne keserítsük az egyébként is szegény sorsú, árva kutyusok lelkét az ide-oda dobálással.
    Nem zokni, nem bugyi, felvesszük-levesszük. Érző lelkű élőlény!
    Aki megérdemli, hogy türelemmel szeretve legyen, és azt mindig szeretettel viszonozza!
    Sok-sok kutyusnak szerető gazdit, sok-sok gondo gazdinak hűséges kutyatársat kívánok!
    Barátságos vakkantással : Marcilány

    2022. 07. 16. 09:38Válasz a hozzászólónak

    Oszd meg a véleményed!