Minden amit a koi pontyokról és tartásukról tudnod érdemes

A koi pontyokat gyakran aposztrofálják a különböző külföldi és hazai weboldalak a „kerti tavak királya” jelzővel, ami figyelembe véve a méretüket és fenséges, színpompás megjelenésüket egyáltalán nem túlzás az esetükben.

A „hagyományos”, hazai vizekből is jól ismert pontyhoz hasonlóan rendkívül magas életkort élhetnek meg. Optimális körülmények között tartva ez akár egy emberöltőnyi, azaz 50-60 év is lehet. A kifejlett kori testméretük egy megfelelő méretű, 25-30 köbméteres kerti tóban elérheti a 80-90 cm-es testhosszt, testsúlyuk pedig meghaladhatja a 6 kilogrammot is.

A koi ponty a pontyfélék rendkívüli fajgazdagsággal büszkélkedő családjának egyik oszlopos tagja. A fajok száma ebben a halcsaládban meghaladja az 1500-at, amelynek képviselői a komoly haltenyésztési múlttal és hagyományokkal rendelkező délkelet-ázsiai országokban fordulnak elő a legnagyobb számban.

A koi ponty – vagy koi díszponty – tulajdonképpen a „sima” ponty, vagyis a Cyprinus carpio nemesítéssel, mesterségesen előállított tenyészváltozata. 

Tenyésztésük története

Arról nem áll túl sok információ a rendelkezésre, hogy milyen úton-módon kerültek a koi pontyok Japánba, az viszont tény, hogy a szigetországban kezdték el elsőként tenyésztésüket.

Érdekességként megemlítendő, hogy népszerűségüket tulajdonképpen egy spontán, természetes mutációnak köszönhetik. Az eleinte elárasztott rizsföldeken, étkezési célokból tartott halak esetében a rizstermelők arra lettek figyelmesek, hogy színes egyedek bukkantak fel kis számban, teljesen véletlenszerűen az egyes régiókban lévő populációkban. Ezek főként piros és fehér színű, illetve a két alapszín keverékével rendelkező egyedek voltak.

Nagyjából az 1800-as évek elejére datálható a tudatos szaporításuk, tenyésztésük kezdete, aminek eredményeként napjainkban már számos fantasztikus mintázatú, színgazdag tenyészváltozatuk érhető el a hazai kereskedésekben, díszhal tenyészetekben.

A koi pontyok tartásának alapfeltételei

Mivel a koi pontyok „hidegvízi” halak, ezért egész évben problémamentesen tarthatók kerti tóban, persze természetesen csakis abban az esetben, ha adottak a tartásuk alapfeltételei. Tény, hogy nincsenek különösebb extra igényeik, viszont amennyiben nem rendelkezünk a számukra megfelelő méretű és mélységű tóval, akkor érdemesebb inkább kisebb testű, békés természetű hazai fajokat és/vagy aranyhalakat tartani a tavunkban.

Egy kifejlett méretű 80-90 cm-es koi pontynak minimálisan 800-900 liternyi vízre van szüksége, ami egy 15-20 cm-es egyed esetében is legalább 150-200 litert jelent. Egy kisméretű tóban egyrészt soha nem fogják elérni a felnőttkori méretüket, másrészt nem érzik majd komfortosan magukat, mivel egy kimondottan nagy mozgástér igényű fajnak számítanak.

Igaz, hogy megfelelő hatékonyságú szűrés mellett akár egy 10-12 köbméteres tóban is „elvannak”, amennyiben biztosítunk számukra egy 2-3 m2-es, 1-1.4 méteres mélységű régiót is a teleléshez, viszont egy 20 köbméter feletti tóban érzik csak igazán jól magukat. Egy ekkora méretű kerti tó már elegendő helyet nyújt nekik a szabad mozgáshoz, úszáshoz és természetesen minél nagyobb egy tó annál kisebb az esélye annak, hogy felborul benne a biológiai egyensúly.

Mivel kifejezetten igénylik fajtársaik jelenlétét, ezért fontos, hogy minimálisan egy 5-6 egyedből álló kis csapatot tartsunk belőlük. Szintén lényeges szempont, hogy a számukra kialakított kerti tó megfelelő mértékű növényesítéssel is rendelkezzen és a növények között lehetőleg legyenek a vízfelszínen úszó vízinövények (pl. kagylótutaj, vízijácint), illetve olyan növények, amelyek levelei a vízfelszínen helyezkednek el (pl. különböző tavirózsa fajok). Az úszó vízinövények, levelek alá bármikor beúszhatnak, elrejtőzhetnek, ha veszélyben érzik magukat, vagy, ha valamilyen okból kifolyólag megijednek. Minél kevesebb stressz éri őket és minél nagyobb biztonságban érzik magukat az élőhelyükön, annál erősebb lesz az immunrendszerük, így sokkal kevésbé válnak fogékonyakká a különféle halbetegségekre.

Ideális esetben egy kerti tó félárnyékos helyen van, így a halakat nem éri egész nap közvetlen UV sugárzás és a víz sem melegszik túl, algásodik el. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem mindenhol oldható meg, ezért az olyan tavak esetében, ahol nem áll rendelkezésre némi árnyékot adó növényzet (fa, sövény, tuja stb.) a vízfelszínen úszó vízinövények és a megfelelő vízmélységű pihenő, búvóhelyet nyújtó zónák elengedhetetlenek.

Gondoljunk csak bele, hogy milyen az utóbbi pár évben hazánk időjárása a nyári időszakban. Egymást érik az olyan extrém, sokszor több mint egy hetes hőhullámok, amikor a napi csúcshőmérséklet meghaladja a 35 fokot (árnyékban), ráadásul ilyenkor az UV sugárzás is rendkívül magas szintet ér el. A természetes élőhelyeiken a pontyok ilyenkor a mélyebb vízrétegekbe húzódnak vissza, ahol lényegesen kisebb mértékű az UV sugárzás, és jóval alacsonyabb a vízhőmérséklet a felszín közeli zónákhoz képest.

A koi pontyok a 16-26 fok közötti vízhőmérséklet mellett érzik igazán jól magukat, amit csakis úgy tudunk nyaranta biztosítani nekik, ha a tómederben olyan zóna is ki van alakítva, ahol a vízmélység meghaladja az 1 métert és felette úszó vízinövények helyezkednek el, illetve ha az adott zóna árnyékos, félárnyékos helyen található. A teljes vízfelszín 40%-os lefedettsége már megfelelő a számukra.

Egy barátom a kerti tava esetében, mivel kezdetben nem állt a rendelkezésére kellő mennyiségben úszó vízinövény, és a tava a kert közepén helyezkedett el, távol a gyümölcsfáktól, olcsó napernyők segítségével oldotta meg az árnyékolás problémáját. Ezeket úgy helyezte el a tava mellett, hogy egész nap árnyékolták a tó mélyebb zónáját, így a víz nem melegedett fel túlzottan és a halai bármikor visszahúzódhattak oda pihenni.

A megfelelő hatékonyságú vízszűrés a koi pontyok esetében rendkívül fontos. Mivel nagy testűek és sok táplálékot vesznek fel, ezért sokat is ürítenek, így komoly mértékben terhelik a tó vizét a székletükből, vizeletükből keletkező bomlástermékekkel. Természetesen egy hatékony biológia szűrést is biztosító szűrőrendszer könnyen elboldogul ezzel a feladattal, és a tó növényzete is „besegít” ebbe a folyamatba a nitrát, foszfát stb. felvételével, viszont ha hetek óta nem volt a vízcserét biztosító jelentősebb mértékű eső, és kisebb méretű tóval rendelkezünk, akkor a vízcserét mi magunknak kell megoldani pl. egy kerti slag segítségével. Így a vízértékek normalizálódnak, és többek között csökken a nitrát szint is. A halak viselkedésén is észre fogjuk venni a pozitív változásokat: sokkal élénkebbé válnak, kergetőznek, vidáman úszkálnak a tó vizében. 

A koi pontyok a méretükből és a nagy mozgásigényükből adódóan relatíve sok oldott oxigént igényelnek. A nyári hőségben, amikor a tó vize felmelegszik jelentősen csökken benne az oldott oxigén koncentrációja. Tény, hogy egyes vízinövények – mint például a hínárfélék – termelnek némi oxigént a fotoszintézisük során, azonban ez édeskevés halaink számára. Ahhoz, hogy elkerüljük a halak „pipálását”, vagyis azt, amikor a vízfelszín közelében, a légköri levegőből próbálnak oxigénhez jutni, illetve a súlyosabb oxigénhiányból adódó problémákat, fontos, hogy gondoskodjunk a tavunk szellőztetéséről egy a célra alkalmas légpumpa használatával.

Természetesen az oxigén ellátást egy csobogó segítségével is megoldhatjuk, de ha biztosra akarunk menni, akkor érdemes beszerezni egy légpumpát is. Egy ilyen kisméretű levegő kompresszor egyrészt nem túl drága berendezés, másrészt csak nagyon kevés áramot fogyaszt a működése során, ráadásul ezeket az eszközöket non-stop használatra tervezték, így akár tavasztól-őszig használhatjuk őket kikapcsolás nélkül.

Egy kis összefoglaló a koi pontyok tartásának alapfeltételeiről:

• megfelelő méretű tó (minimum 10-12 köbméteres)
• növényesítés, „búvóhelyek” kialakítása
• legalább egy, minimum 1-1.2 méteres árnyékolt zóna
• kellően hatékony vízszűrés, vízcsere szükség esetén
• folyamatos oxigénellátás biztosítása 

Halak beszerzése

Koi pontyokat kizárólag csak akkor telepítsünk a tavunkba, ha az már rendelkezik működő biológia szűréssel, vagyis a tó üzembe helyezését követően várjunk legalább 10-12 napot. Ha egy frissen elkészült 1-2 napos tóba helyezzük őket, ahol a víz még nincs „beállva” és a szűrőrendszer szűrőanyagaiban nem telepedtek meg és szaporodtak el a lebontást, biológiai szűrést végző mikroorganizmusok, annak súlyos következményei lehetnek a halainkra nézve: betegségek megjelenése, halpusztulás stb.

A halakat minden esetben megbízható forrásból (állatkereskedés, tenyészet) szerezzük be. Olyan helyről ne vásároljunk, ahol az adott medencében beteg állatok vannak, mert így bármilyen fertőző halbetegséget könnyen behurcolhatunk a tavunkba.

A megvásárolt halakat soha nem szabad a zacskóból egyből beengedni a tó vízébe, hiszen a zacskó és a tó vize között jelentős mértékű hőmérséklet különbség lehet, ami komoly stressz hatást, sokkot okozhat az új kedvenceinknek. Érdemes a zacskót a tó vízébe helyezni olyan helyre, ahol nem éri a napfény, majd kb 30 percet várni és csak utána engedni ki a halakat a vízbe.

Aki még ennél is óvatosabban szeretne eljárni, annak a következőt javaslom: a megvásárolt halakat óvatosan a zacskó vízével együtt öntse bele egy nagyobb műanyag vödörbe, és vizükhöz 10 percenként lassan öntsön hozzá kb 1 liternyi vizet a tó vizéből. Így nem csak a tó vízének hőmérséklethez tudnak fokozatosan akklimatizálódni, hanem annak egyéb vízértékeihez is (keménység, ph, nitrát szint stb).

Gondozásuk, etetésük

Mint azt már korábban említettem a koi pontyok nem támasztanak extra igényeket a tartóikkal szemben, viszont mint minden halfajnak, így nekik is fontos, hogy az igényeiknek megfelelő módon gondoskodjunk róluk. A gondoskodás alatt elsősorban a szakszerű, szükségleteik szerinti takarmányozást értem.

Pár évvel ezelőtt egy ismerősömnél jártunk Pásztón, aki rendkívül büszkén mutatta meg a páromnak és nekem a kertje új büszkeségét, egy két-három hónapja működő 30 köbméteres kerti tavat, amiben koi pontyokat tartott néhány fátyolos farkú aranyhal társaságában. A tó a legmodernebb technikai berendezésekkel volt felvértezve, fantasztikus látványt nyújtott és már első blikkre is látszott rajta, hogy profi cég közreműködésével készült.

Hogy a halait is testközelből megcsodálhassuk, az ismerősöm felajánlotta, hogy előttünk megeteti őket. Na ennél a résznél nem akartam hinni a szememnek, ugyanis a halak etetéséhez nem haleledelt használt, hanem nedves macskatápot, mondván, hogy „ezeknek” mindegy, mert úgyis szinte mindent megesznek és sokkal olcsóbb is, mint a kerti tavi halak számára készült speciális haltáp.

Ez az eset is jó példája annak, hogy sokan egyáltalán nincsenek azzal tisztában, hogy a koi pontyoknak ugyanúgy a számukra megfelelő táplálékokra van szükségük, mint minden más kedvtelésből tartott élőlénynek. A macskatáp macskáknak való, a kutyatáp kutyáknak és egy sünnek sem adunk csak azért tehéntejet, mert azt is megeszi, arról nem is beszélve, hogy akár el is pusztulhat tőle.

Ha valaki a kényelmesebb utat akarja választani, még akkor is megoldhatja a halai etetését a szaküzletekben kapható, jó minőségű tápok változatos etetésével, hiszen ezeket kifejezetten kerti tavi halak takarmányozására készítették, és minden olyan összetevővel rendelkeznek, ami szükséges számukra.

Aki meg rászán némi időt, az természetesen kiegészítheti a tápokat apróra darabolt vegyszermentes bio, vagy saját termesztésű zöldségekkel, gyümölcsökkel is, sőt nyugodtan adhat csontit, szúnyoglárvát, gilisztát is halainak.

Én személy szerint rendkívül egyszerű módon oldottam meg a halaim változatos etetését egy komposzt giliszta tenyészet beüzemelésével. Ehhez nem kellett más, mint 3-4 db 50 literes műanyag tejes láda, amibe 15 cm-es rétegben tiszta kerti földet tettem és ládánként egy maréknyi földigilisztát. A ládákban a föld tetejére fűnyírásból megmaradt füvet és konyhai nyers zöldségmaradékokat (répa, karalábé, uborkahéj stb) tettem. A ládákat betettem a pincébe és időnként rájuk néztem, hogy a föld kellően nedves-e a giliszták számára. 3-4 hét múlva szépen elszaporodtak és máris megoldódott a halaim étrendjének kiegészítése.

A giliszták bélcsatornájában lévő értékes ásványi anyagok, vitaminok hozzájárultak a halaim egészségének megőrzéséhez, kondíciójuk szinten tartásához, és az állati eredetű természetes fehérjeszükségletük is folyamatosan biztosítva volt.

Persze aki rendelkezik otthon saját kerti komposztálóval, az onnan is nyugodtan begyűjtheti a komposztgilisztákat. A természetes közegükben a nappali életmódot folytató halak reggeltől-estig folyamatosan kutatnak az élelem után és általában egyszerre csak mindig egy kisebb mennyiséget fogyasztanak el, aminek igen egyszerű oka van: azt eszik meg, amit éppen a rendelkezésükre áll. Éppen ezért nem a legjobb módja az etetésüknek, ha naponta csak egy alkalommal kapnak egy nagyobb mennyiséget, amivel degeszre tömik magukat. Ez egyrészt megterheli az emésztő rendszerüket, másrészt meglehetősen természetellenes módja az etetésüknek. Ha megoldható, akkor napjában legalább két alkalommal etessük őket, mindig csak annyit adva nekik, ami 1-2 perc alatt elfogyasztanak. Az el nem fogyasztott táp a vízben gyorsan bomlásnak indul és negatívan befolyásolja a vízértékeket.

Az etetésnél mindig vegyük figyelembe az időjárási körülményeket, mivel minél hidegebb az idő, annál kevesebb táplálékra van szükségük a halainknak, ugyanis lassul az anyagcseréjük az alacsonyabb hőmérsékletű vízben. Ez természetesen fordítva is igaz, mivel a melegebb vízben többet mozognak, és ezáltal megnő az energia igényük is, így több kalóriára, azaz több táplálékra van szükségük. Az, hogy milyen típusú táppal etetünk (lebegő, lesüllyedő stb) az esetükben másodlagos szempont, mert tapasztalataim alapján minden vízrétegben táplálkoznak, így a vízfelszínről, az aljzatról és a köztes vízrétegekből is.

Ha nyaralni megyünk, akkor egy hétig akár nyugodtan etetés nélkül is magunkra hagyhatjuk a halainkat, mert egyrészt egy megfelelő méretű tóban mindig találnak maguknak némi táplálékot, másrészt meg egy 7-8 napos koplalástól nem lesz az égvilágon semmi bajuk. Ha hosszabb időszakra utazunk el, akkor beszerezhetünk a halaink etetésére úgynevezett „holiday” tápokat is, amik általában tablettás kiszerelésűek és mivel csak nagyon lassan oldódnak a vízben, hosszú időn keresztül ellátják őket a szükséges tápanyagokkal. Természetesen az ilyen esetekre az az ideális, ha megbízunk egy hozzáértő szomszédot, rokont a halak időnkénti etetésével, viszont fontos, hogy mutassuk meg neki, hogy alkalmanként mekkora mennyiséget adjon csak a kedvenceinknek, így elkerülhetjük a túletetésből adódó kellemetlenségeket.

Még megemlíteném, hogy a koi pontyok növényi eredetű táplálékot is igényelnek és ha ez nincs biztosítva a számukra, akkor annak a a puhább levelű vízinövényeink, hínárféléink láthatják kárukat. Ezért ne csak haltáppal és komposzt gilisztával etesd őket, hanem saláta levélet és leforrázott spenót levélet is adj nekik alkamanként.

Teleltetés

Mivel a koi pontyok a téli időszakot egyfajta hibernált állapotban töltik, azaz „téli álmot” alszanak, ezért onnantól kezdve, hogy a víz hőmérséklete tartósan 10 fok alá csökken, már nincs szükség az etetésükre. Ha a tavunkban van egy pár négyzetméteres területű, legalább 100 cm-es vízmélységű zóna, ahol a vízhőmérséklet nem csökken le tartósan 4 fok alá, akkor minden gond nélkül áttelelnek.

Ellenkező esetben valamilyen alternatív megoldást kell találnunk a tó fűtésére és/vagy szigetelésére. Mivel az utóbbi években igen enyhe telek vannak hazánkban, azért erre jó eséllyel nem lesz szükségünk. A téli időszakra nyugodtan lekapcsolhatjuk a tó szűrését is és egy fagymentes helyre érdemes a szűrőt (pumpa, tartály) elhelyezni.

Persze lehet a szűrőt télen is működtetni, de én ezt személy szerint nem tartom jó ötletnek. Gondoljunk csak bele, hogy ha odakint erősen fagy és pont akkor fordul elő nálunk egy fél napos áramszünet, akkor bizony könnyen károsodhat a szűrőnk a benne keletkezett jégtől.

Ha el akarjuk kerülni a tó teljes felszínének befagyását, akkor használhatunk külön erre a célra készült, kereskedésekben kapható befagyásgátlót, vagy akár mi magunk is csinálhatunk pár léket. Ha az utóbbi megoldást választjuk, akkor fontos, hogy a lékeket csak nagyon óvatosan, minél kisebb zajt keltve készítsük el, hogy ne zavarjuk meg a halaink téli álmát. Minél kevesebb szerves anyag halmozódik fel a tó vízében az ősz folyamán, annál problémamentesebb lesz halaink teleltetése, ezért a belehulló faleveleket és egyéb növényi részeket minden nap halásszuk ki a vízből.

Betegségek

A koi pontyok kimondottan erős immunrendszerrel rendelkeznek, így ennek köszönhetően ellenállók a legtöbb halbetegséggel szemben amennyiben optimális körülmények között tartjuk őket és gondoskodunk a megfelelő takarmányozásunkról. Igazából csak egyetlen komolyabb betegség veszélyezteti az egészségüket, a KHV vírus okozta tavaszi virémia. Ha ennek a tüneteit észleljük a kedvenceinken (véres váladék a bőrön és a kopoltyúkon), akkor fontos, hogy azonnal kezdjük meg a gyógykezelésüket pl. a célra megfelelő Sera készítménnyel, betartva a termék használati utasításait. 

Stresszhatásra, vagy nem megfelelő tartási körülmények esetében bakteriális eredetű megbetegedések is felbukkanhatnak az állományunkban. Ezek tünetei eléggé szembetűnők: összeragadt úszók, fehér ajkak, lerakódások a hát és a fej részen, felszakadt bőr, pikkelyvesztés, úszórothadás, apró foltok a bőrön, nyálkás ürülék stb. Ilyen esetekben én személy szerint valamilyen széles spektrumú antibakteriális szer bevetését ajánlom, viszont azt nem árt tudni, hogy ezek a szerek a hatásmechanizmusokból adódóan a szűrőanyagokban lévő hasznos baktériumokat is elpusztítják. Ennek megelőzése érdekében érdemes a szűrőt a kezelés idejére elkülönítve járatni.

A gombák okozta megbetegedések szintén rendkívül ritkán fordulnak elő koi pontyok esetében. A tüneteik általában a következők: fehér vattaszerű képződmények a bőrön, elálló szálak, vattaszerű képződmény a száj környékén. A kezelésük viszonylag könnyű speciális készítményekkel.

Paraziták okozta betegségeknek csak abban az esetben vannak kitéve a halaink, ha nem megbízható forrásból szerezzük be a vízinövényeket (pl. mi magunk gyűjtjük be őket egy tóból, holtágból stb), vagy, ha egy eleve parazitákkal fertőzött hallal hurcoljuk be a tavunkba az élősködőket. A paraziták okozta fertőzéseket is viszonylag könnyen észre lehet venni, mert a halak folyamatosan hozzá dörgölőznek a különféle dekorációs elemekhez, növényekhez. Így próbálnak megszabadulni az irritációt okozó csillósoktól, ostorosoktól, piócáktól stb. A megfelelő készítmény segítségével viszonylag gyorsan leküzdhetők ezek a fertőzések, de jobban járunk, ha kellő figyelmet szentelünk a megelőzésre, és kizárólag csak megbízható helyről szerezzük be a tavi növényeket, halakat.

Koi ponty tenyészváltozatok

Napjainkban a koi pontyok számos egymástól jelentős mértékben eltérő tenyészváltozata érhető el a díszállat kereskedésekben, haltenyészetekben. Léteznek olyan különleges ritka változatai is a fajnak, amelyek több ezer eurót érnek. Az üzletekben leggyakrabban előforduló koi ponty színváltozatok az alapszín tekintetében a piros, fehér, fekete, kék, sárga, aranysárga és a krémszínű.

A különféle tenyészváltozatokat a mintázatuk, színváltozatuk szerint úgynevezett osztályokba sorolják a tenyésztők. A legelterjedtebb 13 osztály a következő:

• Kohaku (fehér alapszín különböző alakú piros mintázattal)
• Taisho Szanke (fehér alapszín elszórtan elhelyezkedő fekete és piros foltokkal)
• Showa (fekete alapszín fehér és piros foltokkal)
• Utsurimono (egymással ellentétes „sakktáblaszerű” mintázat a hal két oldalán)
• Bekko (valamilyen alapszínen – arany, fehér, piros, sárga – fekete színű mintázat)
• Asagi (a hát részen kék alapszín, a hal oldalán piros, sárga vagy fehér)
• Shusui (ez tulajdonképpen a Doitsu pikkelynélküli változata)
• Koromo (a Kohaku és az Asagi keresztezéséből létrehozott színváltozat)
• Kawarimono (általában fekete alapszínű hal piros hassal)
• Ogon (fémesen csillogó egyszínű koi: ezüst, sárga, narancssárga, arany)
• Hikari Moyo-Mono (Fehér színű koi sárga, vagy narancssárga esetleg piros színű mintázattal)
• Hikari Utsuri (az Utsuri és az Ogon, illetve a Showa és az Ogon keresztezésével létrehozott színváltozat)
• Tancho (fehér alapszín, fekete foltokkal a testen, a fej résznél nagyméretű piros folttal)

A következő ábrán a fent felsorolt mintázú koi pontyokon kívül néhány további osztályt is megtekinthetsz: