Kerti tó építése és karbantartása

Manapság rendkívüli népszerűségnek örvendenek a kerti tavak, amin igazából nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen a segítségükkel bármilyen „hagyományos” díszkertből egy olyan egyedi világot lehet létrehozni, aminek a szépségében bármikor gyönyörködhetünk. Az ember egy kemény munkanap után kiül a saját kis tava mellé a hintaágyba és elnézegetheti a vidám úszkáló, színpompás halakat, a virágzó tündérrózsákat és pillanatok alatt képes megfeledkezni a hétköznapok problémáiról.

Egy barátom szavaival élve egy kerti tó a nyugati típusú meditáció leghatékonyabb formája. Nos, valóban az, amennyiben kellő körültekintéssel készítették el, mert ellenkező esetben a folyamatos bosszankodás kiapadhatatlan forrása is tud lenni.

Sajnos jó páran úgy vágnak bele a saját kis kerti tó projektjükbe, hogy halvány lila dunsztjuk sincs még a legalapvetőbb dolgokról sem. A mai napig a nevetés kerülget, amikor eszembe jut a szomszédom (nevezzük őt a cikk kedvéért Pista bácsinak) esete, aki egy nálunk töltött grillezést követően gondolt egy nagyot, és másnap egy fél tekercs tófóliával tért haza az egyik barkácsáruházból.

Természetesen nem bírtam ki szó nélkül, hogy megtudakoljam tőle, hogy mi a terv, mert a tófólián és egy ásón kívül mást nem láttam az udvarában a kerítésen átnézve. Pista bátyám közölte, hogy itt biza egy kerti tó készítése van folyamatban, amihez a tómedret a kert végében az almafája és a bambusznád közé tervezi kiásni.

Mivel nem kért a tanácsaimból, mondván, hogy bárki tud tavat csinálni, nem erőltettem a dolgot. Egy hét alatt kész is lett a kb 5 köbméteres tava, ami első blikkre meglepően jól nézett ki, de a nyár közepe felé aztán jöttek a gondok, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott: a bambusznád gyökerei – mivel geotextíliát nem használt a tófólia védelméhez – idővel több helyen perforálták a tófóliát, amitől az szépen ereszteni kezdett, így a vizet folyamatosan pótolnia kellett.

Továbbá mint azt már említettem az almafa és a bambusznád között volt a tó, így folyamatosan hullottak bele a levelek, amik a tó aljára lesüllyedve rothadásnak indultak és negatívan befolyásolták a vízértékeket. A „hab a tortán” pedig az volt, hogy a vízinövényeket (nád, sás, hínárok, kagylótutaj) egy közeli csatornából, illetve egy halas holtágból szerezte be, amivel sikerült olyan fertőzést behurcolnia a tóba, amitől a jobb sorsra érdemes koi pontyok és aranyhalak egymás után elpusztultak. Az alábbi képen egy aranyhal látható:

Azóta a tava, vagyis ami megmaradt belőle, semmi másra nem jó, mint szúnyog keltetőnek…

Ezért ezt a cikket elsősorban azoknak szánom, akik kerti tó építését fontolgatják, viszont előtte szeretnék felvértezni magukat az alapvető tudnivalókkal. Igyekszem egyszerűen, érthetően fogalmazni és lépésről-lépésre bemutatni a kerti tó építésének folyamatát, valamint a tó szakszerű gondozását. 

A tervezés folyamata, illetve ezekre figyelj mielőtt belekezdesz a munkába!

Egy kerti tavat egyszerűen képtelenség „normálisan” megcsinálni, ha az ember előtte nem szentel kellő időt a kerti tavak megismerésére, illetve a tóépítési folyamat megtervezésére.

Először is nézzünk körül a saját kertünkben, hogy hol lenne ideális helyen a tó. Tény, hogy egy központi helyen mutat a legjobban, viszont szerencsés, hogy az síkfelületű legyen. Persze, ha lejt a kertünk valamelyik irányba, akkor is megoldhatjuk a dolgot, viszont akkor megfelelő mennyiségű földet kell az adott területen felhalmoznunk és elegyengetnünk ahhoz, hogy egy relatíve sík területet hozhassunk létre a tavunk számára.

Ha közvetlenül fák vagy magasba nyúló bokrok mellett alakítjuk ki a tómedret, akkor folyamatosan ki kell majd halászni a tóból a belehulló leveleket, ami ősszel, a lombhullás idején egy rettentő bosszantó dolog tud lenni.

Véleményem szerint nem jelent gondot, ha a tó folyamatosan ki van téve a napfénynek, viszont akkor olyan szűrésről kell gondoskodnunk, ami UV-C lámpát is tartalmaz, ami elpusztítja a lebegő algákat, így a tó vize nem fog bezöldülni az algásodástól. Nálam a kerti tó félárnyékos helyen van, kellő távolságra a fáktól, így a falevelek se nagyon hullanak bele, és csak a reggeli időszakban van kitéve a közvetlen napsugárzásnak.

Az is egy fontos szempont, hogy olyan helyet találjunk kerti tavunknak, ahol minden irányból hozzá tudunk férni, azaz körbejárható legyen, így sokkal könnyebben tudjuk majd később gondozni.

Nem árt már rögtön a legelején letisztázni magunkban, hogy milyen jellegű kerti tavat szeretnénk. Ha csak pár vízinövényt akarunk tartani 2-3 aranyhal társaságában, akkor egy 2-3 köbméteres kisebb tó is tökéletes a célra, viszont ha egy komolyabb kerti dísztó a célunk, akkor ennél jóval nagyobb űrméretűre, vízfelületűre lesz szükségünk. Saját tapasztalataim alapján minél nagyobb egy tó, annál kevesebb gondozást igényel, hiszen sokkal könnyebben fenntartható benne a biológia egyensúly, ráadásul nagyobb a mozgásterünk is a vízinövények és a halfajok kiválasztása terén.

Természetesen adja magát a kérdés, hogy milyen paraméterekkel kell rendelkeznie minimálisan egy olyan kerti tónak, aminek a gondozásával egy kezdő is könnyen elboldogul, jól mutat a kertben, és a benne élő halak, növények szükségletei is biztosítottak. Meglátásom szerint a tómedernek legalább 8-10 köbméteresnek és 10-12 m2-es felületűnek kell lennie. Egy ekkora tóban már gond nélkül tarthatunk halakat megfelelő szűrés mellett és nem kell attól tartanunk, hogy egy esetleges túletetéstől leromlanak a vízértékek és felborul a biológiai egyensúly. Az alábbi képen néhány koi ponty látható egy kerti dísztóban.

Mielőtt még az ásóval felfegyverkezve belevágnánk a tómeder elkészítésébe, vegyünk elő egy A4-es papírt és egy ceruzát és vessük papírra az elképzeléseinket.

Gondolok itt arra, hogy milyen formájú tavat szeretnénk, hol legyenek benne a különböző mélységű zónák, és persze azt sem árt számba venni, hogy pontosan mire, milyen eszközökre lesz szükségünk a tavunkhoz. Ha mindent szépen összeírunk, akkor egy körülbelüli költségvetést is könnyen össze tudunk állítani, mert azért az sem mellékes szempont, hogy mekkora összeget tudunk rászánni a projektre.

Természetesen a tómeder méretéhez passzoló tófólián kívül szükségünk lesz azért még néhány dologra. Először is egy úgynevezett geotextíliára is, aminek az elsődleges funkciója az, hogy megvédje a tófóliát a mechanikai sérülésektől, gyökér benövésektől. A geotextília mérete a tófólia méretével megegyező kell legyen.

A tó vizét – főként ha halakat is akarunk tartani benne – folyamatosan szűrni kell, ezért egy erre a célra alkalmas tószűrőt is be kell majd szereznünk, és az sem árt, ha olyan modellt választunk, ami UV-C lámpával is el van látva, így megelőzhetjük az algásodási problémákat is.

A tómeder elkészítése

Ha már letisztáztuk, hogy milyen típusú és mekkora méretű tavat szeretnénk, valamint eldöntöttük, hogy hol lesz a helye a kertünkben, nekiláthatunk a munka legnehezebb részének, a tómeder kiásásának. Én erre a célra ásót használtam és be kell valljam, hogy mire elkészültem a „nagy művel” olyan izomlázam lett, hogy egy hétig szenvedtem tőle. Aki megengedheti magának – és ért a gépek kezeléséhez – az kisebb munkagépet is bérelhet erre a célra, így jóval rövidebb idő alatt és lényegesen kényelmesebben megoldhatja a dolgot.

Ha kész a tómeder, akkor érdemes némi időt szánni a szintezésre is, mivel így időben kiderülhet, hogy lejt-e valamelyik irányba a meder. Ezt én amolyan „sufni tuningos” módon oldottam meg, egy 8 méteres deszka és egy sima vízmérték segítségével. A deszkát keresztbe tettem a tómedren, a deszka közepére elhelyeztem a vízmértéket, így egyből kiderült, hogy hol kell egy kisebb föld töltéssel emelnem a tó peremén. Érdemes több szögből bemérni a tavat, így biztos, hogy nem lesznek majd komolyabb eltérések.

A tómeder kialakításánál fontos, hogy legyen egy olyan nagyobb régió is benne, ahol a vízmélység legalább 1-1.2 méteres. Ez azért fontos, mert télen ide húzódnak vissza a halak „telelni”, így még ha 20 cm-es vastagságú jégréteg borítja is be a vízfelszínt, akkor sem fog annyira befagyni a tó, hogy az veszélyeztesse a halakat.

Illetve egyes vízinövények, mint például a tavirózsák különböző fajai is a mélyebb vizet kedvelik. Itt szeretnék egy pontosítással élni. Sokan tavirózsa alatt a tündérrózsát értik - ezért használtam előbbi mondatomban én is ezt az elnevezést -, pedig a tavirózsa az valójában a Vízitök néven ismert vízinövény.

A tómeder kialakításánál fontos, hogy különböző vízmélységű zónákat hozzunk létre, így többféle növényfaj számára tudunk optimális életfeltételeket biztosítani. A tavi rózsák, hínárfélék a mélyebb vizet kedvelik, egyes vízinövények a 20-40 cm-es vízben érzik jól magukat, míg mások a sekély, úgynevezett parti zónában fejlődnek a legjobban.

Ha elkészültünk a tómeder kiásásával, akkor minden hegyes tárgyat, követ, ágat, gyökér darabokat stb. távolítsunk el belőle, mert ezek mindegyike potenciális veszélyt jelent a tófóliára. Ha nem akarunk semmit a véletlenre bízni, akkor érdemes egy pár centis homokréteget is elegyengetni a tómederben, majd arra helyezni rá a geotextíliát.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor rátérhetünk a következő lépésre, a tófólia elhelyezésére. Fontos, hogy a tófóliát úgy helyezzük be a mederbe, hogy sehol ne legyenek benne gyűrődések, és természetesen arra is figyeljünk, hogy eközben az alatta lévő geotextília se gyűrődjön meg. Ez egy eléggé macerás, időigényes feladat, ezért ha kell, akkor nagyobb kövekkel súlyozzuk le pár helyen, hogy ne tudjon olyankor elmozdulni, amikor a másik oldalon dolgozunk.

A tófólia végeit a tómeder szélén ássuk be a földbe. Ha ezzel megvagyunk, akkor azokban a zónákba, ahova gyökeres vízinövényeket akarunk ültetetni érdemes némi talajról is gondoskodnunk már csak ezért is, hogy meg tudjanak a gyökereikkel kapaszkodni. Van, aki erre a célra a boltokban kapható tóföldet használ, de én személy szerint jobbnak tartom a sima gyöngykavicsot és a kulé kavicsot. Természetesen fontos, hogy a felhasználás előtt alaposan mossuk át a köveket, kavicsokat és válogassuk ki belőlük az éles, nem lekerekített felületű darabokat.

Ha kész a tavunk aljzata is, akkor a tó peremét, azaz azt a részt ahol a tófóliát a földbe ástuk, körbe rakhatjuk nagyobb, mutatós kövekkel is, így sokkal impozánsabb látványt fog a tavunk nyújtani és a kilógó tófólia látványa sem rontja az összhatást.

A tó vízzel való feltöltése egy sima kerti slag segítségével könnyedén megoldható, de arra ügyeljünk, hogy ne töltsük túl a tavat és a peremtől lefelé számítva hagyjunk pár centiméteres „mozgásteret” a víznek. Ha túl sok a víz a tóban és nincs benne túlfolyó – mint a legtöbb házi készítésű kerti tó esetében – akkor egy pár napos kiadós zivatar után kiönthet a tavunk és alámoshatja a tófóliát.

Technikai eszközök és egyéb kellékek beszerzése

Mint azt korábban már említettem, fontos, hogy a tó vízét folyamatosan (tavasztól ősz végéig szűrjük).

A boltokban többféle e célra alkalmas szűrő berendezés közül is választhatunk.

1. Vannak úgynevezett nyomás alatti zárt rendszerű tavi szűrők
2. és átfolyásos rendszerű tavi szűrők.

Mindkettő hatékonyan el tudja látni a funkcióját és csak az ízlésünktől függ, hogy melyik mellett tesszük le a voksunkat. A két típus közötti különbség annyi csak, hogy az átfolyásos szűrők nem zárt rendszerűek, ugyanis az esetükben a tóban lévő vízpumpa egy kinyitható, nem légmentesen zárt tartályba továbbítja a vizet, ami áthalad a különböző szűrőanyagokon, majd megtisztítva kerül vissza a tóba. A nyomás alatti szűrők tartálya pedig teljesen, légmentesen zártak. Utóbbiak esetében miközben a szivattyú átnyomja vízet a tartályon és az abban található szűrőkön 

Aki attól fél, hogy egy átfolyásos szűrővel, ha eltömődnek a szűrőanyagok esetleg elárasztaná a kertjét a tó vízével, azt megnyugtathatom, hogy ez biztos, hogy nem fog megtörténni. Az ilyen szűrők rendelkeznek egy túlfolyó mechanizmussal is, így, ha a víz az eltömődött szűrőanyagok miatt már nem képes átáramlani rajtuk, akkor sem folyik ki a szűrőházból, hanem a túlfolyónak köszönhetően szépen vissza folyik a tóba.

Érdemes olyan szűrőt beszereznünk, amin UV-C lámpa is van, mivel ez rendkívül hatékony a víz algásodása ellen.

Aki szeret barkácsolni, az saját maga is készíthet tó szűrőt, például egy 40-50 literes műanyag cefrés hordó és egy vízpumpa segítségével, azonban itt is fontos, hogy túlfolyót is építsen bele.

A nyári melegben a tó vize felmelegszik, aminek a következtében csökken a vízben oldott oxigén koncentrációja. Ha átfolyós szűrőt használunk, amit úgy helyezünk el a tó mellett, hogy a szűrőből kilépő vízsugár legalább 10-15 cm-es magasságból hullik alá, akkor az általában elegendő mennyiségű oxigént is biztosít a halak számára.

Ellenkező esetben gondoskodnunk kell egy légpumpáról is a folyamatos oxigénpótláshoz. Tény, hogy napközben a vízinövények (főleg a hínárfélék) termelnek némi oxigént a fotoszintézisük során, azonban ez édeskevés a halak számára, ráadásul éjjel a növények is oxigént vesznek fel a vízből, ami még jobban csökkenti a meleg víz oxigén koncentrációját.

Amiről sokan megfeledkeznek – pedig szerintem fontos -, egy olyan vízhatlan kerti elektromos elosztó doboz beszerzése, amivel a szűrő, az UV-C lámpa és a légpumpa biztonságosan csatlakoztatható az elektromos hálózathoz. Gondoljunk csak bele, hogy egy kiadós eső miatti elektromos zárlat mennyi galibát okozhat.

Ha előbb felsorolt technikai berendezéseken kívül beszerzünk (vagy készítünk) egy megfelelő méretű hálót, amivel a tóba hullott faleveleket stb. ki tudjuk halászni, akkor gyakorlatilag semmi másra nem lesz már szükségünk a kerti tavunk üzemeltetéséhez. A tóba hullott, a vízfelszínen úszó falevelek és egyéb szennyeződések kényelmes eltávolításában nagy segítségünkre lehett a háló mellett vagy helyett egy felületszívó berendezés, úgynevezett Skimmer is.

Persze aki akar, az beszerezhet tó porszívót (aljzat tisztításhoz), befagyás gátlót stb. De ezeket én személy szerint nem tartom igazán fontosnak. Egyrészt némi iszapréteg nem árt egy tóban a halak teleléséhez, másrészt meg olyan teleink vannak mostanság, hogy csak pár cm-es jégréteg képződik általában a tó felszínén.

Növények beszerzése a kerti tavadhoz

Először is fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennél a résznél semmiféleképpen nem szabad spórolni. Tudom jól, hogy a legtöbb vízinövény – a tavirózsák és tündérrózsák kivételével – szinte bármelyik szabad vízből, tóból, folyóból, csatornából stb. beszerezhető, de velük együtt veszélyes baktériumok és élősködők (piócák stb.) is nagyon könnyen behurcolhatók a tavunkba.

A növények kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy lehetőleg minden zónába telepítsünk belőlük, így a tavunk tökéletesen természetes, szemet gyönyörködtető látványt fog nyújtani.

A parti zónába, vagy más néven „mocsári zónába” telepíthető növények (1-10 cm-es vízmélység):

• Gólyahír
• Orvosi vízitorma
• Vízimenta
• Muharsás
• Mocsári nefelejcs
• Nőszirom
• Virágkáka
• Fekete nadálytő
• Mocsári kutyatej
• Törpezsúrló
• Fekete nőszirom

Sekély vízmélységű vízi növények (10-30 cm-es vízmélység):

• Fekete sás
• Keskenylevelű gyékény
• Ágas békabuzogány
• Fülemüleszittyó
• Pénzlevelű lizinka
• Réti füzény
• Sédkender
• Lúgvirág
• Vízilófarok
• Vörös alangfű
• Piros bohócvirág

Közepes vízmélységű vízinövények (30-60 cm-es vízmélység)

• Ágas békabuzogány
• Széleslevelű gyékény
• Sárga nőszirom
• Süllőhínár
• Tavirózsa (nép elnevezése vízitök)
• Zebracsíkos káka

Mély zónai vízinövények (60 cm – vízmélység)

• Tündérrózsák (pl. Fehér tündérrózsa)
• Hínár félék
• Fehér sellővirág
• Csíkos ecset káka
• Gyékény

Úszó vízinövények

• Kagylótutaj
• Kolokán
• Karolinai mohapáfrány
• Vízijácint
• Rucaöröm

Halak beszerzése

Mint ahogyan a növények esetében, úgy a halaknál is fontos, hogy biztonságos helyről szerezzük be őket. Tény, hogy szinte minden hazai, a tavakban élő halfaj tartható kerti tóban, viszont ezek egy része ragadozó életmódot folytat (pl. lesőharcsa, sügér) és nagyra megnő, másrészt nem is olyan mutatós a tóban, mint például a színpompás koi pontyok és az aranyhalak különféle tenyészváltozatai.

A halak beszerzésénél ügyeljünk arra, hogy csak annyit telepítsünk belőlük, amennyit a tavunk mérete és a tó szűrése lehetővé tesz. Például egy aranyhal esetében legalább 45-50 liter vízzel, míg egy 20 cm-es koi ponty esetében minimum 150-200 liter vízzel kalkuláljunk.

A kerti tó gondozása

Tény, hogy a kerti tó egy akváriumhoz képest jóval nagyobb mennyiségű vízzel rendelkezik, és az esőknek köszönhetően a vízcsere is biztosított az esetében, azonban a problémamentes működtetéséhez időnként el kell végezni bizonyos teendőket.

• Szűrő tisztítás. A szűrőanyagokat időről-időre ki kell tisztítani. Hogy ez mikor esedékes az elég könnyen észrevehető a szűrő teljesítményének csökkenéséből. Szemmel látható, hogy ha eltömődtek a szűrőanyagok, akkor csökken a szűrőből kilépő vízsugár ereje. Az ember ilyenkor fog egy 10-12 literes vödröt, amit megmerít a tó vízében és abban szépen kimossa a szűrőanyagokat, szivacsokat stb. Érdemes alkalmanként a vízpumpa házát és a belsejét is megtisztítani a lerakódott szennyeződésektől. Az egész egy pár perces művelet és általában hetente egy alkalommal kell csak elvégezni.
• Ha a nyári meleg miatt fokozott vízpárolgást tapasztalunk, akkor pótolni kell a vizet a tóban.
• A tél végén, tavasz elején – és természetesen egész évben – az elszáradt növényi részeket távolítsuk el. Így egyrészt a növények intenzívebben tudnak majd fejlődni a tavasz folyamán, másrész a száraz növényi részek látványa nem csúfítja el a tavunkat.
• A tóba hullott leveleket stb. mindig halásszuk ki, mert idővel lesüllyednek az aljzatra és bomlásnak indulnak.
• Ha valamelyik növény túlságosan elburjánzik a tóban, akkor ne féljünk megritkítani, mert különben elveszi az életteret a többi növény elől és korlátozza a halak mozgásterét is.
• Ügyeljünk arra, hogy semmilyen vegyszer ne kerüljön a tóba.
• Az UV-C lámpát egy idő után cserélni kell. Az egyes termékek élettartama eltérő, ezért mindig olvassuk el a használati utasításukat. 

Néhány jó tanács

• A halakat mindig a számukra megfelelő táppal etessük, amit időnként kiegészíthetünk búzacsírával, gyümölcsökkel, szúnyoglárvával, apróra darabolt komposztgilisztával, csontival.
• Csak annyit adjunk a halainknak az etetések alkalmával, amennyit pár perc alatt maradéktalanul elfogyasztanak.
• Bőven elég naponta egy alkalommal etetni, tartózkodjunk a túletetésétől, mert az elhízáshoz vezethet.
• Ne adjunk a halaknak kenyeret, húst, macska- kutyatápot stb.
• A szűrőanyagokat, szivacsokat mindig a tó vízben mossuk ki, mert ha csapvízben tesszük ezt, akkor klóros vízzel elpusztítjuk azokat a szűrőben élő hasznos baktériumokat, amik a biológia szűrést végzik.
• Időnként érdemes megmérni a víz nitrát és ammónia tartalmát. Ideális esetben a vízinövények felveszik a nitrátot a vízből, de kevés növény, illetve halakkal túltelepített tó esetében a nitrát szint megnőhet. Ha a nitrát szint 50mg/l felett van, akkor engedjünk friss vizet a tóba.
• A kerti tóban tarthatunk ékszer teknőst is, mert a tapasztalataim alapján a vörösfülű és a sárgafülű is kitelel hazánkban (köszönhetően az enyhe teleknek), viszont ez esetben gondoskodnunk kell a teknős etetéséről is, különben veszélyt jelenthet a halakra nézve.
• Ha a hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik ősszel, vagy a tél elején, akkor már ne etessük a halakat, és hagyjuk, hogy nyugodtan felkészülhessenek a „téli álomra”.
• Lehetőleg minél vastagabb és minél jobb minőségű tófóliát válasszunk a tavunk elkészítéséhez. Járjunk alaposan utána, hogy a gyártó hány évre vállal garanciát az adott termékre.
• A tó szűrőt, amennyiben közvetlen napsütésnek van kitéve érdemes árnyékolni valamivel, hogy az UV sugárzás ne károsíthassa a műanyag burkolatot, illetve, hogy az UV-C lámpa túlmelegedését elkerüljük. Ha nem áll más a rendelkezésünkre, akkor egy pár ezer forintos napernyő is tökéletesen megfelelő a célra.
• A tó építésekor kitermelt földet felhasználhatjuk például egy mutatós sziklakert építéséhez, amivel még szebbét varázsolható a tó környéke.
• Kisgyerek esetén fontos, hogy a tó egy megfelelő magasságú kerítéssel is körbe legyen véve, illetve, hogy a gyermek felnőtt felügyelete nélkül ne tartózkodjon a tó közelében.

Remélem, hogy a cikkemmel sikerült pár hasznos tanáccsal szolgálnom azok számára, akik kerti tó építésén gondolkodnak, illetve, hogy az olvasottak alapján esetleg mások is kedvet kaptak egy dísztó építéséhez.

Egy gondosan megtervezett, megfelelően karban tartott tó a kert díszévé válik és rengeteg izgalmas, érdekes megfigyelésre kínál lehetőséget a család minden tagja számára. Előbb utóbb megjelennek a tó környékén a különféle színpompás szitakötők, oda járnak szomjukat oltani a környéken élő énekes madarak, és tavasszal még a kerti békák (zöldvarangy, barnavarangy) nászát is megfigyelhetjük.