Kerti tavunk felkészítése a télre

Az ősz előrehaladtával, ahogy fokozatosan csökken a hőmérséklet, fontos, hogy minél jobban felkészítsük kerti tavunkat a téli időszakra, így a tóban élő halak, növények és egyéb élőlények minden különösebb probléma nélkül vészelhessék át ezt a periódust.

Befagyott kerti tó télen hiddal és házzal a háttérben

Még abban az esetben sem szabad elhanyagolnunk ezt, ha egy kimondottan nagyméretű és mély tóval rendelkezünk, viszont minél kisebb a tó mérete, illetve minél sekélyebb, annál nagyobb jelentősége van a télre való felkészülésének és a szükséges karbantartási tevékenységek elvégzésének.

A halak megfelelő kondíciójának fontossága

Ahogy a tó vizének hőmérséklete csökken, egyre inaktívabbakká válnak a benne élő halak, ezért egyre kisebbé válik az energia igényük is, azaz jóval kevesebb táplálékra van szükségük. Ha a vízhőmérséklet tartósan 10 fok alá csökken, akkor gyakorlatilag be is lehet szűntetni az etetésüket.

Én személy szerint az ősz elején egy kicsit fel szoktam „hizlalni” a halaimat és a tavaszi-nyári időszakhoz képest valamivel nagyobb mennyiségű táplálékot adok nekik, így a tél folyamán némi zsírtartalék is a rendelkezésükre áll a hideg hónapok átvészeléséhez. Természetesen ezt nem feltétlenül szükséges megtenni, hiszen „normál” mértékű, változatos takarmányozás mellett sem lehetnek komolyabb problémák a tél folyamán, amennyiben megtesszük a szükséges előkészületeket. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a halainknak minden, a számukra szükséges tápanyagot folyamatosan biztosítsunk (fehérje, zsírok, szénhidrátok, vitaminok, ásványi anyagok), így kiváló kondícióban, tökéletesen felkészülten várhatják a telet.

Sajnos azt tapasztaltam, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire fontos a halak optimális kondíciója, ami a tél közeledtével kiemelt jelentőségűvé válik. Ha a halak nem jutnak hozzá a tavasztól-őszig tartó időszakban az összes fontos tápanyaghoz, akkor ez akár az elhullásukhoz is vezethet a tél folyamán. Még ha túl is élik ezt a periódust, akkor is legyengül az immunrendszerük a tél végére és sokkal fogékonyabbakká válnak az olyan súlyos kimenetelű betegségekre, mint amilyen például a tavaszi virámia (koi pontyok esetében). 

Előkészületek a téli időszakra

A kerti tóban élő halak a tó egyik mély (általában a legmélyebb) zónájába visszahúzódva, egyfajta hibernált állapotban „téli álomban” töltik a téli időszakot. Ebben az állapotban az anyagcseréjük, légzésük lelassul, mozgásuk lomhává válik, gyakorlatilag szinte csak egyhelyben pihennek. A természetes közegükben élő „rokonaik” azaz a pontyok és kárászok a szabad vizek aljzatán, az iszaprétegbe kissé beásva teszik ugyanezt.

Sokan vélik úgy, hogy egy kerti tóban minden probléma nélkül áttelelnek úgy is a halak, ha a tó aljzatán egyáltalán nincs iszapréteg, ezért azt rendszeresen eltávolítják valamilyen erre a célra megfelelő eszköz (pl. tóporszívó) használatával. Én ennek a megoldásnak nem igazán vagyok híve, mivel szerintem némi iszapréteg nem árt a tóban, mivel egyrészt így a halaim komfortosabban érzik benne magukat télen, másrészt az iszapban olyan mikroorganizmusok is élnek, amelyek aktívan részt vesznek a biológiai körforgásban és a káros anyagok lebontásában. A jelentőségük főként olyan esetekben nő meg, ha az adott tó csak kisebb kapacitású szűrőrendszerrel van ellátva. Egyébként meg a nagyméretű 1.5-1.8 méteres mélységű, 100 köbméternél nagyobb tavak esetében az iszapréteg maradéktalan eltávolítása a tó aljzatáról igencsak embert próbáló feladat.

Véleményem szerint sokkal fontosabb tényező a víz minőségének megőrzése az őszi időszak során, hiszen alapvetően ez határozza meg, hogy milyen állapotban vészelik át a tóban élő halak és növények az év leghidegebb évszakát. Az, hogy milyen a tó vizének a minősége kizárólag csak rajtunk múlik. Ha egész évben lelkiismeretesen elvégezzük a szükséges karbantartási műveleteket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy kedvenceinket a tél folyamán sem éri majd semmi baj. A tavasztól-őszig tartó, azaz a tó „aktív” időszakának egészében fontos, hogy soha ne etessük túl a halainkat, vagyis minden egyes etetés alkalmával csak annyi eleséget adjunk nekik, amennyit pár percen belül maradéktalanul elfogyasztanak. Ha így teszünk, akkor nem képződnek a tó vízértékeit negatívan befolyásoló bomlástermékek az el nem fogyasztott eleségből. Ez az ősz előrehaladtával kiemelt fontosságú!

Ahogy az idő egyre hidegebbé válik, a tó évelő növényei is kezdenek felkészülni a hidegebb periódusra: már nem hoznak új hajtásokat elszáradnak a leveleik stb. Fontos, hogy minden elszáradt növényi részt távolítsunk el a tóból, így azok később nem indulnak majd bomlásnak a vízben.

A kerti tavak ideális esetben félárnyékos helyen vannak kialakítva, így sokszor fák, bokrok és más növények találhatók meg a tőszomszédságukban. Természetesen, ahogy beköszönt az ősz, az örökzöld növények kivételével ezek mindegyike elhullajtja a lombját és a tó felszínét szinte beborítják a lehullott levelek. Ezeket napi szinten ki kell halásznunk a tóból, ellenkező esetben 1-2 napon belül lesüllyednek az aljzatra és ott rövid időn belül bomlásnak indulnak. A legkényelmesebb megoldás, ha valamilyen a szaküzletekben beszerezhető lombvédő hálóval védekezünk ez ellen, bár tény, hogy egy ilyen háló esztétikailag nem túl előnyös.

Lehullot száraz levelek ősszel a kerti tóban

A tóba hulló levelek problémáját megoldhatjuk az úgynevezett skimmer-ek segítségével is. Ezek a berendezések a vízbe hullott faleveleket és más növényi részeket távolítják el a víz felszínéről azelőtt, hogy azok lesüllyednének a tó aljzatára. Minden skimmer egy kivehető szűrővel van felszerelve, ezért miután az megtelt a növényi részekkel, mindig tisztítsuk ki, hogy tovább tehesse a dolgát. A skimmer-ek két változatban szerezhetők be:

  1. az egyik típus saját motorral rendelkezik,
  2. a másik változatot a tó szivattyújához kell csatlakoztatni.

Természetesen a skimmer-t akár a tavasz és a nyár folyamán is használhatjuk, így nem kell soha a tóba hulló levelek és más szennyeződések kihalászásával bajlódnunk. Ha nem akarunk a tó aljzatán iszapréteget hagyni télre, akkor azt egy tóporszívó segítségével igen könnyedén eltávolíthatjuk, bár ez a megoldás véleményem szerint csak kisebb, illetve közepes méretű tavak esetében működőképes.

Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy mi a helyzet a víz felszínén úszó vízinövényekkel, hiszen ezek is elfagynak a tél folyamán. Ismerek olyan kerti tó tulajdonost, aki egyáltalán nem foglalkozik velük és a tavában hagyja őket télre, bár tény, hogy ilyen esetben valamennyire biztos, hogy károsítják az elhalt részeik a víz minőségét.

Elszáradt növények a kerti tóban

Én a vízijácintokból pár darabot félre szoktam tenni télre egy közepes méretű terráriumba, amit a ház szuterén részében, egy napsütéses ablak mellé helyezek el. A kagylótutaj esetében is kb ugyanígy járok el, azzal a különbséggel, hogy belőle pár darabot az egyik nagyobb (200 literes), fedél nélküli akváriumba teszek be télre. A kagylótutaj esetében fontos, hogy az akvárium/terrárium ne legyen lefedve, mert a folyamatosan ráhulló vízcseppektől idővel elrothadnak a levelei. Amint tavasszal a hőmérséklet tartósan 20 fok fölé megy, a „tartalékba” félretett kagylótutajokat és vízijácintokat visszahelyezem a tóba.

Technikai felszerelések téliesítése

Aki úgy gondolja, hogy ősszel elég csak lekapcsolnia a tószűrőt meg a légpumpát és ezzel minden meg van oldva, az tavasszal jó eséllyel igen sok kellemetlenséggel szembesül majd. Ahogy beköszönt a tél az első komolyabb fagyok kíséretében, a szűrőben lévő víz megfagy, ezáltal jelentős mértékben megnő a térfogata és nemes egyszerűséggel szétrepeszti a szűrő tartályát.

Ahhoz, hogy ezt elkerülhessük, télre a tószűrőt egy fagymentes helyen kell elhelyeznünk. Mielőtt ezt megtennénk alaposan tisztítsuk meg a rárakódott szennyeződésektől. Ugyanez érvényes a szűrő tartályában lévő szűrőanyagokra is (különböző méretű szivacsok, biolabda, lávakő stb). Jó alaposan tisztítsuk meg, majd szárítsuk is meg őket mielőtt a téli helyükre kerülnének.

Ismerek olyanokat, akik mivel nagyméretű kerti tóval rendelkeznek télen is üzemeltetik a tószűrőt, azonban én ezt nem tartom a legjobb ötletnek. Ha a tél folyamán olyan időszakban van egy tartósabb áramszünet, amikor röpködnek a mínuszok, akkor a szűrőben lévő víz megfagyhat és az így keletkezett jég károsíthatja a berendezést.

Az oxigénellátás biztosítására szolgáló légpumpát sem érdemes télre kint hagyni. A tó szivattyút van aki télre bent hagyja a tóban, ami abban az esetben nem gond, ha az mélyebben van elhelyezve, olyan helyen, ahol nem fagy be a víz. Én nem szoktam a véletlenre bízni a dolgot, ezért a szivattyút is mindig kiveszem a tavamból télire. Alaposan kitisztítom, megszárítom és a felteszem szépen a szűrő tárolására szolgáló polcra.

Természetesen az UV-C lámpákat sem hagyhatjuk kint télre, hiszen a hideg idő nem tesz jót nekik, ezért ezeket is mindig fagymentes helyen „teleltessük”.

A vízfelszín teljes befagyásának megakadályozása

A legtöbbünk kisebb, vagy közepes nagyságú kerti tóval rendelkezik, aminek a mérete nem haladja meg a 100 köbmétert. Az ekkora méretű tavaknál rendkívül fontos, hogy a tél folyamán soha ne fagyjon be teljesen a tó vízének felszíne, így folyamatosan biztosítva lesz a gázcsere és a halakra nézve káros, mérgező hatású anyagok szabadon távozhatnak a vízből, ráadásul a hirtelen mélyülő, vagy merev falú (fix műanyag medrű) tavaknál a hideg időben keletkezett jégtakaró akár károsíthatja is a tófóliát, vagy a tó falát.

Természetesen mi magunk is gondoskodhatunk arról, hogy megfelelő mértékű szellőzése legyen a tónak a tél során néhány 12-20 cm-es átmérőjű lék létrehozásával, azonban ezek létrehozásánál fontos, hogy ne csapjunk túl nagy zajt, mert ezzel megzavarhatjuk a halaink téli álmát. A legkényelmesebb és egyúttal a leghatékonyabb megoldás, ha beszerzünk egy pár ezer forintos befagyásgátló készüléket valamelyik szaküzletből, vagy webshopból. Többféle modell közül lehet választani:

  • vannak úgynevezett buborékoltatósak és
  • vízforgatós elven működő befagyásgátló berendezések is.

Mindkettő biztosítja, hogy egy adott helyen ne fagyjon be a tó vize, mivel a tó melegebb rétegében lévő vizet áramoltatják felfelé. Csak kevés áramot fogyasztanak, ezért egy hétig folyamatosan üzemeltetve is csak kb annyi költséget generálnak, mint egy hagyományos izzó egy nap alatt. A legtöbb, szaküzletben kapható befagyásgátló (jégmentesítő) kb -20 Celsius fokig biztosítja, hogy ne fagyjon be a tó felszíne egy adott helyen (egy kb 15-25 cm-es átmérőjű körben), így a tél folyamán keletkező káros anyagok problémamentesen képesek távozni a vízből, és nem károsítják a tóban lévő élőlények egészségét.

Tagadhatatlan tény, hogy a kerti tavunk az őszi időszak során igényli a legtöbb odafigyelést és karbantartási munkálatot, viszont, ha ezeket lelkiismeretesen elvégezzük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tavasszal nem kell majd kellemetlen meglepetésekkel, halpusztulással, vagy más komolyabb problémával szembesülnünk.


Hozzászólások 

  • Légy te az első, aki hozzászólsz! Az elfogadott érdemi hozzászólásokért pontokat kapsz, amelyek kvalifikálnak nyereményjátékunkba.

Oszd meg a véleményed!