Kerti tavunk felkészítése a télre

Az ősz előrehaladtával, ahogy fokozatosan csökken a hőmérséklet, fontos, hogy minél jobban felkészítsük kerti tavunkat a téli időszakra, így a tóban élő halak, növények és egyéb élőlények minden különösebb probléma nélkül vészelhessék át ezt a periódust.

Befagyott kerti tó télen hiddal és házzal a háttérben

Még abban az esetben sem szabad elhanyagolnunk ezt, ha egy kimondottan nagyméretű és mély tóval rendelkezünk, viszont minél kisebb a tó mérete, illetve minél sekélyebb, annál nagyobb jelentősége van a télre való felkészülésének és a szükséges karbantartási tevékenységek elvégzésének.

A halak megfelelő kondíciójának fontossága

Ahogy a tó vizének hőmérséklete csökken, egyre inaktívabbakká válnak a benne élő halak, ezért egyre kisebbé válik az energia igényük is, azaz jóval kevesebb táplálékra van szükségük. Ha a vízhőmérséklet tartósan 10 fok alá csökken, akkor gyakorlatilag be is lehet szűntetni az etetésüket.

Én személy szerint az ősz elején egy kicsit fel szoktam „hizlalni” a halaimat és a tavaszi-nyári időszakhoz képest valamivel nagyobb mennyiségű táplálékot adok nekik, így a tél folyamán némi zsírtartalék is a rendelkezésükre áll a hideg hónapok átvészeléséhez. Természetesen ezt nem feltétlenül szükséges megtenni, hiszen „normál” mértékű, változatos takarmányozás mellett sem lehetnek komolyabb problémák a tél folyamán, amennyiben megtesszük a szükséges előkészületeket. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a halainknak minden, a számukra szükséges tápanyagot folyamatosan biztosítsunk (fehérje, zsírok, szénhidrátok, vitaminok, ásványi anyagok), így kiváló kondícióban, tökéletesen felkészülten várhatják a telet.

Sajnos azt tapasztaltam, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire fontos a halak optimális kondíciója, ami a tél közeledtével kiemelt jelentőségűvé válik. Ha a halak nem jutnak hozzá a tavasztól-őszig tartó időszakban az összes fontos tápanyaghoz, akkor ez akár az elhullásukhoz is vezethet a tél folyamán. Még ha túl is élik ezt a periódust, akkor is legyengül az immunrendszerük a tél végére és sokkal fogékonyabbakká válnak az olyan súlyos kimenetelű betegségekre, mint amilyen például a tavaszi virámia (koi pontyok esetében). 

Előkészületek a téli időszakra

A kerti tóban élő halak a tó egyik mély (általában a legmélyebb) zónájába visszahúzódva, egyfajta hibernált állapotban „téli álomban” töltik a téli időszakot. Ebben az állapotban az anyagcseréjük, légzésük lelassul, mozgásuk lomhává válik, gyakorlatilag szinte csak egyhelyben pihennek. A természetes közegükben élő „rokonaik” azaz a pontyok és kárászok a szabad vizek aljzatán, az iszaprétegbe kissé beásva teszik ugyanezt.

Sokan vélik úgy, hogy egy kerti tóban minden probléma nélkül áttelelnek úgy is a halak, ha a tó aljzatán egyáltalán nincs iszapréteg, ezért azt rendszeresen eltávolítják valamilyen erre a célra megfelelő eszköz (pl. tóporszívó) használatával. Én ennek a megoldásnak nem igazán vagyok híve, mivel szerintem némi iszapréteg nem árt a tóban, mivel egyrészt így a halaim komfortosabban érzik benne magukat télen, másrészt az iszapban olyan mikroorganizmusok is élnek, amelyek aktívan részt vesznek a biológiai körforgásban és a káros anyagok lebontásában. A jelentőségük főként olyan esetekben nő meg, ha az adott tó csak kisebb kapacitású szűrőrendszerrel van ellátva. Egyébként meg a nagyméretű 1.5-1.8 méteres mélységű, 100 köbméternél nagyobb tavak esetében az iszapréteg maradéktalan eltávolítása a tó aljzatáról igencsak embert próbáló feladat.

Véleményem szerint sokkal fontosabb tényező a víz minőségének megőrzése az őszi időszak során, hiszen alapvetően ez határozza meg, hogy milyen állapotban vészelik át a tóban élő halak és növények az év leghidegebb évszakát. Az, hogy milyen a tó vizének a minősége kizárólag csak rajtunk múlik. Ha egész évben lelkiismeretesen elvégezzük a szükséges karbantartási műveleteket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy kedvenceinket a tél folyamán sem éri majd semmi baj. A tavasztól-őszig tartó, azaz a tó „aktív” időszakának egészében fontos, hogy soha ne etessük túl a halainkat, vagyis minden egyes etetés alkalmával csak annyi eleséget adjunk nekik, amennyit pár percen belül maradéktalanul elfogyasztanak. Ha így teszünk, akkor nem képződnek a tó vízértékeit negatívan befolyásoló bomlástermékek az el nem fogyasztott eleségből. Ez az ősz előrehaladtával kiemelt fontosságú!

Ahogy az idő egyre hidegebbé válik, a tó évelő növényei is kezdenek felkészülni a hidegebb periódusra: már nem hoznak új hajtásokat elszáradnak a leveleik stb. Fontos, hogy minden elszáradt növényi részt távolítsunk el a tóból, így azok később nem indulnak majd bomlásnak a vízben.

A kerti tavak ideális esetben félárnyékos helyen vannak kialakítva, így sokszor fák, bokrok és más növények találhatók meg a tőszomszédságukban. Természetesen, ahogy beköszönt az ősz, az örökzöld növények kivételével ezek mindegyike elhullajtja a lombját és a tó felszínét szinte beborítják a lehullott levelek. Ezeket napi szinten ki kell halásznunk a tóból, ellenkező esetben 1-2 napon belül lesüllyednek az aljzatra és ott rövid időn belül bomlásnak indulnak. A legkényelmesebb megoldás, ha valamilyen a szaküzletekben beszerezhető lombvédő hálóval védekezünk ez ellen, bár tény, hogy egy ilyen háló esztétikailag nem túl előnyös.

Lehullot száraz levelek ősszel a kerti tóban

A tóba hulló levelek problémáját megoldhatjuk az úgynevezett skimmer-ek segítségével is. Ezek a berendezések a vízbe hullott faleveleket és más növényi részeket távolítják el a víz felszínéről azelőtt, hogy azok lesüllyednének a tó aljzatára. Minden skimmer egy kivehető szűrővel van felszerelve, ezért miután az megtelt a növényi részekkel, mindig tisztítsuk ki, hogy tovább tehesse a dolgát. A skimmer-ek két változatban szerezhetők be:

  1. az egyik típus saját motorral rendelkezik,
  2. a másik változatot a tó szivattyújához kell csatlakoztatni.

Természetesen a skimmer-t akár a tavasz és a nyár folyamán is használhatjuk, így nem kell soha a tóba hulló levelek és más szennyeződések kihalászásával bajlódnunk. Ha nem akarunk a tó aljzatán iszapréteget hagyni télre, akkor azt egy tóporszívó segítségével igen könnyedén eltávolíthatjuk, bár ez a megoldás véleményem szerint csak kisebb, illetve közepes méretű tavak esetében működőképes.

Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy mi a helyzet a víz felszínén úszó vízinövényekkel, hiszen ezek is elfagynak a tél folyamán. Ismerek olyan kerti tó tulajdonost, aki egyáltalán nem foglalkozik velük és a tavában hagyja őket télre, bár tény, hogy ilyen esetben valamennyire biztos, hogy károsítják az elhalt részeik a víz minőségét.

Elszáradt növények a kerti tóban

Én a vízijácintokból pár darabot félre szoktam tenni télre egy közepes méretű terráriumba, amit a ház szuterén részében, egy napsütéses ablak mellé helyezek el. A kagylótutaj esetében is kb ugyanígy járok el, azzal a különbséggel, hogy belőle pár darabot az egyik nagyobb (200 literes), fedél nélküli akváriumba teszek be télre. A kagylótutaj esetében fontos, hogy az akvárium/terrárium ne legyen lefedve, mert a folyamatosan ráhulló vízcseppektől idővel elrothadnak a levelei. Amint tavasszal a hőmérséklet tartósan 20 fok fölé megy, a „tartalékba” félretett kagylótutajokat és vízijácintokat visszahelyezem a tóba.

Technikai felszerelések téliesítése

Aki úgy gondolja, hogy ősszel elég csak lekapcsolnia a tószűrőt meg a légpumpát és ezzel minden meg van oldva, az tavasszal jó eséllyel igen sok kellemetlenséggel szembesül majd. Ahogy beköszönt a tél az első komolyabb fagyok kíséretében, a szűrőben lévő víz megfagy, ezáltal jelentős mértékben megnő a térfogata és nemes egyszerűséggel szétrepeszti a szűrő tartályát.

Ahhoz, hogy ezt elkerülhessük, télre a tószűrőt egy fagymentes helyen kell elhelyeznünk. Mielőtt ezt megtennénk alaposan tisztítsuk meg a rárakódott szennyeződésektől. Ugyanez érvényes a szűrő tartályában lévő szűrőanyagokra is (különböző méretű szivacsok, biolabda, lávakő stb). Jó alaposan tisztítsuk meg, majd szárítsuk is meg őket mielőtt a téli helyükre kerülnének.

Ismerek olyanokat, akik mivel nagyméretű kerti tóval rendelkeznek télen is üzemeltetik a tószűrőt, azonban én ezt nem tartom a legjobb ötletnek. Ha a tél folyamán olyan időszakban van egy tartósabb áramszünet, amikor röpködnek a mínuszok, akkor a szűrőben lévő víz megfagyhat és az így keletkezett jég károsíthatja a berendezést.

Az oxigénellátás biztosítására szolgáló légpumpát sem érdemes télre kint hagyni. A tó szivattyút van aki télre bent hagyja a tóban, ami abban az esetben nem gond, ha az mélyebben van elhelyezve, olyan helyen, ahol nem fagy be a víz. Én nem szoktam a véletlenre bízni a dolgot, ezért a szivattyút is mindig kiveszem a tavamból télire. Alaposan kitisztítom, megszárítom és a felteszem szépen a szűrő tárolására szolgáló polcra.

Természetesen az UV-C lámpákat sem hagyhatjuk kint télre, hiszen a hideg idő nem tesz jót nekik, ezért ezeket is mindig fagymentes helyen „teleltessük”.

A vízfelszín teljes befagyásának megakadályozása

A legtöbbünk kisebb, vagy közepes nagyságú kerti tóval rendelkezik, aminek a mérete nem haladja meg a 100 köbmétert. Az ekkora méretű tavaknál rendkívül fontos, hogy a tél folyamán soha ne fagyjon be teljesen a tó vízének felszíne, így folyamatosan biztosítva lesz a gázcsere és a halakra nézve káros, mérgező hatású anyagok szabadon távozhatnak a vízből, ráadásul a hirtelen mélyülő, vagy merev falú (fix műanyag medrű) tavaknál a hideg időben keletkezett jégtakaró akár károsíthatja is a tófóliát, vagy a tó falát.

Természetesen mi magunk is gondoskodhatunk arról, hogy megfelelő mértékű szellőzése legyen a tónak a tél során néhány 12-20 cm-es átmérőjű lék létrehozásával, azonban ezek létrehozásánál fontos, hogy ne csapjunk túl nagy zajt, mert ezzel megzavarhatjuk a halaink téli álmát. A legkényelmesebb és egyúttal a leghatékonyabb megoldás, ha beszerzünk egy pár ezer forintos befagyásgátló készüléket valamelyik szaküzletből, vagy webshopból. Többféle modell közül lehet választani:

  • vannak úgynevezett buborékoltatósak és
  • vízforgatós elven működő befagyásgátló berendezések is.

Mindkettő biztosítja, hogy egy adott helyen ne fagyjon be a tó vize, mivel a tó melegebb rétegében lévő vizet áramoltatják felfelé. Csak kevés áramot fogyasztanak, ezért egy hétig folyamatosan üzemeltetve is csak kb annyi költséget generálnak, mint egy hagyományos izzó egy nap alatt. A legtöbb, szaküzletben kapható befagyásgátló (jégmentesítő) kb -20 Celsius fokig biztosítja, hogy ne fagyjon be a tó felszíne egy adott helyen (egy kb 15-25 cm-es átmérőjű körben), így a tél folyamán keletkező káros anyagok problémamentesen képesek távozni a vízből, és nem károsítják a tóban lévő élőlények egészségét.

Tagadhatatlan tény, hogy a kerti tavunk az őszi időszak során igényli a legtöbb odafigyelést és karbantartási munkálatot, viszont, ha ezeket lelkiismeretesen elvégezzük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tavasszal nem kell majd kellemetlen meglepetésekkel, halpusztulással, vagy más komolyabb problémával szembesülnünk.


Hozzászólások (1)

Oszd meg a véleményed!