Ezért imádod a macskádat! Erre tuti nem gondoltál!

"Mi játszunk a macskánkkal, a macskánk játszik velünk, vagy valaki más a hunyó?" – Mese macskákról, parazitákról és a szeretetről, ami felülemelkedik mindezeken.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért is fűz közülünk egyeseket olyan különleges viszony a cicákhoz? Van itt valami, amiről szerintem valószínűleg még sosem hallottál és ami után lehet sosem fogsz már ugyanúgy gondolni a cicádra…vagy a saját cicaszeretetedre.

Durván 2 millió macskás videó van fenn a YouTube-on és ki ne kapta volna már azon magát, hogy egyik vicces összeállítást nézi a másik után? Vajon miért tesszük? Mi visz rá minket, hogy egy ragadozót minden különösebb előny, vagy haszon nélkül befogadjunk az otthonunkba, és az életünkbe? Ma már legtöbbször nem lehet az egérfogás számlájára írni az egészet, pláne nem azt a fokú vonzalmat, amit a macskák képesek kiváltani belőlünk.

Jaap de Roode is ennek a kérdésnek nézett a mélyére és több kutatás eredményeit vette figyelembe cikke készítésénél. Ebben tárgyalja, hogy a macskáink zöme fertőzött a Toxoplasma gondii nevű parazitával és meglepő módon az emberiség durván egyharmada is. Ez még nem olyan nagy talány, de ott folytatódik, hogy a Toxoplasma befolyásolni tudja a gazdaszervezet viselkedését. A dolog itt kezd sci-fi szerűvé válni.

A Toxo – legyünk nyugodtan a szakzsargonnal fellengzősek egy pillanatra – gyakorlatilag bármely fertőzött élőlényben képes szaporodni, de ivaros szaporodásra – ez számára genetikailag előnyösebb – csakis a macskák belében képes. Ott aztán oocisztáknak (Oocysts) nevezett utódokat hoz létre, amik a bélsárral ürülnek. Igenám, de ahhoz, hogy újabb gazdába jussanak, valamilyen állatnak kell ennie a macska ürülékéből.

Aha..most estél gondolkodóba, mi? Te vajon hogy fertőződtél meg? Hiszen nem eszel a cicád almából. Márpedig macskatartóként szinte biztos, hogy Toxoplasmával már találkoztál. Egészséges emberben a fertőzés legtöbbször tünetmentes, vagy nagyon enyhe, influenzaszerű tünetekkel jár. És a "beszerzéséhez" éppen elég, ha a cicád az altáji mosdás után az arcodhoz vagy kezedhez dörgölőzött, vagy alomtakarítás közben nagyobbat tüsszentettél vagy ásítottál és belélegeztél/benyeltél némi felkavart oocisztát, de bejuthatott a szervezetedbe az élősködő mosatlan zöldséggel, nem kellően átsült hússal vagy szennyezett ivóvízzel is akár.

A Toxo pedig nem áll meg a tápcsatornában, bekerül az agyba is. Ugyanez a helyzet a rágcsálókkal, amiknek a szervezetébe bekerülve a Toxo szöveti cisztákat képez és ivartalanul szaporodhat is. Azonban a Toxo ivarosan akar szaporodni, vagyis el kell érje valahogy, hogy az egér besétáljon a macska szájába… Képtelenség, igaz? Pedig kb ez a helyzet. A fertőzött egerekben a Toxo fehérvérsejteket megtámadva jut be az agyba, ahol felülírja a ragadozóktól való félelem programját és lassabbá, ügyetlenebbé is teszi a szerencsétlen rágcsálót.

Még furább, hogy a fertőzött egerek kifejezetten vonzódnak a macskák vizeletéhez, ami jelentősen megnöveli annak az esélyét, hogy bele is fussanak egybe. A pontos mechanizmus, amivel a parazita ezt eléri, nem ismert máig sem, de tudjuk, hogy az agyban a dopamin, egyfajta boldogsághormon és egyben ingerületátvivő anyag felszabadulását serkenti és hozzájárul az újdonság-kereső viselkedésformák előtérbe kerüléséhez is.

Bár mint mondtam, a toxoplazmózis egészséges emberekben általában nem okoz különösebb gondot, immunhiányos betegeknél azonban akár végzetessé is válhat. Terhes nőknek különösen fontos, hogy kerüljék a fertőzésforrásokat, hiszen a magzat komolyan károsodhat és várandósan a nők immunrendszere sem működik a megszokott módon, így nekik is több gondot okozhat, mint általában.

Újabb kutatások bizonyították, hogy az agyba bejutó Toxoplasma megkavarhatja ám a mi rendszerünket is elég rendesen és hozzájárulhat a skizofrénia, egyes kényszerbetegségek, bipoláris zavarok, megmagyarázhatatlan düh kialakulásához és az egerek esetéhez hasonlóan nálunk is lassítja a reakcióidőt és a rontja a koncentrációt. Ezért fordulhat elő, hogy az egyik erre irányuló vizsgálatban a közúti balesetek érintettjei között a Toxoval fertőzöttek háromszor annyian voltak, mint a toxoplazmózistól nem szenvedők.

Bár a Toxoplasma kétségtelenül hasznot húz az emberek macskaimádatából, állattartási szokásaiból és rágcsálókat vonzó városépítési hajlamából, igazság szerint máig nem tudjuk, hogy a macskák iránti vonzalmunkban pontosan mennyi szerepe is van a kórokozónak és az általa felszabadított dopaminnak, ami a jutalomérzettel áll összefüggésben, és egyfajta függőséghez is vezethet.

Nyilván szeretnénk hinni, hogy a szeretetünk csakis a macskánknak szól, de egyáltalán nem lehetünk benne biztosak, hogy kapcsolatunkban nincs-e szerepe annak a bizonyos harmadiknak: a Toxoplasmának.

Most tehát azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy számít-e ez? Mikor a világ legbújósabb, legönzetlenebb, legbájosabb ősanya-cicája itt dorombol az ölemben, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy parazita ide vagy oda: a szeretet az egyetlen, ami számít.