Dobermann - Az ádáz testőrtől napjaink négylábú terapeutájáig

Németországban a 19. század vége felé a dobermann kutyafajtát tekintették ideálisnak a házőrző és testőr szerepére, agressszív, agilis és harcias természetéből kifolyólag. A dobermann hosszú utat járt be azóta, míg elfoglalta méltó, ma is betöltött helyét a lelkes kutyakedvelők és kutyatartók szívében. Az Atlanti-óceánt átszelve néhány éven belül lelkes rajongótáborra tett szert, szívesen fogadták, tenyésztették, szerették a világ bármelyik sarkában, ahová csak betette a mancsát. Hűséges társa volt az embernek az élet több területén is, testőrszerepben védte gazdáját, részt vett háborúkban, rendőrkutyaként alkalmazták, manapság pedig már vakvezető és terapeutás kutyaként is nagy hasznát vesszük.

Türingiából indulva világhódító útjára

1870-et írunk. Németországban járunk, ahol is Karl Friedrich Louis Dobermann - foglalkozását tekintve adószedő -, kitenyészti a ma ismert doberman ősatyját, a doberman pincher-t. A fajta eredeti neve doberman pinscher. A nevében a pinscher eredetileg arra utalt, hogy hangsúlyosan megtalálható a dobermannban ez a vérvonal is. A pinscher a német kutyafajták azon csoportja, amelyeket eredetileg őrzőkutyának fejlesztettek a farmokra. Később, ahogy a dobermann tovább fejlődött a világ nagy részén már csak dobermannként azonosítják, kivéve az Egyesült Államokat és Kanadát, ahol továbbra is doberman pinscher-ként tartják számon.

Dobermann Úr hosszú éveket fektetett abba, hogy kitenyészthesse a szerinte ideális őrző-védő kutyafajtát. Elképzelése szerint az ideális négylábú testőr hatékony védelmező, gyors és egyben vad, azonban mindenekelőtt hallgat a parancsszóra; könnyen megfékezhető és kontrollálható gazdája által. Sok olvasóban most joggal merülhet fel a kérdés: Miért akart vajon Karl Friedrich Louis Doberman egy őrző-védő kutyafajtát kitenyészteni?

El kell ismerni, az adószedő ma sem egyv népszerű foglalkozás, hát még közel két észázaddal korábban. Akkoriban az adószedők még személyesen kopogtattak be az érintett személyekhez, ami, valljuk be, igencsak veszélyes vállalkozásnak számított, hacsak nem vitt magával testőrt is az említett hivatalnok. Ebből az indíttatásból született tehát a doberman pinscher.

Karl Friedrich Louis Dobermann mindennapjait Apoldában, egy közép-német kisvárosban, Thüringia tartományban élte. Nemcsak adószedéssel foglalkozott, de egyben a város sintérségéért is ő volt a felelős. Ezen mellékes foglalkozás okán nyilvánvalóan jól ismerte a különböző kutyatípusokat, azok viselkedését, mondhatni nagy szakértője volt a helyi kutyafajtáknak. Emellett hamar rájött, hogy a fajták megfelelő módon való keresztezésével kitenyésztheti a szakmája biztonságos teljesítéséhez ideális társat.

Óvintézkedései semmiképp sem voltak megalapozatlannak tekinthetőek. Hivatásából adódóan gyakorta adódott, hogy banditákkal teli környéken kellett megfordulnia, és némi hozzáadott meggyőzőképesség ilyen esetekben egy dühös, félelemkeltő kutya formájában pedig nem jött rosszul.

A mai dobermann elődjét, a doberman pincher-t 1895-ben először a manchester terrierrel keresztezték, majd a századfordulót követően az angol agár vérvonal is a fajta részévé vált. Ezt a két utolsó módosítás már Karl Friedrich Louis Doberman felügyelete nélkül történt, ugyanis a kutyafajta kitenyésztője 1894-ben, 60 éves korában elhunyt. Ő elképzelései szerint már megalkotta az ideális kutyafajtát, amely nem szorult több finomításra. Ez volt annak oka, hogy további tenyésztők csak Karl F. L. Doberman halálát követően kezdtek a faj esztétikai szempontból való tökéletesítésével is foglalkozni. Otto Göter, szintén apoldai lakos alapította meg az első doberman klubot. Göter lelkes támogatója volt a fajtának, elsőként fogalmazva meg annak hivatalos standardját. Sikere csúcsán járva a thuringiai kennel több tucat kutyát számlált, melyek nagyrésze exportálásra került.

Úgy tartják tehát, hogy a doberman pinscher őrző-, pásztor és juhászkutyák keresztezéséből született. Sok tulajdonságban fő elődjére, a pinscher-re hasonlít, többek közt csontozatát és testfelépítését tekintve. A dobermann színét és mintáját tekintve a rottweilerhez hasonlít leginkább, akihez mind erejében, mind őrző-védő készségében felér. Intelligenciáját és kitartását pedig a már akkori Európában is igen nagy népszerűségnek örvendő németjuhásztól örökölte, illetve a terelőkutyás vérvonalának is köszönheti.

Tehát a mai dobermann a manchester terrierrel és az angol agárral való keresztezésnek köszönheti atletikus, kifinomult testalkatát. Karl F. L. Doberman pedig minden bizonnyal elcsodálkozna, külsejét tekintve, ha látná az általa kitenyésztett dobermannt mai formájában, ám értelmes, asszertív, hűséges jellemét látva azonnal felismerné benne a kutyafajtát, amit megálmodott.

Az egyre karcsúbb modern dobermann

Ha megnézük a régebbi korokban készült fényképeket a dobermannról, határozottan megállapíthatjuk, hogy a kutyafajta első képviselői valamivel izmosabbak voltak mai leszármazottaiknál, inkább magukon viselték még például a rottweiler kutyák jegyeit. Még akár nem olyan sokkal korábban, a 90-es években is, gyerekkorom idején, ez a kutyafajta egy kicsit más felépítéssel rendelkezett mai képviselőinél. Bármikor látom, legyen akár gazdája által kényelmesen az utcán sétáltatva, vagy éppen egy kutyabemutató büszke képviselőjeként, nem kerüli el a figyelmem, milyen sokat is változott mindössze néhány évtized alatt, nemhogy 19. század végi ősével összehasonlítva. A dobermann, az "adószedő négylábú testőre" szerepét követően világszerte háborús kutyaként került alkalmazásra. Komoly funkciót töltött be mindkét világháborúban, ezt követően pedig évtizedekig sikerrel képezték és használták a rendőrségnél.

Idővel azonban, ahogy a védelmi ipar, valamint a rendőrség technikai eszköztára is nagyban fejlődött, már nem tartották nélkülözhetetlennek a fent említett pályákon. A fajta rendőrségtől való "nyugdíjazásához" érdekesmód atletikus felépítése is hozzájárult. Idővel elkezdték előnyben részesíteni a testesebb, zömökebb kutyákat, kispadra küldve ezzel a dobermannt. Ehhez a változáshoz hozzájárult az a tény is, hogy az extrém alacsony hőmérsékletekhez jól alkalmazkodó németjuhásszal szemben a dobermann nem bírja különösen jól a hideget, bundája nem alkalmas az alacsony hőmérséklet tartós elviselésére, akár könnyen meg is betegedhet. Utóbbi okán nem ajánlott a kinti tartása.

Amúgy egy felnőtt hím marmagassága elérheti a 72 centimétert, súlya pedig akár a 45 kilogrammot is. Ezzel szemben a nőstény egyedek jellemzően a 30 kg fölött, de 35 kg alatti súlyúak, és a súlyuk is olyan 10 kg-mal alacsonyabb. Élettartamúk jellemzően 10-13 év.

A karcsú, ám határozottan atletikus testfelépítéssel rendelkező, gyors mozgású, modern dobermannról egyértelműen legkiemelkedőbb tulajdonsága az intelligenciája. Az összes közül az egyik legokosabb kutyafajtának tekinthető, mely többek közt pragmatizmusában és önállóságában is megnyilvánul. Például, ha meg is tanítjuk rá, hogy a miképpen vigyen végig egy adott feladatsort, intelligenciájának köszönhetően képes rá, hogy azonosítson más lehetséges lépéseket, amik segítségével gyorsabban teljesítheti a rábízott feladatot.

Sokaknak talán kissé meglepő lehet, de manapság terápiás és vakvezető kutyaként is egyre gyakrabban alkalmazzák a dobermannokot. Erre kimagasló intelligenciája teszi alkalmassá a kutyafajtát.

Leendő dobermann gazdiként nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a fajtát erős vadásszenvedély jellemzi, ami a kisebb állatok irányába, pl. nyúl, macska, kisebb kutyák igen erősen meg is jelenhet. A fajta ezen jellemvonása kölyökkorban mérsékelhető és igen fontos is, hogy ezzel foglalkozunk, máskülönben a későbbiekben például egy-egy parkban tett séta során komoly nehézségekbe fog ütközni az állat megfékezése, kordában tartása.

A köztudatba leginkább beépült tulajdonsága azonban védelmező és védekező természete. Már korán, kölyökkorban komoly szocializációt igényel. Amennyiben gazdája ezt elmulasztja, a kutya túlságosan is harciassá válhat, potenciális veszélynek érzékelve mindent és mindenkit, akit nem tekint a közvetlen családjának, legyen az kutya vagy ember. Ebben a tekintetben például a németjuhász illetve a rottweiler is könnyebben kezelhető.

Tehát rendkívül fontos, hogy a dobermann kölyök szocializációra kiemelt figyelmet fordítsunk, és habár a határokat szigorúan meg kell húznunk, mégis elég saját, szabad teret kell engednünk neki. Túlságos intelligens és önálló kutyafajta ahhoz, hogy lekorlátozzuk.

El kell ismerni, a szabad piac és kereskedelem térnyerése minden szempontból pozitívan érintette a fajta további fejlődését. Az elmúlt évszázad során, a világot bejárva a fajta két, egymáshoz továbbra is igen közelálló alfajtára vált szét, ezek

• az amerikai dobberman
• és az európai doberman. 

Az amerikai dobermann

Annak okán, hogy az Egyesült Államokban bárki különösebb megkötések nélkül, gyakorlatilag teljesen szabadon tarthatott dobermannt, vagy épp bármely más kutyát, valamint a magáncélú tenyésztés is különösebb szabályozások nélkül zajlott, az Atlanti-óceán túlpartján ezen kutyafajta egy sokkal barátságosabb alfajtájának gyors kialakulása és elterjedése vette kezdetét.

Az amerikai dobermann európai rokonához képest valamivel kisebb, megjelenését tekintve pedig sokkal karcsúbb, finomabb vonalú, lába karcsúbb, így sziluettje talán még magasztosabb eleganciát sugároz.

Az amerikai dobermann a múlt őrző-védő kutyájának ideális találkozása a kifinomultsággal és eleganciával, alkalmazkodóképességének köszönhetően pedig jobban idomul a modern metropoliszbeli életstílushoz.

Mindemellett az amerikai dobermannt annak kiegyensúlyozottabb természetéből adódóan az is nyugodtan választhatja, aki családbarát kutyát keres, akkor is, ha más kisállat vagy esetleg gyermek is él a háztartásban. Fejlett együtérzőképességének köszönhetően kifinomult pontossággal képes gazdái érzéseinek és érzelmi szükségleteinek értelmezésére. Érzékeny és barátságos természetének köszönhetően gyorsan a család kedvencévé válhat. Mindemellett európai rokonával összehasonlítva tartása talán kevésbé időigényes. Ha megfelelően odafigyelünk arra, hogy elegendő mentális stimulációt és kellő szocializációt biztosítsunk számára már kiskorában, hogy kielégíthesse kíváncsiságát, valamint rászánunk napi minimum 30 percet egy kényelmes tempójú sétára, máris egy nagyon boldog kutyussal lehet gazdagabb otthonunk.

Az amerikai dobermann remek választás akár egy kevésbé tapasztalt gazdi számára is, ugyanis remekül felel minden pozitív megerősítésre. Ismeretlen környzeteben járva azonban előfordulhat hogy megnyugtatásra szorul, legyünk felé türelemmel. Hűséges és védelmező, ha fenyegetve érzi családját gyorsan ugatással reagál, mielőtt fizikailag is közbelépne. Esetenként pedig akár önként vissza is vonul.

Az európai dobermann

Meg kell jegyeznünk, hogy amikor az európai dobermann kerül említésre, főként Németországban, Angliában és Franciaországban gondolkodunk. Mivel az Egyesült Államokkal ellentétben Európában sokkal szigorúbbak a dobermann tartásával és tenyésztésével kapcsolatos jogszabályok, ennek következményeképp az európai változat jelentősen lassabb átalakulási folyamaton ment keresztül az évtizedek során. A 19. század végi ősére leginkább hasonlító európai doberman még mindig sokkal alkalmasabb őrzőkutyának, mint bármely más szerepre.

Tapasztalt kutyatartók számára ajánlott, mindenképp olyan személy mellé, aki a gondoskodás mellett határozott utasításokkal képes nevelni az európai dobermannt már kora kölyökkortól. Természetéből kifolyólag nem ajánlott olyan háztartásba, ahol kisállatok vagy kisgyermekek élnek.

Felépítését tekintve testesebb, zömökebb, mint amerikai rokona, teste kompakt és erős izomzattal rendelkezik. Mindenképp aktív életvitelt folytató gazdit igényel. Olyan valaki, aki napjai nagyrészét az irodában vagy otthon tölti, nem lesz ideális társa ennek a kutyafajtának. Hiperaktív természetéből adódóan legalább napi két óra aktív foglalkozásra van szüksége a szabadban. Emellett térigényes, a hatalmas saját terület elengedhetetlen számára. Tartása igényes, szőrének heti rendszerességgel való kefélése és körmei karbantartása fontos. Az európai dobermann bátor és hűséges társ, eltántoríthatatlan őrző és védelmező, ami ha veszélyt érzékel, nem vonul vissza, és nem fél fizikai konfrontációba lépni, ha veszélyben érzi gazdáját. Elsősorban egygazdis kutya, de ha a szocializációja kölyökkorában nagy figyelmet fordítunk és így a családtagokat jól megismeri, akkor családi kutyaként is lehetséges a tartása.

Függetlenül azonban a különbségektől az amerikai dobermann illetve az európai dobermann között, a két típus még mindig sokkal több közös tulajdonságokkal rendelkezik, mint amennyiben eltérnek egymástól. Egyike ezeknek, hogy mindkét típusnak igénye van az aktív tréningre már kölyökkortól. Ugyanígy szükségük van egy határozott gazdira, aki már kiskorban érezteti velük az egészséges határokat. Mivel falkavezér szerepre termett, nem tart számára sok időbe, hogy otthonában megpróbálja ő átvenni a vezetőszerepet.

Mindemellett fontos figyelembevenni a fajtát érintő potenciális egészségügyi problémákat, hogy időben észrevételre és kezelésre kerülhessenek. 

A dobermann egészsége, azaz mire érdemes odafigyelnünk

Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a dobermann egészséges fajtának minősül. Amennyiben fajtiszta dobermannt szeretnénk, nem árt tudnunk, hogy a beltenyészet következtében előfordulhat - akár nagyobb számban is - a hibás gének jelenléte. Ezért próbáljunk megfelelően tájékozódni, mielőtt kutyát választunk.

Összegezzük, hogy mik azok a tényezők, amikre különösképpen figyelnünk kell:

• Dilatatív kardiomiopátia: Ez a betegség a dobermann esetében lehet veleszületett, de előfordulhat helytelen táplálkozás miatt is. A dilatatív kardiomipátia a szív izmainak egy betegsége. Ilyenkor a szív nem képes elég erősen pumpálni a vért és elkezd kitágulni. Ez az állapot a betegség előrehaladtával szívelégtelenséghez vezet. Szerencsére már időben felfedezhető, illetve megelőzhető. Az évenkénti ultrahangos szűrések remekül alkalmasak lehetnek a betegség korai stádiumban való kimutatására, mivel az eleinte még tünetmentes. Az állati fehérjéken és taurin-kiegészítésen alapuló, hüvelyeseket nélkülöző (mivel a hüvelyeskből hiányoznak a létfontosságú aminosavak) minőségi étrend segít megőrzni a szív erejét és egészségét. Abban a sajnálatos esetben viszont, amikor a betegség tünetivé vált (étvágycsökkenés, testmozgás intolerancia, gyengeség, ájulás), a kezelés a progresszió megállításából áll. Erre használható a Pimobendán nevű gyógyszer, amely csökkenti a nyomást az artériákban és a vénákban és javítja a szívizom erejét, ezáltal fokozza a szervezet vérellátását. A Furoszemid és a Spironolakton pedig két olyan gyakran használt vizelethajtó, amelyeket szintén a szívelégtelenség ezen típusa kezelésére vetnek be. A vizelethajtók stimulálják a veséket, hogy azok eltávolíthassák a felesleges folyadékot a szervezetből. Ezenkívül elérhetők még más gyógyszerek, amelyek segítenek megakadályozni az aritmiát és a lehető legstabilabbá teszik a szívet. Sajnos, ha a betegség már előrehaladott állapotba lépett, fennállhat akár a hirtelen halál kockázata is.
• Csípő diszplázia: Csakúgy, mint más nagytestű kutyafajtáknál, ez a rendellenesség a dobermann esetén 6 és 12 hónapos kor között bármikor megjelenhet. Jellemzője, hogy ahol a csípőízületeknek egészeges esetben simán kellene csúszniuk, csípő diszplázia esetén inkább dörzsölődnek és súrolódnak, idővel pedig maga az ízület is elveszíti funkcióját. Ennek ellenére kutyánk szép életkort megélhet, akár ezzel az állapottal is. Kutatások arra mutatnak, hogy a glükózamin sokat segíhet, valamint a súlycsökkentés, a fizikoterápia és a gyulladáscsökkentő gyógyszerek szintén enyhíthetik a tüneteket.

Ezen két említett betegségen kívül vannak más betegségek is, amelyek az emberi beavatkozás miatt kezdtek megjelenni, összefüggésbe hozhatóak a túltenyésztéssel. Ugyanis a tenyésztők, sokszor pusztán a kifinomult ízlés hangsúlyozásának kedvéért kilenc különböző színváltozatban tenyésztették ki a dobermannt. Az öt alapszínnek a fekete, a vörös, a barna és a kék számít, a többi négy szín pedig lényegében ezek változatai a barnás színjelzés jelenléte nélkül. Az egyes színű változatok nagyobb arányban szenvedhetnek sajátságos betegségktől, például a kék dobermann bundája többek közt szőrzetvesztésnek, kopaszodásnak, szőrtüszőgyulladásnak, valamint bőre akár bakteriális staphylococcus fertőzésnek is hangsúlyosabban ki van téve. Vagy például a fehér dobermann szőre igen finomszálú, ennek következtében nemcsak szőrbenövéstől szenvedhet, de napégés és bőrrák is fenyegeti.

Dobermann fülvágás, kupírozás - egy manapság már többnyire tiltott gyakorlat

Sok más kutyafajtához hasonlóan a dobermann fülét és farkát is sokáig csonkították. Ez a megjelenés, amely a fajta otthonából, Németországból indult útjára, annak is mutatója volt, hogy az adott kutya harci és védelmi szerepet töltött be, legyen szó vadászatról, háborúban betöltött posztról vagy pusztán őrző-védő feladatról. Eredetileg a fülvágás, illetve a farok rövidítése, amit a kölyökkutyák 8-10 hetes korában végeztek el, arra szolgált, hogy ezáltal is elkerüljék az esetleges fertőzések kialakulását az adott testfelületen, de az őrző-védő és harcikutyák esetében nyilván funkcionális oka is volt, hiszen az állat ezeknél fogva könnyebben megragadható volt. Ezek eltávolításával viszont a kutya ezen Achilles-sarka is megszűnt. A kutya fülgyulladás problémája azonban kellő odafigyeléssel és higiéniával jelentős mértékben csökkenthető.

Manapság ez a beavatkozás világszerte komoly bírálat tárgya. A világ legtöbb országában, beleértve az Európai Unió országait, így Magyaroszágot is, tilos a fülvágás. Az Egyesült Királyságban kicsit megengedőbbek, csak maga a gyakorlat tiltott, míg a vágott fülű dobermann importálása nem minősül törvénysértésnek. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Oroszország egyes tartományaiban a törvény engedélyezi a dobermann fülvágást. Maga a folyamat szerencsére nem jár a kutya számára fájdalommal, mivel érzételenítés alatt végzik, ennek ellenére rengetegen ellenzik és kegyetlen szokásnak tartják.

Amúgy nem árt tudni, hogy a logó fül, úgy általában a tenyésztés eredménye, mivel a természetben nincs logó fül, ott az állatnak olyan füle kell legyen, amit a hangforrás irányába tud fordítani. A farokkal viszont pont ellentétes a helyzet, hiszen annak fontos szerepe van a mozgáskoordinációban.

Kölyökkortól az időskorig - hosszú, szeretetteljes élet kedvencünk számára 

Dobermannt tartani kihívás, de egyben kaland is. Megfelelő neveléssel és odaadással élete végéig hűséges társunk marad. Ha elhatároztad magad, hogy dobermann gazdi szeretnél lenni, fontos lépés előkészíteni otthonod kiskutyád érkezésére. Ügyelj arra, hogy a doberman kölyök új környezet teljesen alkalmas legyen a kiskutya rohangálásához, könnyen be tudja járni, felfedezni azt, és ami a legfontosabb, ne felejts el sok rágójátékot beszerezni, ugyanis a kölyökkutya gyorsan elkezdi majd tornáztatni az állkapcsát azáltal, hogy megragad mindent, amit csak talál. Amíg rágójátékokat biztosítunk a dobermann kölyök számára, a bútorok és egyéb tárgyaink biztonságban maradnak.

Manapság sok eladó dobermann kölyökkutyát találunk. Amikor kiválasztott a dobermann kiskutyát, nézd meg, hogy egészséges és rózsaszínű-e az ínye, élénkek-e a szemei, illetve, hogy megvan-e benne környezetét felfedezni akaró alapvető ösztön. Ezek mind arra utalhatnak, hogy a dobermann kölyökkutya mind testileg, mind lelkileg egészséges.

Tartsd a lehető legjobb minőségű, ízletes és könnyen emészthető állati fehérjékben gazdag étrenden. Eleinte adj napi 3-4 adagot naponta, majd pedig a kiválasztott táp adagolási útmutatója szerint járj el, esetleg kérd ki a tenyésztő, állatorvos, többi dobermann gazdi véleményét. A dobermann kiskutya már fiatal korában kezdje el az edzést, vidd kutyaiskolába. Biztosíthatlak, ha ezekről gondoskodsz, a legjobb társad lesz.

Ahogy mi öregszünk, úgy öregszik négylábú kedvencünk is. Amint lassítani kezd, ideje ügyelni a kalóriabevitelére. Normális, hogy egy idős kutya nem mozog annyit, mint korábban. Ilyen életszakaszban, ha a kalória-sűrűséget olyan tápanyagokkal helyettesítjük, mint a természetes gyulladáscsökkentő karotin, omega-olajok, stb. (lásd a senior kutyatápokat), akkor kedvencünk számára békés átmenetet biztosíthatunk ebbe az életszakaszba. Senki sem tudja pontosan, milyen hosszú lesz az út. Amit azonban teljes bizalommal mondhatok, az az, hogy a dobermannban egy hűséges társra találhatsz, aki végigkísér majd egész élete során.