A kutya és az ember kapcsolata

Lehet már te is elgondolkodtál azon, hogy vajon, mik voltak a kutyák háziasításának okai, főbb lépései. Erre természetesen az egyik legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a természet kihívásainak sokszor könnyebb megfelelni egy segítő társsal az oldalunkon. Több ilyen példa is létezik az állatvilágban:

• Ilyen például a bohóchal és a tengeri rózsa kapcsolata, ahol a tengeri rózsa csalánsejtekkel tűzdelt karjaival védelmet nyújt a bohóchalnak, aki cserébe megeszi az apró élősködőket, melyek kárt tehetnének a rózsában.
• Hasonló a nyűvágó és a kafferbivaly, az elefánt vagy az orrszarvú kapcsolata is. A nyűvágó biztonságban lakmározhat e hatalmas növényevők testén élő parazitákból, ami a kafferbivalynak felüdülést nyújt ... mindenki jól jár.

Tehát a bolygónkon - már egészen a mikroszkopikus élőlényektől kezdve - számos ilyen élőlények közötti kooperációt figyelhetünk meg, azonban ezek közül kialakulásukat és jelenüket tekintve egyik sem olyan komplex, mint az embert a kutyához fűző szálak rendszere.

Ember és kutya kapcsolata a kezdetekben

A mai napig nem tisztázott, hogy pontosan mikor és hogyan háziasította az ember a legjobb barátját. Mindenesetre a régészeti feltárások alapján egy a mai Irak területén talált őskori barlangfestmény maradvány támasztja alá a két faj már igen korai kapcsolatáról szóló tudományos diskurzust.

Ahogy az lenti barlangrajzon is látható, ekkoriban az ember nagytestű kutyákat tartott, amelyek jobban ki tudták szolgálni az ember akkori szükségleteit, igényeit, így a harcban, vadászatban és védekezésben egyaránt jól szolgáltak.

Érdekes megvizsgálni az akkori, sőt még inkább az ezt megelőző időszakban jellemző körülményeket, amikor is még az ember nem feltétlen a tápláléklánc tetején helyezkedett el. Gondold csak el, mennyire örülnél, ha egy ilyen felállásnál lenne egy kitűnő érzékszervekkel ellátott jelző berendezésed, ami figyelmeztet, hogy a völgyben épp a kardfogú tigris portyázik. Na, a kutya pont ilyen.

Nem túlzás kijelenteni, hogy az akkori embernek nagyobb szüksége volt a kutyára, mintsem fordítva. A kezdeteknél egyoldalúnak számító kapcsolatból azonban – a kutya belső tulajdonságainak is köszönhetően – viszonylag gyorsan (habár a mai rohanó világban ez a pár ezer év lassúnak számítana) kölcsönösen előnyös helyzet alakult ki.

A kutya története valójában egy az emberrel közös együttműködés története is. Ez az együttműködés a korai ember igényeivel párhuzamban alakult. Így a kutya haszna az ember szempontjából a nyáj terelése, a vadászatban való segítség, veszély jelzése és a tábor őrzése volt. Ezekért cserébe a kutya társaságot, védelmet és megbízható táplálékforrást kapott az embertől.

Az ilyen módon az ember közvetlen közelében élő állat túlélési esélyei merőben nagyobbak voltak, mint vad rokonaié, hiszen a viszonylagos biztonság, illetve a stabil, folyamatos táplálékellátottság feltételei adottak voltak.

Ember és kutya kapcsolatának változása

Az idő múlásával az egyre szelídebb és taníthatóságuknál fogva egyre több területen bevethető kutyák szerepe is egyre fontosabbá vált.

Ez az egymásrautaltság az, ami a kutya-ember kapcsolat kezdetének a legfontosabb alapköve volt. Ez az egymásrautaltság azonban a mai helyzetre nem érvényes hiszen – ha a vakvezető, mentő és különféle kisegítő szerepköröket ellátó ebeket nem számoljuk – a hétköznapokban az ember nincs többé ráutalva a kutyákra.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy talán mi sem tartanánk itt, ha anno nem kötünk barátságot e remek lényekkel. Persze az ilyesmit szeretjük elfelejteni.

Itt most sokunknak eszébe juthat a híres idézet Antoine de Saint-Exupéry Kis Herceg-éből miszerint:

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

A legtöbb mai kutyatartó motivációi merőben mások, hiszen nagyot változott a világ. Így a kutyák döntő többsége társasági kutya szerepkört lát már csak el.

Miért is fontos a faj és fajták története?

Azért érdemes legalább nagy vonalakban ismernünk a faj történetét, hogy értsük miféle élőlény is ez, a mi négylábú, farkát csóváló, hízelgő rajongónk. Gazdiként a felelősségünk is jobban látható, ha valóban ismerjük a kutyát, mint biológiai fajt.

A mai modern kutyáink közös történetünk alatt alakultak, specializálódtak bizonyos feladatokra. Így lettek vadászkutyáink, juhászkutyáink, kotorékebeink, nagytestű munkakutyáink stb.

A római korból igen sok tárgyi emlék (mozaikok, szobrok stb.) is fenmaradt a kutyák igen széles körben történő alkalmazásáról. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a római légiókban harci kutyák voltak szolgálatban, míg a nők körében igen népszerű volt a társasági funkciót ellátó kistestű máltai selyemkutya. Illetve az alábbi képen egy házőrző kutyára figyelmeztető mozaik tekinthető meg, amelyet az ókori Pompeii romjai közt találtak. A kutya alatt a felirat a következő: "Cave canem", azaz "Óvakodj a kutyától!"

Az átlagember életmódja az utóbbi 100 évben azonban gyökeresen megváltozott. Kényelmesebb, biztonságosabb lett, viszont eltávolodott az aktív természet-közeli léttől. Több a minket kiszolgáló tényező, mégis kevesebb az időnk magunkra, egymásra. A kutya már nem aktív tevékeny részese túlélésünknek.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy az ember életkörülményeinek változása maga után vonta volna a kutyák számának csökkenését is. Épp ellenkezőleg, a 18. - 19. században megmutatkozó tenyésztői ambíciók, a kísérletezés, a természetfeletti uralkodás élvezete, olyan változatos fajtaállománnyal ajándékozott meg minket, hogy mindenki találhat neki tetsző kutyust. A faj történeténél talán a mindennapi „kutyás” életünkre nézve, relevánsabb az egyes fajták története, illetve a fajtákra jellemző tulajdonságok.

Így, ha eldöntjük, hogy gazdik leszünk fontos, hogy a kutya kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy az adott fajtára jellemző jellemvonások mennyire illenek a mi mindennapi életünkbe, illetve az adott fajta igényeinek mennyire tudunk eleget tenni. A mai kutyáfajták, nem csupán kinézetüket, méretüket tekintve különbözőek, hanem eredetüktől függően a belső tulajdonságaik is igen változatosak.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjük a kutyus külső és belső tulajdonságait mielőtt úgy döntenénk, hogy felelősséget vállalunk érte. 

Például a kutya belső jellemvonásainál rendkívül fontosak a következők:

• kisgyermekek közelében békésen viselkedik-e?
• barátságos-e más ebekkel, esetleg cicákkal?
• mennyire szilaj? kölyök korában mennyire jellemző a fajtára hogy összerágcsálja a lakást, az udvart?
• jól tanítható-e? kiegyensúlyozott-e fajta?
• jól tartható-e lakásban? 

Az adott fajta igényeit tekintve fontosak lehetnek az alábbiak: 

• mennyi az eb napi mozgásigénye?
• mi az állat optimális étrendje?
• milyen gyakori és miféle ápolást igényel a szőrzete?

A fenti pontok azért fontosak, mert ha éretten mérlegeljük őket, akkor jó eséllyel olyan kutyusunk lesz, aki úgymond „be is válik” és nem szaporítja a kóbor kutyák, illetve a menhelyeken élő szerencsétlen sorsú példányok számát. 

A fentiek figyelmen kívül hagyása eredményezi például, hogy egy 30 négyzetméteres panellakásban egy 80 kg-os Bernáthegyit tart az illető. Esetleg egy nagy mozgásigényű fiatal vizsla egy járókerettel közlekedő idős néninél köt ki. Vagy esetleg azon kell aggódnod, hogy a túlzottan lelkes darabos mozgású kamasz Bull Terriered fellöki az épp járni tanuló, bizonytalanul tipegő kisfiadat. Ezek persze kisarkított példák, de, ha hiszitek, ha nem, az élet produkál ilyeneket és ehhez hasonlókat. Sajnos már én is hallottam, illetve láttam ilyesmit a saját ismerőseim körében is. 

Nagy butaság és szükségtelen szenvedést okoz, ha Hűbelebalázs módjára döntesz a kutyatartás mellett, majd az első nehézségek után megszabadulsz a szerencsétlen állattól. A becslések szerint ebben a pillanatban, mintegy 200 000 000, kóbor illetve menhelyen élő kutya létezik világszerte. Légy felnőtt és ne járulj hozzá, ezen, szomorú statisztika továbbrontásához. 

Egy kis kutyapszichológia: Te legyél a domináns fél!

Nagyon fontos, hogy átlásd a kapcsolatban betöltött szerepedet. Eredetükből adódik, hogy a kutyák szocializálódásában döntő szerepe van a dominanciának. Ennek megértésében is nagy segítség, ha ismerjük a faj eredetét. 

Fontos, hogy a gazdi – kutya viszonyban, a gazdi legyen a domináns fél, hiszen fordított felállásnál mindkét fél szenved. Nincs rosszabb, mint amikor azt látom, ahogy egyik kedves ismerősöm, mindent ráhagy a kutyájára és ha a felugráló, ugató, az asztalnál ágaskodó Beagle-re a társaság valamely más tagja rá próbál szólni, ő azonnal a kutya védelmére kel és mindenféle tanács ellenére teljesen következetlenül „neveli” tovább a kutyáját. Ez igen gyakori hiba főleg kezdő gazdiknál. 

Ha a kutyára hagyod saját maga nevelését, akkor eredményként egy önfejű, kiegyensúlyozatlan, engedetlen állatod lesz, aki ráadásul még boldogtalan is. Ezért fontos, hogy valóban értsd, hogy egy kutyának a története, a genetikája, a belső tulajdonságai szerint milyen gazdára van szüksége és, hogy el tudd dönteni, hogy megfelelsz-e az elvárásoknak, illetve fel tudsz-e nőni ezekhez.  

Kutyaigények

Érdemes beleképzelnünk magunkat a kutyánk helyébe és úgy nézni a világot, csak megértsük mi is az, amire egy ilyen élőlénynek szüksége van ahhoz, hogy teljes életet éljen.

• Szeretet: Egy kutyának más gesztusok jelentik a szeretet, és ragaszkodás kifejezését, mint egy embernek. Persze nem utasítják vissza a babusgatást, ölelgetést sem, és természetesen ez is része kell, hogy legyen a mindennapjaiknak, de amitől ők igazán jól érzik magukat az az aktív közös játék, a feladatok elvégzése, a gazdi minden kívánságának a teljesítése. Ezek a kétirányú interakciók azok, amitől egy kutya igazán társnak érzi magát, amitől igazán boldog lesz, hisz még a jutalomfalat is finomabb, ha az megérdemelt.
• Fizikai igények: mozgás, mozgás és mozgás, amiből persze a legjobb fajta az, amiben a gazdi is részt vesz.
• Étrend: amit korábbi írásomban boncolgattam a macskák kapcsán, az részben igaz a kutyusokra is. Minél jobban megközelíti az étrendje a természetes körülmények között adottat, annál egészségesebb, kiegyensúlyozottabb lesz a kutyusod. Én a kutyák esetében is inkább hajlok a fajta eredetét figyelembe vevő étrend kialakítására. Tudjuk, hogy ők ilyen szempontból, rugalmasabbak a macskáknál. Például ők jobban tolerálják a szénhidrátot, de ez nem azt jelenti, hogy az különösebben jót is tesz nekik. Fiziológiájukat tekintve, a kutyák mindenevők, így akár vegetáriánus étrenden is tarthatók. Ilyenkor persze kényesen ügyelni kell arra, hogy elegendő proteint és aminosavat tartalmazzon a bevitt étel és lehetőség szerint minimális mennyiségű szénhidrátot. Egy gazdi beszámolója alapján az Egyesült Királyságban 27 évig (igen ez 189 kutyaévnek felel meg!) élt egy Collie, aki teljesen vegetáriánus volt. Étrendje rizsből, lencséből és organikus zöldségekből állt, napjában egyszer evett és rendszeresen mozgott. Ha eldöntjük, hogy mostantól vegetáriánus étrenden tartjuk kutyusunkat, arra azért készüljünk fel, hogy egy ilyen jellegű étrendváltás során, sokszor van egy „hitetlenkedő” fázis, amikor az állat szinte számon kéri a gazdin, hogy hol a csirke, hol a marha, hol a velős csont stb. Azonban gyakorlat azt mutatja, hogy a kezdeti meghökkenést követően aránylag hamar átállnak az új étrendre. 

Jó lesz ez nekünk?

Kutyát akkor vállaljon az ember, ha tényleg van ideje, indíttatása, affinitása a tartásához. Nem egy tárgyról van szó, amit egyszer megveszünk, majd időnként megnézzük megvan-e még. A kutyák gyakori interakciót, folyamatos törődést igényelnek.

A kutyavédők szerintem joggal állítják, hogy állatkínzásnak tekinthető akár az is, ha egy kutyának nincs biztosítva a napi mozgásigényének megfelelő séta, labdázás, futás, játék, stb. Gondold csak el te milyen frusztrált tudsz lenni, ha egy számodra kedves programot folyton el kell halasztanod. Ugyanez a helyzet a kutyusoknál is.

Ha nincsenek fizikai szükségleteiknek megfelelően lefárasztva, akkor kompenzálni fognak. Ilyesmiből lesznek a szétrágott cipők, a feltúrt virágágyások stb.

A fenti persze minden fajtánál halmozottan igaz a fiatalabb példányokra. Ugatós, a kerítés tövében a földet, beton tömörségűre kitaposó házőrzőt mindenki látott már. Ha egy ilyen kutyus mellé teszünk egy rendszeresen sétáltatott kiegyensúlyozott példányt, a viselkedésüket tekintve, üvöltően nagy a kontraszt.

Végezetül két jó példa a saját életemből

Csak hogy ne tűnjön túlzottan negatívnak e cikk, két pozitív példát hozok a közvetlen ismeretségi körömből: 

1. Kedves hölgy ismerősöm szenvedélyes hosszútávfutó, aki évente összesen, bőven ezer kilométer feletti távolságot fut le. Ő például teljesen logikus döntés mentén egy Whippet-nek (Olaszagár) lett szerető gazdija. Már több mint két éve együtt futnak reggelente, a friss bakonyi levegőben. A kutyafajta mozgásigénye szinte beépült az ismerősöm életvitelébe. Teljesen kiegyensúlyozott kutya-gazdi kapcsolat az övéké.
2. Egy kollegám, aki Budapesten lakik a férjével egy 3. emeleti lakásban egy idősebb kutyust választott a menhelyről. Már régóta szerettek volna kutyust, de nem akarták elsietni a döntést. Sok keresgélés után találták Döncikét, aki már 9 éves kistestű ivartalanított keverék hím. Kettejük közül valaki mindig ráér levinni Döncikét, kis reggeli, illetve esti sétájára. Nap közben a kutyus szívesen elücsörög a férj mellett, aki a napok többségében otthonról dolgozik. Döncike nagyon szerencsés, hogy ilyen körültekintő, szerető páros kutyája lett.   

Ahhoz, hogy a kutyákkal töltött közös idő, a lehető legjobb legyen mindkét fél számára az ember a felelős. Mint gazdinak/leendő gazdinak, neked kell tudnod, hogy valóban meg tudod-e teremteni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy te és a kutyád egyaránt boldogok legyetek. Tiéd a választás és tiéd a felelősség is, amit a választásod maga után von. A kutya lehet egy tökéletes partner és lehet nyűg is, ez csupán az emberen múlik. 

Tiszteljük meg ezt a több mint tízezer éves barátunkat azzal, hogy komolyan vesszük és nem kötelezzük el magunkat könnyelműen.