Negro

Ő egy chow-chow. Korábban már találkoztam a fajtával, és nagyon megfogott a jellemük. Amikor megláttam egy vásárban, azonnal tudtam, hogy ő lesz a bajtársam.

2006 márciusában.

Édesanyám vásárolta nekem, mert amikor megláttam, potyogtak a könnyeim, annyira beleszerettem egyből. Így nem tudtuk otthagyni. Az előző, berni pásztorkutyámat megmérgezték, és évekig nem akartam újra kutyát tartani. Ez a kiskutya viszont megtörte a jeget. Negroval eleinte még a szüleim házában éltem, de azóta már külön költöztem vele együtt, és idén volt a barátságunk 10 éves. Szóval kicsit több, mint tíz éve került hozzám.

Amikor hozzám került, még csak egy ici-pici, fekete szőrgombóc volt, és névként a kistestvéreimnek egyből a Negro cukorka jutott eszébe. Bár kislány, megtartottuk ezt a nevet.

Jelenleg erdei környezetben élünk, családi házban. Negro néha bejöhet a házba - természetesen, ha vihar, tüzijáték vagy hasonló van akkor is -, de alapvetően kerti kutya. Mivel kiváló házőrző, mindig látni szeretné a kaput, szerencsére a teraszról egész nap kedve szerint nézelődhet.

Kismaroson.

Imádja a túrázást. Elvileg olyan fajta, amelyik 24 órából 18-at alszik, de a maradék időben aktív. Nagyon kíváncsi, és szereti az egész környéket a magáénak tudni. Én rendszeresen szoktam gombászni, ezért sokszor úgy megyek, hogy ő is jön velem. Közben imád a patakban tapicskolni, bóklászni. A póráz általában csak a zsebemben van, mert soha nem megy tőlem messzire, mindig látni akarja, merre vagyok. Máskor csak a közeli rétre viszem ki, ahol futkározás közben kiélvezi, ahogy szellő fujdogálja a bundáját.

Érdekes volt, hogy korábbi lakhelyünkön nem volt szükség sétáltatni a hatalmas kert miatt, és a városi közegbe nem akartam magammal vinni. Mióta viszont a Börzsönybe költöztünk, első alkalmakkor rátettem pórázt. Ekkor már hét éves volt, de semmi problémája nem volt vele. Akkor még erősen húzott, de mára megszokta, hogy úgyis odaérünk, nem kell sietnie. Kiskabátra nincs szüksége, hiszen a bundája olyan tömött, és hosszú, hogy konkrétan a hideg időt szereti jobban. Olyan, mint szibériai fajtársai. Határozottnak kell lenni vele, egygazdás kutya. A szeretett személyt szinte isteníti, viszont nagyon makacs és akaratos. Ki kell ismerni a személyiségét. Sokan amúgy a kissé nehézkes természete miatt nem tudnak végül együttélni egy chow-chow-val.

Sajnos, problémás más állatokkal együtt tartani. Sokszor féltékeny, ha lát, egyáltalán nem szabad megsimogatnom egy másik kutyát vagy macskát. Figyelnem kell rá, hogy egy-egy apró mozdulat ne billentse ki - az amúgy eléggé jellemző - nyugalmából. A gyengébb, kisebb kutyákat szinte tudomásul se veszi. A nagyobbaktól, főleg, ha játszani akarnak, akkor megijed, és támadásnak veszi a közeledésüket. A bundája őt nagyon védi, ezért legtöbbször a többi kutyát féltem.

Abszólút. Annyira féltékeny fajta, hogyha egy másik ember átölel, vagy csak beszélgetünk, ő máris ott terem, és tolakszik, szaglássza a másik embert. Ilyenkor csak próbálja elterelni a figyelmet. Állatok esetében akár aggresszív is lehet a reakciója.

Eleinte félősen ismerkedett, de most már van 3-4 kutya a környéken, akikkel jóban lett.

A társaságot és a kerti partit imádja. Szereti hallgatni az embereket, nem zavarja a hangoskodás vagy a zene. Ha elkezdünk tüzet rakni, ő az első, aki leheveredik a tűz köré, mert tudja, valami finomság lesz. Ha sokan vagyunk, akkor pedig lehetősége adódik egy jó adag hasvakarásra is.

Az első pár alkalommal, amikor egyedül hagytam, nagyon rosszul viselte. Állandóan utánam szökött, szétszedve a kerítést. A napi rutin megszokásával szerencsére ezt abbahagyta, sőt, akár több napra is el tudok menni. Most már nem szokott duzzogni, ha nem lát pár napig, de mindig nagyon örül, amikor hazaérek.

Szerencsére kiskora óta szobatiszta, nagyon rendes kutya. Kutyasuliba nem járt, otthon tanítottuk meg neki a főbb parancsszavakat. Különösebb probléma sose volt vele, kisebb dolgokhoz a jutalomfalatos rögzítés mindig jól jön (Ugyanazt a vezényszót többször mondani naponta, és amikor megteszi, amit kérünk, jutalomfalatot kap.)

Csak akkor ugat, amikor kell. A postást mindig jelzi, vagy ha valaki jött, ami azért jó, mert nincs kapucsengőnk. És neki köszönhetően nem is kell. Ha baj van vagy valami furcsaság, akkor jelez, de feleslegesen sosem ugat.

Soha nem rágott, vagy rág szét semmit. Bár ha valahol szivacsot talál, azt darabokra szedi szét. Erre az egy dologra kell figyelni.

A legnagyobb kihívás a tüzelési időszak volt. Elzárással oldottuk meg, később egy betegsége miatt pedig ivartalaníttatni kellett, így ez a probléma is megszűnt.

A kiállása kicsit arisztokratikus. Magának való, nem barátkozós fajta, egygazdás, okos, tekintélyt parancsoló. Nehéz elnyerni a bizalmát, de ha sikerül, akkor az örökre szól.

A játékokkal nem játszik, leginkább azt szereti, ha olykor-olykor futkározhat a gazdival, vagy viccesen elfut, amikor azt mondom neki: - "Gyere ide!"

Általában reggeli gyanánt, száraztápot adok neki, délután pedig vagy nedves tápot, rizzsel vagy kenyérrel, vagy házi kosztot, vagy külön főzök neki a hentesnél vásárolt tyúkból/kacsából, és némi zöldséget. Igyekszem neki is változatosan adni az ételt. A súlyával sosem volt gond. Arra szoktam figyelni, hogy tél előtt kicsit többet egyen, de sokat segít, hogy jelzi, ha enne még. Ha sok ételt teszek ki, akkor ott hagyja egy részét, amit később eszik meg. Nagyon ritkán kap nyers húst, ha épp a kertben sütünk pl. De a főtt ételt, kutyaeledelt preferálom.

Válogatós. A sült krumplit megeszi, de a főttet nem. A paradicsomot, paprikát egyáltalán nem szereti. A répát, rizst viszont igen. Az édességet imádja (de csak nagyon ritkán kap esetleg egy kis fagyit). A chow-k általában laktózérzékenyek, úgyhogy tejes dolgokat nem ehet, és a csirkehússal is csínján kell bánni, mert bőrirritációt okozhat náluk, ha szinte mindig azt kapnak enni.

Általában mindegyik ízlik neki. A Bruno nevezetűt viszont nem szereti, és nem is eszi meg.

A kutyaszalámikat, az összeset imádja. Nedves tápból pedig a CBA-s konzerv táp a kedvence.

Ünnepnapokon neki is kijárnak a finom falatok, főleg akkor szokott ilyesmit kapni. Legtöbbször Pedigree jutalomfalatot, vagy egy jókora húsos csontot veszek neki.

A zöldségek közül szeret néhányat, és fontosnak tartom, hogy az ételének 10-15%-a növényi rostokból álljon. A diót szereti, és néha megeszi a görögdinnyét is.

Autóban többször ült már, jól tűri. Túrázásokra szívesen magammal viszem, de őt nem szabad hosszú utakra vinni, mert a hőt nem viseli jól, könnyen kaphatnak hőgutát. Városba nem vittem még magammal, szerintem nem is hiányzik neki.

Nem szokott kapni.

Mivel nagyon dús a bundája, olykor nagyon nehéz megtalálni az élősködőket. Minden évben legalább egyszer kap nyakörvet a kullancsok és szúnyogok ellen. A fekhelyét rendszeresen fertőtlenítem, őt pedig rendszeresen megfürdetem, amikor jó idő van. A bolhák valamiért nem szeretik, amit nem is bánok...

Negro tipikusan az a kutya, akit naponta kell fésülni. Hajlamos összegubancolódni és filcesedni is, illetve könnyen beleragad mindenféle növény a bundájába. Olykor szoktam adni neki tojást, hogy szép legyen a szőre. Van egy bontófésűje, egy keféje, illetve filcbontó spray a nehézkesebb részekhez. Kutyakozmetikushoz akkor szoktam elvinni, amikor valamiért nem tudok jómagam megbírkózni vele.

Nem szereti, hogy ha vizes lesz a bundája, így magától mélyebb vízbe nem megy be. Ha esik, akkor nem megy le a kertbe sem. Ennek ellenére tavasztól-őszig 3-4 hetente meg szoktam fürdetni. Akkor tetszik már neki, ha a vízben van. Ha a helyi patakhoz lesétálunk, akkor is incselkedik a vízzel, tapicskol benne, de a mélyebb részekre nem megy.

Külön kis helyei vannak. Egyrészt a kutyaház, ahol hajnalonta alszik, vagy ha esik stb. Vagy a teraszon lévő szőnyegén szeret szundítani még, mert onnan mindent lát.

Szerencsére még sose veszett el.

Nem szereti, egyből jön az ajtóhoz, hogy beengedjem.

Abszolút. Ha egy módon nem megy, máris keres egy másik megoldást.

Jól fontolják meg. Ő nem egy tipikus családbarát fajta, ugyanannyira igényli a magányt, mint az ő szeretett gazdájának a társaságát. És a természete sem egyszerű, néha nagyon emberi.

Nem.

Az egyik legviccesebb közös élményünk az volt, amikor féltékenykedett néha a páromra. Egyszer épp bent volt a lakásban, és nem tetszett neki, hogy megölelem a páromat, ilyenkor már ugrott is fel az ágyra, kanapéra, pedig ez egyáltalán nem szokás nála.

Imádom benne, hogy mindig pontosan tudja, hogy érzem magam. Tudja, éppen hogyan kell viselkednie. Nagyon tud hízelegni, egyből lekenyerez, ha arról van szó.

Mindig tudja, hogy az orvos segíteni akar. Fél, mint én a fogorvosnál, de nem ellenséges, hanem nagyon ügyes és türelmes.

Egyszer méhgyulladása lett szegénykémnek, ami mint kiderült, a nem ivartalanított szuka kutyáknál elég gyakori, ha nem ellettek életük során. Így volt egy komolyabb műtétje. Utána velem volt hetekig a lakásban, szigorúan felügyelve, de szerencsére gyorsan felépült.

Igen, ivartalanítva lett. A korábban leírt betegség és a sokszor nagyon problémás tüzelési időszakok miatt, úgy gondolom, a kutyáknak is jobb, ha ivartalanítva vannak.

Nem. Nekem egyáltalán nem lényeges a törzskönyv.

Olyan rendes, hogy még a konyhakertet is tiszteli, a veteményesbe sem megy be.

Már nem. Régebben utánamszökött, de erről leszokott, hála az állandó kerítésjavításnak, és annak, hogy megszokta, néha egyedül kell maradnia. Ha kocsival beállok az udvarra, akkor ki szokott menni. De amint körbenézett, már jön is be.