Luca

Luca - a neve is sokat sejtető - egy szuka kutyus. Spániel és spicc keverék - elvileg - gyakorlatilag egy töpörödött golden retrieverre hajaz.

2010. 08. 15.

A sors hozott minket össze 2010 decemberében. Egy közösségi oldalon találtam rá, egy ismerősöm rakta ki, hogy ez a csöpp kutyus altatásra vár. Akkor még a szüleimmel éltem, de elhoztam Őt, gondolván a mostani helyzeténél bármi jobb lesz Neki. Persze mindenki megszerette és azóta elválaszthatatlanok vagyunk :)

Anyukám ragasztotta rá. Mindig is preferálta a Luca nevet - öcsémet is így nevezték volna el, ha nem fiúnak születik - mi pedig úgy gondoltuk, hogy illik Hozzá.

Lakásban él velünk, de minden nap kivisszük a Duna Partra, vagy a Városligetbe és hagyjuk garázdálkodni.

Tökölön éltünk, de 2 éve beköltöztünk Budapestre.

Minden nap reggel, délután és este is sétálunk. A reggeli és az esti csak egy gyors pisi - kaki általában, ott nálunk a VI. kerületben. Délután a Városligetbe megyünk, nyáron a Duna Partra. Ilyenkor akár 1 - másfél órát is elbóklászunk :) Nagyon szeret az aljzatban mászkálni, rohangálni, kövekkel, botokkal játszani. Sajnos a labda és hasonló kutyajátékok nem igazán kötik le a figyelmét, ahogy más kutyák sem... Az emberekhez viszont szívesen odamegy. Ha jó idő van, együtt járunk le futni így Ő is én is lefáradunk :)

5 m-es automata pórázt használunk, általában rövidre fogom, ha utcán sétálunk, ahol lehet azonban elengedem, hogy tudjon futkározni. Szerencsére szófogadó, pórázon szépen sétál, ha visszahívom - nagy extázis esetén is - visszajön, bár tény, néha süketnek tetteti magát :) Ruhákat nem adok rá, elég vastag a bundája, szerencsére nem fázik és amúgy is utálja, ha felöltöztetem. Télen, sötétben természetesen villogó nyakörvvel is ellátom, hogy jól látható legyen bármerre szaladgál is.

Mondatni közönyös más állatok iránt. Megszaglássza Őket, de nem játszik Velük.

Nem féltékeny szerencsére.

Az embereket imádja, kutyákkal sajnos nem barátkozik.

Nagyon. Imádja, ha vendégek vannak nálunk. Mindenkihez odamegy, odabújik, kicsit olyan mint egy kiscica.

Napközben egyedül van amíg mi dolgozunk, ezt már teljesen megszokta, egyáltalán nem zavarja. Ha elutazunk és nem tud velünk jönni, általában egy barátnőm vigyáz rá.

Szerencsére gyorsan szobatisztává vált, éjjel nem sírt. Egyedül a rágcsálásról volt nehéz leszoktatni. Jártunk kutyaiskolába, de végül úgy döntöttem, gyorsabban haladunk, ha én foglalkozok Vele. Így minden nap 1 órát tanultunk. Sok Cesar Millan részt megnéztem és próbáltam profitálni belőle. Amit biztosan megtanultam, egy kutyához türelem kell és kitartás. De ha nem adjuk fel, megtanulják, hogy ki a főnök és kiegyensúlyozott, boldog kutyus válik belőlük. Luca nem csodakutya. Mindent tud, ami biztosítja, hogy biztonságban mozoghassunk a városban. Vannak rigolyái, amiket elfogadtam. Nem akartam kinevelni Belőle, mert Ő ettől egyéniség. Természetesen a következetes nevelés elengedhetetlen minden kutya esetében. De ha pl egy kis kedvenc nem szeret labdázni, nem fogom rákényszeríteni.