Menyét

Keverék, ivartalan szuka. Tippre mudi és drótos foxi.
Egymást választottuk ki.

Nem tudni pontosan, ez is csak tipp, 2008. Februárjában születhetett.

Idén(2021)lesz 8 éve, hogy örökbe fogadtuk.
Régóta vágytam kutyára, végül azért kaptam, mert eltört a lábam és "kárpótlásul", a 12. Szülinapomra.
Előtte 3 és fél évet volt menhelyen, oda pedig kóbor kutyaként került.

A menhelyen kapta a nevét. Állítólag a futtatóban elkapott egy menyétet, így érdemelte ki. Hallgatott rá, így megtartottuk.

Tömbházban lakunk, így bent lakik. Konkrétan a szobámban van az egész bázisa, a legtöbb időt ott tölti. Ott van a fekhelyén túl az etető, itató edényei, ott eszik, iszik, a szekrényemben pedig az étele, cuccai.

Zala megyében lakunk. Régen sokat jártunk ki falura, szerette az ottani kutyákat, szeretett kint lenni, de kizárólag addig, amíg mi is kint voltunk vele, mert amint befelé indultunk, egyből követett minket.

Mivel szobakutya, így természetes, hogy sokat viszem ki a szabadba. Naponta minimum 4*, ebből 2* 1-2 órára. Nagyon szeret sétálni, a saját tengelye körül forog, ha meglátja a pórázt.
Legtöbbször mezőre, ösvényre, szántóföldre megyünk. Jobban szereti a nyugodt, csendes, természetközeli helyeket, mint a várost. A nagy forgalom nyugtalanítja, ritkán megyünk, késő este szerettünk arra menni.
A kedvenc helye konkrétan a szántóföld. Imád ott ásni. Neki ez a hobbija. Nem labdázik, nem frizbizik, nem játszik kutyajátékokkal. Ha játék, akkor kergetőzés.
Nem tudom, mekkora lehet a mozgásigénye, bármeddig elsétálna velem, volt, hogy egész nap. Ellenben nem mutatja annak sem a jelét, hogy kevés volna.
Régen szoktunk rövidebb távokat futni, de már 3 éve nem, mert idős.

Sima 1*ű hámot használunk, az első piros volt, a mostani barna, tappancs mintás. Egy sima kék flexi pórázzal. Van nyakörve is, azon van a bilétája. Páros bilétánk van, vagyis neki névjegy, nekem kulcstartó, tappancs formájú.
Az első perctől gyönyörűen sétált másfél méteres pórázon, csak akkor iramodott meg, amikor megijedt valamitől. Azért vettünk neki hosszút, hogy nagyobb mozgástere legyen, amin szintén szépen jön.
Amikor elhoztuk, konkrétan még a lábamon volt a gipsz, Ő meg egyfolytában engem figyelt, nehogy elrántson.
Egyáltalán nem fázós, a hideg időt imádja, hóban, esőben, hidegben folyton szaladgál, hempereg.
Ellenben a nyarat nehezen viseli, olyankor csak kora hajnalban élénk, utálja a meleget. Habár a nyárral én is pont így vagyok.

Kan és szuka kutyákkal is egyformán vagy játékos vagy közömbös.
Cicákkal is játékos, neki is van 2.
Madarakat megkergeti/megijeszti játékból, nem bántja őket.
Háztáji állatokkal érdeklődő.
Rágcsálókra vadászik. Bár azon az elven van, hogy aki bent van a lakásban, az családtag, így a törpehörcsögeimre sosem nézett zsákmányként, sem a szomszéd tengerimalacára, sem az ablakon berepülő legyekre.

Először szomorú lett, mikor megsimogattam egy másik kutyát. Aztán elmagyaráztam neki, hogy a szeretet nem osztódik, hanem sokszorozódik, tehát attól, hogy más állatot is szeretek, nem fogom Őt kevésbé szeretni. Úgy tűnik megértette.
Az ételét a kisebbik kajamán cicától félti, a másik cicának szívesen hagy maradékot, nekem meg -Őszerinte- bármit szabad.

A két cica a legjobb barátai, akiket Ő nevelt fel.
Rajtuk kívül van néhány kutya, akiknek a többinél jobban örül.
Régen nagyon félt minden kutyától, végül egy Gubanc nevű yorkshire terrier törte meg a jeget, ő volt az első barátja.

Elsőre bizalmatlan, távolságtartó mindenkivel, kell neki egy kis idő, hogy feloldódjon, megismerje a másikat. Azután nyugodt, kedves barát, aki imádja a simogatást. Otthon, vagy akiket jobban ismer ökleli a fejét az ember kezébe, dörgölődzik, mint egy cica.

Nem szeret egyedül lenni, de elfogadta és olyankor alszik, sosem volt gond belőle. Nyaralni nem szoktunk.

Ez érdekes, mert Ő tanította meg nekünk, hogy Ő hogyan szobatiszta. Aznap, mikor elhoztuk, minden négyzetcentimétert végigszimatolt a lakásban, majd szépen beállt az ajtóba és forogni kezdett. Mi csak néztünk, hogy mi baja. Erre megállt a pörgésből, félrebillentett fejjel ránk nézett és megkaparta a lábtörlőt.
Annyi volt a viselkedésproblémája, hogy kb mindentől és mindenkitől, ami és aki idegen volt, félt. A legfurcsább az volt, hogy ott mászkált körülöttünk, nem volt semmi baj, de aztán amint leültünk ebédelni, hirtelen hátracsapta a füleit és bemenekült az előzőleg kijelölt helyére és befordult a fal felé.
Sokat beszéltem hozzá, sokat vittem mindenfelé, hogy szokja az életet, biztosítottam róla, hogy már soha nem fogja senki bántani, itt mindenki szereti Őt.

Egyáltalán nem ugat. Soha. Jelzésként nyüszít és izgatottan pörög, ha csengetnek, megszólal a telefon vagy idegen hangot hall bejönni(szerelő vagy régi ismerős).

Egyáltalán nem tett soha semmilyen kárt. Első nap este ellopott tőlem egy plüssmackót. Azt hittük szét fogja cincálni. Megnyalta és rátette a fejét, majd elaludt vele. Azóta is vele alszik, kétségbeesik, ha elviszem kimosni. Van még csomó másik plüss, de az a mackó a kedvenc.

Mivel első kutyusom és mindent én csináltam/csinálok vele, ezért az egész életünk egy nagy kihívás volt, míg beletanultam a kutyázásba.

Nagyon különleges és iszonyat hálás. Bármire képes azért, hogy valaki szeresse. Rendkívül alkalmazkodó, hihetetlen kisugárzása van, olyan, mint egy terápiás kutya. Tökéletes társam.

Nagyon kis vidám, bohókás természet. Mai napig meg szokták kérdezni emberek, hogy hány hónapos.

Napi 2* eszik. Sokszor főzök neki, mert azt nagyon szereti. Hús, tojás, sok zöldség, kis rizzsel vagy zabpehellyel. Ha nem főtt étel, akkor száraztáp. Kissé érzékeny a gyomra, így sok tápot ki kellett próbálnunk, mire megtaláltuk számára az igazit és az a Brit Care.
Amikor örökbe fogadtuk 9 kiló volt, fele annyi, mint kellett volna lennie. Most 18 kilósan néz ki jól.
Barf/Prey étrend nagyon jó, főleg azért, mert természetes, sajnos az Ő szervezete nem bírja a nyers húst.

Mindent megeszik, amit adok neki, egyáltalán nem válogatós, viszont az étvágya változó. Van hogy kihagy egy-egy étkezést mikor rossz a gyomra, ilyenkor füvet legel és csak kefirt hajlandó enni. Egyáltalán nem habzsol, az első időben inkább kérni kellett, hogy egyen.

Nyulas és halas tápok a kedvencek. Kis ínyenc, de bármit megeszik.

Már nem adok, mert meghajtja, de régebben szokott kapni, mindegyiket szerette, de ezekből is inkább nyulas és halas párti.

Minden séta után, amikor nem rendes kajaidő van, kap egy-egy falatot. Szárított húst vagy stickset(puha húsrudacskák), de valamiért imádja a Pedigree Markiest(velőscsonttal töltött ropogós falatkák), illetve a sajtot, a sajt a legnagyobb kedvenc. Első alkalommal, mikor adtuk neki, úgy nézett ránk, mintha szénát akarnánk etetni vele. Megkóstolta és jött repetáért.
Nevelésnél szerintem, ha jót csinál jutalmazni kell, ha rosszat, akkor rászólni. Nála elég úgy nézni rá, már összehúzza magát. Nem az én érdemem.

Főzve minden zöldséget megeszik.
Kedvenc a tök(főzelék), sütőtök.
Gyümölcsre nem mondanám, hogy szereti, de bármire rá tudom beszélni, eper, málna, alma, dinnye, banán, barack. Kínáltam, nem kérte. Aztán mondtam neki, hogy naa, finom, neked találták ki, légysziii és elfogadta.
Hogy mennyire fontos, azt nem tudom, elvégre ragadozók, vagy mik, de neki kell a sok rost, különben fél órát ácsoroghatok mellette, míg Ő "füvezik".

A menhelyről kocsival hoztuk el. Akkor nagyon félt, remegett. De legközelebb, mikor meglátta a papa kocsiját, amivel elhoztuk, úgy ugrott be, hogy szinte repült. Azóta is érdeklik a nyitott ajtajú kocsik. A hátsó ülésen, mellettem szokott utazni, bekötve.
Busszal vittük néhányszor, először félt, mint minden új és idegen dologtól, helyzettől. Nézett rám, várta, hogy mi lesz most, aztán látta, hogy nincs baj és lefeküdt mellém.
Utazáskor mindig viszek vizet, az oltási könyvét és szájkosarat.

Lazacolajat(Grizzly Pet)és lenolajat(farkaskonyhás)felváltva kap.
Régebben zöldkagylóport(szintén farkaskonyhás), most komplex ízületerősítőt(c11 és gf600)kap folyamatosan.
Nem tudom annak számít-e, de mindig van neki szárított bőrből készült rágócsontja.

3 havonta kap féreghajtót(Aniprantel)és havonta spotont(Fipromax).

Szépen megfésülöm és az első hempergéskor ugyanolyan, mint fésülés előtt.
Heti 1* alaposan, oda-vissza átfésülöm, több fésűvel.
Kozmetikushoz nem hordom, áprilistól szoktam nyírni a bundáját otthon, kutya nyírógéppel.
Karmai az ásáskor kopnak, erősödnek, nincs vele dolgom.

"jöhet eső, jöhet hó, Menyus kedve mindig jó." Pocsolya, sár, imádja, de fürdéskor igencsak tiltakozik. Sima kisbabáknak való fürdetővel(Gabi)szoktam fürdetni, nyíráskor, plusz ha valami nem túl illatos dologba fetrengett.
Legelső alkalommal, mikor fürdettük, anyukám így szól a csurom vizes kutyát bámulva: Bunda alatt alig van kutya.

Az én szobámban, az ágyam mellett vagy mellettem az ágyon van a helye.
A fekhelye egy tapadós aljú szőnyegre helyezett négybe hajtott gyapjútakaróból áll. A cserecucca pedig vastag gyapjúpárnákból. Plusz az elmaradhatatlan plüssök.
Mai napig vannak rémálmai, sokszor nyüszít, remeg álmában. Ilyenkor felébresztem finoman, mikor meglát egyből bújik, nagyokat sóhajt, végül megnyugszik és visszaalszik.

Szerintem Ő nem tudna elveszni. Amint lekerül a póráz, folyton azt figyeli, hol vagyok. Hosszú pórázon szívesebben játszik.
Természetesen van chipje, a menhelyen kapta.

Visszamorog az égre. Ha nagyon eldurvul az égi háború, inkább visszakozik, keresi a társaságom, mellettem pihen le, így nyugodtan van.

Nagyon okos, nem azért, mert annyi mindent tanítottam volna neki, hanem mert önmagától mindig tudja mit kell tennie.
Pl ha másik kutya ugat, morog, vicsorog rá, ő tudomást sem vesz róla, rá sem néz, nem tetézi.

Fajta, azt nem tudom. De azt, hogy fogadjanak örökbe, azt meleg szívvel ajánlom minden érző szívű embernek, aki kutyát szeretne. Hihetetlen, hogy egy ennyire jó kutya, több, mint 3 évig bent ült a rácsok mögött. Persze imádom, hogy az én társam lett végül, de rengeteg ilyen eset van, annyi kutya és olyan sokáig várnak az amúgy is rövidke életükben.

Legjobb? Vele minden nap egy legjobb élmény, egy ajándék.
Ha nagyon muszáj választani(bár ez inkább legjobb döntés, de), akkor az, amikor örökbe fogadtuk.

Nem hiszem, hogy különlegesség, de azt szoktuk játszani, hogy ugye imád pacsit adni, magától adja. Ilyenkor kérem, hogy "másik", akkor a másik kezét adja. És újra, és újra. A végtelenségig szórja a pacsikat felváltva.
A másik, ami nagyon aranyos, hogy Ő nagyon türelmes, de amikor a cicák sokáig hangoskodnak valami játékkal direkt előtte, akkor begyűjti a cicajátékokat és elrejti a fekhelye alá őket.

Dr. Talabér Gyula állatorvoshoz járunk, szívből ajánlom bárkinek, lelkiismeretes, állatszertő és nagyon hozzáértő doki.
Menyus a helyzettől mindig meg van kissé szeppenve, de a dokitól nem fél.
Mindig megdicséri, mennyire nyugodt, türelmes, megadó kutyus. Vérvételnél simán hagyta, tartotta nekik a mancsát. Sosincs egy mukkja, csak ha fáj valamije.

Toklász miatti fülgyulladása volt 2x, meg utoljára egyensúlyzavar betegsége, korábban pedig egy póráz nélküli csivava megharapta, azt le kellett kezelni.
Néhányszor néztünk vérképet.
Ezeken kívül csak oltásra járunk.

Igen, már a menhelyen ivartalanították.
Nagyon fontosnak tartom, a hivatalos tenyésztőkön kívül az összes kutyának.
Egyrészt, a betegségek miatt, amiket a műtét megelőzhet, másrészt az ösztön miatt, ami hajtja a kutyákat és ha nem engedünk az ösztönnek, akkor folyton stresszesek, mégha nem is látszik, belülről öli őket, harmadrészt a túlszaporulat miatt, rengeteg az árva kutya.

Bár nincs saját udvarunk, de imád ásni. 20-40 percekig folyamatosan, van róla képsorozat, ahogy egyre mélyebbre ás, úgy tűnik el a lyukban.

Soha meg sem próbált meglógni tőlünk, kifejezett fél attól, hogy elveszik.