Szibériai husky, a világ legszebb kutyáinak egyike

Farkasszerű ábrázatával, hófehér-fekete bundájával és gyönyörű kék szemeivel a szibériai husky szinte bárkit képes egy szempillantás alatt elvarázsolni. Nem véletlen, hogy ez a fajta sokak kedvence a kutyaimádók körében, ráadásul a hírességek is rajonganak ezekért az ebekért. Csak hogy néhány nevet említsünk közülük: Ben Stiller, Rita Ora, Miley Cyrus, Jared Leto, Taylor Lautner vagy Danica Patrick

Alább a bal oldali képen a koszovói születésű brit énekesnő és színésznő, Rita Ora "szerelmes" ifjú huskyjába, Bowie-ba. Nevét a különböző szemszínei miatt kapta! A jobboldali képen pedig Jared Leto, amerikai színész, rendező, énekes és dalszerző sétáltatja szintén husky fajtájú kutyáit:

A művészek mellett a filmipar is felfigyelt különleges szépségükre, így ha a Google-keresőbe bepötyögjük a “husky kutyás filmek” szavakat, máris temérdek filmet kapunk, amik közül csak válogatni kell, ha a tél közepén aktuális, avagy a nyár derekán “hűsítő” szibériai huskys filmre vágynánk.

Az alaszkai “szérumfutás”

E szépséges kutyusok egyik legismertebb példánya valószínűleg Balto, aki félig volt csak szibériai husky, hiszen a legenda szerint 50%-ban a farkasok vére folyt az ereiben. Bár rajzfilm is készült már a hős szibériai husky történetéről, ha mégsem ismerős a név, most bemutatjuk miről is híres ez a 20. század elején született kivételes négylábú.

Nyugat-Alaszka úgynevezett Nome Inuit régiójában diftériajárvány söpört végig a lakosságon 1925-ben. Mivel a térségben elérhető nyolcezer diftéria elleni vakcinának már előző nyáron lejárt a szavatossága - hiába próbálták felhasználni a járvány kitörésekor, a vakcina már nem hatott, több haláleset is történt -, így a terület egyetlen orvosa, Curtis Welch táviraton újakat rendelt. Mivel azonban Alaszkában igen kemények a telek - és ez akkor sem volt másképp -, a tengeri kikötő befagyott, az extrém, mínusz 46-52 Celsius fok a repülővel való szállítást kizárta, a hó pedig kis híján teljesen elvágta a várost a külvilágtól, így a jócskán megkésett oltásokat képtelenek voltak odajuttatni. Nome városában mindenki rettegett, hiszen oltás nélkül nagyon sokan - különösen az őslakos inuitok közül - biztosan a halál fiai lettek volna.

A viszontagságos téli időjárás miatt csak egyetlen megoldás jöhetett szóba a szállítás terén: ha a szükséges mennyiségű vakcinát az alaszkati Nenanából (idáig vonattal el tudták hozni) váltott kutyaszánokkal szállítják a Nome városába a postai útvonalon. A szállításra több híres kutyaszánhajtó is jelentkezett kutyáival. A később “szérumfutás” néven elhíresült menetben - mintegy 150 kutyát felsorakoztatva - húsz kutyás száncsapat vett részt éjjel-nappal haladva, egymást váltva, akik - hideggel, hóviharokkal és különféle kommunikációs nehézségekkel is megküzdve - 1085 km-et tettek meg alig több, mint 127 óra alatt. Az eseteként -50 Celsius fok alá is csökkenő hőmérséklet miatt több kutyaszánhajtó is fagyásos sérülést szenvedett, valamint sajnos sok kutya el is pusztult, akiket útközben kénytelenek voltak hátrahagyni az erőltetett menet okán.

Az utolsó csapat végül a Balto nevezetű szibériai husky vezetésével sikeresen célba ért a 9 kilós, vakcinákkal megtömött csomaggal. Az út során egyetlen vakcina se törött el. Ez az akció valóban hőstett volt, hiszen a kiszállított oltásoknak köszönhetően több száz ember életét mentették meg.

A "szérumfutást", hatalmas médiavisszhang kísérte, résztvevői utána országos turnékon vettek részt. A legnehezebb, egyben leghosszabb, 146 km-es szakaszt teljesítő kutyák egy Maine állambeli Poland Springben található tenyészetbe kerültek, ahol is a népszerűségük okán irántuk jelentkező hatalmas kereslet azt eredményezte, hogy a jelenlegi egyesült államokbeli huskyk zömének vérvonala visszavezethető rájuk. Lásd őket az alábbi képen, amelyen a már akkor is leghíresebb és legtapasztaltabb kutyaszánhajtó, a norvég Leonhard Seppala hat szánhúzó kutyájával pózol, 1924-1925 körül. A kutyák neve balról jobbra - Togo (vezérkutya), Karinsky, Jafet, Pete, ismeretlen kutya és Fritz:

Balto 1933-ban, 14 évesen pusztult el, ám testét preparálták, így a Clevelandi Természettudományi Múzeumban ma is megtekinthető. Ennek köszönhető, hogy a tudósok mintát tudtak venni a híres kutya hasi részéből, és kideríthették, hogy valóban farkasok voltak-e részben az ősei. Balto DNS-ét 135 akkor élt kutyafajta 680 példányával vetették össze, melyből két dolgot állapítottak meg.

Az egyik, hogy Baltónak közösek az ősei a modern, Alaszkában és Grönlandon élő szibériai huskykkal. A másik, hogy a legenda sajnos most már bizonyítottan csak mese habbal, hiszen Balto génjei kizárták, hogy a híres eb farkaskeverék lett volna.

A tudományos bizonyítékok ellenére persze a köztudatban Balto továbbra is a farkas ősökkel rendelkezdő hős szibériai huskyként fog megmaradni, hiszen a történet így sokkal heroikusabb…

Az alábbi képeken Gunnar Kaasen és Balto látható:

A szibériai husky története - szánhúzó csoda

Akárcsak az alaszkai malamut esetében, a szibériai husky nevében sem véletlen a tájegység jelző; egyértelműen arra utal ugyanis, hogy a fajta minden egyes egyede a Föld ásványkincsekben leggazdagabb vidékéről, Szibériából származik.

Bár a fajta története meglehetősen bizonytalan múltra tekint vissza, azt azonban a DNS-tesztek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a szibériai husky a világ egyik legrégebbi kutyafajtája. Egyes feltevések szerint egy szibériai nomád törzstől, az úgynevezett csukcsok néptől származnak, akik szintén szánhúzó kutyaként.

A csukcsföldi emberek mondái szerint a mennyország kapujában két szibériai husky áll. Ezek a kapuőrök mindenkit ellenőriznek, hogy élete során egyetlen kutyával szemben se viselkedett-e erőszakosan. Ha a válasz “igen”, akkor ezeket az embereket a huskyk nem engedik átlépni a menny kapuján.

Az aranyláz idején a szibériai husky is eljutott rokona, az alaszkai malamut otthonába, ahol mint szánhúzó kutya segítette azt a sok-sok embert, akik nagy része mindenét feláldozta, csakhogy csillogó aranymorzsára bukkanjon.

De végül William Goosak orosz szőrmekereskedő tette igazán ismertté a fajtát, aki 1909-ben az “All Alaska Sweepstakes” szánhúzó versenyen először indult el husky fajtájú kutyákkal. Ez akkor és ott még sokak számára igen mulatságosnak tűnt, hiszen az orosz kereskedő huskyjai jóval kisebbek voltak, mint a többi, a szánhúzó versenyen rajthoz álló kutya. Akkoriban Alaszkában az alaszkai malamut számított az "etalon" szánhúzó kutyának, amely megjelenését tekintve egy sokkal masszívabb, nagyobb négylábú, mint Szibériából származó rokona. Nem csoda, hogy a szkeptikus helyiek csúfondárosan "szibériai patkányoknak" nevezték el Goosak huskyjait. Nem sokáig derülhettek azonban a huskykon, hiszen a 408 km-es versenytávot a husky kutyacsapat a harmadik helyen zárták.

A következő évben egy gazdag fiatal skót ember, jelesül Fox Maule Ramsay vásárolt Szibériában 70 huskyt, belőlük pedig három csapatot is szervezett. A szibériai huskyk ismét remekeltek, az egyik csapat a finn John "Iron Man" Johnson hajtóval - egészen 2008-ig fennálló - rekordidővel (74 óra, 14 perc, 37 másodperc) teljesítette a távot. A rákövetkező években az alaszkai driftériajárvány idején megszervezett "szérumfutás" kapcsán már bemutott Leonhard Seppala és husky kutyái háromszor is megnyerték a versenyt.

Az alábbi képeken John "Iron Man" Johnson, vezérkutyája, Kolyma és az 1910-es győztes csapat szerepel:

Ezt követően az Amerikai Kennel Klub 1930-ban, a Kanadai Kennel Klub pedig 1939-ben hivatalosan is elismerte a szibériai huskyt. A belgiumi székhelyű nemzetközi ebtenyésztő egyesület, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség ugyanezt csak 1966-ban tette meg.

A szibériai husky külső megjelenése - mesebeli szépség

“Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” 
“Szép vagy, szép vagy, szép királynő, de a legszebb… a szibériai husky.” 

Valószínűleg nagyot nézett volna anno a Hófehérke és a hét törpe gonosz királynője, ha varázstükre ilyen válasszal állt volna elő mindennapos hiú kérdésére. És több, mint valószínű, hogy a mese története is egy egészen más szálon futott volna, mint amit a Grimm-testvérek verziójából, vagy a Disney animációs változatából megismertünk.

Pedig így van. Mármint, hogy az összes létező kutyafajta közül a szibériai huskyt látják az emberek talán a legszebbnek.

Ennek oka valószínűleg az ellenállhatatlan “farkaspofa”, a fekete-szürke-fehér, vagy vörös-fehér puha és bársonyos szőrzet és az igéző szempár (ezeken kívül ugyanakkor létezik fekete husky is).

A fajta kettős szőrzettel rendelkezik, amiből az aljszőrzet sűrű, világos és rövid, a fedőszőrzet pedig hosszabb.

A hímek marmagassága 53-60 cm, míg a nőstényeké 50-56 cm. Kifejlett korukban a súlyuk - nemre való tekintet nélkül - 15 és 23 kg közé esik.

Az alaszkai malamuthoz képest tehát sokkal könnyebb ebről van szó, aminek következtében járása is sokkal könnyedebb rokonához képest. Szinte már kecses. Egyenletes járása közben már-már rókára emlékeztető bozontos farkát lógatja, ugyanakkor ha épp fölfigyel valamire, akkor magasra emeli azt. 

Háromszög alakú fülei mindig felfelé néznek, és magasan helyezkednek el közepes nagyságú fején. Pofájának színe a bundával harmonizál. Erős állkapcsa van, harapása ollós. 

Szemei valószínűleg akkor varázsolják el leginkább a nagyközönséget, amikor kék színben pompáznak, ám emellett nem ritka a barna szemű változat sem, sőt, a felemás szemű husky, vagyis a félig barna, félig kék szempár is igen gyakori ennél a fajtánál.

Mini husky (pomsky) - a kompakt szibériai husky

Talán itt érdemes röviden megemlíteni a mini husky, vagy törpe husky néven elhíresült pomsky kutyafajtát, ami a szibériai husky és a pomerániai törpespicc keveréke, amelyet eredetileg az Egyesült Államokban kezdtek el kitenyészteni. Sokan azért részesítik előnyben ezt a designer kutyát az eredeti huskyval szemben, mert sokkal ragaszkodóbb és természetesen kisebb is, mint a szibériai husky, valamint mozgásigénye is limitáltabb, ezáltal tartása sem olyan macerás…

…már ha nem első generációs pomsky kerül hozzánk. Egy hibrid kutyafajta létrehozásakor ugyanis az adott eb tulajdonságait előre nem lehet meghatározni. Erre csak a második, vagy harmadik generációnál van esélyünk, ez azonban rengeteg erőfeszítéssel jár a tenyésztő részéről, amit viszont vajmi kevesen vállalnak közülük.

Szóval, aki szibériai husky helyett pomskyt szeretne vásárolni, jól gondolja meg, mert egyáltalán nem biztos, hogy a “keverék” kutyus majd a törpespicc ragaszkodó jellemét hozza magával. Az is pont annyira benne van a pakliban, hogy a husky független természetét örökli, és akkor a gazdi számára csak “füstbe ment terv” marad a husky kinézetű “ölebbel” való büszkélkedés.

Gondozása - a fenséges szőrzet királyi bánásmódot igényel

Visszatérve az echte szibériai huskyra, annak fenséges szőrzete bizony királyi bánásmódot is igényel a gazdi részéről. Bár a husky - akárcsak egy macska - nagy gondot fordít bundája tisztaságának fenntartására, a vedléssel egyedül ő sem tud mit kezdeni. Ehhez a gazdija segítségére van szüksége, akinek, főleg az őszi-tavaszi vedlési időszakban naponta érdemes átfésülnie kedvence csomókban hulló bundáját. Egyéb esetekben elegendő a szőrzet heti egyszeri átkefélése.

Az előbb említett tisztálkodási mániája miatt csak abban az esetben kell a szibériai huskyt megfürdetni, ha valami szerrel, pl.: olajjal tényleg jól összekente magát, vagy poshadt vízben támadt kedve megmártózni. Ezen ritka esetekben csupán tiszta vizet és nagyon enyhe, kímélő kutyasampont használjunk.

Kutyusunk körmei rendszeres ellenőrzést igényelnek, mivel azonban a szibériai husky igen mozgékony fajta, valószínűleg nem lesz szükség túl gyakori vágásra.

Ahhoz, hogy kedvencünk fogai sokáig épek maradjanak, érdemes őket kutyáknak való fluoridmentes fogkrémmel naponta átmosni. A műveletnek nemcsak kölyökkorban, de akár a kutya felnőtt korában is bármikor neki lehet kezdeni, hiszen ezeket a fogkrémeket olyan, az eb számára ínycsiklandó aromával ízesítik, mint például a máj vagy marha, ami ellen több, mint valószínű, hogy még a huskynak sem lesz semmi kifogása.

Kedves, ugyanakkor makacs természet

Aki úgy dönt, hogy szibériai huskyt vesz magához, az bizony egy nagyon kedves, ugyanakkor sokszor igen makacs és szenvedélyes ebet választ társául. 

Mivel agresszív tulajdonságoknak híján van, így gyerekek, idősek és más kutyák mellett is simán tartható. Azonban egészen más a helyzet, ha macskákról van szó. Husky és macska egy háznál nagyjából olyan, mintha egy oroszlánt és egy nyuszit akarnánk jó barátságra bírni: “mission impossible”. 

Ami azonban a fentebb említett agresszívmentes tulajdonságnak a negatív oldala, hogy akár még egy betörővel is igen kedvesen bánna, így ha a házőrzés fontos a számunkra, ne szibériai huskyban gondolkodjunk!

Akárcsak az alaszkai malamut, a szibériai husky kedves, egyben szenvedélyes és makacs természetéhez is hozzátartozik az ásás iránti rajongás. A gazdinak igazi “husky-biztos” kerítésre lesz szüksége, ha nem szeretné, hogy kedvence alul, vagy felül távozzon a háztól. Mert nemcsak az ásási tudománya igen fejlett, hanem az ugrási képessége is csodás; éppen ezért a biztonsága érdekében az a jó, ha igazán magas és erős erődítmény veszi körbe a házat.

Az ásási kedv miatt persze a virágágyásokat, a homokozót vagy épp a veteményest is örökre elfelejthetjük. Még ha mindent meg is teszünk ezek védelme érdekében, higgyük el, lesz az a két perc, amikor felügyelet nélkül hagyjuk majd kedvencüket, aki ezt kihasználva, vakondokat megszégyenítő túrásokkal díszíti majd hobbikertünk teljes felületét. 

Az egyébként hűséges kutyus másik jellemző tulajdonsága, hogy nem bírja a magányt. Ha hosszú órákra mégis egyedül marad, ne csodálkozzunk, hogy vagy talál magának valami számunkra igen bosszantó elfoglaltságot, vagy pedig hangosan vonyítva adja tudtára az összes szomszédnak, hogy ő bizony társaságra vágyik.

Ez pedig óhatatlanul is feszültséget generál. Ha tudjuk, hogy a nap egy bizonyos részében nem tudunk kedvencünk közelében lenni, akkor jobb, ha kutyatársat keresünk szibériai huskynk mellé, aki így már emberi társaság híján sem fogja annyira egyedül érezni magát. Ebben az esetben viszont talán érdemesebb egy nyugodt típusú ebet választani, hiszen egy másik mozgásigényes, ravasz négylábúval összedugva a fejüket a szibériai husky igazán megdöbbentő dolgokra lehet képes.

A szibériai husky nevelése, tanítása - furfangossága miatt következetességre van szüksége

Határozottan nem a szibériai husky az a kutyafajta, akit a legkönnyebb lenne rávenni egy kis engedelmességre. Ösztönéből fakadóan, még aktív szánhúzókutya korából ahhoz szokott hozzá, hogy önállóan hozzon döntéseket, így gyenge kezű, vagy elsőkutyás gazdi inkább meg se próbálkozzon a nevelésével, mert úgyis elbukik. 

Ez a fajta határozott kezekbe való, aki minden durvaságot mellőzve pozitív megerősítéssel terelgeti az önfejűségre hajlamos szibériai huskyt.

Dönthetünk úgy is, hogy kutyasuliba visszük kedvencünket, ahol az oktató nemcsak az ebet okítja, hanem bennünket is olyan megoldásokra taníthat, amik hatásosak lehetnek e szánhúzó fajtával kapcsolatban. Mindazonáltal a szibériai husky intelligens négylábú, akibe ezáltal nem kevés furfang is szorult. Hogy ezt mire értem? Hát, például arra, hogy míg a hivatásos oktató parancsait úgy teljesíti, mint a kisangyal, addig saját otthonában, a gazdi utasításaira a füle botját sem mozgatja…

Szóval bármilyen cuki husky kölyök is kerülne hozzánk, senkit ne tévesszen meg ez a bűbájos szőrmók.

Időben megkezdett szocializációra, következetes és türelmes nevelésre, pozitív megerősítésekre és pontos szabályrendszer felállítására van szükség vele kapcsolatban. Ha ezeket lustaságból, vagy jóhiszeműségből nem alkalmazzuk, a későbbiekben bizony “jól megnézhetjük magunkat”.

Rendkívül fontos ezek mellett, hogy a hatalmas mozgásigényét is igyekezzünk teljeskörűen kielégíteni. Plusz pont, ha a gazdi imád sportolni, hiszen így több, mint valószínű, hogy a nagyobb túrákra vagy futáshoz is magával viszi majd mindig kilométer-hiányos kedvencét.

Mivel pedig egy eredetileg szánhúzó típusú kutyáról van szó, érdemes a gazdinak alaposan utánajárni, miként gyakorolhatja kedvence e sportot. Ha nincs hó a közelben, akkor a kutya az aszfalton is húzhat erre a célra készített, speciális tréningkocsikat. Higgye el, érdemes ily hozzá illő módon lefárasztani a szibériai huskyt: kedvence is elégedett lesz, és önnek, a gazdinak sem kell majd aggódnia, hogy kutyusa inkább az otthont tekinti majd játszótérnek.

A szibériai husky etetése - csak akkor eszik, ha tényleg éhes

Akárcsak az alaszkai malamut esetében, a szibériai husky etetése kapcsán is nagyon oda kell figyelni, hogy ne kapjon túl sok táplálékot. Tenyésztésük során ugyanis nagyon ügyeltek arra, hogy kevés eledelt magához véve is képes legyen a túlélésre. Az ebnek ráadásul az emésztése se túl gyors, egyedül az aktív mozgás hozza csak meg igazán az étvágyát.

Étkezését követően az emésztőrendszere olyan hatékonyan dolgozza fel a táplálékot, hogy az nagyon hosszú időre elegendő energiával tölti fel kedvencünket. 

Míg a kölyök huskynak napi háromszori etetés javasolt, addig a kifejlett ebnek csak kétszer adjunk enni naponta. Az előbbiekből kiindulva viszont ne lepődjünk meg, ha ő közelébe sem megy a tálkájának, hiszen a szibériai husky tényleg csak akkor eszik, ha éhes.

A közepes és nagyobb testű kutyákat mindig a mozgást követően etessük, ezután pedig 2 órán keresztül hagyjuk pihenni négylábú társunkat. Ellenkező esetben emésztési problémák és bélcsavarodás alakulhat ki nála.

A szibériai husky betegségei

A szibériai husky élettartama nagyjából 12-15 év, ami azt bizonyítja, hogy igen egészséges fajtatiszta kutyáról van szó. Ugyanakkor náluk is előfordul néhány rájuk jellemző betegség, mint a cink felszívódási zavar, pajzsmirigy alulműködés, csípődiszplázia, hőguta és bizonyos szembetegségek.

Husky vs malamut

Bizony, sokan összekeverik ezt a két fajtatiszta ebet, hiszen első, vagy talán még második ránézésre is nagyon hasonlítanak egymásra. Van azonban néhány dolog, amit a szemfüles megfigyelő mégis észrevehet a küllembeli különbözőségeik terén.

Testfelépítésüket tekintve a szibériai husky a kisebb, kecsesebb eb, az alaszkai malamut nála sokkal nagyobb, masszívabb kutya.

A (főleg kék szemű) husky tekintete sokkal szúrósabb, mint az alaszkai malamuté, akiben első ránézésre több a lágyság. Mindkét fajtának mandulavágású szemei vannak, ám a huskyé egy kissé ferdébb elhelyezkedésű, mint alaszkai rokonáé. Színét tekintve a husky szeme lehet kék, barna, vagy felemás, míg a malamuté csak és kizárólag barna.

A szibériai husky fülei közepes méretűek és háromszög alakúak, valamint közel illesztettek, a fejen magasan tűzötten állnak. Az alaszkai malamut fülei szintén közepes méretűek, a fejéhez képest mégis kicsinek számítanak. A csúcsán kissé lekerekített, háromszög alakú fülek a koponya külső, hátsó szélein, szélesen tűzötten helyezkednek el.

A husky és a malamut bundáját tekintve is van különbség a két eb között. Míg előbbi fedőszőre egyenes, finoman fekvő, hosszú és puha, addig a malamuté vastag és durva. A két típusnál a színbeli különbség már kevesebb, hófehér változat viszont csak az alaszkai malamut esetében fordulhat elő.

Személyiségüket tekintve már nemcsak első ránézésre hasonló a két fajta, hiszen mindketten imádják a mozgást, a vadászösztönük igen fejlett, dominanciára hajlamosak és mindkét fajta példányai szenvednek az egyedülléttől. 

Kinek való a szibériai husky? 

Egy aktív és sportos gazdinak, aki hajlandó minden egyes nap sétálni és futni vinni kutyusát, hétvégenként pedig nem riad vissza egy tréningkocsi húzó programtól sem. Emellett nem árt, ha a leendő gazdi szökésbiztos kerítéssel rendelkezik, plusz nem a fejét fogja, ha kedvence úgy ahogy van, felássa az egész kertet, avagy időnként alkalmi süketet játszva, meg sem hallja az ön szavát.

Ha úgy érzi, ön megfelel ezeknek a kritériumoknak, akkor semmi akadálya, hogy magához vegyen egy szépséges szibériai huskyt és megkezdődhessen aktivitással dúsított közös életük.