A kutyák legmélyebb érzései

A kutyák sokszor olyan emberinek tűnnek. Ismerős az a helyzet, amikor a kutyád lehorgasztja a fejét, mintha szégyellné magát? Vagy hallottál már olyan hangot a kutyádtól, mintha nevetne?

És vajon hányszor hallottad már azt a mondást, hogy „a kutya az ember legjobb barátja”? Vagy azt, hogy „a kutya a leghűségesebb teremtmény a földön”? Ezek az állítások csak akkor lehetnek igazak, ha a kutyáknak érzéseik vannak, mégpedig olyanok, melyek hasonlítanak az emberi érzésekre.

Ebben a cikkben azt vizsgálom, hogy milyen érzéseket élnek át kutyák, hogyan fejezik ki azokat, és hogy hogyan értheted meg jobban a saját kutyádat. Mivel minden kutya különböző, ezért nem biztos, hogy a kutyád minden érzést átélt már, mint ahogy az sem, hogy hasonló módon fejezi ki az érzéseit, mint a többi kutya. A következőkben tehát az általánosan tapasztalható érzésekre, jelzésekre térek ki.

Az érzések két fő csoportba sorolhatóak, lehetnek

1. elsődlegesek
2. és másodlagosak.

Az elsődleges érzés az, amit mi emberek is először, ösztönösen érzünk, az első reakciónk egy helyzetre. Ez lehet például félelem, öröm, szomorúság. A másodlagos érzés már a feldolgozási folyamat eredménye. Ezek gyakran összetettebbek, változhatnak.

Álljon itt egy példa is a könnyebb megértés érdekében: a fenyegetésre adott elsődleges reakció a félelem; miután már a meglepetés ereje nem hat, a másodlagos reakció lehet a harag, mely segít abban, hogy legyőzhesd az ellenséget.

A tudomány jelen állása szerint a kutyák az elsődleges érzelmeket tudják átélni. Ezt azért hangsúlyozom, mert volt olyan időszak, amikor a kutyákat (és más állatokat) gépként kezelték, amik képtelenek érezni. Olyan híres tudós is mint Descartes, úgy gondolta, hogy a kutyák reakciói (pl. vonyítás, morgás) nem az érzelmek kifejezése, hanem csak programozás kérdése: a kutyák úgy vannak programozva, hogy veszély esetén vicsorogjanak és morogjanak, vagy ha túl nagy a veszély, akkor elfussanak.

Szerencsére, azóta már megváltozott a tudomány hozzáállása az állatokhoz, és sok kutatás irányul arra, hogy vajon mit is éreznek a kutyák. Az elsődleges érzelmek ösztönösen vannak az emberbe is, és a kutyákba is „programozva”.

+ Félelem

Az egyik legalapvetőbb érzés a félelem, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg jelét tapasztaltad már a kutyádnál. Ilyen jelzés például a behúzott farok, remegés, elrejtőzés, inaktivitás, ugatás, vonyítás. A félelem teljesen normális érzés, szükség is van rá a túléléshez.

Viszont olykor túlzott félelem, pánik is megjelenhet a kutyák életében. A páni félelemnek az egyik megjelenési formája, amikor a kutya úgymond "lefagy".

A fóbiákról és a pánikbetegségről elsősorban nem a kutyák jutnak eszünkbe, pedig ők is tapasztalhatják azt az érzést, hogy valami elől nem tudnak elmenekülni, valamitől nem tudnak megszabadulni.

Hogy a félelmre egy "személyes" példát is hozzak, úgy vettem észre, hogy az én goldim a vihartól, mennydörgéstől fél a legjobban. Ilyenkor nagyon keresi az emberi társaságot, megpróbál bejutni a házba, szeret odabújni hozzám. Ha éppen elmegyek, akkor mindent megtesz azért, hogy velem jöhessen, megpróbál kiszökni a kapun is. Ha egyik terve sem jött össze - hogy ne legyen egyedül -, akkor bebújik a házának a legmélyebb zugába.

+ Öröm

Remélem, hogy az öröm a kutyák által leggyakrabban tapasztalt érzés, amikor teljesen elfeledkezhetnek magukról, csak játszanak, és semmi miatt nem kell aggódniuk. Örömüket sokféleképpen fejezhetik ki; ha máshol nem is, itt biztosan nagy különbség van kutya és kutya között.

Az én kutyám nagyon gyakran csóválja a farkát, amikor örül, sokszor egészen nagyokat tud vele csapni. Időnként az egész hátsó fele mozog ide-oda a farkával együtt. A másik nagyon jellemző viselkedés, amikor örömében össze-vissza ugrál, elindul az egyik irányba, majd a másikba, körbe-körbe forog. Ezt főleg olyankor csinálja, amikor hazajövök egy hosszabb nap után, vagy netán egy hosszabb nyaralásról.

Ezen kívül néha rájön az ötperc, amikor körbe kell futnia a házat. Ez lehet teljesen esetleges napközben, de sokszor a hazajövetelemhez, vagy még inkább a látogatókhoz kapcsolódik. Így fejezi ki visszafoghatatlan örömét.

Az ugatás, izgatott vakkantás is az öröm kifejezésére szolgál. Olyan jó, amikor a kutyámon nem csak látom, hanem hallom is, hogy mennyire örül az érkezésemnek, mennyire örül a figyelmemnek. Egészen könnyen megfejthető, hogy mit mondanak: „Hurrá! Végre megjött a gazdim. De jó, hogy itt vagy!”

És van olyan is, hogy a kutyák nevetnek. Patricia Simonet, a Sierra Nevada College kutatója felfedezte, hogy mi a nevetés megfelelője kutyanyelven. Egy kutyasétáltató parkban kihelyezett mikrofonnal rögzítette a parkban játszó kutyák hangját. A hangok elemzése közben egy tipikus hangra akadt, mely egy különös, izgatott kilégzés hangja. Nagyon hasonlít egy rövid kis kuncogáshoz.

Később azt tapasztalták, hogy amikor egy felvett kuncogást lejátszották más kutyáknak, akkor azok sokszor elkezdtek egymással játszani. Menhelyi kutyákra pedig nyugtató hatással volt ez a hang.

+ Szeretet

Úgy gondolod, hogy a kutyád szeret téged? Akkor minden bizonnyal igazad is van, ugyanis a kutyák tudnak szeretni.

A kutyák agyában is van egy terület, mely a pozitív érzelmeket irányítja. Ennek aktivitását vizsgálták tudósok, és úgy találták, hogy ebben a tekintetben a kutyák hasonlók az emberekhez.

Ezért lehet az, hogy úgy tapasztaljuk, hogy a kutyák hűségesek, ragaszkodóak. Különféle módokon tudják kifejezni a szeretetüket, minden kutya máshogy. Tipikus példa a szeretet megnyilvánulására az, amikor evés után odakuporodik hozzád a kutya, vagy a kutya is veled szundikál a kanapén. Miért másért akarna veled időt tölteni? Nyilván szeret, azért örül annyira akkor is, amikor hazaérkezel.

+ Szomorúság

A körülmények általában nagyban befolyásolják a kutyák hangulatát. A legtöbb kutya nem szeret egyedül lenni egész nap, igénylik a foglalkozást. Ha ezt nem kapják meg, akkor szomorúak lesznek: lógatják a fejüket, nem csinálnak semmit, nem is játszanak, elbújnak; előfordulhat, hogy nem esznek, nem isznak.

A kutyák nem szeretik a változást. Szomorúak lehetnek egy költözés miatt, ha a megszokott körülményeik hirtelen megváltoznak. Nagy megrázkódtatást okoz egy falkatag elvesztése: ez lehet egy másik állat, egy másik kutya, vagy a gazdi. Ugyanakkor az is lehet, hogy a kutyád nem az ilyen jellegű változások valamelyikére reagál szomorúan, hanem felveszi a körülötte lévő emberek érzését.

A legtöbb kutya nem marad sokáig depressziós, ha nem betegség váltja ki a dolgot, hanem néhány hét vagy hónap után ismét régi önmagukká válnak. Azért, ha a kutyánk depressziósnak tűnik, érdemes odafigyelni arra, hogy kicsit többször csináljon olyat, amit különösen élvez. Vidd többször sétálni, hagyd, hogy futkározzon, játssz vele többet. Célszerű jutalmazni, amikor az öröm jeleit mutatja. Például ha szeret kocsiban utazni, akkor vidd el naponta egy-egy körre, és amikor csóválja a farkát (már a legkisebb is számít), akkor adj neki egy jutalomfalatot, dicsérd őt. De ok nélkül semmiképp ne adj neki jutalmat, különösen nem, ha mogorva, rosszat csinál, mert akkor azt fogja gondolni, hogy ezt az amúgy számodra nemkívánatos viselkedését jutalmazod. Ha ezeket a lépéseket követed, akkor nagy valószínűséggel hamarabb rendbe fog jönni a kutyád.

Fontos tudnod, hogy betegség is okozhat olyan tüneteket, mintha depressziós lenne a kutya. Szóval, ha úgy gondolod, hogy semmi oka nincs a kutyának arra, hogy szomorú legyen, akkor vidd el az állatorvoshoz!

+ Empátia

Sok kutató úgy gondolja, hogy a kutyák képesek együttérzésre. Eszerint az elképzelés szerint a gazdi hangulata alapvetően meghatározná a kutyák érzelmi világát. Ezt alátámasztják az olyan (gyakori) történetek, amelyekben a kutya vigasztalni próbálja a gazdáját, megpróbálja felvidítani. Olvastam például egy kutyáról, aki mindig odavitte a kedvenc játékát, amikor a gazdája sírt.

Ám ez nem bizonyíték arra, hogy a kutyák valóban empatikus lények. Lehetséges, hogy csak az zavarja őket, hogy a gazdájuk feldúlt, és szeretnék helyreállítani a szokásos nyugodt légkört.

Erre vonatkozóan Deborah Custance és Jennifer Mayer végzett kutatásokat 18 kutyával. Kísérletük lényege az volt, hogy egy kutyatulajdonos beszélget egy idegennel. A különböző kísérleti helyzetekben hol az egyik, hol a másik személy beszélt, furcsa rövid hangokat adott ki, illetve sírt.

Nyilván, a kritikus helyzet a sírás volt. Hogyha a kutyák csak a gazdit vigasztalják, akkor nem empátiát éreznek, hanem ők is feldúltak lesznek, és nyugalmat keresnek a gazdinál. Ha nem empatikusak, akkor az idegen sírása esetén vagy nem történik semmi, vagy ismét a gazdinál keresnek nyugalmat. Viszont a kutyák reakciója nem ez volt, hanem odamentek a síró idegenhez is, és közelségükkel, vonyításukkal, nyalogatásukkal próbálták segíteni, illetve kifejezni, hogy együtt éreznek.

Ha csak kíváncsiak lettek volna, akkor a furcsa rövid hangok is hasonló reakciót váltottak volna ki a kutyákból, ez viszont nem történt meg. Vagyis a kutyák valóban képesek az együttérzésre.

Ez azért lepte meg a tudósokat, mert az empátia elég összetett érzés, melyre a kutyáknak nem feltétlen kellene képesnek lenniük. Azt szokták mondani, hogy egy kifejlett kutya értelmi állapota körülbelül egy 2 vagy 2,5 éves gyerekével egyezik. Ilyen korban azonban a kisgyerekeknél nem sikerült kísérletekkel hitelesen alátámasztani, hogy empatikusak. 4 éves korukban jelenik meg bizonyíthatóan ez a képességük.

Érdemes lenne ezzel a témával még bővebben foglalkozni, hiszen érdekes és csodálatos dolgokat tudhatunk meg belőle a kutyákról. Lehet, hogy okosabbak, mint a tudósok gondolják?

De azért a kutyák nem emberek, sok összetett érzést képtelenek átélni. Viszont mivel sokszor olyan emberien viselkednek, hajlamosak vagyunk bizonyos jelzéseket félreértelmezni, emberien magyarázni. A következőben olyan érzelmek fognak szerepelni, amiket a kutyák NEM képesek érezni.

- Szégyen

Biztos volt már olyan, hogy mire hazaértél a munkából, a házban/kertben rendetlenség fogadott. A fotel csupa szőr, a kanapé ki van szakítva. A lábtörlő nemhogy a helyén nincs, de sehol sem találod. A kertben tucatnyi gödör éktelenkedik. Szanaszét hevernek a cipők, és persze egy párat meg is rágott a kutyád.

Hívod a kutyát; nem jön. Megkeresed: lehajtott fejjel találod, rád sem néz; nyilván tudja, hogy rosszat csinált. Úgy viselkedik, mint aki borzasztóan szégyelli magát. Hiszen te is ugyanígy szoktál viselkedni, és a gyerekeknél is számtalanszor láttad ezt a viselkedést. Megsajnálod a kutyát, hiszen már úgyis rosszul érzi magát, ilyenkor a szidás már felesleges is, úgyhogy inkább veszed a pórázt, és elviszed sétálni.

Szégyellik magukat a kutyák? NEM!

A szégyen másodlagos érzés, melyhez jóval kifinomultabb agyműködés lenne szükséges, mely a kutyáknak nincs meg. Szóval a kutyák képtelenek szégyellni magukat. Amit te úgy értelmezel, hogy szégyen, az a kutya részéről csak annak a kifejezése, hogy alávetette magát, jöjjön bármi, azt ő elviseli.

Mikor viselkednek úgy a kutyák, mintha szégyellnék magukat? Olyankor, amikor megszidod őket. Viszont van, hogy mikor hazajössz a rendetlenségre, már akkor "szégyellik" magukat. Gondolom, ez nem az első eset. Amikor már a szidás előtt "szégyellik" magukat, az egy tanult viselkedési forma. Korábban már előfordult, hogy szintén nagy kuplerájra jöttél haza, jól leszidtad őt, és ezt ő megjegyezte. Tudja, hogy mi várható, és már előre aláveti magát.

Ilyenkor nem eshet meg a szíved rajta, mert akkor újra és újra ugyanaz a kép fog otthon fogadni. Nem szabad elvinned sétálni, bárhogyan is néz rád. A sétát jutalmazásként értékelné, és így éppen ellenkező hatást érnél el vele.

A rongálás után már hiába bünteted vagy szidod egyébként, mert nem fogja tudni már, hogy mi miatt kapja a szidást. Azt gondolhatja, hogy a rendetlenség zavar, amiatt vagy dühös, nem pedig az ő rongálása miatt. Szóval, ha tudod, akkor a rongálás közben kapd el, és akkor szidd meg, csak úgy lesz hatásos.

- Féltékenység

A féltékenységről megoszlanak a vélemények. Különböző kísérletekkel próbálják ezt is, azt is bizonyítani. A féltékenység is egy másodlagos, összetett érzés. Sokszor még mi emberek sem igen tudjuk kitalálni, hogy akkor vajon most mi miatt lettünk féltékenyek.

A kutyák szeretik, ha a gazdi rájuk figyel. Ha valami másra figyelsz, akkor sok esetben a kutyád meg fogja próbálni felkelteni az érdeklődésedet, harapdálhat, vagy ugathat. Ezek a viselkedési formák arra utalhatnak, hogy a kutya féltékeny; legalábbis embereknél ezt jelentené.

Viszont a kutyák nem bánják, hogyha velük is foglalkozol és valami mással is. Lehet ez a „valami más” egy másik kutya, új lakó a háznál, egy kisbaba, a párod stb. Lényegében mindegy a kutyának, amíg vele is foglalkozol. Ilyen értelemben tehát a kutyák nem lesznek féltékenyek.

De, mint említettem, volt olyan kísérlet, ami bizonyította, hogy a kutyáknak van egyfajta igazságérzetük, amely érzés eléggé hasonlít a féltékenységre. A kísérletben párosával vettek részt a kutyák. Mindegyiknek az volt a feladata, hogy parancsra pacsit adjon a mancsával. Ezek a kutyák már jól ismerték ezt a parancsot. Eleinte mindkét kutya kapott jutalomfalatot, viszont egy pár alkalom után az egyiknek nem adtak többet. Ez a kutya látta, hogy a másik kutyát továbbra is jutalmazzák, ezért ő abbahagyta a parancsok teljesítését. Érthető módon nem találta igazságosnak a dolgot, féltékennyé vált a másik kutyára. De ez csak időszakos dolog, ugyanis a kutyák nem tartanak haragot, ahogy azt a következő fejezetben bemutatom majd.

- Neheztelés, sértődés

Amikor úgy gondolod, hogy megbántottad valamivel a kutyádat (például ráléptél véletlenül a lábára), akkor logikusnak tűnik, hogy a kutya megsértődhet. De a kutya nem ember, és szerencsére nem haragtartó.

A kutyák a jelenben élnek. Nemigen foglalkoznak se a múlttal, se a jövővel. Hiába voltál távol egész nap, amíg ő csak búslakodhatott magában, amikor hazajössz, akkor örülni fog, elfelejti magányát, elfelejti az összes esetleges rossz érzését, és a jelennel fog foglalkozni.

Ugyanígy azért sem fog haragudni, ha a játékidő végén elveszed tőle a kedvenc játékát. Ha te vagy a falkavezér, akkor te megtehetsz akármit. Lehet, hogy egy pár pillanatig nem lesz túl boldog, de nem fog haragot tartani, amíg megadod neki, amire amúgy szüksége van. Szüksége van ételre, mozgásra, fegyelemre, szeretetre – ebben a sorrendben.

Kutyatulajdonosként nagyon fontos, hogy megismerd a kutyák gondolkozását, érzéseit. Hogyan máshogy tudhatnád, hogy mire van éppen szüksége a kutyádnak? Próbálj úgy gondolkozni, mint egy kutya. Légy tisztában a kutyák korlátaival, máskülönben ez nem fog menni. Ha úgy gondolod, hogy te kutyaként nem örülnél valaminek, akkor igyekezz változtatni azon.

Így valóban olyan kutyád lesz, aki az egyik legjobb barátod is. Hűséges társad lesz: melletted lesz, ha vigasztalásra van szükséged, veled fog örülni, és még attól sem kell félned, hogy megbántod őt és összevesztek.