Csavarka

"Faluszéli keverék"

Valahol a környéken....kóbor volt.

2016. május 9-én, Gergely napján keresett fel minket. Ezért Gergelynek neveztük, de később kiderült, hogy lány, emiatt nevet kellett módosítani. Erős nyávogással hívta fel magára a figyelmet a kerítésen kívül, a szomszédos réten. Sebesült volt, és éhes. Behívtuk, megettük, másnapra eltűnt, de később újból eljött hozzánk. Újból kapott enni. Ekkor már gondolta, hogy jó gazdái leszünk, egyre több időt töltött a kertben, és egyre kevesebbet tűnt el. Ma már nem megy ki a kerítésen kívülre, csak ha valami extra egérlelőhelyet érzékel a réten.

Először Gergely volt, de kiderült lány, ezért nevet kellett módosítani. Akkor még sűrűn elcsavargott, ezért lett Csavarka.

Nem nagyon szeret bent lenni, ez a szabadsága megkurtításának érzi, de ha kint nagy mínuszok vannak, akkor kénytelen bent aludni. Van neki egy szép nagy ketrece kényelmes fekhellyel, alomtálcával, mert a szőnyeget is rétnek gondolja, ha dolgát akarja végezni. Nappal aztán uzsgyi ki a kertbe egerészni. Van neki kint is házikója, és kapott mikróban melegíthető korongot is, ami több órán át meleg, és szeret nappal rajta üldögélni, vagy éjjel a házikóban azon fekszik.

Keszthely mellett.

Az idetévedő más macskákat tisztes távolságból figyeli. Kissé félős. A kutyákra fúj, de egyáltalán nem harcias, nem támadó cica. Inkább megfutamodik. Egyetlen állatfajra veszélyes, ez pedig az egér.

Félénk, óvatos, sosem támad.

Szeret a közelünkben lenni, ha a napi kerti sétát tesszük, akkor mindig jön velünk, mint egy kiskutya. Közben figyeli, nincs-e betolakodó egér. A símogatást most már szereti, dorombol, félősen dörgölőzik, de ehhez idő kellett, mert nem volt emberi kézhez szokva.

Jól meg van egyedül.

Egyelőre szelidítés alatt van. Nevelni nem kellett, mert nem akaratos, hanem inkább megvárja, hogy megmutassuk hová fekhet le, hol eszik, hol nincs útban. Ha valamit dolgozunk a kertben, mindig csak tisztes távolból figyel, vagy a közelben bóklászik. Nincs láb alatt sohasem. Ha pedig eszünk, akkor ő szépen elvonul. Furcsa, hogy nem kuncsorog ételt sem.

A legnagyobb kihívás, hogy engedje, hogy megfogjam, megsimogassam. A folyamat pontosan úgy történt, ahogy a Kisherceg című könyvben meg van írva. Leültem az udvaron egy farönkre, és vártam, hogy közelebb jöjjön. Azt tudta, hogy aki ételt ad neki, az nem bántja. Minden nap kicsit közelebb jött, aztán engedett egy érintést. Később többet. Amikor felvettem először az ölembe, félve leugrott. Hagytam. Legközelebb már csak egy-két simogatás után ugrott le. Aztán rájött, hogy nem is olyan rossz ott maradni. Sok-sok türelem kellett hozzá.

Sajnos az első évében nem volt túl játékos, most is csak módjával, és csak rövid ideig hajlandó az általam mozgatott, vagy "felkötött" játékokkal játszani. Néha magától játszik "vadászosat", kergeti a képzeletbeli egeret. Ez nagyon mókás, és nagyon örülök neki, mert azt jelenti, hogy felszabadultabb. Igazán kedvenc játéka az igazi egér (de én az egeret sajnálom olyankor).

Reggel és késő délután kap enni. Ez így alakult ki, mert olyankor kérte. Aranyosan nyávog, ha éhes. Csak bolti táp. A házikosztot nem ismeri, nem szereti. Próbáltam több mindent, evett is egyik-másikból, de közel sem olyan jó étvággyal, mint a neki gyártott eledelekből. Súlyproblémája még nincs, fiatal, vékony, izmos cica, aki a legtöbb időt a kertben tölti. Egyelőre érzékenysége sincs. Nyersen csupán a csirkemájat próbáltam, de nem ette meg, illetve a csirkemellet, ez utóbbit megeszi. A csirkemellről szoktam levágni a nekem "nem tetsző" részeket, amit ő jó étvággyal elfogyaszt. No, és az egeret is nyersen fogyasztja.

A cicaeledelekben nem válogat, bár meglepetésemre egy marhahúsos alutasakos eledelt nem volt hajlandó megenni. Ezt nem értem máig sem, mert először megette, aztán a második-harmadik tasakot otthagyta, pedig a tasakosokért él-hal. Házikosztot ne eszik, sőt akkor is nyugodtan szunyókál a közelünkben, ha például felvágottat, vagy sült húst eszünk. A csirkemájat sem szereti. Próbáltam nyersen, főzve, de nem eszi meg. Száraztápot eddig akármilyet kapott, mindet megette, de ha kapott a tálkájába egy olcsóbb és egy drágább táp adagot, akkor a drágábbat mindig ki tudta választani, azt ette meg először. Az egeret is nagyon szereti.

Animonda Rafiné, Purina One

A (Prevital) marhahúsoson kívül imádja mindegyiket.

Félixet kap, néha. Például ha orvoshoz megyünk, vagy utazunk. Ilyenkor sír a hordozójában, de ha kap falatkát, akkor azt elropogtatja, és egy rövid ideig csendben marad. Próbáltam "mutatványokra" rávenni jutalomfalattal, de nem hajlandó. Nem kutya.

Bármilyen csomósodó. + Alom illatosító.

Eddig csak autózott, nagyon utálja. Végig nyávogja az utat, sajnos be is pisil. Próbálkoztam egyszer nyugtató pasztát adni neki, de azt nem volt hajlandó megenni. Utazni csak egy-két napra szoktunk, addig otthon marad megfelelő mennyiségű száraz eledellel és vízzel ellátva, az udvaron. Eleinte azt hittem másik macska is az etetőjére jár, mert sokszor teljesen kiürült az etetője, pedig bőségesen raktam bele, de kiderült, hogy sün az a "másik macska". Sün ellen téglákra tettük fel az etetőt, ott csak a cica éri el. Ha nagyon hosszú időre megyünk, akkor egy ismerőst kérek meg, hogy vegye magához.

Természetesen. Háromhavonta kap féreghajtót, havonta pedig bolha-, kullancsirtó spot-ont a nyakába. Még nem próbáltam, de gondolkodom bolha-kullancs riasztó/írtó nyakörvön. Csak félek attól, hogy beakad vele valahová.

Kozmetikushoz nem járunk, hiszen ő "csak" egy házimacska, nem különleges és nem hosszúszőrű, és kiállításra sem kell mennie. Szoktam itthon rendszeresen fésülni, sőt a tavaszi vedlése idején minden nap. Van egy keféje, és nagyon szereti a "kefés simogatást". Amúgy maga is rendben tartja a külsejét, sokat mosakszik. Időnként drágább, jobb minőségű tápot is kap, hogy a szőre szép maradjon.

A múlt télen nagyon hideg volt, elmentünk pár napra itthonról, de a cicát nem hagyhattuk magára, mert a vize is befagyott éjjel-nappal. így beszereztem egy cicasampont, és a barátnőm segítségével megfürdettük. Rosszabbra számítottam. Nem tetszett neki a dolog, ficánkolt is rendesen, de amíg az egyikőnk fogta, a másik tudta a lavórban mosni egy nagyobb bögre segítségével. Csak kicsit karmolt meg, de az is elkerülhető lett volna, ha nem ügyetlenkedek. Gyönyörű szobacica lett belőle néhány napra.

Nem

Sosem tűnt el. Még a kertből is ritkán megy át a szomszédos rétre egerészni. Ha rázogatom az alutasakos eledelének zacskóját, akkor a világ végéről is odafut hozzám.

Kicsit butácska, de annyi esze volt, hogy jó gazdát talált magának, és az egerekhez is nagyon ért.

Sajnos nem olyan rendkívüli teremtés, persze nekem ő a legszebb.

A világ legjobb egerésze!

Meglepően jól viselkedik, nem fúj, nem karmol, nem menekül, szépen tűr mindent, aztán a végén bemenekül a hordozójába. Utána sem lesz sértődött. Ha hazaértünk, úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.

Valami rendellenesség van a hátsó lábával, vagy a gerincével, mert kicsit "csámpásan" riszálja a hátsóját. Az orvos amikor hozzánk került megvizsgálta, és azt mondta nem fáj neki. Vagy így született, vagy kismacska korában történt vele valami. Az első évben nem is mászkált fel sehová. Most már annál inkább.

Igen.

Fantasztikus érzékkel találja meg a kertbe tévedő egereket (van bőven szaporulat a mellettünk elterülő réten), amit aztán be is fal. Néha leteszi a teraszon, vagy elteszi egy bokor alá (raktárba), de ha kipihente a vadászat fáradalmait, akkor megeszi. Pedig kap bőven ennivalót, sőt egész nap a tálkájában van, de biztosan így nőtt fel, ezt tanította neki a cicamama.

Nem törzskönyvezett, kóbor, keverék cica.

Nem, ivartalanítottuk.

Micike bekerült a Csodakert magazin 2018. januári számába egy fotópályázat kapcsán.