Félix

Félix egy papilon és jack russel terrier keverék kan kutyus. Tulajdonságaiban a terrier énje mutatkozik, kinézetre pedig a papilon.

2005.05.11.

Egy hónappal a születése után vettük egy piacon. Nagyon csöpp volt még, elfért a tenyeremben.

Még mielőtt megvettük volna volt egy megegyezésünk a szüleimmel, hogy kan kutyust veszünk és valahol hallottam ezt a nevet, megtetszett és illett is rá.

Évközben kertben, télen lakásban.

Budapesten a 23. kerületben.

Kis termetű kutya lévén mindig ”beleköt” a nála nagyobb kanokba, de semmi extra. Általában jól kijön a többi kutyával, a macskákat meg szeretné, de azok félnek tőle, mert túl hangos és hirtelen mozog.

Féltékeny típus, ha mással foglalkozok, legyen az kutya vagy macska, akkor ugat, ha egy helyen tartózkodnak, akkor közénk furakszik. A játékaira nem irigy, de egyszer a kaján csúnyán összevesztek egy másik kutyával, így ha másik kutya jön az udvarba, felveszem a földről a tálát és nincs vita. Én akár a szájából is kivehetem a kaját egy hangja nincs.

Az idegenekkel szemben eleinte ugatós, de csak addig míg be nem engedtük a lakásba. Ha az illető már benn van és őt is beengedjük, akkor már mehet a bratyizás. Ugrál, puszikat oszt. Szeret bújni, télen pedig ha benn alszik hiába van saját párnája, jobb szeret a lábamnál fekve aludni.

Nem tudom, hisz olyankor nem vagyok vele, de ha elmegyek kikísér a kapuba, búcsúzóul néha ugat is egyet, és mikor hazaérek majdhogynem a fejem tetején jár az örömtől :D Ha nyaralni megyünk és nem vihetjük magunkkal akkor a nagyszülők felügyelnek rá.

Rengeteg szakkönyvet olvastam a témában.

Apám azt mondta hogy még a mozgó falevélre is :D Hozzánk nincs bekötve a csengő, de nem is kell, mert ha várunk valakit, akkor elég rá hagyatkoznunk, ha megállnak a kapuban tutira jelez.

Érdekes módon nagyon sok ismerősöm meséli, hogy a kutyája kicsinek szétrágta a papucsát/cipőjét és egyéb hasonló sztorikat. Félixel szerencsére sosem volt ilyen problémám. Amiket kapott plüssöket játszani, azokat kis időn belül kinyírta, de azon kívül sosem tett kárt semmiben.

Annak ellenére, hogy már nem fiatal még mindig nagyon játékos, eleven. Egyszerűen szerethető, bohókás kisfickó, aki mindig jobb kedvre derít. Bújós, ugribugri, "örök gyerek" :D

Imád játszani, már csak a kis gumilabdája van meg, amit dobálni szoktam neki, mert a plüssöket amiket kapott azokat mindet kivégezte

Igen sajnos jellemző rá hogy habzsol, főleg mikor finomabb falatokhoz jut. Ilyenkor egyszerre keveset és kis darabokban adom neki, hogy nehogy megfulladjon egy-egy nagyobb falattól. Az nem kifejezés, hogy mindenevő. Mindegy, hogy mi az, ha én is eszem neki is kell. A gyümölcsök közül talán a szőlőt nem szereti.

Szoktam venni neki, néha. Töltött kekszet, illetve, ezt a csíkokra vágott szárított valamit. Általában napi max 2 darabot kap és ha elfogy a zacskó tartalma akkor kis szünetet tartok mielőtt újra vennék neki.

Általában olyan konzervet kap amiben van répa vagy borsó. A gyümölcsökből a banán és az alma a kedvence.

Csak a telet tölti a lakásban, viszont akkor nem hogy a szobában, de egyenesen az ágyamban alszik. Szeret nap közben is szundizni, de éber alvó, a legkisebb neszre is egyből ébren van.

Soha nem veszett még el, és nagyon remélem hogy nem is fog. Mindig nagyon sajnálom azokat akik posztolják face-n vagy látom a villanyoszlopon a képet hogy elveszett egy állat. Igen van chipje és szerintem hasznos dolog.

A vihartól nem fél, a tűzijáték pedig bosszantja, ugatni szokta.

Megtanulta, hogy csetintésre és a kézjelemre reagálva felugorjon oda ahova mutatom. Elég magasra is fel tud ugrani.

Intenzíven szaglászik amikor odaérünk, mert érzi az előtte ott tartózkodó kutyák szagát, de nem különösebben izgatott. Egyszer volt, hogy elmentünk a dokihoz, és mondta, hogy tegyem fel az asztalra, vagy húzzam ki alóla a sámlit hogy könnyen felmászhasson a kutya. Mondtam a dokinak, hogy nem kell. Csetintettem, mutattam neki az asztalt, mondtam, hogy hopp és már fenn is volt. A doki meg elmosolyodott és csak annyit mondott, hogy mutatványos kutya :D