Dió és Mandula

Beagle fajtajelleggel rendelkező kutyuskáim vannak (tehát nem törzskönyves beaglek). Azért döntöttünk emellett a fajta mellett, mert csodaszépek, ideális méretűek, és nagyon kedvesek. Minél inkább megismertem a fajta tulajdonságait (a rosszakat is), annál inkább beléjük szerettem.

Dió valamikor 2008-ban, Mandula pedig 2013. 05. 29-én született.

Diót mentettük, nem megfelelő gazdától nem megfelelő körülmények közül. Mandulát a páromtól kaptam.

Dióról azt hittük ez a neve, szóval mikor hozzánk került én megtanítottam erre a névre. Később derült csak ki, hogy nem így hívták (de a volt gazdik elmondása szerint semmire sem hallgatott). Mandula nevét tudatosan választottam, hogy passzoljon a Dióhoz.

A házunk 0. szintjén fűtött helyiségben van a rezidenciájuk. Nappal szabad ki-be járással, éjszaka pedig zárva. Nyáron pedig ez a ház leghűvösebb része.

Magyarkeszi.

Most szeretnénk visszatérni a túrázáshoz. Májusban sajnos volt egy csúnya balesetünk, és eddig még nem volt bátorságom útnak indulni.

Hámot használunk és automata pórázt. Általában hagyom, hogy menjenek a nózijuk után, de természetesen ha szükséges, akkor tudják, ki melyik lábamhoz húzódva közlekedik.

Dió mindennel és mindenkivel barátságos. Mandula sajnos a balesetünk óta fél az idegen kutyáktól, de dolgozunk az ügyön, hogy visszaálljon a régi rend, és elfelejthesse az őt ért traumát.

Van olyan kutya, aki nem féltékeny? :)

A cicáimat imádják.♥

Bárkivel jól kijönnek, Mandula eleinte visszahúzódó, de egy idő után fel tud oldódni.

Voltak szeparációs gondjaink, de szerencsére ma már túl vagyunk ezeken. Persze mindenkinek az a legjobb, ha sokat vagyunk együtt.

Még mindig nevelem. Szerintem ez egy folyamat, ami addig tart, míg egymás mellett vagyunk. Sok türelem és szeretet kell, de ami a legfontosabb: következetesség.

Ugatni szeretnek, de nem egy házőrző típus egyik sem. :)

Nem igazán.

Diónak a nem létező gyerekkora. Az, hogy mindentől folyamatosan rettegett, és ijedtségre azonnal agresszióval válaszolt. Türelem, türelem és még több türelem. Néha még most is, pedig lassan 7 éve, hogy az én kiskutyám lett. Aztán a vesebetegség. Ha minden tapasztalatot leírnék ezzel kapcsolatban ide, akkor elfáradnék, de bármikor bárkinek bármilyen kérdésére szívesen válaszolok a témával kapcsolatban. Mandulával még nem vagyunk túl a legnagyobb kihívásunkon és csak remélni tudom, hogy egyszer legalább ő kiheveri.

Rengeteg szeretet van bennük. Kedvesek, szépek, aranyosak, makacsak, ásósak, pakolósak, engedelmesek, igazi társak.

Csak Mandula, számára jöhet bármi, amivel apportozni lehet. Dió sajnos az elmaradt gyerekkor miatt nem tudja, hogyan kell játszani.

Napi két alkalommal esznek. Diónak ezt javasolták, mikor kiderült, hogy beteg, Mandula pedig alkalmazkodó.:) Tápot (állatorvosi, illetve szuper prémium) kapnak és főzök nekik.

Beagle, talán még engem is megennének.:D

Diónak a Happy Dog Sano-t nem lehetne elhagyni.:)

Nem kultiválom a nedves tápokat.

Igen. Csak olyat, amiben alacsony a foszfor tartalom.

Mindet.:D Az idei sláger a dió és az alma volt.

Szoktunk autózni, nagyon szeretik.:)

Mandulának ízületvédőt, hogy a törött könyöke jobban bírja a strapát.

Spot on terméket használok, általában Frontline-t. És persze féreghajtó tabi. Soha nem várom meg, hogy az előzőnek teljesen elmenjen a hatása.

Időnként lefésülöm a kihullott szőrt, de nem szorul különösebb ápolásra.

Imádják a vizet. Samponnal viszont sosem fürdetek.

Külön alszanak.

Nem, és mindent meg is teszek azért, hogy ne keljenek útra. De természetesen chippelve vannak és rendszeresen ellenőrzőm, hogy az adatok meg is legyenek a petvetdatán.

Nem félnek. Vadászkutyák.:)

Okosabbak, mint némelyik ember.:)

1. Fogadjanak örökbe! 2. Acélozzák meg az idegrendszerüket! 3. Legyen kitartóak és következetesek! 4. Élvezzék a temérdek szeretet, amit nyújtanak.

Nem.

Diónál az első póráz nélküli séta. 6 és fél év kőkemény munkája után. Mandulánál, amikor először magamhoz ölelhettem.

Dió remekül tud lopni.:D

Sajnos mindkettő megszokta a dokihoz járást, szóval türelmesek és nyugodtak. Mindent nyugodtan elviselnek. Diónak mondjuk kell szájkosár a szurkálós beavatkozásokhoz, de csak arra a pár pillanatra.

Dió sosem fog felgyógyulni a vesebetegségéből. Mandulának pedig a darabokra tört bal mellső lába felépülése tartott több, mint fél évig és tökéletes sajnos már sosem lesz.

Mandula igen. Diót sajnos nem vittem el, amíg lehetett, mióta beteg nem javasolják az altatást. Én mindenkinek KÖTELEZŐVÉ tenném, ha nincs egészségügyi akadálya.

Sajnos nem törzskönyvezettek.

Ők hivatásosak.:D

Nem.