Brúnó

Fajtatiszta angol cocker spániel kan.

2006. július 29-én született.

Tenyésztőtől vettük, 2 hónapos korában hoztuk el.

Anyukám nevezte el.

Kertes házban lakunk, napközben kimehet, de jellemzően inkább bent tartózkodik. Jó időben szeret kint szaladgálni és a madarakat ugatni, olyankor órákig is képes kint lenni.

Kiskunlacházán lakunk.

A helyi parkba szoktam kivinni, mivel hétköznap kollégiumban lakok, ezért csak a hétvégén. Vadászkutya létére soha sem igazán érdekelte a labdázás, inkább a zsákmány állatok (egér, madár, patkány, sün, vakond). Nagyon jó vadászkutya lett volna belőle, de én nem támogatom a vadászatot, így csak a ház körüli rágcsálókat írtja néha.

Az elején próbáltam rászoktatni, hogy ne húzzon fojtó nyakörvekkel, de volt amelyiket eltépte, meg inkább megfojtotta volna magát, így áttértünk a textil nyakörvre és egy utcát inkább futok vele, addigra kifárad annyira, hogy már lehet vele normálisan sétálni.

Minden kutyával kijön, most hogy már nem lát jól, egy kicsit morcosabb és jobban szereti, ha nem mennek hozzá közel, de nem bántott soha senkit, macskáink is vannak, velük is nagyon jól kijön.

Alapvetően nem féltékeny, ha megkapja a maga simogatás adagját amikor akarja, akkor utána nem is nagyon foglalkozik az emberrel, nem egy bújós kutya. Bármit el lehet tőle venni, soha sem volt agresszív.

Inkább visszahúzódó, eltűri mások közelségét, de ő nem keresi őket.

Imád mindenkit, kivéve a gyerekeket, valamiért őket kölyökkora óta nem szereti, nem támad, csak nem engedi, hogy megsimogassák, egyszer a parkban séta közben kérdezte egy kisfiú, hogy meg lehet-e simogatni, akkor még nem tudtam hogy viselné, mondtam, hogy nem biztos és amikor nyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, elkezdett morogni, úgyhogy visszahúztam és mondtam, hogy akkor nem. Azóta meg sem próbáltam, inkább nem erőltettem a gyerekekkel való barátkozást.

Egyáltalán nem bánja, nyaralni napokra soha sem együtt megy a család, így ezzel nincs gond, egy napra pedig gond nélkül egyedül maradhat a macskákkal.

Már szobatiszta volt, amikor elhoztuk, nekem soha semmi bajom nem volt vele, nem kellett különösebben tanítani, az alap dolgokat tudja, amire szüksége van, de semmi extrát nem kértem tőle soha és nem is akartam, hogy tudjon. Az a lényeg, hogy jól érezze magát, nem cirkuszi kutya ő, nem kell tudnia forogni meg halottat játszani.

Jó jelzőkutya volt, mostanra már rosszabbul hall és így nem mindig veszi észre ha valaki jön.

Nem, de mindig voltak is plüss játékai meg régi cipők, néha a reklám újságokat szedte szét, de az még belefér.

Talán az, hogy bolha allergiája van, amit az akkori orvosunk nem tudott felismerni... Hónapokig kezelte allergiára, de nem tudta, hogy mire allergiás és sajnos már 1 bolhától is elég durván néz ki a szőre, mint utóbb kiderült. Akkor orvost is váltottunk és azóta nincs semmi problémánk.

Végtelenül kedves és türelmes, bármit meg lehet vele csinálni, az orvosnál az asztalon injekciózás közben képes elaludni, a legjobb kutya a világon.

Nem igazán, inkább a kertben rohangál fel-alá és ugatja a madarakat, felugrál a fákra.

Egész nap van előtte száraz táp és a mi ételeinkből is kap pár falatot. Én ezt tartom jónak, így akkor eszik amikor akar. A nyers étrendet én nem támogatom, mert nagy a fertőzések kockázata, csak akkor lehetne biztos az ember abban, hogy teljesen biztonságos a hús, ha maga tartaná az állatot és vágná le.

Nagyon válogatós, így ha anyu olyat főz, ami nekem túl egészségesnek tűnik, azt megkóstoltatom vele és ha ő megeszi, akkor én is.

Próbálok mindig mást adni neki, hogy ne unja meg, alapvetően mindet megeszi.

Nedvestápot nem szokott kapni, régen akkor kapott, ha gyógyszert kellett beadni neki, de ma már inkább májkrémmel adom be neki vagy valami felvágottal.

Ünnepekre kap ajándékként, de bármikor megkaphatja, nem kell érte különösebben semmit sem csinálnia. Pedigree-t szokott kapni.

A körtét eszi ilyenkor a kertben, azt nagyon szereti, mást nem nagyon láttam még enni. Nyáron a cseresznyét eszi még, régen pedig a szilvát is ette, de azt már kivágtuk.

Régen volt, hogy eljött értem apuval a gimibe, imád kocsikázni, tömegközlekedésen nem próbáltam, sose volt rá szükség.

Jelenleg nem kap táplálékkiegészítőt, viszont kölyökkorában kapott csonterősítőt.

Mivel allergiás a bolhákra ezért nagyon oda kell figyelni rá és rendszeresen kap Advantixot.

Én szoktam megnyírni nyáron, a fajtára jellemző a fülén és a lábain a filcesedés, ezért ott rendszeresen nyírom a szőrét.

Minden pocsolyába képes belemenni, így gyakran kell fürdetni és nagyon jól is viseli, a szárítás már kicsit nehezebb, nem szereti a hangját. Babasamponnal szoktam fürdetni, hogy ne száradjon ki a bőre.

Amíg otthon laktam, addig egy ágyban aludtunk, most hogy kollégiumban lakok, külön alszik. Ha elalszik nem igazán foglalkozik mással, nagyon mélyen tud aludni és jól horkol.

Soha, ha kimegy a kapun, akkor is tudja hogy csak a ház előtt lehet és ha behívom, rögtön jön. Természetesen chippelt és igen, helyesnek tartom, mert ha véletlenül mégis elveszne, könnyebb beazonosítani, ha esetleg befogja valaki.

Semmi baja vele, egyáltalán nem érdekli.

Vadászkutya létére ő egy kicsit kevésbé okos, de nem is kell zseninek lennie egy házi kedvencnek szerintem.

Nyáron a toklász sok gondot jelenthet, ha nincs rendszeresen nyírva a kutya szőre, úgyhogy erre nagyon figyeljenek oda.

Nem.

Minden perc a legjobb amit együtt töltünk, nincs különösebben kedvencem.

Nem tud különleges trükköket, a végtelen türelme viszont egyedi, nem láttam még ilyen türelmes kutyát.

Tavaly kapott füstölt sertés csontot egy etológia kísérlet miatt és sajnos csontdugó alakult ki, amitől a széklet nem tudott teljes egészében távozni és hashajtóval sem lehetett megoldani a problémát, így csipesszel kellett felnyúlni neki és úgy kivenni. Az egész alatt egy szava sem volt, nem akart megharapni senkit, még szájkosár sem kellett, igazából még sohasem kellett neki, bármilyen beavatkozást egy hang nélkül tűr. Az ivartalanítás után a varratokat is simán ki lehetett szedni neki, magától a hátára feküdt és nyugodtan tűrte hogy kivegyék mindet.

Szerencsére nem.

Természetesen igen, sokkal könnyebben kezelhetőek, ha ivartalanok és a házban való tartásnál ez kan kutya esetében elengedhetetlen szerintem a jelölések elkerülése miatt is.

Nem kértünk törzskönyvet hozzá, a szülei kiállításokat is nyertek, de én mondtam, hogy belőle soha sem lesz kiállítási kutya, így a törzskönyv sem kell.

Régen elég sok virágot "átültetett" anyu legnagyobb örömére, de mára már csak nyáron ás, hogy lehűtse magát a hideg földön.

Egyszer szökött csak át a szomszédba a szomszéd kutya miatt, de vissza tudtam hívni és megjavítottam a kerítést, így többet nem ment át.

Kölyökkorában a fején a szőr 2 színű volt, a fele nagyon világos arany színű volt a másik fele pedig vöröses arany színű, ezért ahogy megláttuk a képeket a választható kölykökről, rögtön őt választottuk, de ez mára már nem annyira látványos.