Molly

Golden retriever

2014 tavaszán

Amikor kutyát kerestem, volt egy elképzelésem, hogy milyet szeretnék. Azt biztosan tudtam, hogy goldiet szeretnénk, így már jó ideje zaklattam a járókelőket, megkérdezve tőlük, hogy honnan van a kutya, ismernek-e normális kennelt. Persze bújtam a hirdetéseket is, de valahogy nem jött az igazi. Végül a zaklatásos módszer vált be, egy váratlanul letámadott fickó adott egy címet, ahol az ő nagyon szép kan kutyája született. Kiderült, hogy az az apa éppen nem fedez, de másik kantól éppen vártak egy almot. Két hetes korukban kimentünk és kiválasztottuk Molly-t, akit akkor persze még nem így hívtak. Egy órányi autóúttal hoztuk haza, végig nyugodt volt és érdeklődő, itthon pedig hamar beilleszkedett a családba.

Nincs különösebb oka, a csengése alapján kapta a nevet az éppen legelterjedtebb kutyanevek közül.

Alapvetően kertben tartjuk, de szeret bent lenni, szóval majdnem kétlaki. Főleg nyáron van bent, mert a hűvös kőpadlón szereti hűteni a hasát, amikor kint tűz a nap. Télen kicsit melege van bent, de a társaság kedvéért akkor is szeret bejönni.

Budapesten

Szoktuk sétáltatni, bár nem napi rendszerességgel. Aránylag nagy a kertünk, amit szeret alaposan körberohangálni. Nagy a mozgásigénye, bár nem egy különösebben nyughatatlan típus. Nincs nagyon rákattanva az apportírozásra, tessék-lássék rohangál a labdáért, botért, de odaadni nem nagyon akarja, hamar el is unja az egészet.

Nem domináns, hanem hebehurgya, kevés figyelmet fordít a póráz másik végén lévőre. Főleg eleinte, amikor a sétára indulunk, akkor annyira izgatott, hogy aki 100 kiló alatt van, az csak sárkányként lebeg utána. Később lenyugszik, akkor már jobb a helyzet. Egyáltalán nem fázós, nagy és szőrös :) Van rövid vászonszíj pórázunk is, de kieresztős is. Ez utóbbit jobban szereti, de amikor nagyon nem bír magával, akkor jobb a rövidebb. Főleg, ha más kutyákkal kezd játszani, nagy összecsavarodások vannak olyankor. Van egy hámunk is, kisebb korában szinte csak azzal sétáltattuk, mert a nyakörvvel csak fojtogatta magát. Jobban is kontrollálható vele, ő is jobban szereti.

Mindenkivel haverságban van, próbál játszani, de nagyon kapkodós-ugrálós, így a kisebb kutyák általában megijednek tőle. Ő meg a nagyobbaktól, főleg, ha azok kanok és erősen érdeklődnek iránta... A saját macskáinkat imádja, és bár a kapcsolatuk jellemzően kölcsönös félreértéseken alapul, jól kijönnek egymással. Az idegen macskákat nagyon szereti megkergetni, de nem tudom, hogy haverkodna-e velük, vagy inkább zsákmánynak tekinti őket. Nem agresszív, csak nagyon lelkes, amit a macskák alapvetően igen csekély mértékben tolerálnak. A többi állatfaj nem nagyon érdekli, bár próbált már becserkészni szarkát :)

Féltékeny, hát. Ha csak kedvesen szólsz egy macskának, ő is megjelenik, és igényli a törődést. Simogatásnál ugyanez a köbön. A dolgaira nem féltékeny.

Van 1-2 barátja a környéken, bár a kapcsolatuk a másik fél túlságosan heves érdeklődése miatt inkább plátói és jellemzően a kerítés által korlátolt. Mindenkivel barátságos, aki vele is az, szóval könnyen alakultak ki a barátságok. Pontosan tudja, hol laknak, szeret arra kanyarodni és kicsit összedugni velük az orrát, de túl nagy parádét nem csapnak.

Nagyjából kétszáz százalékosan. Imád minden embert, még a postást is, idegeneket, bárkit. Az ismerősöket pedig még ennél is jobban. Az ismerősöknél pedig csak egy dolgot szeret még inkább: a gyerekeket. Teljesen odavan a kisbabákért. Szeret társaságban lenni, a fejét rátenni az ember lábára... Ölben is szeretne lenni, de ki a fene bír egy 30+ kilós kutyát ölben dédelgetni?

Persze, muszáj. Nem veszi zokon, de bánatos gombszemekkel pislog ki a kerítésen, amikor elmegyünk. Viszont annál boldogabb, amikor hazajövünk. Ugrál, pörög, és óriási köröket száguld körben a kertben. Amúgy nem túl tolakodó, persze akármeddig nyúzhatja az ember, ha akarja.

Igen, a szobatisztaság könnyen ment, pár nap alatt már egyértelmű volt számára, hogy ki kell menni, ha ki kell menni. Azonban sajnos ez csak a házra vonatkozik, a kertben nincs semmi szabály, ahol éppen rájön, ott leteszi a "terhet"... Járt kutyaiskolába, nem túl nagy sikerrel. Sajnos kétszeri nekifutásra se sikerült végigjárni egy kiképzést, de azért nem múlt el nyom nélkül a dolog. Szépen ül, fekszik, és bár magától nem túl udvarias, ha rászól az ember, akkor talán nem löki fel az embert ajtóban... :) Amúgy nincsenek vele gondok, feltéve persze, hogy az ember meg tud békélni a gyagyaságaival. Fontos a jó nevelés, de ehhez nem csak megfelelő kutya, megfelelő ember is kell. A legfontosabb a falkában betöltött szerep minél hamarabbi tisztázása, illetve a végletes szintű következetesség (kicsit hasonlóan, mint a gyereknevelésnél... :)

Haha... Inkább nyalós. Ha ugat, akkor vagy macskát kerget, vagy valamelyik ősellenség kutya megy el a ház előtt.

A házban bent nem volt ilyen probléma, de a kertben mindent szétrág, amihez hozzáfér. Apró konfettivé rág mindenféle műanyag játékot, de egyszer megjelent egy szájából kilógó kis fejszével is, aminek már meg volt csócsálva a nyele. Van egy kedvenc bokra, aminek szép nagy tüskéi vannak, na, azt rendszeresen megmetszi, és büszkén a járda közepére hordja az aprólékot. Sajnos még sose sikerült tetten érni, pedig elbeszélgetnék vele ilyenkor egy kicsit... Egy tippem van: el kell tenni MINDENT

Számomra a kert kutyám által történő leamortizálása a legnagyobb, és sajnos mindmáig megoldhatatlan kihívás.

Hibbant, odaadó, lelkes, bugyuta... Szóval imádnivaló.

Régebben volt néhány törölközője, azzal töröltük a lábát, amikor bejött a kertből. Az mindig kiváló játék volt számára, jókat lehetett huzavonázni velük. Aztán ebből kialakult egy játék, hogy minél alaposabban rákötni a fejére/testére, ő pedig minden lehetséges módon próbálja leszedni. Néha megalázóan gyorsan ment neki, de azért sikerült 1-2 pontot nekem is bevinnem. Mára elfogytak a törölközők egy nagy csomója van vastag kötélből. Azt kell rángatni, amitől nagyon veszélyesen morog... :)

Habár megeszik mindent, jellemzően este kap fajának megfelelő tápot, és reggelire 1-1 pulyka-, vagy libanyakat. Egyébként nagyon szereti a főtt ételt is, valamilyen csirke (jellemzően nyak), sárgarépa és tészta összefőzve. Ez neki ünnepnapi kaja. Imádja a kenyér sarkát is. Ezek mellett részben kap nyers ételt is. E vonatkozásban viszont a tudományos hátteréhez nem értek, úgyhogy véleményezni se kívánom a kérdést. Szerencsére sem súlyproblémája, sem egyéb táplálkozással kapcsolatos gondja nincs. A testsúlya tökéletes.

Mindenevő, nem nagyon válogatós. Illetve brutális étvágya van, de volt már olyan, hogy nem ette meg az egész széklábat... A habzsolást illetően azt tudom mondani, hogy nagyjából úgy eszik, mint egy díjnyertes disznó. Szerencsére a fő táplálékát, a száraz tápot normális tempóban eszi meg, de mondjuk egy virsli annyit se tud szólni, hogy "nyekk" és már el is tűnt. Megnéztem a szótárában, az étvágytalanság szó egyáltalán nem szerepel benne.

Amit eddig adtunk neki, azt mind megette, nem tűnt úgy, hogy különösebben lennének preferenciái. A Royal Canin Breed termékcsalád száraztápját adjuk neki általában.

Ilyesmit nem kap, a mellétáplálást inkább természetes úton oldjuk meg.

Kap, de nem jutalomként és nem is rendszeresen. Őt nem lehet jutalomfalattal motiválni, a simogatás kell neki inkább. Amúgy mindent szeret, a rágócsontokat, a "fogkeféket", szóval nagyjából mindent. Egy műcsont volt kicsit gyanús, mert ugyan lelkesen elvette, de minden alkalommal csak elásta. Azt inkább nem adtuk neki többet, mivel már említettem, hogy nem igazán vagyunk egy véleményen vele kertészeti kérdésekben.

Szereti őket, bár nem mindet. A citromot például konkrétan kiköpte :) Nagyon szereti az almát és a görögdinnyét. Zöldségből a répát, és bejött neki a cukkini is. De nem adunk neki gyakran, nem hiszem, hogy annyira nagyon szüksége lenne rá.

Nem. Egyszer szívesen levinnénk a Balcsira, de ez egyelőre nem igazán megoldható (mivel nem fürödhetne). Mivel nélküle utazunk, ilyenkor vagy a pár házzal arrébb lakó barátunk gondoskodik rólam vagy egy másik, messzebb lakó barátunkhoz visszük át, ahol három másik kutyával és néhány további macskával boldogíthatja magát.

Nem.

Igen, mindenképp. Nagyon bevált a Bravecto nevű szer, ami kullancsok és bolhák ellen véd. Háromhavonta egy "jutalomfalatka", és nincs élősködő. Emellé szívférgesség elleni szert is kap.

A legnagyobb probléma a szőr eltávolítása. Na, nem a kutyáról, hanem mindenhonnan máshonnan, ahol hagyja. De a szőrhullása normális mértékű, nincsenek problémák a szőrzetével. Néha 1-1- kis csomó kialakul a végtagoknál, illetve a fülénél, de könnyen kiszedhető. Mármint, ha sikerül elkapni és lefogni a kutyát, mert amúgy nem nagy rajongója a fodrászkodásnak.

Régebben mindig megfürdettük, ha sáros lett, de idővel kiderült, hogy öntisztuló. Nincs az a sár és mocsok, ami pár óra, maximum egy éjszaka után ne tűnne el róla magától. Persze amúgy imádja a vizet, bele is mászik mindenhova. Nem véletlen, hogy két éve nincs kerti medencénk...

Kint alszik szinte mindig, csak nagyon különleges esetekben (extra zord időjárás) alszik bent. Napközben is szeret, illetve szokott is jókat szundítani. Nem nagyon láttam még kutyát rajta kívül úgy aludni, hogy háton fekszik és mind a négy lába felhúzva a levegőbe mered :)

Nem, szerencsére mégsose veszett el. De egyszer találtam egy kutyát, aki pont úgy nézett ki, mint ő. Beraktam a kocsiba, lefényképeztem, és minden ismerős azt hitte, Molly-t viszem valahova. Természetesen meg van jelölve, és abszolút jónak tartom ezt az előírást. A fent említett kutyáról is így derült ki, hogy itt lakik a környéken...

Abszolút jól viseli, nem ideges tőlük. A porszívótól viszont fél. Kutyák...

A maga kissé szőke módján elég fifikás tud lenni. Már említettem a törölközős játékunkat, abban például nagyon kreatív tudott lenni, amikor rájött, hogy csak úgy simán nem fogja tudni lehúzni a fejéről.

Hajrá! Nagyon jó fej, nagyon aranyos, szeretettel teli fajta. Csak megnevelni ne nagyon akard.

Nem és nem is szeretném.

Nincs különösebben nagy élményünk, inkább a mindennapok kis szertartásai, szokásai az emlékezetesek. Amikor hazaérkezünk, úgy ugrál, mint egy kis bakkecske, közben forog a tengelye körül. Vagy amikor bejön, lenyugszik, és az állát a lábamra teszi, közben meg bociszemekkel mered rám...

Ha az annak számít, képes egyszerre akár három játékot is a szájába venni. :)

Szerencsére nyugodt az állatorvosnál, egyelőre nem voltak olyan rossz élményei, ami miatt ideges lenne. Bár tény, hogy elég visszafogottan boldog. Fiatal még, így nem nagyon voltak élményeink az oltásokat és a chipelést kivéve. A környékre hordom egy fantasztikus klinikára, ahol nagyon-nagyon jófej, lelkiismeretes és alapos orvosok dolgoznak.

Nem volt semmi ilyesmi szerencsére.

Nincs még egyelőre. Még fontolgatjuk, hogy esetleg szülhetne egy alomnyit, de egyébként - elfogadva az állatorvosunk véleményét - alapvetően úgy gondolom, hogy az ivartalanítás pozitív hatással van az állatok egészségére és életminőségére.

Nem, nincs törzskönyve. Nem sokat tudok róluk, és nem is tartom fontosnak, mert csak családi kedvenc.

Hajjaj... Amilyen lelkes a témában, pont olyan kitartó és katasztrofális is. Mindent felás, elás, szétszed, lerág, nem beszélve a folyamatos aknatelepítésről.

Nem keresi az alkalmat, de előfordult már kétszer, hogy kapott az alkalmon és kiszaladt a nyitva maradt kapun. Nincs benne semmi orientáció, csak rohangál. Szerencsére visszajön hívásra. Nagyon nem jó, ha kimegy, mert nem figyel semmire, minden további nélkül kirohan egy autó elé. Egyedül semmiképp se engedem ki, eleve nem is szabad, másrészt meg önveszélyes és nem is biztos, hogy visszatalálna.

Bár nem konkrétan a kutya személyéhez kötődik, de volt egy vicces alkalom. Egy kisebb építési munkát jött felmérni valaki, egy jó kiállású férfi, aki kérte, hogy ha van kutya, mindenképpen zárjuk el. Mondtam neki, hogy maximum akkor lehet rá veszélyes, ha allergiás a kutyanyálra, de mint kiderült, ez egyáltalán nem nyugtatta meg az illetőt, fóbiásan félt a kutyáktól. Szóval a mi vadállatunk elzárva töltött egy órácskát... :)