Döbrögi

Puli és pumi keverék, kan kutya.

2012 tavaszán Lakócsán született.

A nővérem hozta még kiskorában, pár hetesen, édesanyámnak. Én foglalkoztam vele leginkább, így azt mondanám, hogy mindig is az enyém volt.

Szimplán azért ezt a nevet kapta, mert mikor kicsi volt, nagyon kis pufók volt és menet közben mindig "döcögött" a kis dundi. : D Egyszer valahogyan az állt a számra, hogy döbrögi, és így rajtamaradt. De egyébként a döbi a hívóneve, arra hallgat leginkább.

Az előtérben van egy kanapéjuk az állatoknak. (döbi+2macska)Az ajtón pedig szabadon közlekednek kifele, mert kaptak kutyaajtót, így ha épp kint szeretnének lenni, kint vannak, ha bent, akkor bent vannak a fűtött előtérben.

Darányban lakunk, ez Somogy megyében található, a Drávától nem messze.

Ez teljességgel tőlem függ. Nem tudom azt mondani, hogy van egy alaptermészete, ami épp barátságos, vagy ami épp ellenséges. Mindig mikor új állattal, helyzettel kerül szembe, először megvárja, hogy mit szólok hozzá, aztán ha szeretném ellenséges, ha szeretném barátságos.
Egyszer bejött az udvarunkba egy róka, döbi életében akkor látott először rókát. Hirtelen mindenki ledermedt. Döbi rámnézett, majdhogynem mintha csak azt kérdezte volna, hogy most mi legyen? Mire mondtam neki, de szépen, teljesen nyugodt hangon, hogy fogd meg. Akkor elkezdte kergetni. De először megvárta, hogy mit szólok hozzá. :)
És ott a másik oldal is.. Bármilyen új állat kerül a családba, vagy épp a nyuszik kerülnek ki az udvarba, egyetlen egyszer elmondom a döbinek, hogy nem szabad bántani, ő családtag, és máris mintha mindig is nálunk lett volna az állatka.
Kutyáknál, macskáknál is teljes mértékben hozzám viszonyul, ha szeretném barátságos, ha szeretném ellenséges.

Az ételét bármikor megosztja, ellenben nagyon féltékeny, ha épp más állattal van foglalkozva mellette, vagy ha ő épp nem játszhat, mert mondjuk a játék nem az övé.

Nem igazán barátkozós, kell neki egy jó pár nap, hogy játszon más kutyával. Bátyámék kiskutyája volt nálunk kétszer egy hetet. Első alkalommal 3 nap kellett ahhoz, hogy játszon vele, második alkalommal már csak pár óra. De ő inkább emberközpontú.

Teljesen jól viseli az egyedüllétet. Bármikor itthon merném hagyni akár egy hétre is. Látszik rajta, hogy nem szeret egyedül lenni, mert meg van bolondulva, mikor hosszabb idő után jövünk csak meg, de teljességgel jól nevelt, sosem volt még gond vele.

Nagyon rosszul viseli őket. A mennydörgéssel még viszonylag ki van békülve, de a tűzijátéktól, petárdáktól nagyon fél. Mikor ilyen alkalmak vannak, behívom magam mellé, vagy kimegyek hozzá, és simogatva megvárjuk amég abbahagyják.

Néha előfordul, de leginkább csak akkor, ha úgy érzi, nem kapott elég figyelmet, vagy féltékeny valamire/valakire.

Egyáltalán nem szökős, a kaput is nyitva merem hagyni mellette. Kétszer volt, hogy kiszökött, egyszer az én hibámból, mert sétálni indultunk, és előbb sikerült kinyitnia neki a kaput, mint ahogy nekem rátennem a pórázt. Illetve egyszer ébredtem arra éjszaka, hogy valaki/valami zörög a kapun, kinézve pedig azt láttam, hogy ő szeretne befele jönni. : D