Borika

Szuka kutyus, valószínűleg spicc keverék.
Ő választott engem, szó szerint odaszületett. :)

2012. November 11.-én hajnalban született a szobám védő falai között.

Születése óta velem van. Anyukája (törpe spicc)egyszer csak landolt az udvaromban. Gazdija kereste, hívta, de minden délután nálam volt. A körülményeket nem írnám le. Végül egyik este beengedtem a szobámba, enni-inni adtam neki és biztosítottam egy sarkot. Később még aznap este szállította a meglepit. (Hozzáteszem nem vagyok kezdő kutyás, de nála egyszerűen semmi nem utalt arra, hogy várandós. Nem volt duzzadt emlő, se pocak se semmi.)Első alom lehetett, mert nem igazán tudta mit kezdjen a kicsikkel. Végig mellette voltam, burkot bontottam, köldökzsinórt vágtam, tisztogattam a kicsiket. Sajnos csak kettő született élve. A legelső egy kis kan, aki gazdira talált, és a legutolsó kicsi, alulfejlett szuka, az egyetlen hosszú, göndör, vörös szőrű és kunkori farkú az alomban. Miután a kölykök felcseperedtek anyu visszatért a gazdijához és a továbbiakban felém se nézett. Borika maradt.

Nagynéném adta a nevet a frissen született kicsinek, rajta ragadt.

Tipikus öleb, halálra kényeztetett házlakó, aki csak a sétákra megy ki. Fő helye az ágyam és a kanapé. Kertes házban lakom, tehát néha az udvaron is fellelhető őfelsége, ha úgy hozza a kedve. :)

Baranya megye, Ormánsági település, a név pedig tésenfa.

Minden nap sétálunk, gyakorlatilag a fenekünk alatt folyik a Fekete víz, a partján szoktunk sétálni, néha egész fel a Dráva összefolyásig. Imád sétálni, mindent megszagolni, kikutatni. Mozgásigénye nem nagy, napi egy séta és az udvari kergetőzés neki tökéletesen elég.

Pórázon az első öt percnyi kontrollálatlan öröm után szépen megy, nem húz. Fényvisszaverő csíkos hámmal szokott sétálni a biztonság kedvéért, mivel erdős területen is keresztülmegyünk és bizony messziről tökéletes kis róka a lányzó. Mivel halálra van kényeztetve így nagyon kell ügyelnem rá, mivel a falkavezér ugyan én vagyok, de minden kutyával szemben dominánsan viselkedik legyen az kicsi vagy óriás. Ez az én hibám. Viszont minden emberrel barátságos, a gyerekekkel is szépen játszik, nem kapkod. Kicsi testében hatalmas szív dobog, ha vendég jön, örömkitöréssel fogadja.

Kutyákkal szemben domináns, mindegy a nemük. A cicákkal szemben nem feltétlen agresszív, inkább érdeklődő, a cica Borika felé tanúsított viselkedésétől függ a reakciója. Minden más állatfajjal kapcsolatban inkább a vadászösztöne dominál kivéve ha kölyökről van szó. Kölyök állatokkal kapcsolatban rendkívül gondoskodó, azonnal életre kelnek az anyai ösztönei.

Rettenetesen féltékeny típus, aminek nyüsszögéssel kevert ugatással hangot is ad. Ha idegen állat illatával a ruhámon, kezemen érek haza (állatszerető ember lévén ez bizony gyakori), először azonnal alapos szagvizsgálatot tart majd elítélő tekintettel végigmér és sértődötten elfordul, általában fél órán át gubbaszt magában. Utána szent a béke, jön és puncsol.

Egyetlen állatbarátja egy kóbor kan kutyus, aki hagyja, hogy dominálja. Egyszer csak mellénk csatlakozott sétáink során, majd egyre tovább kísért, maradt velünk. Aztán azt vettem észre hogy etetem-itatom, helyet biztosítok neki. Néhány napja hívtam az állatorvost és bekerült a chip is, veszettség elleni oltással és féreghajtással egybekötve. Azóta ideiglenes befogadóként örökgazdit keresek neki, mert én az az egy időben egy lélek típusú ember vagyok.

Borika minden embert imád. (házőrzők gyöngye, aki puncsolással tartja vissza az idegeneket. :))A "kisemberekkel" kapcsolatban figyelmes, kedves, mindenkivel szemben bújós, puszilkodós.

Mivel dolgozom és egyedül élek, így kénytelen vagyok magára hagyni amíg dolgozom. Kicsi kora óta így megy azt hiszem már megszokta. Hosszú időre nem megyek sehova nélküle, Ő a családom.

A szobatisztaságra szoktatás nem volt nehéz menet, gyorsan tanult. A rágcsálás már komolyabb erőfeszítést igényelt mivel előnyben részesítette a fülhallgatóim zsinórját és a számítógép kábeleket. Sikeres terelés volt a fél pár kedvenc cipőm odaajándékozása, onnantól az lett az áldozat.

Viszonylag jó jelzőkutyus, éles magas hangja van, így mikor ugat azt még egy halott is meghallaná. A kapu előtt elhaladó idegeneket általában megugatja. (Egészen addig míg az idegen oda nem fordul hozzá és ki nem nyújtja a kezét mert onnantól nagy farkcsóválás, "táncolás" és nyüsszögős ugatás közepette követeli a simit.)

A legnagyobb kihívás Borikával kapcsolatban az epilepszia. Az első rohamnál rettentően megrémültem, nem tudtam mi lehet a gond. Most már tapasztalt veteránként kezeljük a helyzetet ha szükséges, de még mindig nehéz elfogadnom a tényt, hogy az én kicsi lánykám ebben a betegségben szenved. A hasonló problémával szembesülő gazdiknak csak azt tudom mondani, hogy kitartás. Állatorvos felírja a megfelelő gyógyszert, a gazdinak az a dolga, hogy figyelje a jeleket, és az időjárást. A frontok nagyon megviselik a kutyusom, és az erős izgalmi állapot sem tesz jót. Mindig előre készülni kell az eseményekre amik kiválthatják a rohamot és megpróbálni elkerülni azokat, vagy kivédeni egy bizonyos szinten. Ettől függetlenül Borikát én teljes értékű családtagnak tartom és foggal-körömmel agresszíven fogom védeni ha szükséges.