Csipi

Keverék:
Csipi: schnauzer és ír terrier lány
Tündér: nem lehet tudni, de zsömleszínű, bolyhos, közepes méretű lány
Öcsi: labrador anya és tacskó apa csemetéje - mert a szerelem nem ismer akadályt...
Pici: pincsi-puli
Mindegyik külön sztori.

Csipi: vác, 2007 november
Öcsi: Érd, 2008 február
Tündér: 2008 tavasz
Pici: Isaszeg, 2009 tavasz

Örökbefogadtam.
Kutyát akartam, kifejezetten keveréket. Az interneten láttam meg a fotóját. A két fajkutya "flörtjének" gyümölcse.
A többiek... Hosszú történet.

Csipogva sírt, amikor elhoztam - hiányzott a családja. Aztán felnőtt, és másoknak fura, hogy ekkora kutyát miért hívnak Csipinek...
Hol van öcséd - kérdezte Csipitől a párom - így lett Öcsi
Tündér - a kinézete és a szeretetéhsége miatt adta a megmentője a nevet
Pici - a családom gyerekei így hívták - most is csak 3 kilós apróság

Mindenhol... A három másik tesójával együtt.

Budapesten, kertes házban.

Van egy erdővel szegélyezett út, ott sétálunk. Imádják.
Az erdőbe a kullancs-veszély miatt nem megyünk.
Csakis pórázon sétálunk...

Egyszerű dolgok, nem márkás cucc.

Csipikémnek a szíve is nagy, ami veszélyes, mert minden kerítéshez, kutyához, emberhez odamegy csóválni-barátkozni.

Bizony, nagyon féltékeny, de a három tesó közül például csak az egyikre, aki majdnem olyan nagy, mint ő, és szintén csaj.

Nem félős, barátkozós.

Alig várja, hogy a vendéget megpuszilhassa. Sajnos, felugrál, és arcon nyal mindenkit, aki engedi vagy nem figyel...
És, ha tehetné, most is az ölembe bújna, de sajnos, kinőtt belőle...

Utálja, de nem rosszalkodik.

Elolvastam rengeteg szakkönyvet, aztán "neveltem" egy agyonkényeztetett szőrös gyereket...

Sokat ugat, remek házőrző, de ez jellemzője mindkét fajtának.
Változó a reakciója, és nagyon érzi a lelkiállapotomat. Ha ideges vagyok, sokkal ugatósabb...

Rég volt, de kellett búcsúznom néhány papucstól...

A ragaszkodása, a ragaszkodásom. Most főleg, hogy látom, hogy öregszik.
Tanács: nem szabad gyerekként kezelni, hacsak nem olyan gazdiról van szó, akinek nincs más kapcsolat és elfoglaltság az életében. Érzékeny és okos lény, mint egy gyerek, túlzottan ragaszkodik, ráadásul feszegeti a határokat...

Rengeteg sztorim van, könyv készül belőlük.
Csipikém a négy kutyám közül a legérzelgősebb, védelmezőbb, remek bébiszitter. Ha valamelyik másikkal pörölök, közénk ül, rám néz csodaszép okos és rimánkodó szemével, és nyújtja vagy csak egyik, de van, hogy mindkét mellső mancsát: ne veszekedj!
Amikor a cica - akkor alig egy hónapos - hozzánk került, a négy kutyi már megvolt,
és a tündér nevű nagyobb testű csaj meg Öcsi, a labrador-tacsi keverék fiúka nem éppen barátságosan közeledtek hozzá, Csipi pedig rendszeresen őrizte. A fekhelye elé feküdt, jelezve, hogy Cica a védelme alatt áll.

Sokat játszunk - bárminek örül és benne van, csak foglalkozzak vele.
Labdázunk - ezt mostanában hamar megunja, de bunyózni is szoktunk.

Első pillanattól kezdve - míg kicsik voltak, többször - kétszer kapnak enni, reggel és este.
Mindent kapnak, és imádják a zöldségeket, gyümölcsöket.
A kajszibarckfa alsó ágairól és a földről rendszeresen ették a gyümölcsöt, ráadásul, tündér feltörte a magját,
és kiette a belsejét is. Volt olyan, hogy Csipi megette a barackot, de a magot tündér elé tette. Amikor egyszer megláttam, nem hittem a szememnek, pedig nagyon sokat láttam és tanultam már tőle.

Habzsolnak mind a négyen, pedig, külön, saját tálból kapják az ételt.
De a tudat, hogy a többiek ott vannak, falánkságra készteti őket, pedig egyedül Öcsi engedi meg magának, hogy
Miután a sajátját elfogyasztotta, a Csipi tálja felé nézzen. És őrá nem morog a Csipi ilyenkor, mert néhány hónap eltéréssel, együtt nőttek fel. Mellesleg, Öcsi nyilvánvalóan szerelmes Csipibe, mindenhová rohan utána, és, ha dühös vagyok Csipire és veszekedem, Öcsi aranyos szenvedő hangocskákkal jelzi, hogy nem osztja a véleményemet.

Nem válogatnak, mindent megesznek, amit kapnak. A Pici azért finnyásabb...

Nincs.

Igen. Változó.
De az igazi jutalomfalat, ha a többnapos sonkát szétosztom...

Nagyon fontosnak tartom, és örülök, hogy szeretik. Sajnos, a Pici - pincsi és puli keverék koromfekete háromkilós csajóca - nem eszik ilyesmit, ezért is rendeltem most a mulivitamint, mert korpás a faroktőnél a bőre.
Szilva és kajszibarack a kedvenc, a karalábé levele, a brokkoli szára, káposztatorzsa.

Amikor ketten voltak, Csipi és Öcsi, autóval bejártuk Erdélyt. Semmi gond nem volt.
Mióta négyen vannak, csak én utazom - mondanom sem kell, nagyon ritkán.

Majd ezután.

Természetesen.

Nem járunk, a karmaikat elkoptatják az udvaron. Különböző kefék, fésűk vannak, mindegyiknek külön.

Évente egyszer, ősszel fürdenek.
Utálják a vizet, esőt, sarat.
Vettem nekik kis kerti medencét korábban - néhányszor kitettem az udvarra, tele langyos vízzel...
Kikerülték...
Öcsi, ha esik az eső, de ki kell menni mindenféle dolog elintézése miatt, rám néz: mami, biztos, hogy nem lehetne bent...?

Külön ágyuk van, másik szobában.
Sokat alszanak, nem fiatalok.
Csipi és Öcsi rendszeresen álmodnak, nagyon édesek, ahogy rohannak, ugatnak álmukban - jár a lábuk, furcsa hangokat hallatnak. Sajnálom, hogy nem tudhatom meg soha, hogy milyen az álmuk.

Igen, tündér, de még nem nálam volt, hanem ideiglenes befogadóknál. A pörgős póráz kicsúszott a befogadó kezéből, és a tündér fejének csapódott, persze, hogy rémületében világgá szaladt az amúgy is szenvedéseken átesett kutyus. Három napig kerestük, szerencsére, ő ugyanúgy örült, amikor egymásra találtunk, ahogy én.

Csipi és Öcsi félnek. A másik kettőt nem érdekli.
Nálunk a szilveszter és az aug. 20-i ünnepek úgy telnek, hogy együtt vagyunk a kutyákkal, akkor ők is a nappaliban lehetnek, és zenét hallgatunk jó hangosan.

Csipi és tündér nagyon okos, meglepő dolgokra képesek. Öcsi is okos, de lusta.
Pici... Hát ő Pici, de tereli a nagyokat, mint egy jó puli.

Ld. Fent. - négy keverék...

Nem.

Sok van, de ld. Fent...

Nem kaptak kiképzést. A Csipi és a tündér intelligenciája egy kb. öt éves gyereké.
Nem tanítottam őket trükkökre, sose kényszerítettem semmire.

Amíg Érden laktunk, Herendi György volt az állatorvosunk (Kutyabaj&Macskajaj rendelő), akinek olyan pozitív a kisugárzása, hogy a kutyák farokcsóválva mennek be hozzá. A világ legjobb állatorvosa.

Szerencsére, nem volt.
Sztori: Öcsi kutyámnak volt egy többnapos remegéses rohama, amikor Isaszegre költöztünk.
Elvittem az állatorvoshoz. Új páciensként említettem neki, hogy a napokban költöztünk a környékre.
Vizsgálta-vizsgálta a kutyát, majd azt mondta: "Ez a kutya színészkedik. Semmi baja, csak egy kis hiszti..."

Igen, mind a négy, miután Öcsikém félrelépett tündérrel, és a hét tündéri csöppségnek elég nehezen találtam gazdit - akkor mindketten még csak egy évesek voltak.
Közös fiúkájuk, bátor, tüneményes, ragaszkodó, intelligens kölyökkutya volt, imádtam.
De, az ivartalanítás mellett voksolok. A nőstényeket így nem űzi az ösztönük, és nem szöknek el, és nem vonzza, ösztönzi a kanokat sem szökésre. Arról nem beszélve, hogy felháborító, hogy egyesek a spórlás miatt agyoncsapnak, vízbe fojtanak lényeket. És persze, még számtalan indokot lehet itt felsorolni. Például, hogy nem lenne annyi kóbor kutya, akiket bántanak, vagy kilőnek, mint az oroszok a bajnokságra készülve. Én sokkal szigorúbb törvényeket hoznék az állattartás terén, a kutyaszaporítást is korlátoznám és szigorítanám.

Ld. Fent.

Tündér szokott ásni. Néha megkérdezem: látod már kínát...

Volt már ilyen, költözés után. De a mi hibánk, hogy nem tettük költözés előtt kutyabiztossá az udvart.
Számukra életveszélyes, számomra idegölő, ha megszöknek. Mindent megteszek, hogy ez ne forduljon elő.

Ld. Fent, de még egy sztori: amikor tündér már nagyon az állapota végéhez közeledett, egyik nap mondtam a főnöknőmnek, hogy haza kell mennem, mert érzem, hogy tündér ellik.
Ahogy beléptem az ajtón, tündér fogadott, csapzottan, és bevezetett a kuckóhoz, amiben ott volt a hét pici nyafogó, még nedves poronty. Nagyon jó anyuka volt, pedig még egy éves sem volt akkor. Hát..., most is könnyezem az emlék hatására.

Remélem, sikerül a könyvet még idén befejeznem...