Kutya-gazdi kötődés hormonszinten és az evolúció tükrében avagy az oxitocin jelentősége

Evolúciós párhuzam kutya és ember között a szociális készségek tükrében

Kutyáink jobb esetben mindennapjaikat családban élik, ami egy igen érzelemgazdag és szociálisan nagyon aktív közeg. Ahhoz, hogy ember és kutyája jól tudjanak együttműködni számos szociális képességnek kellett együtt fejlődnie az evolúciójuk során.

Az egyik hipotézis szerint eleinte a farkasoknak azon csoportja szelektálódott új fajtává, amely már nem kerülte az embert, hanem követte annak csoportjait és a hátrahagyott maradékokon és hulladékokon élt. Majd ez a kapcsolat egyre barátságosabbá és bizalmasabbá vált, melyben szerepe volt azon egyedek szelekciójának is, amelyek képesek voltak felismerni az emberek testbeszédét és arcjátékát és maguk is félreérthetetlen jelét tudták adni barátságos közeledésüknek. Ez teljesen érthető is, hiszen minden kölcsönös bizalmi kapcsolatnak alapeleme a sikeres kommunikáció. Történjen az akusztikus jelekkel (beszéd), testbeszéddel, arcjátékkal vagy épp feromonokkal. A kutyák és gazdái között a mai tudomány már mindezen kommunikációs csatornák meglétét és sikeres működését igazolni tudta.

Egyes hipotézisek nem restek azt sem feltételezni, hogy az egész civilizáció nem létezhetne mai formájában, ha a kutyák nem tették volna lehetővé a frissen kialakított termőföldek megvédését és a félig domesztikált állatok terelését, őrzését. Akár hajlamosak vagyunk elfogadni ezt a feltételezést, akár nem, az mindenesetre bizonyos, hogy kutya és gazdája között a kapcsolat markáns, egyedi vonásokkal bír, eltérően például az ember és a különböző haszonállatok közötti kapcsolattól. A domesztikációban ugyanis a kutyánál nem az volt mérvadó, hogy milyen gyorsan hízik, vagy mennyi hússal/tojással látja el gazdáját, hanem a szociális készségek, a tanulásbeli fejlődés, a hatékony kommunikáció, a minél kisebb agresszió és félelmi reakciók, valamint a minél nagyobb kötődés, függőségi hajlam és szociális vonzódás.

A kutyáknak tehát meg kellett tanulniuk az emberi arcjáték és metakommunikáció jelentéseit. Tették ezt olyan sikeresen, hogy olykor utánozni látszanak a gazdák mimikáját, ahogy az az Ines Opifanti által készített fotóösszeállításból is jól látható (további képek itt):

A szociális kötődés és a függőség működése a mindennapokban nagyon egyszerű példákkal szemléltethető. Mary D.S. Ainsworth híres idegen helyzet tesztje (IHT) némi módosítással kutyákra is alkalmazhatónak bizonyult, így az ELTE Etológiai Tanszéke egy vizsgálatsorozatban a kutya-gazda kapcsolatot a gyerek-szülő kapcsolatok mintájára kezdte el kutatni etológiai módszerekkel.

Arra a "hívő" kutyás gazdik által nem meglepő eredményre jutottak, hogy a kutyák és gazdáik között is megfigyelhető a szülők és gyermekeik közti szociális dinamika illetve alapvető típusmintázat. A kutyák a gazdáikhoz való kötődésük alapján besorolhatóak voltak az

• A = elkerülő,
• B = biztonságos
• és C = ambivalens/rezisztens kategóriákba.

Ehhez hasonlóan érdekes eredményre vezetett egy 4-8 hetes kutyakölykökkel végzett vizsgálat, amiben a kölykök szeparációra adott viselkedését, stresszreakcióit figyelték. Érdekes módon az ember jelenléte hatékonyabb stresszcsökkentő faktornak bizonyult, mint akár az anyaállat fizikai közelsége. Ismeretlen környezetben pedig sokkal kevesebb jelét adták a stressznek, ha jelen volt egy ismert gondozó is, míg ugyanez a megnyugtató hatás nem volt megfigyelhető egy már ismert fajtárs, tehát egy másik kutya jelenlétében.

Ezek a vizsgálatok mind kétségtelenül érdekesek, ám nem tudtak a viselkedési mintázatok biokémiájáról és az idegi mechanizmusokról mélyebb képet festeni. A tudomány és technológia rohamos fejlődésével azonban mára már lehetőségünk nyílik betekintés nyerni a kulisszák mögé és megérteni, hogy szociális viselkedésünknek milyen idegi mozgatórugói vannak és mely idegi struktúrák aktivizációjáért mely molekulák felelnek. A továbbiakban ezeket veszem górcső alá... elnézést, ha egy kicsit túl szakmai leszek :)

Ismerjük meg oxitocint

Ahogy azt is megtudtuk, hogy az érzelmek kialakulásában és megélésében kulcsfontosságú szereppel bír az agy amigdala nevű része, úgy az is hamar világossá vált, hogy a kötődés és bizalom vizsgálatánál nem feledkezhetünk meg egy rendkívül egyszerű, mindössze 9 aminosavból álló peptidről, az oxitocinról sem.

Az oxitocin egy úgynevezett neuromodulátor, mely az amigdalára való hatásán keresztül szabályoz számos összetett szociális viselkedést. Ilyenek például az empátia, a bizalom egyes megnyilvánulásai, a kötődés és az emóciók felismerésére való képesség.

A kutyák olyan régóta élnek velünk, hogy még azt is megtanulták, hogy az érzelmeinket hűebben tükrözi az arcunk jobb oldala és a szemrégió ebben is kiemelt jelentőségű terület. Az utóbbi évek vizsgálataiból az is kiderült, hogy az oxitocin számos szociális helyzetre adott reakcióban játszik kiemelt szerepet.

Persze az oxitocin-szint változásai nem az egyedüli mutatói, illetve közvetítői a kutya és gazdája közti érzelmi kötődésnek és szinkronizációnak. Az ELTE Etológia Doktori Iskola egyik vizsgálatából azt is megtudhatjuk, hogy a gazdák hangulata és stressz-szintje valamint kutyáik hangulata között bizonyítható az összefüggés. Ennek pontos biokémiai mechanizmusa még kutatás alatt áll.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy ez a jelenség tényleg csak a kutyákra és gazdáikra érvényes-e. Ezt a kérdést vizsgálták az USA-beli Claremont Graduate Egyetemen is. Dr Paul Zak kutatócsoportja kutyák és macskák véréből mutatta ki az oxitocin-szint változásait és legmagasabb értékeit. Arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyák vérében az oxitocin szintje ötször magasabb volt a macskákénál, ami jó eséllyel arra vezethető vissza, hogy a macska nem csak a kutyáéhoz képest jóval későbbi domesztikációjának köszönhetően nem olyan ragaszkodó, hanem alapvetően nem társas lény - nem tekint társára vagy gazdájára falkavezérkéntXXXXXXXXX -, így nincs is szüksége olyan mértékű szociális érzékenységre. Nem vélelten, hogy nem is alakult ki olyan mértékű szociális harmonizáció macska és ember között, mint a kutyák és emberek között.

Ideje górcső alá vennünk magát az oxitocint

Az oxitocin egy peptid, vagyis fehérje típusú anyag, ami számos gerinces köztiagyában, agyalapi mirigyében (magasabbrendűeknél a hipotalamusz nagysejtes magjaiban) termelődik és hat a periférián, mint hormon, ezen felül pedig a központi idegrendszerre is jelentős hatással bír, mint neuromodulátor. Érthető, hogy számos fontos hatása miatt intenzíven kutatott vegyület, a legtöbbet azonban csak a szülés folyamatában betöltött szerepe miatt hallani róla. 

Perifériás hatásai közül kiemelt fontosságú a szülésben a segítő méhösszehúzódások kiváltása és közvetetten a méhszáj kinyílásában betöltött szerepe.

Egyéb perifériás hatásai még a szoptatáskor is megfigyelhetők, amikor a tejleadást segíti elő a simaizmok összehúzásával, illetve gyermekágyas időszakban a méh normál méretre való összehúzódását stimulálja az úgynevezett utófájások kiváltásával.

Kevésbé ismert az oxitocinnak a vazopresszinhez hasonló, vizeletkiválasztást csökkentő hatása. Ez a hormonrendszer felborulása, vagy nagy mennyiségű oxitocin beadása esetén embereknél komoly ödémát okoz.

A központi idegrendszerre az oxitocin neuromuduláló hatással bír, ám érdekes módon a vérben keringő oxitocin már nem juthat vissza az agyba a vér-agy gátnak köszönhetően. A test azonban küld közvetett jelzéseket az agynak oly módon, hogy az oxitocin által kiváltott viselkedésváltozás visszacsatol és izgalmi (tüzelő) állapotba hozza azokat a neuronokat, amik oxitocint termelnek. Ezért is problémás az oxitocin vénás beadása például szüléskor, hiszen az agyba nem juthat vissza, ahol pedig kifejthetné fájdalomcsillapító hatását, de a test többi részében keringve kivált egyfajta válaszreakciót (fájáskeltés és rendszerezés - jobb esetben), ami visszacsatol és csökkenti a saját oxitocin megtermelését, tehát növeli a fájdalomérzetet.

Az anyaállat oxitocinja felkészíti a magzatot, illetve magzatokat a születésre és csökkenti az esetleges születés körüli hipoxiát (oxigénhiányt).

A társas viselkedés és a hirtelen helyzetekben adott válaszreakciók szociális voltát is befolyásolja, ennek pedig szerteágazó kivetülései vannak mind emberek, mind állatok esetében. Az egyik ilyen érdekes vonatkozás az, hogy például autista emberek vérében lényegesen alacsonyabb oxitocin-szint mérhető. Ennek pontos okát még vizsgálják.

Fontos még megemlítenünk, hogy az oxitocin hatása nem csak a felszabadult és a vérbe került hormon mennyiségétől, hanem az azt felfogó receptorok (jelfogó fehérjemolekulák) milyenségétől is függ. Különböző oxitocin receptor (OXTR) variánsok különböző viselkedésmintákat adnak és összefüggésben vannak bizonyos szociális viselkedési zavarok, szorongásos betegségek és az autizmus kialakulásában is. Úgy fest, nincs ez másként a kutyáknál sem, sőt. Az ELTE és MTA Családi Kutya Csoportjának vizsgálatából az is kiderül, hogy a különböző kutyafajtáknál a különböző génvariációk eltérő válaszokat adnak az azonos ingerre. Ezt úgy lehet egyszerűbben elképzelni, hogy az egyik kutyafajta „A” típusú oxitocin receptora barátságos viselkedéssel jár együtt, míg „B” típusú receptor gén esetén a kutya barátságtalanabb volt és kevésbé kereste a gazda, vagy a barátságos idegen közelségét. Ezzel szemben a másik kutyafajtánál az „A” típusú gén éppen a barátságtalan viselkedéssel, a „B” típusú gén pedig a barátságos viselkedéssel párosult. Ami tehát egyértelműen megállapítható a vizsgálatból, az az, hogy a kutyáknál is kimutatható korreláció az oxitocinreceptor változatai és a társas viselkedés között. Ez a vizsgálat volt világszinten az első, amely igazolta ezt a tényt, lefektetve az alapjait a további kutatásoknak, melyek részletesebben feltárhatják az oxitocinreceptor-variánsok szociális viselkedésre gyakorolt hatásait és segíthetnek a jövőben a sokszor kizárólag a pszichikum betegségeinek tekintett zavarok illetve tüneteggyüttesek hátterének megismerésében és gyógyításában.

A kép azonban még ennél is sokkal bonyolultabb, mert számos embereket célzó vizsgálat mutatta ki, hogy nem elegendő a genetikai variánsokat figyelembe vennünk, hanem az epigenetika, vagyis a gének módosulása és így a róluk átíródó fehérjék (esetünkben az oxitocinreceptor maga) módosulása is változtat a végső képen. A Megan H. Puglia és munkatársai által vezetett kutatás például az oxitocin receptor gén metiláltságának fokát vizsgálta a kísérletben résztvevő emberek viselkedési mintázataival párhuzamban. A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America hasábjain leközölt cikkük szerint azt találták, hogy az OXTR gén magasabb fokú metiláltsága a szociális percepciók és érzelmi feldolgozás terén fokozott idegi aktivitással, viszont csökkent funkcionalitással jár, tehát a negatív ingerekre ezek az emberek csökkent érzelmi szabályozással reagáltak és nagyobb kockázatot mutatnak a kóros szociális viselkedések kialakulásának tekintetében.

Mi mindenre jó az oxitocin a társas kapcsolatokban - avagy miért hívjuk a kötődés molekulájának, szerelemhormonnak, bizalomhormonnak, miegyébnek?

A terhesség harmadik harmadában mért magas oxitocin-szint előrevetíti nem csak a könnyebb szülés lehetőségét, de az anya és gyermeke közti szorosabb kötődési kapcsolatot is. Azok a nők, akiknek a szülést követő első időszakban a vérében mért oxitocin magasabb értékeket mutatott, mérhetően többet foglalkoztak csecsemőikkel és magukról elégedettebb képet festettek. Hasonlóképp a kutyák esetében is fontos ez a hormon az utódgondozás minőségét illetően. Nem csupán a laktációt elősegítő tulajdonsága, hanem a szociális hatása miatt is.

A Proceedings of the National Academy of Sciences hasábjain 2005-ben megjelent cikk azt vizsgálta, hogy az adoptált gyerekek esetében, akiknek a korai kötődés és vélhetőleg ezzel együtt az oxitocintermelés is zavart szenvedett, a későbbiekben hogyan reagálnak társas helyzetekre, például az édesanyjuk/nevelőanyjuk közelségére.

Azt találták, hogy az örökbefogadott gyermekek oxitocin-szintje a találkozás és közelség hatására nem változott, míg családban nevelkedett társaiknál a hormonszint minden esetben megemelkedett. A korai kötődés és az abban segítő hormonváltozások kialakulása nélkül sérül az egyén későbbi hormon-mediált szociális viselkedése.

Kérdés, hogy állatokban mennyire vonható párhuzam ezzel a tendenciával. Ilyen irányú kutatás tudomásunk szerint még nem történt, de annyit már feltételeznek a kutatók, hogy azon anyaállatoknál, amelyeknél az oxitocin szintje, vagy az oxitocin receptorjának utólagos módosulása nem megfelelő, az utódgondozás is sérül minőségében, vagy teljesen elmarad. Ezen hipotéziseknek a bizonyítására részint anyagi okok, részint a technológia kidolgozatlansága miatt még pár évet biztosan várnunk kell.

Egy 2007-es kutatás az oxitocin érzelmi stresszcsökkentő hatását vizsgálta prérifarkasok bevonásával. A kísérlet során a farkaskölyköket elválasztották testvéreiktől. Erre az ingerre természetesen a legtöbb kísérleti alany szorongásos tüneteket, stressz tüneteket és depressziós tüneteket mutatott. A vizsgálat érdekessége az volt, hogy mindezeket a tüneteket vénásan bejuttatott oxitocin segítségével sikerült jelentősen redukálni. Az állatok az injekciót követően sokkal nyugodtabbak voltak és kevésbé féltek a környezetüktől.

Ezzel a vizsgálattal egybecsengően több kutatás is azt találta, hogy a kutyasimogatásnak emberekben rövid és hosszútávon egyaránt stresszcsökkentő hatása van és a szorongásos tüneteket még extrém élethelyzetekben is jelentősen csökkenteni képes egy saját, vagy akár csak ismerős, barátságos kutya simogatása. Ezen a felfedezésen alapul az a kezdeményezés, amelyben a kórházak és idősotthonok lakóihoz rendszeresen hordanak be „segítő kutyákat”.

Számos kórházi dolgozó számol be a páciensek étvágyjavulásáról, hangulatingadozásainak és szorongásának drasztikus csökkenéséről a kutyák látogatásait követően. Különösen fontos ez a terápia a krónikus betegségekkel küzdő, sokszor állandó fájdalommal birkózó gyermekek esetében. Amerikában több kórházban is alkalmazzák a kemoterápia kiegészítőjeként a mellékhatások és a depresszió enyhítésére a daganatos megbetegedésekkel küzdő gyermekeknél a kutyás foglalkozásokat. Tekintve, hogy a kutyákkal való szemkontaktusnak és a simogatásuknak köszönhetően egyértelműen kimutatható, hogy megnő az agyban termelődő oxitocin mennyisége, így annak fájdalomcsillapító hatása azonnali enyhülést hoz a kis pácienseknek. Hosszú távon pedig javítja a felépülés esélyeit részint a szorongásoldó, depressziócsökkentő hatásán keresztül.

A felépülés esélyeit a kutyázás által megemelt oxitocin-szint infarktus után is javítja. Ez derült ki több vizsgálatból is, melyben kutyatartók táplálkozási szokásait és mozgási szokásait is figyelembe vették és azt találták, hogy a kutyájukkal többet foglalkozó betegek alacsonyabb vérnyomást és alacsonyabb szívritmust mutattak, amik mint ismeretes az oxitocin hatásai között szerepelnek.

Az oxitocin felszabadulásának nem csak a betegségekből való felépüléskor, illetve a szülés és szoptatás időszakában van fontos élettani szerepe, hanem a szexualitásban is összeköti a fizikumot az érzelmekkel, így teremtve meg a tartós kötődési viszonynak az előfeltételeit a partnerek között. Hogy is van ez? Az oxitocin nem csak a nemi vágyat fokozza, hanem kísérleti állatokban kimutatható volt, hogy a központi idegrendszerbe fecskendezett oxitocin azonnali merevedéshez, illetve ejakulációhoz vezetet. Az azonban rendkívül nehezen vizsgálható állatoknál, hogy hogyan függ ez össze a kötődéssel és az érzelmi memóriával. Emberek vizsgálatánál egyértelműen kimutatható volt, hogy a szexuális aktust követően a férfiak agyában felszabaduló hormonelegyben az oxitocin kiemelt szereppel bír, hiszen ez növeli meg nem csak az elégedettség, de a partner felé érzett kötődés érzetét is. Mi több, azt is kimutatták, hogy a férfiakban orron keresztül bejutott (belélegzett) oxitocinnak érdekes hatása van: felerősíti, mintegy kikristályosítja az érzelmi memóriát. A vizsgálatban ugyan nem a partnerrel megélt emlékek képezték a fő fókuszt, hanem a férfiak anyjukhoz fűződő gyermekkori emlékei, a hatásmechanizmus azonban ugyanaz.

Egyes kutatások azt célozták, hogy milyen szerepe van az oxitocinnak a függőségek megtörésében, például a kábítószerfüggők esetében milyen hatással van ez a szorongáscsökkentő hormon a leszokásra. Úgy fest, ez a hormon csökkenti a függőknek a vágyérzetét és a toleranciáját a kifejezetten addiktív szerekkel (kokain, ópiátok, alkohol) szemben. Ami még ennél is biztatóbb, hogy a beadott oxitocin csökkentette a leszokók elvonási tüneteit, ami a későbbi visszaesési rátákat is pozitívan befolyásolta.

Ahogyan korábban is említettük, a vérben mérhető alacsony oxitocin-szint és az autizmus között kimutatható volt korreláció, az azonban még a kutatókat is meglepte, hogy az orron át adminisztrált oxitocin autistáknál a szociális készségek jelentős javulásához vezetett. Ennek a jelenségnek számos oka lehet és a hatásmechanizmus pontos tisztázására még várnunk kell, az azonban már bizonyos, hogy ezt a készségjavító hatást részint a szorongás oldásán keresztül éri el a hormon. A szorongás pedig nem csak autista emberek életét keseríti meg, hanem más szorongásos tünetegyüttessel küzdő, vagy épp kényszerbeteg embernek okoz jelentős életminőségbeli romlást. Gondoljunk csak bele, mennyi embernek válhatna újra élhetővé az élete, ha egy egyszerű orrsprayvel kezelhető lenne az irreális szorongása, vagy javíthatóak lennének a társas érintkezésbeli nehézségei.

A Public Library of Science ONE tanulmánya szerint, melyet 2007-ben végeztek számos ember és kontrollcsoport bevonásával, az oxitocint belélegző kísérleti alanyok átlagosan 80%-kal voltak nagylelkűbbek placebót kapott társaiknál. Ezt a jelenséget, vagyis az oxitocinnak a nagylelkűségre és altruista viselkedésre való hajlam erősítését állatokban is kimutatták, méghozzá az ELTE egy csoportja Topál József vezetésével. A vizsgálat során először az állatok oxitocin-szintjét emelték meg méghozzá a gazdával való szem- és testkontaktussal, ami minden gazdi-kutytus esetében azonos időtartamú volt. A kísérlet elején megbizonyosodtak arról, hogy a jószágok képesek különbséget tenni kicsi és nagy adag jutalomfalat között. A szociális befolyásolhatóságot azzal vizsgálták, hogy a szobába beengedtek egy embert, aki a kisebb adaghoz ment oda, azt felemelte, látszólag evett belőle, majd szavakkal is kifejezte elégedettségét. Ha a kutya ezek után a kisebb adagot választja, az egyértelmű jele a szociális érzékenységnek és annak, hogy a társas kapcsolatokban hajlamosabb az együttműködésre. A kísérlet működött, de nem adott információt az agyban zajló folyamatokról, ezért azonos felállással megismételték a kísérletet, ám most nem a gazda által keltett kellemes ingerekkel emelték az oxitocin szintjét, hanem az egyik csoport kutyának orrspray formájában oxitocint adtak, míg a másik csoportnak sima placebós orrsprayt adminisztráltak. Az oxitocinnal kezelt állatok szignifikánsan sokkal befolyásolhatóbbak voltak és a kisebb adagot választva adták jelét a szociális érzékenység megnövekedésének. Elmondható tehát, hogy a gazdikkal való szemkontaktus és simogatás a vér oxitocin szintjének megemelésével indítja be az együttműködő, szociális viselkedési formákat a kutyáknál. Ne feledjük, azonban, hogy a vér oxitocin-szintje nem csupán a kutyákban nőtt a simogatás és szemkontaktus hatására. Az ember éppen úgy profitál a kutya-gazdi viszonyból, mint a négylábú fél.

Az oxitocin tehát nem csak a fizikai jóllétünk, betegség esetén a gyorsabb felépülésünk, hanem a szociális készségeink és a pszichikumunk kiegyensúlyozottsága szempontjából is egyedülállóan fontos molekula. A felszabadulásához pedig elegendő, ha mélyen a kutyabarátunk szemébe nézünk, vagy simogatjuk őt. Létezik-e ennél egyszerűbb és kellemesebb gyógymód?