Az ír farkaskutya - a bújós, galamblelkű óriás

Az ír farkaskutya nem csak, hogy hatalmas eb, de magasságát tekintve a legmagasabb kutya a világon, aki első látásra félelmet ébresztő nagysága ellenére módfelett bújós és kedves négylábú, és akinek - a megfelelő mennyiségű mozgás mellett - kedvenc időtöltése a gazdi ölében heverészés.

Hűséges barna szemeivel szinte bárkit képes levenni a lábáról, így nem csoda, hogy még egyes uralkodók (VII. Henrik király, I. Erzsébet) és amerikai elnökök (George Washington, John F. Kennedy) sem voltak képesek ellenállni annak, hogy ők is ír farkaskutya tulajdonosokká váljanak. 

Az ír farkaskutya története - legendás kutya

Minden valószínűség szerint az ír farkaskutya egy igen ősi fajta, aki nagyon közeli rokonaihoz, az agarakhoz hasonlóan már az ókori Egyiptomban is létezhetett; az ásatások során talált kutyacsontváz-maradványok legalábbis ezt támasztják alá. A fajta ősei aztán nagyjából az időszámításunk előtti 3. században jutottak el a Brit-szigetekre. 

Ebben és az ezt követő időszakban, tehát az ókor és a középkor folyamán csupán az urak kiváltsága lehetett az ír farkaskutya tartása, akik körében minden farkasvadász típusú eb igen népszerű volt. Márpedig az ír farkaskutya kiválóan működött mint farkas-, vaddisznó és jávorszarvas vadász, sőt állítólag oly nagyon bátor is volt, hogy még a medvétől sem riadt vissza.

A fajta hadi kutyának is kiválónak bizonyult, de a birtok őrzőjeként is megállta a helyét. Míg napközben láncon tartották, addig éjszakára mindig szabadon volt eresztve, így könnyűszerrel zavarhatta el, vagy esetenként ölhette meg az idegen betolakodókat.

A fentebb említett farkasvadász célokra a XV-XVI. században képezték ki, mely feladatköre olyannyira népszerűvé vált a farkaspopuláció megnövekedése miatt, hogy az 1600-as években az ír farkaskutya brit területekről való kivitelét már egyenesen tiltották. A fajta példányainak száma csak akkor csökkent le drasztikusan, amikor a XVIII. századra eltűnt az utolsó farkas is, így többé már nem volt szükség az ír farkaskutyára. Amikor aztán az 1840-es években éhínség sújtotta az országot, az óriás kutyából alig néhány egyed maradt csupán.

Az ír farkaskutya egyébként annyira népszerű volt az ókori és a középkori Írországban, hogy számos legenda született hőstetteikről. Ismerkedjünk is meg a két leghíresebbel:

1. A legismertebb história egy Llewelyn nevezetű kelet-walesi hercegről szól, aki hűséges ír farkaskutyájával, Gelerttel szívesen járt vadászni a Beddgelert elnevezésű falu környékére. Történt egy napon, hogy ismeretlen okokból Gelert nem tartott gazdájával, aki így szintén otthagyta a vadászatot. A hazaérkező Llewelynt boldogan, ám vérfoltosan és koszos bundával köszöntötte hatalmas kutyája. A herceg halálra váltan rohant csecsemő kisfia szobájába, akinek bölcsőjét üresen találta, a földön pedig ott hevert a vérrel borított ágynemű. Fájdalmában Llewelyn fegyverét előrántva belelőtt kutyájába, aki ezt követően szűkölve vívta haláltusáját. Erre a szívfájdító hangra sírni kezdett a csecsemő, mire Llewelyn azonnal keresni kezdte a hang forrását. Ekkor vette észre, hogy apró gyermeke egy élettelen farkas teteme mellett fekszik. Gelert terítette le a farkast, ezzel megvédve gazdája gyermekét. Mikor Llewelyn erre rájött, iszonyatos lelkiismeretfurdalása támadt, és a szóbeszéd szerint arcán ezt követően soha többé nem lehetett már mosolyt látni.
    
2. Híres legenda még az ír farkaskutyával kapcsolatban Szent Patrick legendája. A még csak 16 éves Patrick McAlpernt elrabolták, majd rabszolgának adták el. A fiú hat esztendőn keresztül dolgozott pásztorként, hűséges társa pedig egy ír farkaskutya volt. Egy nap a fiú álmot látott, amelyben egy hang így szólott hozzá: “Jól teszed, hogy a böjtölést választottad, hamarosan ugyanis visszatérsz a hazádba. Íme, a hajód készen áll!” Az álmot követően Patrick úgy döntött, megszökik, majd sok-sok kilométert megtéve eljutott a tengerhez. Megmaradt aprója egészét felkínálta az útért cserébe egy hajó kapitányának, aki azonban vonakodott magával vinni egy láthatóan szökött rabot. Vízi járművének rakománya azonban nagyrészt ír farkaskutyákból állt, és miután látta, hogy Patrick milyen jól bánik ezzel a fajtával, végül mégis meggondolta magát. Galliába utaztak, ahol a fiú még jó darabig a hajón dolgozott, majd később visszautazott a szüleihez Nagy-Britanniába. Ez tehát a kapcsolat az írek védőszentje és nemzeti kutyafajtájuk között.

Az ír farkaskutya külső megjelenése - a világ legmagasabb kutyája

Egy, a világ legmagasabb kutyájának kikiáltott eb esetében azért sejthetjük, hogy igen meglepő méretekről hallhatunk. És ez tényleg így is van, hiszen az ír farkaskutya magassága átlag 80-90 centiméter, a rekorder egyed a fajtán belül pedig elérte a 106(!) cm-t. Súlyuk ugyanakkor teljesen átlagos, a nőstény példányok 45-50 kg-ot nyomnak, de még a hím egyedek súlya sem haladja meg az 55-60 kg-t. 

Az ír farkasölő kutya bundája igen erős. A szőrzet drótszerű, hosszúsága pedig közepes. Ami a szőr színét illeti, ez az óriás kutya meglehetősen sokféle változatban fordulhat elő; legsűrűbben fehér és szürke, valamint ennek árnyalataiban pompázik, de nem ritka a barna, a fekete, vagy a vörös színváltozat sem. Ezek mellett a fajtastandard szerint az alapszínek bármelyikén felbukkanó halvány tigriscsíkos változat is megengedett. 

Mivel rokona az agárféléknek, így az ír farkaskutyánál talán nem meglepő az a kijelentés, hogy egy az egyben futásra született fajta. Igen hosszú és vékony lábai vannak, amik ennek ellentmondóan roppant erősek. Hosszú farkát általában lógatva tartja, felfokozott állapotban azonban egészen a háta magasságáig emeli. 

Fejszerkezete eléggé magasan helyezkedik el. Szintén magas homlokcsontja enyhén emelkedő ívet mutat, fülei pedig kicsik. Orra és szemei sötétek.

Az ír farkaskutya nyaka meglehetősen izmos, valamint hosszú, akárcsak az eb háta. 

Az ír farkaskutya gondozása - csak a méretei okoznak gondot

Bár az ír farkaskutya gondozása összességében nem igényel túl nagy energiát a gazditól, azért egy ekkora eb szőrének egyszerű fésülgetése is bizony beletelhet egy jó félórába. Ráadásul hiába fésülgetjük hatalmas kedvencünk szőrzetét lelkesen, az a törődést cseppet sem meghálálva mindig úgy fog kinézni, mintha szegény kutyát egy alapos mosás után épp most vettük volna ki a szárítógépből. Vagyis mindig bozontos. 

De tényleg nincs is túl sok ápolásra szüksége ennek a bundának, hiszen - csakúgy, mint a vadászkutyák többségének - az ír farkaskutyának a szőre is öntisztító. Ennek okán a fürdetésre se pazaroljunk túl sok időt, elég akkor alaposan átmosni puha aljszőrét és durva fedőszőrét, ha esetleg sikerült valami mocsokba alaposan belehemperegnie.

A kutya fogait viszont rendszeresen mossuk, mivel nem egy ír farkasnál fordul elő fogínybetegség. Ha már kölyökként nekiállunk ennek a hadműveletnek, akkor felnőttkorában nem kell majd küzdeni vele, amikor - ideális esetben- heti két-három alkalommal kutyáknak való fogkefével nyúlkálunk a szájába. 

Ha kedvencünk sokat mozog, hagyhatjuk a körömvágást, alacsonyabb aktivitási szint esetén azonban havonta egyszer mindenképp vegyük elő a speciális ollót. 

Az ír farkaskutya jellemzése, vérmérséklete és személyisége - hatalmas, aranyos

Ami a természetét illeti, az ír farkaskutyára senkinek nem lehet panasza; intelligens, nyugodt, tele van szeretettel, ragaszkodó, türelmes és imádja a családját. Odavan a gyerekekért, akikkel jót játszik, bár méretéből adódóan nem árt az óvatosság, mert nem hogy egy gyermeket, de még egy felnőttet is simán képes pajkosságból felborítani. 

Családja iránti ragaszkodása és szeretete olyan erős, hogy mindig szeretne a közelükben lenni. Bár már kölyökként is imád odamászni a gazdik ölébe, erre még véletlen se szoktassuk rá, mert felnőve… hát, nem az a tipikus öleb méret. Az viszont nem baj, ha nem csak a kinti tartást részesítjük nála előnyben, hiszen annyira ragaszkodik a családhoz, hogy szenvedne, ha hosszú időre kinn hagynánk egyedül.

Nagyon barátságos más állatokkal is, így más kutyákkal és még a cicákkal is jól megértik egymást. Az mondjuk nem annyira biztos, hogy kedvenc macskánk annyira odalesz a hatalmas ebért, de ha együtt nőnek fel, akkor természetesen ez sincs kizárva. Persze az ír farkaskutya a legnagyobb egyetértés ellenére is szívesen üldözőbe fogja venni kis “miákoló” barátját, ha annak futkározni támad kedve, hiszen ez a kutyafajta hatalmas vadász, így vérében van a kergetőzés. Mindennek ellenére bántani soha nem bántana senkit és semmit, ahhoz túl jószívű. Egy ilyen kergetőzés során tényleg csak az ösztönei hajtják… amivel azonban bizonyosan nem fog imponálni a cicusnak.

Az ír farkaskutya imád játszani. Olyannyira, hogy sokszor mindenről megfeledkezve ugrabugrál és futkározik. Ilyenkor jobb, ha minden könnyen feldönthető tárgyat és/vagy személyt odébb tessékelünk, különben könnyen borulás lehet a vége. Ráadásul, hiába szólunk ilyenkor rá, hatalmas kedvencünk könnyen előfordul, hogy ilyenkor inkább játssza a süketet és tovább bohóckodik. 

Szeret ugyanis saját maga döntéseket hozni. Méreténél fogva persze ez nem meglepő, ezért jobb, ha már kölyökkorában igyekszünk megtanítani neki, hogy azért néha-néha a mi szavunkra is hallgasson. 

Az ír farkaskutya nevelése - időben nevelés = nincs fellökés

Bár az ír farkaskutya igen intelligens fajta, mégse gondolja azt senki, hogy egyik napról a másikra bármit képes lesz megtanítani neki, ugyanis a kedves és jámbor “kutyuska” rendkívül csökönyös is tud lenni. A gazdi részéről viszont mindenképp jó döntés, ha hatalmas mozgásigényét, valamint ősi vadászösztönét kombinálva és felhasználva kezdi meg az okítást. 

Előre szólunk azonban, hogy lesz egy parancs, amit az ír farkaskutya kölyök várhatóan csak igazán nehezen akar majd megtanulni, és ezen senki ne lepődjön meg. Ez pedig nem más, mint az “Ül!” vezényszó. Lehetséges, hogy óriás méretei miatt nem kedveli az ülést, ugyanakkor ne hagyjuk rá a dolgot; addig tanítgassuk, míg akarata ellenére is teljesíti ezt a parancsot. 

Ha már ismeri és végre is hajtja az alapvető parancsokat, és minden szükséges védőoltást is megkapott, irány az utca és jöhet a sétálás. Persze a kezdetekkor szigorúan csak pórázon, hiszen - ahogyan arról már szó volt - hatalmas a vadászösztöne, így ha meglát a közelben vagy a távolban elillanni egy macskát, már oda is van, hogy jól megkergesse azt. Miután viszont már ügyesen teljesíti a behívásra vonatkozó vezényszavakat is, nem kell annyira aggódnunk, és elhagyhatjuk a pórázt, ha erre van igényünk.

Arról is tettünk már említést, hogy mennyire jámbor kutyáról van szó, ám fontos megjegyezni, hogy ennek ellenére sem szabad ráhagyni kölyökkorában a dolgokat. Szükséges tanítani, irányítani őt, akár már 2-3 hónapos korától kezdve. Ugyanis a mondáshoz hűen "úgy nő, mint a gomba", ezért néhány hónap elteltével csak pislogunk majd a magasságbeli méreteit látva; egy óriás kutyát pedig valóban sokkal nehezebb szófogadásra bírni, mint akkor, amikor még fiatalabb és sokkal “kezelhetőbb” méretekkel rendelkezik. 

Ugyancsak lényeges, hogy imádott tevékenységéről, az ugrálásról szintén már kölyökkorában szoktassuk le az ír farkaskutyát, mert bár eleinte édes, ahogy ránk pattan, felnőve ezt már egy cseppet sem fogjuk mulatságosnak találni.

Az ír farkas azonban természeténél fogva olyan, hogy számára mindennek az alapja egy jó kis móka. Nem csoda tehát, hogy mindenféle játékban benne van; legszívesebben egész nap csak ezt tenné. Valószínűleg ezért is éli meg gyötrelemként a hosszabb egyedüllétet. Ha lehetséges, ne hagyjuk magára hosszú időn át “kis” kedvencünket, mert könnyedén úrrá lehet rajta a szeparációs szorongás. Ha viszont tudjuk, hogy nem lehetünk majd állandóan mellette, akkor gondoskodjunk arról, hogy már kölyökkorában hozzászoktassuk ezekhez a magányosan töltött órákhoz. Ilyen esetekben a legjobb, ha másik kutyus is van a háznál, mert így ír farkaskutyánk sem fogja oly egyedül érezni magát abban az időben, míg a gazdi távol van.

Az ír farkaskutya etetése - kezdetben főként fehérje

A nagytestű, gyorsan növő kutyafajtákra általánosan igaz (és így az ír farkaskutyára is), hogy életük első évében jobb, ha kerüljük az energiadús, és a kalciummal és foszforral bőven rendelkező táplálékok adását, hogy később elkerülhessük nála a különböző ízületi- és csontbetegségeket. Később, a felnőttkor beköszöntével fő táplálékforrása, a fehérje mellett már nyugodtan kínálhatjuk egyre több szénhidráttal is, a növekedés befejeződése után ugyanis már nem fognak számára egészségügyi problémát okozni a szacharidok.

Az ír farkas kölyköt napi 4-5 részletben etessük, majd ahogy nő, ezt csökkentsük 2, esetleg 3 alkalomra.

Nagyon fontos a fajta esetében, hogy igyekezzünk hipoallergén étkeket választani a számára, mivel hajlamos az ételallergiára. Tésztával és gabonával lehetőség szerint soha ne etessük, és a túlságosan zsíros ételeket is hagyjuk ki a repertoárból. Jó megoldás viszont színhússal, belsőséggel, valamint különböző zöldségekkel (pl.: tök, répa, brokkoli) kínálni.

Ha a megfelelő minőségben és mennyiségben adjuk neki a számára megfelelő táplálékot, akkor nem csak egészséges marad ez az óriás kutya, hanem attól sem kell tartanunk, hogy a későbbiekben esetleg elhízik - hiába igen mozgékony fajta, azért az ír farkaskutya kigömbölyödése sem lehetetlen.

Méreteiből ítélve talán először nem is jutna eszünkbe vele kapcsolatban, de az ír farkaskutya bizony könnyen válogatóssá válhat. Ez különösen akkor jellemző rá, ha étkezéseink alkalmával oda-odadobálunk neki valami ínycsiklandó falatot. Kedvencünk így “rákap” az emberi koszt ízére, és könnyen elutasíthatja a neki szánt száraztápot, gondolván: “kaphatok én ennél finomabbat is a gazdi asztaláról”. Jobb tehát, ha száműzzük a konyhából és az étkezőből, nehogy ilyen csalafintán túljárjon az eszünkön. 

Az ír farkaskutya betegségei

Sajnos az ír farkaskutya élettartama rendkívül alacsony, csupán csak 6-10 év, hiszen többféle betegségre hajlamos, amik még a legkörültekintőbb gondozás ellenére is megjelenhetnek.

Az egyik leggyakrabban előforduló betegség az ír farkaskutya esetében a tüdőgyulladás. Ez az egészségügyi probléma a legtöbbször akkor jelentkezik, ha a kutya belélegzett vagy felszívott valamit a tüdejébe, ugyanakkor gombák és baktériumok is lehetnek az okozói. Hirtelen jelentkezik a betegség, ami lázzal és légzési nehézségekkel jár. Ilyen tünetek megjelenésekor rögtön forduljunk állatorvoshoz. 

A másik igen jellemző betegség ami a fajtánál megjelenik, az a szívmegnagyobbodás. Az ír farkaskutyát csakis és kizárólag ODA-tanúsítvánnyal lehet tenyészteni, mely papír igazolja, hogy az egyed nem szenved ebben a betegségben. Az ír farkas gazdik számára erősen ajánlott, hogy rendszeresen vizsgáltassák meg kutyusukat, hiszen így időben fény derülhet e problémára, ami gyógyszeres kezeléssel szinten tartható.

A nagytestű és az idős kutyák jellemező betegsége a csontrák, ami sajnos sok esetben az ír farkaskutyát sem kerüli el. Ha a betegséget időben felismerik, operációval még eltávolítható a problémás végtag, egyéb esetekben azonban a kór tovább terjed, mely idővel az állat pusztulását eredményezi.

A gyomortágulat és a puffadás szintén a termetesebb kutyák sajátos problémája. Rendkívül fontos, hogy egyszerre csak kisebb adagokkal kínáljuk kedvencünket az etetések során, és hogy utána ne engedjük sokat mozogni. Ezzel megelőzhető, hogy gáz halmozódjon fel a kutya gyomrában, ami gyomortágulatot okozhat. A puffadás eredményeképp akár oxigénhiányos állapot is kialakulhat az ebnél, ami sajnos könnyedén a kutya halálához vezethet. Kellő odafigyeléssel azonban egyszerűen megelőzhető a probléma.

Kinek való az ír farkaskutya? 

Mivel az ír farkaskutya nagyon szeret mozogni, ezért mindenképp olyan gazdinak való, aki szeret sok-sok kilométeren át barangolni, aktívan mozogni, hosszú sétákat tenni. Ennek a fajtának ugyanis kell a mozgás. Nem bánja persze azt sem, ha az aktivitást követően henyélhet egy jó nagyot, de a napi lefárasztást mindenképp igényli.

Emellett az sem lényegtelen, hogy már a vásárlás során is jó mélyre - nagyjából 600 ezer forintig - kell a pénztárcánkba nyúlni, ha hiteles tenyésztőtől szeretnénk ír farkast vásárolni, ezen felül ráadásul maga a kutyatartás sem lesz olcsó mulatság. Egy ilyen méretű eb nem csak királyi adagokat, de ugyanilyen minőséget is kíván a tányérjába. 

De talán az a legnagyobb kérdés, hogy a leendő gazdi mennyire képes lelkileg feldolgozni azt, ha óriás kedvence esetleg már 6 éves korában az örök vadászmezőkre távozik. Mert a fajta esetében sajnos ez nem ritka. 

Összességében tehát, ha van elegendő pénzünk és energiánk kutyusunkra, valamint már a kezdetek kezdetén felkészülünk arra, hogy ír farkaskutyánk esetleg csak néhány évet tölt majd velünk, akkor mindenképp javasoljuk ennek a cseppet sem mindennapi fajtának a beszerzését!