Winnie

Winnie egy keverék kutyus, az anyja golden retriever volt, az apja - állítólag - foxterrier. Mindkét fajta vonásai látszanak rajta. Talán a színezete és a viselkedése közelebb áll a golden retrieverekhez. Nem volt különösebb preferenciánk, egy közepes termetű, kedves kutyust szerettünk volna és meg is találtuk benne.

2009 őszén.

Szintén 2009 őszén került hozzám, egy rokonunktól. Nagyon vicces kis helyzet volt, ahogy kiválasztottuk, a 10 kis testvére rohangált körülöttünk, én pedig megkérdeztem, hogy: "Na, ki szeretne velünk jönni?" - ő pedig fogta magát, hátat fordított nekünk és nem is foglalkozott velünk. Annyira megtetszett a kis személyisége, hogy őt kellett elhoznunk. Azóta persze fordult a kocka, nem tudjuk levakarni magunkról.

Micimackó, azaz Winnie the Pooh után kapta a nevét. Olyan volt kicsinek, mint egy kis medve, plusz nagy pocija is volt, így még hasonlított is Micimackóra. Bár lehet nem örülne neki, ha tudná, hogy róla neveztük el.

Kertes házban tartjuk, szabadon futkoshat a társaival a kertben, udvaron, de a legjobban azt szereti, hogyha a nyári nagy melegben a szobában hűsölhet. Általában az udvaron alszik a méretes kutyaházában, de előfordul, főleg a téli hidegben, hogy benn alszik velünk a lakásban.

Vidéken élünk.

Ritkán visszük sétálni, sajnos, nagyon ideges, ha ismeretlen környékre kerül, ezért nem szeretjük kitenni stressznek. Ehelyett inkább az udvarunkban szoktunk játszani, néha rosszalkodik ugyan, de ha eldobunk neki egy faágat, labdát, stb. azokat mindig visszahozza.

Pórázt és télen, ha szükséges, akkor a kis kabátját is ráadjuk. Bár hozzátenném, hogy nem szereti hordani. Szerencsére nem is túl fázós, éppen ezért csak ritkán kerül rá a kis kék kabát.

Két másik kutyussal osztoznak az udvaron és a lakáson, bár először félt tőlük, azért viszonylag hamar sikerült összeszoktatni őket. A macskákat viszont nem szereti.

Bár nagyon is szereti, hogy együtt van mindig a kis barátaival, nagyon is szeret a középpontban lenni és ha más kutyussal foglalkozunk, akkor bizony jön a hiszti egyből. Kicsit el lett talán kényeztetve? :)

Bár nagyon félős, igen két másik keverék kutyus nagyon jó barátja lett, mivel egy udvaron futkosnak nap mint nap, ezért lassacskán összeszoktak és elválaszthatatlanok lettek, együtt esznek, sokszor még együtt is alszanak. Nagyon aranyosak együtt.

Egy szó: levakarhatatlan. Reggel, amint felébred, már ébreszti is a családot és el nem mozdul mellőlünk napközben, legfeljebb csak akkor, hogyha elfáradt és aludni akar. Nagyon bújós, ölbeugrálós, ha ülünk és nem foglalkozunk vele, azonnal jön és az orrával döfködni a kezünket, hogy simogassuk. Ugyanakkor, ahogy már mondtam is, eléggé félős, úgyhogy az idegenekkel nem jön ki túl jól, a kis gyerekektől pedig kimondottan fél, de dolgozunk rajta, hogy egy kicsit nyitottabb legyen.

Szerencsére nagy család vagyunk, mindig van valaki otthon vele. És ha mégis úgy hozná a helyzet, hogy mindenkinek el kell mennie otthonról, akkor is két társával együtt játszat, szaladgálhat. Így ha nyüsszög is, amikor eljövünk, akkor sem "hisztizik" sokáig, inkább játszik a többi kutyussal. Mivel elég nagy a család, ha nyaralni megyünk, akkor is mindig van valaki otthon vele.

Mivel nem ő az első kutyus a családban, ezért már van tapasztalatunk abban, hogyan kell szobatisztaságra és alapvető vezényszavakra megtanítani egy kutyust, ezért egészen kicsi korától foglalkoztunk vele. Talán amit mindenképp jó tanácsnak mondanék a kutyaneveléssel kapcsolatban, hogy ne akarjunk egyszerre mindent megtanítani neki azonnal. Kezdjük az alapoknál, mondjuk a szobatisztaságra neveléssel, de ne durván neveljük a kutyust, hagyjunk időt neki és ne felejtsünk el játszani is vele a tanulás mellett. Kutyaiskolába sosem vittük, bár ennek leginkább a távolság az oka, a legközelebb ilyen hely 40 km-re van az otthonunktól. Viszont fontosnak tartom, hogyha lehetőség van rá, mindenképp jó, ha ilyen helyre is elvisszük a kutyusunkat, hiszen a tanulás mellett szocializálódik is egy ilyen helyen. Éppen ezért a kutyaiskolákat csak ajánlani tudom, főleg első kutyásoknak.

Nagyon! A legkisebb zajra is azonnal ugrik, ugat, éppen ezért nem mondhatnám, hogy ő a postások kedvence.

Már nem, de kölyökkorában bizony jó néhány papucsot, plüssöt és ruhadarabot "elfogyasztott", de sikerült lenevelnünk róla. Kapott saját játékokat, amiket rághat, illetve olyan rágcsákat kap, amik hosszabb időre lekötik a figyelmét, ha rágcsálni lenne kedve. Nevelés szempontjából, mindig rászóltunk, ha valami olyasmit csinált, amit nem szabadott, ez elég jól működött nála.

A félénksége, ez naponta problémát okoz, ha új ember jön látogatóba, akit még nem ismer, vagy ugye sétáltatni sem tudjuk annyit, amennyit szeretnénk, mert egyszerűen stresszessé válik a rengeteg új dolog miatt. Próbáljuk finoman kezelni, lehetőleg nem kitenni olyan helyzeteknek, amikben rosszul érezheti magát, ugyanakkor igyekszünk is hozzászoktatni ezekhez, hátha kevésbé fél majd az ismeretlen állatoktól, emberektől. Ennek egyébként, az lehet az oka, hogy ő volt az alom legkisebb kutyája és a testvérei eléggé elnyomták.

Kedves, játékos kutyus rengeteg energiával. Mindig játszik, vagy valami rosszaságban töri a fejét, úgyhogy sosem unatkozunk mellette.

Kis korában volt egy rágócsont, amit nagyon szeretett, illetve, a kisebb-nagyobb gumilabdákat is nagyon szerette kergetni. Mostanában kevesebbet játszik velük, viszont imád egy régi plüssmacival aludni.

Naponta kétszer, igyekszünk kiegyensúlyozott étrendet összeállítani neki, például, direkt diétához kialakított kutyatápot is szoktunk neki venni, ha úgy tűnik, nagyon meggyarapodott a súlya. Egyébként nem feltétlenül vagyok a nyersétel ellen, havi egy-két alkalommal alapvetően beleférhet az étrendjébe. De ha egy mód van rá, inkább olyanokat szeretünk neki adni, ami biztosan jót tesz neki.

Nagyon válogatós, tradicionális családként megpróbáltunk neki házi kosztot is adni, de azt bizony nem ette meg, ahogy a konzerv kutyakajákat sem eszi meg. A száraz tápokat (főleg a Happy Dogot és a Royal Canint szoktuk neki adni) szereti, emellett igyekszünk rendes húst is adni neki, zöldségeket és gyümölcsöket is szokott enni. A legnagyobb problémát az okozza nála, hogy állandóan kéreget. Bármit eszünk, ő azonnal ott terem, nagy szemekkel néz ránk és nagyon nehéz ilyenkor ellenállni neki. Néha-néha kap egy-egy falatot, de ha olyat fogyasztunk, amit nem ehet meg (pl. csokoládé, édességek), akkor inkább egy jutalomfalatot szoktunk neki adni.

Szoktunk, általában akkor, ha tanítunk neki egy-egy új trükköt, vagy ha épp mindenki eszik és nagyon kéregetni kezd, akkor néha-néha kap egy ilyen kis falatkát.

Nagyon szereti őket, bár zöldségeket is tartalmazó tápokat adunk neki, mellette ha salátát csinálunk, vagy épp almát eszünk, mindig odajön és kér belőlük. A legviccesebb, hogy nem is a gyümölcsöt magát szereti a legjobban, hanem a héját. Almahéj, körtehéj, ezek a kedvencei. De szereti a cseresznyét, szilvát is. Uborkák közül talán az uborkát eszi meg a legszívesebben.

Az elmúlt 7 évben csak kétszer utaztunk együtt, hiszen mindig van valaki otthon, ezért nem is szeretjük magunkkal vinni és felesleges stressznek kitenni, ha nem muszáj. Mindkét alkalommal autóval utaztunk, csak úgy tudott nyugton lenni, hogyha ült mellett valaki a hátsóülésen. Egyébként igyekeztünk arra figyelni, hogy indulás előtt el tudja végezni a dolgát és legalább egy órával előtte egyen. Olyan útvonalat is választottunk, ahol meg-meg tudunk állni, ha épp a szükség úgy hozná.

Idényszerűen szoktunk kutyavitamint (Vitality 8 in 1) adni, de kipróbáltunk már például gyümölcs-zöldség készítményt (Dibo zöldség-gyümölcs mix) is, hogy minél természetesebb módon pótoljuk a vitaminokat.

Nagyon fontos, rendszeresen ellenőrzöm, hogy nem bolhás-e, illetve, hogy nem látható-e rajta rovarcsípés. Sajnos a bolhanyakörv nem működött nála, helyette spraykkel próbálkozunk. A kullancsok pedig - úgy tűnik - nem nagyon szeretik, még sosem találtunk rajta ilyen csípést.

Ha nem történik nagyobb baleset, mondjuk egy kis sárdagonya, vagy kertészkedés, akkor hetente szoktuk fürdetni. Ősszel és télen leginkább a házban, ezt kevésbé szereti, ám nyáron amikor a slaggal locsoljuk, nagyon aranyos, egy kis játéknak veszi fel az egészet. Kutyasampont szoktunk használni. Emellett szintén, ha jó idő van és el tudjuk vinni sétálni, akkor a közeli kis tóban szokott néha fürdeni.

Külön légtérben alszik, de reggelente, persze felkelt minket, néha-néha még az ágyra is felugrál, de elég jól nevelt ahhoz, hogy tudja, nem nagyon szabad ilyet csinálnia. Egyébként van a házon belül is alvósarka, ha esne az eső, vagy nagyon hideg lenne kinn, de leginkább a nagy, tágas kutyaházában lehet aludni. Mondjuk, az a kutyaház is csak addig tágas, amíg a másik két barátja nem mászik be mellé. Volt már, hogy kimentünk az udvarra és csak azt láttuk, hogy egymás felett három fej bukkant ki a kutyaházból. A másik vicces dolog vele kapcsolatban, hogy bárhol, bármikor képes elaludni, így nem egyszer előfordult már, hogy a falnak nekidőlve (állva!) aludt.

Van chipje, fontosnak tartom, hogy így meg legyenek jelölve a kutyusok. Bár ő még nem veszett el soha, de vannak olyan ismerőseim, akiknek a kutyusa csak a chip miatt került elő.

Általában jól bírja a hangzavart, tűzijátékokat, ahelyett hogy megijedne, inkább ő az, aki mindig megnyugtatja a többi ijedt kutyust a házban. Odabújik hozzájuk, nyalogatja őket, nagyon aranyos.

Ha valamit szeretne megkapni, elérni, akkor nagyon okos tud lenni, ugyanakkor makacs is, úgyhogy hiába szeretnénk neki trükköket tanítani, ha nincs épp kedve hozzá, akkor nem vagy csak nagyon nehezen áll neki a feladatainak.

Nem szabad félni a keverék kutyusoktól, bár lehet, hogy nem fajtatiszták, törzskönyvezettek és kiállításra sem lehet őket vinni, remek társak és nagyon hálás kutyusok. Mindemellett, én azt tapasztaltam, hogy a keverék kutyusok szervezete is ellenállóbb, így kevesebbet betegeskednek.

Nem, a versenyzést meghagyjuk inkább a család másik kutyájának, aki egy fajtiszta statfordshire terrier.

Mindig jó, ha együtt vagyunk, de talán a legemlékezetesebb számomra néhány hónapja történt. Hosszú hetekig nem voltam otthon, a családommal volt és amikor meglátott, azonnal felcsillantak a szemei és nyüszítve rám ugrott. Majd amikor leültem azonnal felugrott mellém a kanapéra és egy pillanatra sem hagyta, hogy elmoccanjak mellőle (az egyik kép is ekkor készült). Még amikor a mosdóba mentem, akkor is az ajtó elé leült és addig nem tágított onnan, amíg ki nem jöttem. Nagyon megható, hogy ennyire ragaszkodik hozzám.

Rengeteg dologra megtanítottuk kiskorában, de ezek főként alapvető dolgok, ül, fekszik, lábhoz, ilyesmi dolgok. A legaranyosabb trükk, amit tud, az a két lábbal pacsit adás. Ilyenkor a két hátsó lábára ül és egyszerre ad pacsit minkét első lábával.

Az állatorvos látogatása nagyon fontos, még akkor is, ha nem feltétlenül vannak nagyobb egészségügyi gondja a kutyusunknak, körülbelül negyedévente meg szoktuk látogatni az orvosunkat, aki nagyon kedves és szerencsére jól tudnak együttműködni. Emlékszem, a legelső alkalommal, mikor még kicsi volt és az első oltásai egyikére vittük, bizony bealudt a doktor bácsi kezében. Ennyire nem zavarta, hogy állatorvosnál van. Szerencsére, azóta nem kellett nagyobb beavatkozás miatt ellátogatnunk hozzá, a chipezés, illetve egy kisebb bőrbetegség voltak csak amiket komolyabb orvosi látogatást igényeltek.

Bőrbetegsége volt, illetve nemrég egy sajnálatos égési sérülése. Türelem és odafigyelés, ez a kulcsa a meggyógyulásnak, és mindenképp be kell tartani az orvos tanácsát.

Nincs, de nagyon odafigyelünk rá. Abban az esetben helyesnek tartom az ivartalanítást, ha nincs lehetőség vagy megfelelő körülmény, mondjuk a jövendő kiskutyák szakszerű nevelésére, majd elajándékozására. Sajnos, nagyon sok szörnyű történetet hallottam már megszületett, majd magára hagyott, vagy az anyjuktól erőszakkal elvett kutyusokról. Nem érdemli megy egy kiskutya sem ezt a bánásmódot.

Keverék kutyus, úgyhogy nincs törzskönyvezve. Az anyja golden retriever volt, de ő sem biztos, hogy fajtatiszta, az apja foxi, ez biztos.

Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek ilyen törekvései. Lehet, hogy titokban egy kis kertész veszett el benne, hiszen rendszeresen felássa a kertet, néha pedig a virágokat is letöri, mondjuk úgy, hogy szeret a kertek aljára ásni.

A házból néha kiszökik, van egy gyümölcsös és virágoskert a házunk mellett és néha berohangál oda, de szerencsére messzebbre még soha nem szökött.

Még nem, de nem is feltétlenül szeretnénk. Viszont van tapasztalatom pároztatással kapcsolatban, így leginkább azt mondanám, hogy fontos, hogy megbízható társat keressünk a kutyusunknak és készüljünk fel rá, hogy a kutyusunk a vemhessége ideje alatt még több figyelmet és törődést fog igényelni. Emellett időben kezdj gazdikat keresni a kiskutyáknak is!

Nem tudom, hogy ezt direkt csinálja, vagy egyszerűen csak túl izgága, de nagyon nehéz fotót csinálni róla. Egy időben, ha elővettem a fényképezőmet vagy a telefonomat, azonnal elfordult és amikor elraktam, ugyanúgy játszott, ugrált tovább, mintha mi sem történt volna.