Dzseki

Egy hím kuvaszról van szó. A fajta kiválasztásban bizonyára szerepet játszott az a tény, hogy valamikor régen nekem is volt egy magyar kuvaszom, akihez nagyon kedves gyerekkori emlékek fűznek.

Dzseki 2016 április közepén került hozzánk, mégpedig úgy, hogy a nagyi megajándékozta vele kedves unokáit, ezen akkor még igen kicsiny, élő ajándékkal. Volt is nagy öröm emiatt minálunk.

Ennek a kutyusnak a nevét a gyermekeink találták ki. A névadó nem más mint a híres Jack Spero kapitány a Karib-tenger kalózai sorozatból. Így történt, hogy magyarosítva most már "Dzsekk" illetve "Dzseki" névvel illetjük családunk új tagját.

Kezdetben lakásunk előszobája volt Dzseki főhadiszállása, de egyhamar kinőtte helyét a kis kópé. Rájött, hogy kinn az udvaron jóval tágasabb és persze sokkal érdekesebb is az élet. Mivel az idő is egyre melegebbre fordult, nem is volt semmi akadálya annak, hogy az udvar legyen az új élettere.

Egyébként 4 tagú családommal Vajdaságban élünk, e történet kezdetén még Kúlán, de ma már Zentán. Ez egy nyugodt kis város a Tisza jobb partján, körülbelül 50 km-re a szerb-magyar határtól.

Bevallom a sétáltatás számomra egy döntő dolog volt, amikor egy újabb kutyus felnevelése melletti döntöttünk. Nem azért, mintha annyira szeretném a sétálást, hanem inkább azért, mert szükségem van egy olyan ösztönző társra, mint egy kuvasz, hogy így könnyebben rábírjam saját magamat is, arra, hogy reggel vagy este útnak induljak és megmozgassam tespedt végtagjaimat. Esetemben tehát Dzseki az aki sétáltatni szokott engem és nem fordítva. És mondhatom, hogy így 8 hónaposan már nagyon jól végzi a dolgát.

A sétáltatás technikai kivitelezése kezdettől fogva elég sok bonyodalomba ütközött. Először is a pórázt kellett megszoktatnunk vele. Utána arra kellett ránevelni Dzsekit, hogy nem kell minden járókelőt megmorogni vagy megugatni. Ebben a kislányom is sokat segített azzal, hogy minden egyes dicséretes viselkedést egy kis jutalom falattal értékelt. Később, ahogy egyre nagyobb lett a jószág, az eszeveszett húzás lett a legnagyobb gondunk. Miután a szép szó nem használt arra kényszerültem, hogy vegyünk egy húzás elleni láncot. Az első száz méter még így is kellemetlen egy kicsit, de úgy látom, hogy a dolog az idő múlásával egyre jobban beválik.

Dzseki egyébkén nagyon érdeklődő kuvasz... ha őt kérdeznénk, minden kapualjban eltöltene 5-10 percet, míg letárgyalná friss kutyaügyeit az épp útjába kerülő kutyákkal. Így aztán elég gyorsan rájöttem arra, hogy többet ér, ha a nyugodt folyóparton sétálunk inkább.

A kuvaszunk egyébként nagyon családbarát. Tökéletesen szívébe zárta azokat az embereket, akiknek a kapunkon belül a helye. Élvezi, ha játszunk vele, vagy ha simogatjuk. Ezeket a dolgokat nála nem lehet túlzásba vinni.

Időnként egyedül kell, hogy hagyjuk. Nem sokáig, csak néhány órányit. Készítettem neki egy tágas boxot, ahol nem túl boldogan, de azért mégis csendben eltölti az időt ilyenkor.

Minden nap 9 óra felé megyünk a ketrecbe, ahol délig csendben kell lenni. Persze adódnak napok, amikor egész nap az övé az egész udvar, de így tudtuk csak ránevelni arra, hogy ha vendégek érkeznek hozzánk, akkor csendben megvárja, amíg újra az övé lehet a pálya.

Egyébkén nagyon neszes és hihetetlenül jó jelző kutya. Ugat mindenre ami nem tartozik a szűk családhoz. Ez egyébként jellemző is erre az ősi magyar kutyafajtára, amelynek ezek a tulajdonságok régtől fogva a vérében vannak.

A tinédzser kutyák rendszerint minden rágható dolgot szétrágnak és erről nem is nagyon lehet leszoktatni őket. Miután szétrágta a vadonatúj seprőnk nyelét, egy hosszabbítót és egy locsolócsövet kénytelen voltam rájönni, hogy itt a többet ésszel mint erővel taktika segíthet csak. Most már elpakolunk minden olyan dolgot a feleségemmel, amit még másnap is egészben szeretnénk látni. Persze fontos, hogy hagyjunk a kutya hatókörében olyan dolgokat, amiket viszont szabadon rágcsálhat.

A legnagyobb kihívás volt és maradt is a fölugrálás és a terelgetés. Elég kellemetlen dolog tud az lenni, ha a gazdit folytonosan terelgeti egy terelőkutya és közben hatalmas mancsával "szeretetből" foltokat hagy a gazdi tiszta ruháján. Valahol azt olvastam, hogy ezzel a kutya a gazda figyelmét kívánja elnyerni és a szidás helyett többet ér, ha egyszerűen csak elmegyünk mellette, minél kevesebb kommunikációval. Nem könnyű csendben maradnom, de amikor csak próbáltam úgy láttam, hogy ez valóban működik.

Általában kétszer szokott enni kapni. Délelőtt és este. A konyhai maradék mellett szoktunk még különféle kutyatápot is a menübe iktatni.

Én leginkább a Chappi száraz eledelt kedvelem, azért mert azt látom, hogy ezt a kutya szereti. Úgy gondolom, hogy a kutya egészséges fejlődését ezek a táplálékok minden tekintetben tökéletesen kielégítik.

Nedves tápból is csak az igazán minőségi dolgokat ajánlom... sajnos vannak olyan silány termékek is a piacon, amiért nem szabad pénzt adni. Nem etethetünk meg bármit a kutyával, anélkül, hogy ne kockáztatnánk annak egészségét. Egy korábbi kutyámat daganateltávolításra kellett emiatt vinnem. Azt gondolom, hogy a minőségtelen hazai kutyaszalámi lehetett a háttérben, amit abban az időben sokszor kapott. Ezt az iskolát már sajnos kijártam.

Ha valaki szeretné a kutyáját sok mindenre megtanítani, akkor azt gondolom, hogy jutalmazással és kitartó munkával ezt el is érheti. A lányom több mindent is elért így Dzsekinél. Érdekes, de a kutyák eszéhez a hasukon keresztül vezet a legrövidebb út.

A csomagtartóban való utazás kezdetben sehogy sem tetszett neki. Szerencsére korábbi kutyánk Fidó már profi volt ezen a téren. Így aztán volt kitől elsajátítani a közös utaztatások során a nyugalmat és a béketűrést. Ma már Dzseki egyetlen kisebb nekifuttatásra és "Hopp!" vezényszóra készségesen beugrik a csomagtartóba és le is fekszik. Jól tudja, hogy érdemes egy fél órát nyugton maradni és utána élvezheti a tanyasi élet összes örömét a nagymama háza tájékán.

A bolhák és kullancsok elleni védelemre szoktam különösképpen odafigyelni. Az előbbi egész évben aktuális az utóbbi főleg nyáron. Figyelmesnek kell lenni, és ha látja az ember, hogy valami baj van, akkor cselekedni kell. Szerencsére nincs hiány az ilyen jellegű készítményekből. Különösen praktikusnak tartom a nyakra nyomható zseléket, amelyek hónapokig távol tartják a hívatlan betolakodókat.

Én magam egyébként szeretem, ha a kutyám tiszta és ápolt, ezért egy kutyafésülő kefe mindig is kötelező segédeszköz volt a háznál. Most, hogy egy szép fehér kuvasszal járom a várost még inkább oda kell, hogy figyeljek erre a dologra. A kefe milyenségét a házi-kedvenc szőrzetéhez illően kell megválasztani. Ennyi az egész tudomány és hát persze a rendszeres fésülködési rituálé végbevitele ... Nálunk ez heti 1-2 alkalommal szokott megesni és ez egy kuvasznál bőségesen elegendő is.

A korábbi kutyánk is úgy "vonult ki az élők sorából", hogy elveszett. Ekkor tudatosodott bennem, hogy de jó lett volna, ha lett volna rajta valamilyen nyomravezető segédeszköz. Dzsekire most nagyon vigyázunk, de még nem sikerült invesztálnunk egy komolyabb eszközbe. A chipes megjelölés nagyon jó, helyes és nálunk kötelező is, de ez sem mindenkor elegendő.

A kuvasz egy határozott gazdit igényel, aki következetesen és szeretettel tudja irányítani kedvencét. A kuvasz nem való kezdőknek, sem olyanoknak, akik türelmetlenek, vagy netalán agresszívek. Mint minden kutya a kuvasz is igényli a törődést, az odafigyelést és a sok-sok szeretetet.

Kiállításra még nem mentünk. De jövőre talán mégis megjelenünk a nem törzskönyvezett kutyák szépségversenyén, melyet minden évben megtartanak itt Zentán. Már alig várom.

A legnagyobb közös élményünk talán abban van, hogy Dzseki abban az évben lépett be életünkbe, amelyik évben Fidó, a korábbi kedves kutyánk életünkből kivonult. Mégis örülünk annak, hogy Fidónak, volt még annyi ideje, hogy 15 éves életbölcsességének színe-javát átadja Dzsekinek.

Az ivartalanításnak nem vagyok a híve, bár lehet, hogy mégis szükség lesz majd rá. Egyszerűen egy ilyen nagy jószág esetében könnyebbé teszi a gazda számára az állat kezelhetőségét. Majd alszunk még rá néhányat...

Dzseki egyébként nem törzskönyvezett, de fajtiszta kuvasz apától és anyától származik. Megvallom számomra a kutya mindig is több volt egy fajtisztaságról szóló bizonyítványnál, bár bizonyára ennek is megvan a maga helye és jelentősége.

Ami a furkálást illeti, hát itt bajban van a mi kuvaszunk is. Nehezen akarja megérteni, hogy a kertünket inkább a feleségem szeretné gondozni. Remélem, hogy az idő múlásával, majd ez a dolog is lassan a helyére kerül. Addig is nekem megmarad a lapát és a söprű ...

"A kutyával most kell foglalkozzunk!" Ezt hajtogatom a gyermekeimnek, de önmagamnak is. Akinek nincs ideje a kutyára, az jobb, ha más elfoglaltságot keres. Dzseki is most még nagyon tanulékony és azt hallottam, hogy főleg az első 1-2 évben lehet életre szóló dolgokra megtanítani az ember legjobb barátját, a kuvaszokat és bármely más kutyát! Akinek volt már kutyás tapasztalata az ezt tudja!