Nory

Ő egy csivava szuka. Azért esett a választás erre a fajtára, mert társasházban élek egy kicsi lakásban, így ide szerintem csakis pici kutyus való, akinek a mozgásigénye is sokkal kisebb. Nagyobb kutyát kizárólag családi háznál tartanék. A pici kutyák között pedig olyat kerestem, amelyik rövid szőrű, így nem igényel állandó kutyakozmetikai látogatásokat.

2015. november 28-án született.

2016. január 29-én került hozzám. Egy kedves ismerősömtől kaptam ajándékba, aki tudta, hogy mennyire szeretem a kutyákat, és milyen nagy űrt hagyott maga után az előző kutyusom, amikor el kellett altatni. Együtt mentünk el érte, és persze ott, azonnal tudtam, hogy ő az én kutyusom lesz. 8 hetes kis csöppség volt még, döbbenetesen kicsi számomra, hiszen még egy kiló sem volt.

Egyszerűen, ahogy először megláttam őt, ahogy feküdt az ágyon, rögtön az a név villant be, hogy Norina. Persze ebben a formában túl hosszúnak találtam egy kutyusnak, pláne egy olyannak, aki ilyen nagyon picike. Így egyszerűen csak lerövidítettem Noryra.

Lakásban tartom. Ő egy igazi, klasszikus szobakutya szerintem.

Budapesten, a XIV. kerületben, a Bosnyák térhez közel élünk.

Napi 3x-4x sétálunk, bár különösebben nem rajong érte. Sokszor elindulni sem hajlandó, pláne ha nem jó az idő. Olyankor egyszerűen alig várja, hogy visszajusson a lakásba, a jó melegbe. Persze muszáj elvégeznie a dolgát, így olyankor ölben elviszem egy darabig, és utána lerakom, mert hazafelé hajlandó sétálni, mert ugye vissza akar jutni. Nem szereti a különböző zajokat, olyan mint ha kinn minden nagyon félelmetes lenne neki az utcán. Zárt kertben viszont jól érzi magát, szívesen rohangál. A mozgásigénye méreteiből adódóan nem túl nagy, fajtaleírásban olvastam is valahol, hogy körülbelül annyi is elegendő számára, amennyit a lakásban tud mozogni. A labda az egyik gyengéje, nagyon szereti. Képes egyedül is játszani vele. Dobálja, pofozgatja. Ha eldobom neki, azonnal szalad utána, de nem apportírozik, egyszerűen csak játszani akar vele.

Sétához mi csak hámot használunk, a nyakörv ki van zárva. Egyszerűen annyira pici, törékeny, hogy úgy érzem, a hám jobban megfelel neki. A póráz a kihúzhatós fajta. Séta közben nem szokott húzni, sőt, inkább nekem kell néha rávennem, hogy jöjjön végre. Nyár kivételével a sétához használunk kutyakabátot is, ami alá én még szoktam rá adni egy kutyapulcsit, mert fajtájából adódóan nagyon fázós. Még így, felöltöztetve sem sétál szívesen, ha hidegebb az idő, ahogy kilépünk az utcára, már reszket is mint a nyárfalevél. Mikor még nagyon pici kölyök volt, a legkisebb kapható nyakörv is nagy volt rá, ezért kiscicára valót tudtam csak venni neki, amit itthoni használatra szereztem be, hogy pici csengőt tudjak neki rá rakni, mert nagyon gyors, és szeret láb alatt lenni. Később egy séta alkalmával gondot okozott ez a nyakörv, mert egy picit nagyobb rántás hatására kioldott, és a kutya futott tovább, de szerencsére, mikor rákiáltottam, megállt.

Más kutyusokkal szemben megadóan viselkedik, nemtől függetlenül. Szerintem ő is tisztában van vele, hogy mennyire kicsi, és ennek megfelelően fél minden nagyobb testű kutyustól. Persze kíváncsi, de eleinte inkább maga alá húzza a farkát, és menekülőre fogná, de aztán végül győz a kíváncsisága, és csak visszamegy ismerkedni. Közepes testű kutyáknál nagyobb méretűekhez én sem szívesen engedem oda, mert egy olyan nagy kutyus már méretéből adódóan, akár játék közben is, véletlenül sérülést okozhat neki. Az igazi az, amikor a fajtatársakkal tudunk találkozni, vagy másik hasonlóan kicsi kutyussal, például yorkshire terrierrel, törpe pincserrel. Cicákkal még nem volt alkalmunk találkozni.

Más állatokkal szemben még nem tapasztaltam tőle féltékenységet. Azt viszont már megfigyeltem, ha embert megölelek, akkor rövid időn belül ugatva követeli ő is a neki járó figyelmet, hogy kicsit őt is szeretgessem meg. Játékot és ételt bármikor el tudok tőle venni. Persze próbálja menekülőre fogni a dolgot az étellel, hiszen az az övé, el akarja rejteni, de nem viselkedik agresszíven, nem védelmezi.

Inkább félős, megadó, és leginkább a kisebb kutyusokkal barátkozik. Jobban szereti, ha egyszerre csak egy másik kutyával kerül szembe. Volt rá példa, hogy egyszerre 3-4 másik csivavával találkoztunk, és látszott rajta, hogy meg van szeppenve attól, hogy ennyien egyszerre közelednek felé minden irányból.

Bár azt olvastam a fajtaleírásban, hogy az idegenekkel eleinte tartózkodó, bizalmatlan lehet, rá ez egyáltalán nem jellemző. Nagyon szereti az embereket, azonnal barátkozik. Ez talán abból fakad, hogy már egészen pici korától, ha csak alkalom adódott rá, mindig hagytam, hogy megsimogassák, odaadtam, hogy ölbe vegyék, pontosan azért, hogy szokja meg az embereket. A gyerekeket is szereti, bár a kisebbeknél vigyázok rá, mert ők még nem tudják úgy felmérni, hogy egy ilyen kicsi kutyus milyen törékeny. Nem csak hogy szeret elüldögélni mellettem és a családtagok mellett, de egyenesen igényli is, és addig úgy sem nyugszik, míg ezt el nem éri. Sokszor szoktam mondani, hogy szerintem neki az az élete célja, hogy végre ölbe vegyék. Amíg ez meg nem történik, mindent elkövet, aztán pedig, mikor eléri a célját, végre megnyugszik. Nagyon-nagyon bújós típus. Szokták is mondani, hogy a csivavák nem is olyanok, mint a kutyák, hanem olyanok mint a gyerekek. Aludni is úgy szeret a legjobban, ha hozzám bújhat.

Igen, szoktam egyedül hagyni, ezt nem lehet kibekkelni. Jól viseli az egyedüllétet, többnyire átalussza, sokszor mikor hazaérek, lustán, nyújtózva, csóválva jön üdvözölni. Nálunk inkább arra kell ügyelni, hogy ha tudom, hogy akár több órán át nem leszek itthon, akkor legyen leterítve neki kutyapelenka, mert ennek a fajtának méreteiből adódóan nagyon kicsi a hólyagja is, és nem tudja olyan sokáig visszatartani. Ezt leszámítva semmi gondot nem okoz, ha egyedül kell hagynom, nem rongál unalmában, nem csinál oda bosszúból sehova, ahova nem lenne neki szabad.

Amíg nem voltak meg a kölyökkorban kötelező oltásai, kutyapelenkát használtunk egész nap. Nagyon hamar megtanulta, mire való. Eleinte a lakás 3-4 különböző pontján is volt belőle, aztán fokozatosan egyre kevesebb, végül csak egy. Nagyon szépen megtanulta, hogy onnantól csak ott végezheti el a dolgát. Kinn, az utcán nagyon nehezen akart rászokni arra, hogy bármit is csináljon, inkább sokszor tartogatta, és aztán itthon, alig hogy beléptünk a lakásba, a pelenkáján végezte el ismét a dolgát. Erre az idő volt a megoldás. Egyszerűen több időt kellett vele sétálni, mint ameddig képes volt visszatartani, így végül kénytelen volt az utcán pisilni. Ilyenkor mindig nagyon megdicsértem. Nagyon eleven, akaratos kutyus egyébként. Rendszeresen lop a szennyestartóból, aztán pedig a zsákmányt beviszi a kis fekhelyére. Erről még nem sikerült leszoktatni. A másik viselkedési gond, hogy türelmetlen, amikor eszek, és ugatva, lábat kaparva jelez, hogy ő is kér. Erről úgy próbálom leszoktatni, hogy figyelmen kívül hagyom, és csakis akkor kap ételt, ha én már befejeztem, és persze nem ugat. Előfordul, hogy úgy akar figyelmet kierőszakolni magának, hogy ugat. Ilyenkor bezárom kicsit a fürdőbe. Szerintem nagyon fontos, hogy egy kutya meg legyen nevelve, pláne ha társasházban, sok-sok emberrel körülvéve élnünk vele, hiszen nincs szomszéd, aki ne mászna falra, ha például a szomszédja kutyája egész nap ugat.

Nagyon jó jelzőkutya, minden kopogásra (akár az ajtón, akár az ablakon) hangosan ugat. Mint ahogy általában a kicsi kutyák, ő is kissé ugatós fajta. Zörejek, számára ijesztő dolgok esetén ugat. Van, hogy figyelemre vágyik, vagy épp ételt követel az ugatásával. Kifejezetten nagyon kitartóan és akaratosan képes ugatni, ha valamit nagyon akar.

Volt rá példa, hogy megrágta a papucsomat, illetve a fenyőből készült galéria bontásába is nagy erőkkel belekezdett. Ekkor minden létező lábbelit elpakoltam, hogy ne tudjon hozzájuk férni és beszereztem neki egy szárított marhafület, amit kedvére rágcsálhat. Az üzletben azt kértem, hogy ne valami szintetikus vacak legyen, és ők ezt ajánlották. Nagyon szereti, sokszor úgy képes rágni, mint akinek fizetnek érte. Kapott egy gumisárkányt is, bár nem kifejezetten rágcsálni, de játékon kívül arra is szokta használni.

A legnagyobb kihívás a fajta sajátosságából adódik, hogy mindig, minden egyes pillanatban együtt akarnak lenni az emberrel. Persze valamilyen szinten minden kutya ilyen. De ennyire intenzíven én még soha, egyetlen fajtától sem tapasztaltam. Szó szerint olyan, mint egy kis árnyék. Ami persze nagyon aranyos, de olykor kicsit sok lehet. Ezzel meg kell tanulni együtt élni, ők egyszerűen ilyenek.

Nagyon bújós, iszonyúan vágyik az ember szeretetére, mindig a közelében akar lenni, igazi klasszikus öleb, a szó legszorosabb értelmében, aki legjobban a gazdi ölében érzi jól magát. Habár sokszor félős, bizonyos esetekben meg sokkal bátrabb, mint akár a jóval nagyobb testű kutyák. Akaratos és makacs.

Imád játszani, leginkább labdázni. Igazi labdazsonglőr. Van is neki 6 darab labdája. Jól elszórakoztatja magát velük egyedül is. A szájába veszi, majd eldobja a háta fölött, aztán már rohan is utána, paskolgatja, rugdossa, szó szerint focizik vele. Sokszor csak hallom a puffanásokból, hogy már megint labdázik valahol.

Naponta kétszer szokott konzerv kutyaeledelt kapni, kizárólag jobb fajtákat. Például Royal Canin, Select Gold, Caesar. Emellett egész nap van kirakva neki szárazeledel is, amiből tud csemegézni, amikor szeretne. Ez általában Royal Canin szokott lenni, de most egy Purina van itthon. Persze még ez sem tartja vissza attól, hogy amikor eszek, akkor jöjjön és kérjen belőle. Szoktam is neki a végén az ételemből egy keveset adni. A házi kosztot nagyon szereti. Persze a fűszeres és a kutya számára nem egészséges dolgok kimaradnak az étrendjéből. Nyers húst én sosem adok neki, mindig megsütöm, megpárolom előtte. Súlyproblémái egyáltalán nincsenek. Ő amúgy elég jól viselkedik olyan szempontból, hogy nem eszik rosszullétig, vagy amíg ki nem ürül a tálkája. Ha úgy érzi, jóllakott, akkor a többit otthagyja. Olykor kap jutalomfalatot, és ebből is igyekszem jobb minőségűt választani.

Elég jól megeszik mindent, de tápoknál válogat. Egy gyengébb minőségűbe csak beleszagol, és az orrát se dugja bele. A házikoszt az már más. Szerintem úgy van vele, hogy mindegy, mit eszek, kér belőle. Szereti a gyümölcsöket is, de szinte bármit képes megenni, ha látja, én is azt eszem. Nem habzsol, inkább a rágással lusta. Sokszor látom, hogy meg se rágja az ételt, csak lenyeli. A nagyobb falatokkal bajban van, azokat a szájába veszi és a lakásban körbe-körbe járkálva nyüszít. Ilyenkor el szoktam tőle venni, kisebb darabokra szedem, és olyankor gond nélkül el is tünteti az egészet. Az étvágyával sosem volt gond, mindig szeretett enni.

Mivel azt olvastam, hogy ennek a fajtának méreteiből adódóan elég rövid a bélrendszere, így kizárólag a számukra kifejlesztett száraztápot szoktam vásárolni. Név szerint a Royal Canin, speciálisan csivaváknak szánt szárazeledelét. 8 hónapos koráig ennek a junior változatát kapta, azóta pedig a felnőtt kutyák számára szánt verziót. A szemek pont igazodnak a kutya kis méretéhez, így azokat könnyen meg tudja enni, és szereti is ezt a fajta tápot, szívesen fogyasztja.

Csak jobb minőségű nedvestápokat vásárolok számára. A silányabb minőségűt egyébként sem eszi meg, csak beleszagol és érintetlenül otthagyja. Állítólag azért csinálja ezt, mert az ilyen tápokat telenyomják szójával, amihez úgy tűnik, neki nincs gusztusa. Kedvencei a Royal Canin, Select Gold és a Caesar különböző ízesítésű nedvestápjai. Különbséget még nem fedeztem fel abban a tekintetben, hogy melyik ízesítést preferálja, illetve a gyakori csirkeallergia sem érint minket, így bátran variálhatom az ízesítéseket, bármelyiket szívesen fogyasztja. Sőt, már ahogy kinyitom, rendkívül izgatottá válik, és alig várja, hogy végre a tálkája közelébe kerülhessen.

Szokott jutalomfalatot kapni. Leginkább a tanítgatások alkalmával, amikor jól csinál valamit. Néhány szemnél azonban sosem kap többet. Jelenleg a Woolf csirkehús kocka áfonyával van itthon. Azért választottam ezt, mert jó minőségű, magas a hústartalma, emellett pedig a kockák apró méretűek, amiket így könnyen el tud fogyasztani. Néha előfordul, hogy minden különösebb ok nélkül, csak úgy szeretetből kap néhány falatot.

Bátran állíthatom, hogy a kutyám a szó szoros értelmében vett mindenevő, nem válogat különösebben. Szívesen fogyaszt el bármilyen zöldséget, gyümölcsöt. Ha én eszek bármit, abból mindig kér, tekintet nélkül arra, hogy mi is az. Szerintem fontos a vitaminpótlás szempontjából, hogy ne csak húsokat egyen, így szoktam neki adni mindig zöldséget és gyümölcsöt is. Szereti többek közt a banánt, almát, körtét, répát, gombát, tököt, barackot, dinnyét, borsót, kukoricát, narancsot, szilvát. Én viccesen csak igazi fitnesz kutyának szoktam őt nevezni. Amit viszont sosem kap, azok a következők: krumpli, szőlő, apró magvas gyümölcsök, hagyma, fokhagyma, káposzta. Ezekről azt olvastam, nem tesznek jót a kutyáknak, így kerüljük őket.

Igen, ahová csak tehetem, magammal viszem. Mivel ez a fajta a szokásosnál is jobban kötődik a gazdihoz, így tényleg szinte mindenhová elviszem. Szerencsére, mivel apró termetű, így elég könnyű vele utazni, szinte mindenhol szívesen látják, még akár olyan helyeken is, ahol egy nagyobb testű kutyát esetleg már nem. Utazáshoz van egy kutyatáskája, ebben szoktam szállítani. Bár az intercity-n felhívták rá a figyelmem, hogy szabályosan csak utazóboxban, szájkosárral szállítható. Persze nem lett végül belőle semmi, hiszen tényleg annyira aprócska, hogy emiatt sok helyen szemet hunynak az ilyen apróságok be nem tartása felett. Az utazást egyébként nagyon jól viseli, a puha, meleg táskájában kivétel nélkül mindig el is alszik. Teljesen mindegy számára, hogy tömegközlekedés vagy autó. Utazás előtt mindig pakolok neki vizet és a kis tálkáját, hogy út közben se száradjon ki, és viszek némi jutalomfalatot is. Pihenőknél mindig sétálunk kicsit, hogy legyen lehetősége elvégezni a dolgát. Nélküle még sosem utaztam. Ha esetleg erre kerülne a sor, akkor biztosan előtte elvinném a szüleimhez vidékre, hogy addig ők vigyázzanak rá.

Egyelőre nem kap külön táplálékkiegészítőket. Vitaminon gondolkodom. Porcerősítőt olvastam még, hogy szoktak kölyökkorban adni nekik, hogy a fülük szépen álljon, de 8 hetes kora óta sosem volt rá szükség, kezdettől nagyon szépen álltak neki.

Igen, sajnos már a nagyvárosi parkokban is tartani kell a kullancsoktól, így a Frontline Combo-t használjuk. Még előző kutyámmal próbáltam a Kiltix és a Scalibor nyakörveket, de sajnos mindkettőtől állandóan vakarta magát, míg sebes nem lett, így ezeket inkább nem szeretném. Amúgy is a Kiltixnek, bár tényleg távol tartott minden élősködőt, de nagyon erős vegyszer szaga van, és mivel egész nap viselnie kellene, ez egy közös alvásnál nem lenne túl előnyös.

Szerencsére a szőre nem igényel különösebb ápolást, hiszen rövid szőrű kutyusról van szó. Tudatosan így is lett választva, hogy ne kelljen vele a kutyakozmetikában bajlódni. Szerencsére nem is nagyon hullik a szőre a vedlési időszakokat kivéve. A bőre nem száraz, teljesen egészséges, táplálékkiegészítőket szerintem nem igényel. Szép, fényes, puha a szőre. Van kutyafésűnk azért, amit nem nagyon szeret, kicsit idegenkedik tőle. Szerencsére nincs is nagyon rá szükség, mivel a szőre, rövidségénél fogva sosem csomósodik, gubancolódik.

Én úgy gondolom, a kutyáknak nincs szükségük túl gyakori fürdetésre. Persze, mivel egy lakásban élünk, ritkán azért sort kerítünk rá, pár havonta 1x. Mivel nem szokása belehemperegni az utcán semmibe, sem pocsolyákba, sem ürülékbe és hasonlókba, így elegendőnek tartom a mancsok séta utáni letisztítását. A fürdést egyébként inkább elviseli mint szereti. Most Trixie aloe verás kutyasamponunk van. Arra mindig nagyon figyelek, hogy a fülekbe víz ne kerüljön. Az úszással még nem próbálkoztunk, majd jövő nyáron. Vicces, de amúgy már gondoltam rá, hogy az úszást esetleg kipróbáljuk a fürdőkádban, mert amilyen kicsi, ő simán tudna ott is, és így a későbbiekben már azzal a tudattal lehetne vele elindulni fürdeni, hogy tud úszni. Ugyanis valahol azt olvastam, hogy nem törvényszerű, hogy minden kutya tud úszni, és előfordul, hogy esetleg mégsem.

Velem alszik az ágyban. Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy ráfekszek, de elég éber alvó, ha csak megmozdulok, már fenn is van, így a veszély nem áll fenn, mert arrébb megy. Egy igazi kis mormota, elég sokat alszik. Az egy külön jó tulajdonsága, hogy képes addig aludni, amíg én, így nincs olyan, hogy bár még aludhatnék, de ő úgy gondolja, kipihente magát, és ha már ő ébren van, akkor mindenki másnak is ébren kell lennie. Viszont ha én felkelek, némi nyújtózás után ő is azonnal felkel. Imád aludni, lustálkodni, szereti a puha, kényelmes helyeket, ahova bevackolhatja magát. Eleinte aggódtam, amikor azt láttam, hogy nyáron, akár a legnagyobb melegben is bebújik úgy a takaró alá, hogy még a feje sincs kinn, és úgy alszik. Többször nézegettem, hogy kap-e egyáltalán levegőt, vagy hogy nem kap-e hőgutát abban a melegben, de szemmel láthatólag még élvezi is. Egyszerűen imádja a meleget. A napközbeni alváshoz persze van külön puha, meleg fekhelye, sőt, mivel imád bebújni, bevackolni ezért nemrég kapott egy bújózsákot is, ami így, a hidegebb idő beköszöntével nagyon hasznos. Illetve alvás közben sokszor horkol, ami elég vicces egy ilyen kis törpétől.

Nem, még sosem veszett el. Chippelve van és hamarosan lesz gravíroztatva neki nyakba való biléta is a nevével és a telefonszámommal. Szerintem nagyon fontos, hogy minden lehetséges módszerrel elősegítsük azt, hogy ha esetleg elvész, akkor meg tudják találni a gazdáját. Ezeken kívül én biztos, hogy nem zárt helyen sosem sétáltatnám póráz nélkül, pontosan azért, hogy ne történhessen ilyen baj, sőt, zárt kertben sem hagyom egy pillanatra sem egyedül, nehogy esetleg találjon egy apró rést, vagy valaki egyszerűen úgy gondolja, hogy ellopja.

Egyelőre csak mennydörgést hallott. Meglepően és egyben viccesen reagált rá. Ahogy beremegtek az ablakok, elkezdett hangoson ugatni. Sose próbál elbújni, menekülni, hanem méreteit meghazudtoló bátorsággal "őrzi' a lakást, az ő kis területét. Azért ettől függetlenül nagyon óvatos leszek vele az év vége környékén, nehogy mégis megijedjen, és elfusson valamerre. Sajnos sokan gondolják, hogy ismerik a kutyájukat, mondván, hogy az nem félős, így nem is vigyáznak rá eléggé. Az előző kutyám is évekig nem félt az ilyen zajoktól, majd később úgy kúszott be félelmében az ágy alá. Én olyankor hagytam őt, hogy elbújhasson.

Szerintem nagyon okos, és ha valamit igazán akar, azt mindenképp megoldja.

Készüljenek fel rá, hogy egy csivava az átlagos kutyánál sokkal ragaszkodóbb, sokkal több figyelmet igényel, mindig a gazdival akar lenni, szó szerint mindig, a legjobban ölbe véve érzi jól magát. Mivel állandóan velünk akar lenni, ezért sokszor láb alatt van. Óvatosnak kell lenni, nehogy eltapossuk. Sok ember hajlandó elnézni nekik a rosszalkodásaikat, mert picik és aranyosak, azonban könnyen a fejünkre nőnek, így muszáj őket is, méreteik ellenére igazi kutyaként kezelni, hogy megtanulják, hogyan kell viselkedni. Ne hagyjuk egyedül őket sokáig, ahová csak tehetjük, vigyük magunkkal. Etetésüknél figyeljünk a minőségi tápokra, mert a bélcsatornájuk rövidsége miatt nem hasznosítják olyan hatékonysággal az ennivalót, mint a nagyobb kutyafajták. Ezek a tápok nem olcsók, mint ahogyan maga a kutya sem. Picik, törékenyek, így nagyon kell rájuk vigyázni, kisgyerkes családoknak inkább nem ajánlanám, mert egy pici gyermek még nem biztos, hogy tud kellő óvatossággal bánni vele. Különösen vigyázni kell a fejükre pici korukban a nyitott kutacs miatt. Mivel népszerű és divatos kutyafajtáról van szó, ezért nagyon körültekintően kell megválasztani a helyet, ahonnan magunkhoz vesszük a kiskutyát. Sajnos sok a lelketlen szaporító, aki embertelen körülmények közt, ketrecben tartja a kutyákat, és a végsőkig kizsigereli őket a kölykök miatt, amikből így remél jó pénzt keresni, az pedig hidegen hagyja, milyen állapotba kerülnek pár év alatt az így kizsákmányolt kutyák. Ha már úgy látja, nem tudnak neki több hasznot termelni, egyszerűen megszabadul tőlük. Az ilyen helyekről származó kölykök pedig sajnos sokszor betegek, és a későbbi állatorvosi számlák igen magasra rúghatnak, arról nem is beszélve, mennyi szenvedés és fájdalom jut egy ilyen kiskutyának. Ügyeljünk arra is, hogy a csivava bár apró, de hajalmos arra, hogy méretét jócskán meghaladó bátorságot tanúsítson más, akár nála sokkal nagyobb kutyákkal szemben, aminek könnyen rossz vége lehet, ha nem vigyázunk rá. Szereti hallatni a hangját, mint ahogyan a kisebb kutyák általában. Nagyon fázós típus, hiszen Mexikóból származik, így a kutyaruha a hideg időben náluk elengedhetetlen a sétához, ez nem valami divathóbort. A meleget viszont nagyon jól viselik, sőt, kifejezetten imádják. Ugyanez a helyzet a napsütéssel is, ha egyetlen napsugár téved csak be a lakásba, a csivavánk meg fogja azt találni, mert imádnak napozni. Világosabb szőrzet esetén érdemes figyelni arra, hogy le ne égjen a napon. Csak kerti tartásra nem alkalmas, a hűvös idő közeledtével szüksége van egy meleg, benti helyre. Méretükből adódóan a mozgásigényük nem túl nagy, akár a lakásban szaladgálás is elég lehet, ennek ellenére vigyük rendszeresen sétálni, mert nagyon szeretik, illetve ismertessük össze fajtatársaival, mert ez a fajta Mexikóban falkákban él, számára ez a természetes.

Nem, nem szoktam sem kiállításra, sem versenyre vinni. Soha nem gondoltam arra, hogy kiállítási célra szeretnék kutyát, inkább csak kis kedvencnek.

Nem tudok egyetlen élményt kiemelni, mert vele tényleg minden nap az. A választásnál csupán a méret volt a lényeg, hogy a lakásban ne kelljen nagytestű kutyát tartanom, mert véleményem szerint csak szenvedne ide bezárva. Persze később olvasgattam a fajtaleírásokat, de tapasztalni teljesen más volt azt az óriási ragaszkodást, ami a csivavákra jellemző. Volt már korábban is kutyám, és persze mind ragaszkodik az emberhez, mégis most, vele a ragaszkodás egy egészen új szintjét élem meg. Szokták is mondani, hogy ők kicsit olyanok, mint a gyerekek. Ez tényleg így van! Nagyon bújós, a gazdi a minden, állandóan a közelében akar lenni, aludni is mindig úgy szokott, hogy hozzám bújik. Talán ezért is annyira népszerű ez a fajta, mert olyan nagyon kötődik az emberhez, tele vannak szeretettel. Nagyon jó érzés az, amikor látom, mennyire küzd, hogy ölbe vegyem, aztán felveszem, összegömbölyödik és békésen, megnyugodva szuszog, miközben simogatom.

Nem tudok ilyen, speciális, egyedi képességekről nála, hacsak nem számítjuk ide, hogy ha rosszalkodásról van szó, nem ismer lehetetlent :) Kiképzésre nem járunk.

Budapesten, a VIII. kerületbe, az Auróra utcába dr. Németh Zsolthoz járunk. Már az előző kutyámmal is hozzá jártunk, bár akkor a környéken is laktunk. Azonban mind szakmailag, mind emberileg annyira jó és megbízható orvosnak tartom, hogy a költözés ellenére sem volt kérdés, hogy innen, kicsit távolabbról is hozzá fogunk járni továbbra is. Bármikor, jó szívvel ajánlanám másoknak is. Sőt, mi is így kerültünk hozzá még az előző kutyámmal, hogy az utcán megkérdezte egy idősebb nő, hogy választottunk-e már orvost, mert ha nem, ő tud ajánlani egy nagyon jót. A rendelőben, a váróban teljesen higgadtan viselkedik, nem fél. Az orvossal szemben picikét bizalmatlan. Oltások, féreghajtás, chipezés volt eddig, illetve egy szemműtét, ami nagyon szépen meg is gyógyult. Az ivartalanítást picit későbbre tervezem. Illetve mindenképp szükség van a betegségek elleni oltásokra, mert sajnos az utcák nagyon szennyezettek, ezek nélkül a kutyák könnyen összeszednének valamilyen betegséget.

Nagyon pici korában valószínűleg huzatot kapott a szeme, és úgynevezett cseresznyeszem alakult ki nála. Az alsó szemhéja kitüremkedett, és rózsaszín cseresznyeszemként egyre növekedett, ami persze zavarta is őt, és állandóan vakarta, míg sebes nem lett, így végül műteni kellett. Gondolkodtam rajta, hogyan kaphatott huzatot. Arra gyanakszunk, az lehetett a gond, hogy mivel nagyon szereti a meleget, ezért rendszerint befeküdt melegedni a bekapcsolt hősugárzó elé, az pedig ahogyan fújja ki a meleg levegőt, azzal együtt sajnos a port is, ami így könnyen a szembe jut, ami okozhat ilyen jellegű elváltozást. Hiába takarít az ember, mert a legtisztább lakásban is akad por, így inkább olyan helyen érdemes a hősugárzót használni, ahol nem tud elé feküdni. Szerencsére a műtét jól sikerült, azóta sincs semmi gond a szemével. Az altatást is jól viselte, pedig akkor még nagyon kicsike, mindössze 1 kiló volt, és ugye a kicsi kutyáknál az altatás meglehetősen kiszámíthatatlan.

Még nincs ivartalanítva, de mindenképp szeretném. Sajnos az előző kutyám esetében ez valahogy elmaradt. 10.5 éves korában lett egy gennyes méhgyulladása, ami az idősebb kutyáknál elég gyakori sajnos. Azonnali műtéti beavatkozást igényel a dolog. Sajnos a mi esetünkben nem volt erre lehetőség, mert a vérvizsgálatok és az ultrahangos vizsgálat kiderítette, hogy súlyos májbeteg is egyúttal a kutya, és így az altatás azt a rizikót hordozza, hogy nem tud felébredni belőle, mert a mája nem tudja majd lebontani az altató anyagot. Így aztán maradt az antibiotikumos kezelés, hogy a méhgyulladást kezeljük valahogy. De ugye a gyógyszer megint csak a májat terheli. Elég hamar sajnos olyan állapotba került a kutya, hogy azt találtuk a leghumánusabb megoldásnak, ha inkább megszabadítjuk a szenvedéseitől. Az orvos akkor azt mondta, hogy egy beteg májjal, azt kezelgetve még akár évei lehettek volna, így viszont körülbelül 1.5 hónap alatt kénytelenek voltunk az altatás mellett dönteni. Ott és akkor megfogadtam, hogy ha valaha lesz még kutyám, többet nem hagyom, hogy ez történjen vele, és mindenképpen ivartalanítva lesz. Szerintem az ivartalanítás mindenképp szükséges a kutyáknál a későbbi betegségek elkerülése érdekében, akár szuka, akár kan kutyáról van szó. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ezáltal nyugodtabbak lesznek és persze nem fog gondot okozni a nem kívánt szaporulat sem.

Nem törzskönyvezett. Mikor elhoztuk, láttam a szülőket, egészséges, jó állapotban lévő kutyusok voltak, akik a kertben szaladgáltak egy szerető családnál. Az én kutyám inkább az apjára hasonlít. Mivel ugye törzskönyv nincs, ezért nem tudok az esetleges öröklődő betegségekről. Az első utunk persze rögtön az állatorvoshoz vezetett anno, aki megvizsgálta és megállapította, hogy teljesen egészséges kiskutya.

Ő nem az a kertet felásó és tönkretevő típus. Inkább csak boldogan szaladgál a fűben, ügyelve arra, hogy túl messzire sose kerüljön tőlem. Kíváncsi, szeret felfedezni, de nem tesz kárt semmiben.

Nem szökik ki a kertből, és nem is hagyunk neki erre lehetőséget, mert úgy sose mehet ki még a zárt kertbe sem, hogy ne legyen vele valaki. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy mivel nagyon pici, ezért egy nagyobb madár könnyen zsákmányállatnak tekintheti. A másik pedig az, hogy mivel egy népszerű, divatos és ennek megfelelően nem olcsó kutyáról van szó, sajnos előfordul, hogy akár zárt kertből is ellopják.

Számomra nagyon érdekes volt megtapasztalni, amit aztán más csivava gazdik is megerősítettek, hogy egész elképesztő, más kutyára abszolút nem jellemző hangokat tudnak kiadni magukból. Sokszor fogalmam sincs, minek is lehetne nevezni ezeket. Mi csak úgy szoktuk mondani, hogy nyög, nyöszörög, kuffog, morcog. Ezt igazából nem is nagyon lehet szavakkal leírni, egyszerűen hallani kell. Eleinte picit aggasztó, azt hiszi az ember, hogy valami baja van, aztán végül rájön, hogy ennél a fajtánál ez teljesen normális.