Suzi

A kutyusom fajtája beagle és ő egy kislány. Azért ezt a fajtát választottuk, mert nagyon családbarát kutyus és könnyen összeszoktatható cicákkal is, ami az esetünkben fontos volt, mivel két cica is lakik nálunk, ráadásul egy magyar vizsla is. Fontos szempont volt még, hogy játékos legyen, de ugyanakkor könnyen idomítható is és ne legyen nagyon domináns, ami például olyan nagytestű fajok esetében, mint a kuvasz vagy a komondor problémát jelentett volna.

Suzi most 8 éves, azaz 2008-ban született.

4 hónapos korában került hozzánk egy magyar tenyésztőtől, aki kifejezetten beagle-k tenyésztésével foglalkozik, igaz ezt a tevékenységét nem főállásban végzi, hanem csak hobbi szinten.

A név választásánál, amikor Suzi 4 hónapos korában hozzánk került, volt némi nézeteltérés köztem és a családom többi tagjai között, mivel édesapám mindenáron a Bodri, édesanyám pedig a Pötyi nevet akarta adni neki. Én ragaszkodtam a Suzi névhez, mivel szerintem tökéletesen illett a kutyushoz. Mivel nem jutottunk dűlőre, bármennyire banálisan hangzik is, de kő-papír-olló alapon döntöttük el, hogy mi legyen a kutyus neve, és mivel én nyertem, így végül is a Suzy-t kapta. Egyébként a kutyus nevének kiválasztásánál fontos volt számomra, hogy csak két magánhangzós legyen, mivel amennyire én tudom, sokkal könnyebben megjegyzi a kutya a saját nevét, ha nem túl hosszú.

Suzi 2008 tavaszának végén került hozzánk, amikor már elég jó idő volt. Mivel édesapám már korábban épített egy rendkívül jól szigetelt kutyaólat a számára, ezért akkor sem lett volna gond, ha hidegebb lett volna az időjárás. A kutyaól igazából két személyes és az érdekessége, hogy téglából van megépítve, ezért olyan gyakorlatilag, mint egy kicsi házikó. Két helyiség található benne: egy "előszoba" és egy "hálórész", amit télen egy a központi fűtéshez csatlakoztatott fűtéscső tart melegen, amit édesapám a kutyaház padlója alá épített be. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy padlófűtéses kutyaházban lakik Suzi, Álmossal, a magyar vizslával együtt, ráadásul a kutyaháznak mindkét helyisége egy-egy ablakkal is fel van szerelve, így ők bármikor figyelemmel követhetik, hogy mi történik az udvaron vagy a kapu környékén.

Suzi Ceglédbercelen lakik a szüleimmel, mivel időközben én férjhez mentem és egy másik házba költöztem, viszont nem volt szívem kiragadni őt a már megszokott környezetéből és elválasztani a három jó barátjától: Álmostól, a vizslától és a két cicától, Morcitól és Cilitől.

Annak idején - napi rendszerességgel munka után hazaérve - mindig én sétáltattam Suzit, mert bár a szüleim kertje több, mint 2000 négyzetméteres, fontosnak tartottam, hogy más jellegű ingerek is érjék és kedvére kiélhesse a mozgásigényét. A beagle amennyire én tudom vadászkutya fajta, ezért kifejezetten nagy mozgásigénnyel rendelkezik, ráadásul nagyon fontos számára, hogy folyamatosan különböző környezeti ingerek érjék. Ez nagyban hozzájárul a jó közérzetéhez, így a kutyus sokkal kiegyensúlyozottabb és közvetett módon egészségesebb is lesz. Suzy nem igazán szeret labdázni, szinte soha nem sikerült elérni nála, hogy az eldobott labdát visszahozza. Amit viszont imád az a faágakkal történő apportírozás. Van, hogy ő választ ki a séták során egy számára szimpatikus közepes méretű faágat, amit letesz elénk, majd leül és várja, hogy eldobjuk azt. Ezt képtelen megunni, ráadásul mivel nagyon szereti a vizet is, ezért még a környékünkön lévő kis tóból is bármikor visszahozza a bedobott apportot, és ilyenkor látszik rajta, hogy elképesztően boldog, mert szó szerint fülig ér a kis szája. Mivel Suzi imád futni, ezért nagyon jó edzőpartner is a kocogásnál és a remek állóképességének köszönhetően sokkal tovább bírja a gyűrődést, mint a családunk bármely más tagja.

A séták során Suzi az elején egy picit húz, ami szerintem annak tudható be, hogy rendkívül izgatott, hiszen amint meglátja a pórázt a kezemben már tudja, hogy sétálni megyünk. Szerencsére azért nem olyan vészes a dolog és nem ránt magával, de azért egy-két percnek el kell telnie, amíg felveszi az én sétatempómat és megfelelő ütemben halad mellettem vagy édesapám mellett. Mivel az alapvető dolgokra már kiskorában meg lett tanítva, ezért tudja, hogy az "ül", "fekszik", "marad", "fúj" stb. parancsszavakat. A beagle-k amennyire én tudom egyáltalán nem dominánsak, főleg igaz ez a nőstény kutyusokra, így Suzi soha nem akarta magát előrébb sorolni a "családi falkánkban", aminek köszönhetően a sétánk során sincs vele semmilyen különösebb probléma. Persze, ha a mezőn pont előtte repül fel egy fácán, akkor azért érződik, hogy ő alapvetően egy vadászkutya fajta képviselője, mert rendkívül izgatott lesz és a testbeszéde is teljes mértékben megváltozik. A beagle-k nem rendelkeznek túl vastag bundával, ezért fázósabbak, mint például egy német juhász vagy egy ír szetter, de sokkal jobban bírják a hideg időjárást, mint egy doberman és az ízületeik sem annyira érzékenyek a véleményem szerint. Ebből kiindulva, még ha télen sétáltatjuk is őket - és persze folyamatosan mozgásban vagyunk -, akkor sincs szükségük "kutyakabátra" vagy más kiegészítőre, de ettől függetlenül nagyon fontos, hogy jól szigetelt legyen a kutyaóluk, ha éjszakára kint tartjuk őket a kertben.

Suzi Álmossal, a magyar vizslával él egy fedél alatt egy nagy méretű kutyaházban és nagyon jól kijön vele, de ugyanakkor más kutyusokkal is nagyon barátságos, soha nem domináns, imád velük kergetőzni, játszani a séták során. Mivel két cica is egy "háztartásban" él vele, ezért gyakran előfordul, hogy a cicák télen nem kéredzkednek be a lakásba, hanem a kutyusokkal együtt alszanak összebújva kint a kutyaházban. Pár évvel ezelőtt egy vadgalamb pár fészkelt be a ház verandájának egyik szegletébe a kutyaház fölé. Amikor az egyik galambfióka kiesett a fészekből Suzi akkor sem bántotta, hanem ugatással jelezte édesapámnak, hogy itt valami baj van. A cicák is kint voltak a kertben és a vadászösztönükből adódóan biztos, hogy rávetették volna magukat a fészekből kiesett fiókára, viszont Suzi ezt nem engedte. Édesapám mindennek szemtanúja volt a házból és nagyon meglepődött Suzi toleráns, védelmező hozzáállásán. Természetesen a fióka visszakerült a fészekbe és később szerencsésen ki is repült a két másik társával együtt, viszont azt még megemlíteném, hogy a vadgerle pár soha többet nem fészkelt a verandára, aminek szerintem a két cica lehetett az oka.

Suzi nagyon igényli a figyelmet és fontos számára, hogy ugyanannyi szeretetet és törődést kapjon, mint Álmos, a a vizsla, ezért hogyha Álmost a bal kezemmel simogatom, akkor Suzit is simogatnom kell a másik kezemmel, különben folyamatosan lökdös az orrával és jelzi, hogy bizony ő is itt van, akivel törődnöm kell. Amúgy egyáltalán nem domináns, ezért az ételét és bármelyik játékát is el lehet venni tőle, de persze ez csak a családtagjainkra érvényes, akiket ismer. Aki nem tartozik a falkába, annak nem ajánlatos az étele közelébe se mennie, bár ilyenkor sem túl agresszív, csak halk morgással jelzi a nemtetszését az idegen felé.

Suzinak a legjobb barátja Álmos, a magyar vizsla, de nagyon jól kijön a szomszédunk ír szetterével, és természetesen Morcival, illetve Cilivel, a két cicával is. Olyan jóban van velük, hogy még az ételét is bármikor megosztja a cicákkal, ami viszont nem mondható el Álmosról, aki féltékenyen óvja a saját táplálékát, és nem engedi sem Suzit, sem a cicákat a közelébe. Suzi 4 hónapos korában került hozzánk, amikor már Álmos két éve nálunk volt, és természetesen Morci és Cilike is a családunkhoz tartozott. Mivel eleinte nagyon szeleburdi volt, ezért kezdetben csak Álmossal kötött az első két nap folyamán barátságot, és a két cica csak messziről vagy éppen a kutyaház tetejéről figyelte, ahogyan Suzi a kertben szaladgál, vagy éppen kiássa édesanyám frissen ültetett virágait. A cicákkal való barátsága a nyár végére alakult ki, amikor a kutyus már kissé komolyabbá vált. Természetesen azért akkortájt is időről-időre előfordult, hogy a cicák felbukkanásakor annyira megörült nekik, hogy körbe-körbe rohangált körülöttük, össze-vissza nyálazta őket, akik ezt nem igazán tolerálták, és olyan helyre húzódtak vissza, ahol Suzi nem érte el őket. Az ősz végére Suzi sokkal higgadtabb lett és nem volt már annyira szeleburdi sem, ráadásul az, hogy a cicákkal megosztotta a táplálékát, biztos, hogy jó pontnak számított náluk, így némi idő elteltével sokkal jobban kezdtek el kötődni hozzá és jobb barátság alakult ki köztük, mint a cicák és Álmos között valaha is volt.

Abszolút családbarát kutyus, imádja a gyerekeket, más kutyusokat, soha nem domináns, viszont folyamatosan a figyelem középpontjában szeret lenni, ezért extra figyelmet kell biztosítani számára. Ha kint a kertben leülünk egy székbe, akkor előszeretettel felugrik az ember ölébe és ott helyezkedik kényelembe, ami azért az ember számára nem a legkényelmesebb, hiszen mégsem csivava méretű kutyus.

Suzi soha nincs egyedül, mivel mindig ott van vele Álmos és gyakran a két cica is. Amennyire én tudom a beagle-k nagyon igénylik a falkájuk tagjainak jelenlétét és rendkívül rosszul viselik az egyedüllétet. Az egyik szomszédunk egyedül tart egy beagle-t, aki ha elmennek otthonról akárcsak tíz percre is, folyamatos nyüszítéssel jelzi az elégedetlenségét. Aki beagle-t szeretne tartani, annak azt javaslom, hogy feltétlenül biztosítson számára egy másik állatot - kutyust vagy cicust -, aki vele van olyankor, amikor éppen az illető nem tartózkodik otthon, mivel a szomszédok azt biztos, hogy nem tolerálják hosszú távon, ha a kutyus 8-10 órán keresztül folyamatosan sír az egyedüllét miatt.

Suzi az év egészében kint van a kertben, így effektív nem kellett szobatisztaságra nevelni, de amennyire én tudom a lakásban tartott beagle-k esetében sem probléma ez. Kutyaiskolába nem járattuk ugyan, de az alapvető parancsokra "ül", "áll", "fekszik", "marad", "fúj", "lábhoz" stb. nagyon könnyen meg tudtuk tanítani. Ha több időm lett volna, akkor biztos, hogy beiratkozom vele egy kutyaiskolába is, mivel úgy gondolom, hogy ott sokkal komolyabb képzést biztosítanak a kutyusok számára, ráadásul sokkal könnyebben szocializálódnak más kutyák jelenlétében. Suzit nagyon nehéz volt arról leszoktatnunk, hogy ne ássa ki édesanyám virágait. Volt emellett egy rendkívül bosszantó szokása is. Amikor édesapám valamit szerelt kint a kertben és maga mellé tette le a szerszámait, akkor Suzi, ha apu nem figyelt szó szerint elcsórta őket és elásta a kert másik végében. Eleinte apukám nem értette a dolgot, és volt, hogy engem vagy édesanyámat gyanúsított meg azzal, hogy szórakozunk vele. Ez a dolog addig tartott, amikor egyszer csak Suzi lebukott és rajtakaptam, amint éppen elás egy csavarhúzót a szőlőtőkék mögött. Hogy mi miatt csinálta ezt Suzi nem derült ki, de persze az is lehet, hogy csak így szerette volna kifejezésre juttatni, hogy extra figyelemre van igénye. A dolog érdekessége az, hogy egy éves korára teljesen leszokott erről. Suzi másik bosszantó szokása az volt, hogy az édesanyám által kiteregetett ruhákat rendszeresen leszedte és széthordta a kertben, ráadásul a szemeteskukát is kiborította. Annak idején a kukát gumipókokkal rögzítettük a kerítéshez, hogy Suzi ne tudja felborítani és a kinti teregetés helyett inkább a fürdőszobában lévő fregolit használta anyukám. Szerencsére egy éves korára ezzel a rossz szokásával is felhagyott... Suzi fegyelmezésére a leginkább bevált módszer az volt, ha elválasztottuk őt a falkája tagjaitól olyankor, amikor rosszat tett, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy édesapám bezárta fél órára a kamrába és leszidta verbálisan, amiért például széthordta anyukám frissen mosott ruháit a kertben. Valószínűleg azért működött ennyire jól ez a fegyelmezési mód, mert a beagle-k a természetükből adódóan nagyon kötődnek a falkájukhoz.

Suzi és minden más beagle kiváló jelzőkutya. Aki ilyen fajtát tart, az biztos, hogy tudja, hogy idegen esetén egy jellegzetes "vuvuvuvuvuvu" hangot hallatnak a beagle-k ezzel jelezve gazdáiknak a potenciális veszélyt. Feleslegesen nem ugatnak, viszont ha egyedül hagyják őket, akkor egész nap hangot adnak nemtetszésüknek.

Suzi egy éves koráig mindent, ami csak a mancsa ügyébe került, szanaszét rágta, legyen szó akár műanyag virágcserepekről, kókuszból készült lábtörlőről vagy egy kiteregetett törölközőről. Hiába adtunk neki gumicsontot vagy bármi más egyebet, erről a szokásáról csak egy éves korában szokott le. Onnantól kezdve már nyugodtan kint lehetett hagyni az ajtó előtt a papucsot is vagy bármi mást, mert Suzi szó szerint hozzá se nyúlt. A leendő beagle tulajdonosoknak csak annyit szeretnék javasolni, hogy a kutyusuk egy éves koráig ne hagyjanak elől semmilyen értékes, rágható dolgot. A gumicsont és a kutyajátékok jól le tudják kötni a kutyus figyelmét, de ha megunja őket, akkor előszeretettel rágja meg a gazdi papucsát vagy bármi mást, amit elér a kis mancsával.

A legnagyobb kihívás, amivel Suzi kapcsán szembesültünk az volt, hogy ne nyúljon hozzá az asztalon hagyott ételhez. Sajnos elég sokszor előfordult, hogyha grilleztünk a kertben és egy-két percre őrizetlenül maradt a hús, akkor mire visszaértünk, Suzi elcsente. Úgy tudtuk erről a szokásáról leszoktatni, hogy tetten érés esetén két-három órára bezártuk őt, azaz el volt szeparálva a falkától egy jó alapos leszidást követően. Szerencsére ez mély nyomot hagyott benne és pavlovi reflexként rögzült az agyában, és két éves korától kezdve akár nyers marhahúst is ott lehetett hagyni mellette az asztalon, akkor sem nyúlt soha hozzá.

Suzi igazi kis bohóc, mindig a figyelem középpontjában szeret lenni, rendkívüli módon igényli azt, hogy folyamatosan foglalkozzanak vele, de ugyanakkor egyáltalán nem érvényes rá az irigy kutya jelző, mivel a kutyatápját, ételét bármikor hajlandó megosztani Álmossal és a két cica barátjával. Ha pár szóban kéne őt jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy Suzi: egy jó szívű kis bohóc.

Suzi elképesztő módon játékos, bár az a fura tulajdonsága azért megvan, hogy egyáltalán nem érdeklődik, vonzódik a labdákhoz, így még ha Cristiano Ronaldo szeretne is labdázni vele, valószínűleg akkor sem hozná lázba a dolog. A kutyajátékok közül a gumicsirke a kedvence, de a sípolós kutyajátékokat is nagyon szereti és imádja a gumicsontokat és az ehető kutya snack-eket. A kedvence az apport, ami lehet a gyári apport is, de egy méretes faág is megfelel neki tökéletesen erre a célra.

Egy nap háromszor kap enni, mindig kis mennyiséget. Reggelire száraz kutyatápot kap, ebédre nedves kutyatápot, estére pedig általában valamilyen házi koszt szokott a menüje utolsó fogása lenni, de van, hogy valamilyen finom kutyacsemegét vagy snack-et kap, amiket elképesztően imád. Én nem tartom szerencsésnek a nyers hússal való etetést, mert amennyire én tudom, vadabbá válhat a kutyus viselkedése, ráadásul például a nyers sertéshústól, ha az galandféreg petéket tartalmaz, még beteg is lehet a kutyus. Szerintem egy felelősségteljes gazdinak száraz kutyatáppal, nedvestáppal és főtt házi koszttal érdemes etetnie a kedvencét, amit kiegészíthet kutyacsemegékkel, kutya snack-ekkel és jutalomfalatokkal.

Suzi egyáltalán nem válogatós, viszont fontosnak tartom azt megemlíteni, hogy csakis jó minőségű száraz és nedvestápokkal, valamint házi koszttal etetjük, amit kiegészítünk kutya snackek-kel és jutalomfalatokkal, valamint vitaminnal dúsított, kifejezetten kutyáknak készült táplálékkiegészítőkkel. Suzi egyáltalán nem habzsol, de amennyire én tudom, a beagle fajtára ez nem is jellemző. Előfordult, hogy étvágytalanná vált, de ez csak olyan esetekben vált rá jellemzővé, amikor valamilyen betegség bujkált benne. Ilyenkor az állatorvosi kezelést követően egy rövid, időszakos koplalás mindenképpen ajánlott szerintem, mivel így a kutya szervezete hatékonyabban fel tudja venni a harcot a betegséggel, fertőzéssel szemben, és nem kell külön energiát fordítania a táplálék megemésztésére. Akinek beteg a kutyusa, annak azt javaslom, hogy kérje ki az állatorvos tanácsát az etetést illetően és maximálisan minden téren tartsa azt be.

Suzi imádja a Dog Chow száraz kutyatápokat, amik semmilyen színezéket, adalékanyagot nem tartalmaznak, viszont nagyon gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és makroelemekben is. A nedvestápok közül a Pedigree és a Chappy kutyatápokat szereti, de mivel nem válogatós, ezért szinte bármilyen jó minőségű kutyatápot elfogyaszt.

Suzy kedvencei közé tartozik a Pedigree és a Chappy nedvestáp, de bármilyen más jó minőségű kutyatápot elfogad, mivel egyáltalán nem válogatós kutyus.

Suzika napi rendszerességgel szokott jutalomfalatokat kapni, van hogy az étkezések végén, amennyiben kisebb mennyiségű száraz vagy nedvestápot kap, de előfordul, hogy kifejezetten csak jutalomfalatot vagy snack-et kap étkezésként, amennyiben az előző étkezés kellően tartalmas volt. Fő kedvence a Pedigree Biscrok különböző ízű jutalomfalatai és a Pedigree rágócsontjai. A jutalomfalatokat kezdetben a kutyus idomításához használtuk, de később az alaptakarmányozás részévé váltak, hiszen nekünk, embereknek is fontos a kényeztetés, és úgy gondolom, hogy nincs ez másként a kutyusok esetében is, akik hozzánk hasonlóan megérdemlik, hogy napi szinten hozzájussanak a finom falatokhoz, amit kutyacsemegékkel és jutalomfalatokkal tudunk biztosítani számukra.

Suzi nem igazán szereti a zöldségeket, viszont a gyümölcsök közül a körtét és az almát imádja, ezért ősszel rendszeresen rájár Álmossal, a vizslával (másik kutyánk) együtt a kertben lehullott gyümölcsökre. A kertünk végében van egy fügefa is, amiről Suzi "lelegeli" a félig érett fügéket, de szerencsére csak addig a magasságig, amíg eléri, így nekünk is szokott azért maradni. Érdekességként megemlíteném, mivel hasonló jellegű dologról még nem hallottam, hogy Suzi és Álmos a kerítésünk előtt termő mogyorót is rendszeresen megdézsmálják, így gyakorlatilag egy darab sem marad belőle nekünk. Én nem hinném azt, hogy bármilyen ásványi anyag vagy vitaminhiányuk lenne, hiszen prémium minőségű száraztápokkal, nedvestápokkal, kutyacsemegékkel és kutyasnack-ekkel etetjük őket, ezért egész egyszerűen csak arról lehet szó, hogy szeretik a mogyorót.

Mivel Suzi jelenleg Ceglédbercelen lakik a szüleimmel, ezért maximum csak hozzánk szokták édesapámék elhozni. Az utaztatás autóval szokott történni, ami alatt Suzi általában az egész utat végig szokta aludni. Tudom jól, hogy más kutyusokat rendkívül felizgat az utazás, és előszeretettel dugják ki, például a fejüket az oldalsó szélvédőn. Suzit érdekes módon ez teljesen hidegen hagyja, őt egy dolog érdekli: az, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni az utazás során, és ha felébred, legyen valaki a közelében, aki megvakargatja a füle tövét.

Igen, rendszeresen kap ásványi anyag és vitamin tartalmú táplálékkiegészítőket, mert tény, hogy prémium minőségű száraz- és nedvestápot is kapnak, viszont mivel Suzi beagle, ezért rendkívül nagy a mozgásigénye. Továbbá mivel kertben is van tartva, ezért úgy gondolom, hogy nagyobb a makro- és mikrotápanyag szükséglete, mint egy lakásban tartott kisebb méretű kutyusnak. Gondoljunk csak bele, hogy nekünk emberek számára is létfontosságúak manapság a multivitaminok és más ásványi anyag, illetve táplálékkiegészítők a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz, szerintem nincs ez másként a négylábú kedvenceink esetében sem. Szerintem egy felelős kutyagazdinak folyamatosan biztosítania kell a kutyusa számára a makrotápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát) mellett az ásványi anyagokat és a vitaminokat is, így az hosszútávon megőrizheti egészségét és jó közérzetét.

Szerintem rendkívül fontos manapság odafigyelni arra, hogy megvédjük a lakáson kívül tartott vagy sétáltatott kedvenceinket a külső élősködőktől, hiszen azok számos rendkívül veszélyes fertőzés forrásai lehetnek. Mi Suzi esetében bolhanyakörvet és egy speciális élősködők elleni spray-t használunk. Minden kutyustulajdonosnak csak ajánlani tudom a bolhanyakörvek és más élősködő riasztók használatát, hiszen ezek által elkerülhetővé válik, hogy kedvencünk valamilyen köztes gazda révén veszélyes fertőzés áldozatává váljék.

Suzi rövid szőrű kutyus, ezért a szőrzete nem igényel különösebb gondoskodást, így napi rendszerességgel bőségesen elég egy alkalommal kikefélni. Mivel olyan száraz- és nedvestápokat, valamint táplálékkiegészítőket kap, amelyek A és E vitaminban gazdagok, ezért semmilyen bőrproblémái nincsenek. Az ilyen vitaminokban gazdag termékeket tudom ajánlani minden más kutyatulajdonosok számára is, ha biztosak akarnak lenni kedvecük bőrének és szőrzetének megfelelő állapota felől. Suzi szőrzete fényes és egészséges, ami száz százalék, hogy a megfelelő táplálásnak köszönhető.

Suzi imád úszni, mivel vadászkutya fajta, sőt, szereti, ha slaggal nyáron lelocsolják, és rendszeresen meghempereg a pocsolyákban, tócsákban, ha arra lehetősége nyílik, hiszen vadászkutyaként valószínűleg bele van kódolva a génjeibe ez a fajta viselkedés. Mivel időnként eléggé "erős" tud nyaranta lenni a szőrzetének a bukéja, ezért ilyenkor kéthetente meg szoktuk fürdetni, amihez kutyasampont is használunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen jellegű készítmények használatát, mivel ezeket kifejezetten kutyák számára gyártották, így minden téren megfelelnek az igényeiknek, ráadásul használatukkal újra elviselhető lesz kedvencünk testszaga.

Suzi kint alszik a fűtött kutyaóljában Álmossal és időnként a két cica barátjával, Morcival és Cilivel. Napközben folyamatosan "őrszolgálatot" teljesít, amit csak a napfürdők vagy az ebéd utáni ejtőzés és pihizés erejéig szakít meg.

Szerencsére Suzi soha nem veszett el, be is van chipezve, de emellett én azt szeretném javasolni minden kutyustulajdonos számára, hogy a kedvencük nyakörvére alkoholos filccel vagy más íróeszközzel írják fel a kutyus lakcímét és a gazdi telefonszámát. Ezek az információk abban az esetben, ha a kutyust valaki megtalálja rendkívül fontosak, hiszen a segítségükkel egyből visszajuttatható a gazdájához az elveszett eb. A chipes megjelölés szerintem nagyon hasznos és jó dolog, viszont tény, hogy csak egy arra alkalmas eszközzel lehet a chipet leolvasni. Pont ezért tartom fontosnak a kutyák - és akár a cicák esetében is - azt, hogy a gazdik egy telefonszámot és egy címet is írjanak rá a nyakörvre, vagy egy olyan bilétával lássák el a nyakörvet, amelyen ezek az információk szerepelnek.

Suzi nagyon fél a petárdától, a mennydörgéstől, a tűzijátéktól, és ilyen események alkalmával legszívesebben szegény a föld alá bújna. Ilyenkor fontos, hogy egy olyan helyet biztosítsunk a számára, ahol tökéletesen biztonságban érzi magát. Éppen ezért például augusztus 20-án Suzit soha nem engedjük ki a lakásból, sem Álmost, a másik kutyánkat, mivel tudjuk, hogy mind a ketten rendkívül érzékenyen reagálnak a tűzijáték okozta hang és fény effektekre.

Suzi egy igazi kópé, és ha élelem megszerzéséről van szó, akkor biztos, hogy megtalálja a módját annak, hogy hozzájusson a finom falathoz. Szerintem mivel beagle, ezért alapvetően magasabb szintű problémamegoldó képességgel rendelkezik, mint a "hagyományos" kutyafajták. Még azt szeretném vele kapcsolatban megemlíteni, hogy mostanság kialakult az a szokása, hogyha be szeretne jönni a házba, akkor a hátsó lábával ember módjára kopog az ajtón, ami eléggé rendhagyó egy kutya esetében, viszont az az érdekes, hogy már más beagle tartó ismerősömtől is hallottam hasonló jellegű dologról.

Egy beagle-höz nagyon sok türelem kell az első évben. A beagle 12 hónapig legalább olyan szertelen és bohókás, mint egy német boxer. Mindent megrág, minden érdekli, mindenhol ott akar lenni, és folyamatosan ő szeretne a figyelem középpontjában lenni. Az első év a leghúzósabb, utána a kutyus komolyabbá válik és remek jelzőkutya válik belőle, aki egy speciális hangjelzéssel jelzi, ha idegen tartózkodik a territóriuma közelében. A beagle intelligenciája az átlagos kutyaintelligencia felett van, tény, hogy magas a mozgásigénye, és fokozott figyelmet igényel, viszont egyáltalán nem domináns, könnyen beilleszkedik, toleráns más állatfajokkal szemben is, szereti a gyerekeket, ezért ideális családbarát kutya. Aki beagle-t szeretne tartani, az vegye figyelembe, hogy a beagle nem bírja elviselni az egyedüllétet, a falkájától való elválasztást, ezért ha egyedül van, akkor biztosítani kell számára egy másik falkatársat egy kutya vagy akár egy cica személyében, aki vele van, amíg mi nem vagyunk otthon. A beagle könnyen tanítható, a család bármely tagjának engedelmeskedik, viszont fontos, hogyha más kutyus is egy háztartásban van vele, akkor ugyanolyan figyelmet kapjon, mint a másik eb.

Az az igazság, hogy még egyszer sem vittük Suzit kiállításra, pedig törzskönyvvel is rendelkezik és minden téren megfelel a fajtája kritériumainak. Édesapám nem akarja kitenni a kiállításokra, versenyekre jellemző komoly stresszhatásoknak, ezért úgy döntött, hogy inkább ignorálja ezeket.

Annak idején egy vadgerle pár fészkelt be a szüleim házának tornáca alá és az egyik galambfióka kiesett a fészekből. A történet érdekessége az, hogy Suzi folyamatosan védte addig a galambfiókát a cicáinktól, amíg édesapám ki nem jött a házból és vissza nem tette a fiókát a fészekbe.

Nem tudom, hogy ez speciális képességnek számít-e, de Suzi, ha be akar jönni a házba, akkor nem az ajtót kaparja és nem ugat, hanem rendhagyó módon a hátsó lábával "kopogtat" az ajtón. Ezt körülbelül három-négy alkalommal ismétli meg, és ha nem engedik be, akkor lefekszik az ajtó elé vagy bevonul a kutyaházába. Abban az esetben, ha beengedik, akkor mindig kettőt vagy hármat vakkant. Hogy ezt köszönésképpen teszi-e vagy ez lenne a kialakult szokása, a jó ég tudja, de minden egyes alkalommal megteszi, ha beengedjük a házba. Suzi Columbo hadnagynak is remek segítőtársa lehetne, ugyanis ha apu valamit nem talál a házban, akkor csak annyit mond Suzinak, hogy "keresd meg a csavarhúzót". Ekkor Suzi lelkesen elkezd keresgélni és mindent, amit csak talál kinn a kertben és a házban, odavisz apu elé. Jó esetben köztük van a keresett tárgy is. Igazi K9-es nyomozókutya, nem?!

Suzi nagyon jól viselkedik az állatorvosnál, általában ha oltást kap, vagy ha valamilyen vizsgálat elvégzése szükséges az esetében, akkor azt teljes nyugalommal tűri. Más kutyákkal ellentétben, akik félnek az állatorvosi rendelőktől, ő kifejezetten élvezni szokta, ha odavisszük, mert új szagokat érezhet és új élményekkel gazdagodhat. Az injekcióktól egyáltalán nem fél, sőt, mondhatni észre sem veszi, sőt, még pacsit is ad az állatorvosnak egy kutyacsemegéért.

Szerencsére Suzinak semmilyen komoly sérülése nem volt, egyetlen egy alkalommal kellett egy sün tüske miatti gyulladás okán elvinnünk őt az oltások mellett egy állatorvosi kezelésre.

Igen, Suzi ivartalanítva van. Ezt rendkívül fontosnak tartom a kutyusok és a cicák esetében is, hiszen így előzhető meg a nem kívánt szaporulat.

Suzi tenyésztőtől került hozzánk, ezért hivatalos törzskönyvvel is rendelkezik, de ez egyáltalán nem fontos számunkra, hiszen ha nem lenne törzskönyvezett, akkor is ugyanannyira szeretnénk őt.

Suzi az első egy évben a kert minden egyes pontját felásta és különböző kincsek elrejtésére használta. Egy éves korát követően már csak két helyre rejtette el a csontokat vagy a maradék táplálékokat, így nem tett többé kárt a növényzetben vagy a kert más részében. Valószínűnek tartom, hogy a beagle-k esetében az első év a vízválasztó, azaz a kutyusok kamaszkora, amikor mindenhol és mindig ásni akarnak vezérelve a természetes ösztönüktől, amivel a hónapok előrehaladásával szerencsére felhagynak. Aki beagle-t szeretne tartani, az jó, ha előre felkészül arra, hogy az első évben a virágai és más kerti dísznövényei látják majd kárát kedvence hobbijának.

Suzi még akkor sem megy ki a kertből, ha nyitva van a kapu. Ez olyan esetekben is igaz, ha más kutya vagy cica megy el az utcában közvetlenül előtte, akkor sem mozdul el a kapu közeléből, mintha csak tudná, hogy ez az ő területe. Suzit bármikor el tudjuk engedni póráz nélkül, az első hívószóra, pontosabban füttyjelre, amit édesapám alakított ki, visszajön hozzánk. Aki vadászkutyát tart, szerintem érdemes valamilyen jellegzetes füttyjelhez hozzászoktatnia a kutyust, amivel sokkal könnyebben visszahívhatja őt magához nagyobb távolságokról is, mint csupán a kutya nevének kiabálásával.

Az első füttyjelre, hívásra mindig visszajön hozzánk. Ha be akar jönni a házba, akkor nem ugat vagy kaparja az ajtót, mint más kutyusok, hanem a hátsó lábával "kopog" az ajtón. Ha ki szeretne menni a házból, akkor nem ugat vagy nyüszít, hanem leül valamelyikünk elé és a fejét az ajtó irányába fordítja. A táplálékát mindig megosztja Álmossal és a cica barátaival, ami eléggé meglepő, mert amennyire én tudom, a legtöbb vadászkutya fajta rendkívül féltékenyen őrzi a saját táplálékát. Suzi nagyon toleráns más állatokkal szemben is, soha nem bántja a madarakat, sőt, ha valamelyik kiesik a fészekből, akkor jelzi nekünk ugatással a problémát, és addig védi a fiókákat, amíg ki nem megyünk intézkedni.