Pihe

Szuka magyar vizsla. Mert kecses, magyar vadászkutya fajta.

2016. November 29., Csévharaszt

2 hónapos kora óta. Vásároltuk egy kis szegény bácsitól. Nem is lehetne jobb helyen, mint nálunk.

Anyukám adta a nevét. Aranyos, megnyerő, mégis rövid, hatásos nevet akartunk.

Télen a házban, egyébként a kertben.

Dunakeszi környékén.

Nem túl sűrűn, de szoktam sétáltatni. Nagy a mozgásigénye, ezért kutyaiskolába szoktam vinni hetente kétszer. Szeret labdázni, amit vissza is hoz többnyire, bár a kezembe még nem tudja adni. Agilityt is kipróbáltam már vele és nagyon szereti.

Nagyon lelkes mikor pórázon van. Dominálónak nem mondanám, inkább csak kíváncsinak, ezért nehéz bánni vele, de hosszú idő alatt sikerült megfelelő mértékben visszafogni a szétszórtságát és arra késztetni őt, hogy rendezetten mellettem haladjon. Általában rövid pórázon viszem, ami nagyon sokat segített, abban, hogy magam mellett tudjam tartani a kutyát.
Szerencsére nem fektet túl nagy hangsúlyt dominanciájának kimutatására más kutyák felett, azonban nem is kifejezetten behódoló fajta. Szeret más kutyákkal játszani és ha túlságosan bele éli magát hajlamos túl lőni a célon, ilyenkor a másik kutya megijedhet, de össze nem kapnak emiatt. Viszont előfordulhat, hogy földre kerülő jutalomfalatot bevéd és neki támadhat más kutyáknak emiatt, de ezt a viselkedést igyekszem erősen elnyomni, meggátolni.
Sajnos fázós, bár ez nem meglepő, hiszen rövid szőrű és jó kondícióban van, minimális többlet súllyal, de ezt próbálja ellensúlyozni sok rohangálással és mozgással, játékkal a kertben.

Tipikusan minden állathoz játékos magatartással közelít. Kíváncsi, hajlamos "piszkálni" más állatokat, de sosem ellenséges szándékkal, viszont ez a kevésbé mozgékony állatoknak nem igen tetszik. A kutyákhoz általában mindig tud játékos kapcsolatot kialakítani. A macskákat, teknősöket nem hagyja nyugton, ezért nem mondhatnám, hogy különösebben jól kijönnének egymással, de tudnak egy légtérben lenni, ha én is jelen vagyok és rá tudok szólni, hogy ne piszkálja őket, bár egy idő múlva amúgy is elveszti irántuk az érdeklődését.

Ha más kutyát szeretgetek akkor ő is odajön, de féltékenynek nem mondanám. Kis korától kezdve jár kutyák közé, így természetes számára, ha más kutyánál köt ki a játéka, de egy jutalomfalaton már nagyobb eséllyel mordulhatnak össze.
Semmilyen ember fölé nem helyezi magát, minden embert barátságosan kezel, senkit még soha meg nem harapott.

A kutyaiskolában vannak visszatérő kutyák, akikkel szeret játszani, de leginkább labdázni szeret, túlságosan egyik kutyával se foglalkozik jelentősebben, de mindegyikkel jól kijön. Leginkább itthon a másik kutyánkkal vannak jóban, akivel sokat játszik.

Szeret minden embert akivel egy környezetben van, a kisgyerekeknek általában nagyon tetszik és szeretik megsimogatni, amit ő készségesen elfogad. Leginkább az én közvetlen környezetemben szeret lenni, bár nyugton maradni ritkán szokott. Leginkább szaglászik, játszik, futkározik. Kis korától fogva szeret a lábam közé bújni mikor állok és ezt másoknál is van, hogy megpróbálja. Ha ülök szeret odajönni hozzám és az ölembe dugja a fejét. Ha hagyom neki akár az ölembe is mászik a mellső két lábával, szóval szeret bújni.

Nem szereti, ha ott hagyom valahol. Még úgy se ha lát, de nem tud odajönni hozzám, mert mondjuk egy kerítés másik oldalán állok. Gond csak annyi van belőle, hogy ilyenkor ugrál és ugat, nyüszög, de mikor sűrűbben van kikötve valahova, vagy boxba van zárva és nem figyelek oda a hisztijére és időszakosan rászólok, akkor utána jobban viseli, ha később ott hagyom valahol, de ezt még többször kell gyakorolni ahhoz, hogy jobban menjen.

Télen került hozzánk, ezért az első pár hónapot bent töltötte a házunkba. Ekkor még sajnos nem sikerült szobatisztaságra nevelni őt. A kertünkben van füves és betonnal borított rész is és amikor először kiengedtük és nem engedtük vissza, akkor párszor még a betonra kakilt, de miután erről leszoktattam már azt is tudja, hogy máshol is a fűre kell elvégeznie a dolgát és általában el is vonul mikor ezt teszi.
4-5 hónapos korától jár kutyaiskolába. A szocializálódását tekintve mindenképp megéri legalább rendszeresen kutyák közé vinni kedvencünket, de az ott tanult engedelmességi gyakorlatok is hasznosnak bizonyulnak az életben, ha például a szabadban is be akarjuk hívni a kutyánkat, vagy azt akarjuk, hogy jobban figyeljen ránk.
A másik kutyánknak hála, szerintem túlzottan ingerülten lép fel olykor mindenféle járókelővel szemben, aki áthalad az utcánkon, amiről különösen nehéznek bizonyul leszoktatni őket, mivel egymást is hergelik ilyenkor. Illetve a láb melletti sétáltatásra volt még nehéz rászoktatnom, mivel nagy a mozgásigénye, de lassan de biztosan egyre jobban megy az is.
Nagyon ellenszenvesnek tartom, amikor egy kutya neveletlen és nem szólnak rá a gazdájuk, nem törődnek velük eleget. Sokan állnak úgy a kutya tartáshoz, hogy csak arra kell, hogy "védje a házukat", de megfelelő időráfordítás nélkül, legtöbbször ez csak egy beképzelt, neveletlen kutyát eredményez, aki úgy gondolja mindent megengedhet magának.
Érdekesnek fog tűnni, de a leghasznosabb módszer, amit ajánlani tudok, az a leszidás. Ha bármilyen úton-módon van amikor sikeresen a kutya tudtára tudjuk adni, hogy nem helyes az amit csinál, de szeretjük amikor jól viselkedik, tehát határok között neveljük, akkor mindennél jobban fog minket szeretni a kutyánk, ahelyett, hogy egyszerű kajaforrásként tekintene ránk.

Szerintem nagyon jó tudna lenni benne ha megtanítanák, mert nagyon szeret szagolgatni, keresgetni.
Ha otthon van előszeretettel ugatja meg az utcai járókelőket, amivel nem lenne gond, de túlságosan sok jelentőséget tulajdonít nekik, ami nekem nem annyira tetszik, de már látni a jelét annak, hogy ritkábban ugat, mint akarna. Egyébként szerencsére nem nyüszögős, szóval elég csöndes kutya összességében.

Volt sajnos, hogy megrágott dolgokat. Iszonyatos módon szeret rágni, szóval meg tudom érteni, de nagyobb baj sosem volt belőle. Általában a fa dolgokat találta meg: kis korában egy kis asztalnak a lábát rágdosta meg, de a akkoriban nem is volt még mivel játszania... Azóta csak a kerti asztalunk lábát rágta még meg, de amióta kint van és vannak a kertünkben gallyak, ágak azóta mindig van mit rágdosnia, így kellőképpen le tudja foglalni magát mindig.

Mivel magyar vizsla, ezért sűrűn illetik a "kajla" jelzővel, jogosan. Ezen kívül pontosan olyan, mint amit egy magyar vizslától várnánk: mozgékony, izmos, de hajlékony, vékony, kecses, hiperaktív, jó a szaglása, játékos és villám gyors.

Nagyon szeret játszani, leginkább a labdázni szoktam vele. Nincs kedvenc játéka, bármivel szívesen játszik, amit tud rágcsálni.

Változó. Mivel nem tudok sokat a témáról, így nem hiszem, hogy a véleményem bármennyire is értékes lenne. Mindenesetre, kiskorában, először 3-szor kapott enni junior tápot. Aztán mikor nagyobb lett már csak 2 etetésre osztottam a napi adagját. 1 éves kora után pár hónappal még mindig a juniorból evett, viszont már nem volt akkora étvágya és látszódott is rajta, hogy egy kicsit vaskosabb, mint volt. Így aztán átváltottam a sima adult tápra és már csak egyszer, reggel akartam neki adni, ami működött is volna, de van egy másik kutyánk, aki ugyanúgy napi egyszer kapott, de ő meg pont akkor váltott a senior tápra és újra 2 etetésre tértem át vele, ezért végül mindkettőnek kétszer adok, de Pihe este csak egy kis adagot kap, reggel kapja meg a közel teljes adagját.
Ugyanakkor elviekben válaszolva a kérdésre, szerintem egy egészséges felnőtt kutyának a napi 1 etetés teljesen megfelel az igényeinek. Én a bolti tápot preferálom, mivel nekem az a praktikusabb, mintsem hogy magam csináljak neki valamit. A "házikoszt" szót kicsit kétértelműnek tartom, ugyanis házikoszt alatt érthetünk olyan ételt, amit mi eszünk, meg olyat is, ami kifejezetten a kutyának van. Nagyon fontos, hogy a kettő semmilyen körülmények között nem lehet egy és ugyanaz!! Úgy értem, hogy van az az étel, amit mi eszünk, de a kutya nem és van olyan, amit a kutya eszik, de mi nem. Egyetlen egy féle táplálék van, ami a mi ételünkből marad vissza és szívesen adom a kutyámnak: a csont és a nyesedék, semmi más. Itt meg kell említenem azt is, hogy ezek alatt általában főtt dolgokat értek. Nem mondom, hogy soha nem adtam még nyers csontot a kutyámnak, de nem szívesen teszem. Néha belefér, de nem egy nagy dolog megfőzni mielőtt odaadom a kutyámnak.

Mivel kíváncsi, ezért szívesen megkóstol mindenféle dolgot. Szinte majdnem biztos, hogy szívesen elfogadja legtöbb zöldséget és gyümölcsöt is ha éppen azzal kínálnánk, de nem jellemző. Válogatósnak nem mondanám és nagyon jó étvágya van.
Kiskorában először egy egyszerű tálból kapott enni, amiből úgy habzsolt, hogy valószínűleg, egyetlen falatot nem rágott meg, pedig száraz tápot kapott. Gondoltuk ez nem maradhat így, így aztán vettünk egy egyedi kialakítású tálat, ami direkt nehezíti az evést és azóta olyan szépen megrág mindent, hogy öröm nézni ahogy eszik.

Valahogy mi a Brit Premium-nál kötöttünk ki. Egy idő után már valami viszonylag normális táppal akartuk etetni a kutyáinkat nem a legolcsóbb akármivel és ez tetszett meg és azóta is ezt használjuk. Nem igazán tudok semmi olyat mondani, ami miatt jobb vagy rosszabb lenne más tápoknál. Ez volt, ami könnyen beszerezhető, nem a legolcsóbb táp, de nem is túl drága. Ezen belül nyilván a kutya méretéhez és korához illő variánsokat használjuk, habár most megpróbálkoztunk a Sport táppal, mivel igen csak aktív a kutyánk és gondoltuk illik hozzá és az is nagyon tetszik!

Természetesen szokott kapni jutalomfalatot, hiszen kutyaiskolába szoktam járni vele. Kétféle jutalomfalatot szokott kapni. Az egyik valamilyen sima, egyszerű száraz jutalomfalat, amit lehet kapni boltokban, teljesen mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy valami pici dolog legyen, de sok, amit otthon szokott kapni, ha valamit jól csinál. A másik pedig, amit a kutyaiskolába viszek neki, az tipikusan lecsókolbász kockára vágva és a tápjából egy kicsi ha véletlenül az előbbi elfogyna. A kutyaiskolába és otthonra azért kell más, mert a kutyaiskolába az a szempont, hogy könnyen meg tudja enni és gyorsan újra figyelni tudjon, otthon pedig az a fontos, hogy sokáig elálljon.
Általában otthon akkor szokott kapni jutalomfalatot, amikor megjön az ételfutár az aznapi ebéddel és azért van nálam, hogy rám figyeljenek és ne a kapura ha nyílik, és miután ügyesen kivárja, hogy elmenjen a futár utána megkapja. Ezen kívül egy kis otthoni gyakorlásra is tökéletes, ha épp meg akarjuk erősíteni kutyánkat valamiben, amit a kutyaiskolából láttunk.

Néha volt szerencsém autóban utaztatni és jól viselte. Általában nincs miért autóval viszegetni őt, de ha mégis kell, akkor van egy boltból vett hámunk, aminek a végét be lehet kötni a biztonsági öv csatjába és így tudjuk utaztatni a hátsóülésen. De olyan is volt már, hogy a lábamnál utazott és mivel volt elég hely, így le tudott feküdni és még aludni is tudott. Tömegközlekedésen még sose utazott, de nem hinném, hogy nagy problémát okozna.

Nem.

Rendszeresen szoktunk rá tenni bolhairtó cseppeket, illetve féreghajtót is szoktunk neki adni alkalmanként.

Szerencsére a kutyámnak szép rövid szőre van, amit akár nevezhetnénk "öntisztítónak is", mert akármi kerül rá, az egy idő után mindig leválik róla és mindig ugyanolyan szép marad a szőre. Nyáron van lehetősége vízbe pancsolni, illetve a kertünkben hemperegni, ami én úgy gondolom, hogy kellő mértékben hozzájárul ahhoz, hogy szép egészséges szőrzete maradjon. Mellesleg többször is kérdezték már, hogy mivel etetem, mert azt mondták olyan szép fényes szőre, pedig egyszerű tápot eszik mindenféle extra szőrápolás nélkül.

Nem szoktam fürdetni. Magát fürdeti... Vagy az fürdetésnek számít, hogy olyan helyre viszem, ahol van víz, amiben pancsolhat? Szeret pancsolni, nem viszolyog a víztől. Pocsolyába illetve sárba nem szoktam engedni, hogy játsszon, hemperegjen.

Általában kint egy szivacson, vagy a kutyaházban alszik, ezért ha lehűl az idő behozzuk, mert kint nincs annyira meleg hely, ami megvédené a hidegtől. Mivel vadászkutya és eredetileg ragadozók a kutyák, ezért természetes, hogy könnyen felkel ha olyan neszt hall, amit nem ismer, de egyébként nyugton alszik és nem kel fel mindenre.
Mivel nagyon aktív a kutya napközben, ezért gyorsan el tud fáradni és van, hogy szundít napközben is, de ez függ az időjárástól is.

Mivel kiskora óta jártam vele kutyaiskolába, így szinte bármilyen helyen és szituációban be tudom hívni a kutyám, illetve engedelmes eléggé ahhoz, hogy ha valamit olyan hangsúllyal mondok, akkor megtegye, amit kérek tőle, így aztán nehezen alakulna ki olyan szituáció, amiből aztán végül megszökne a kutya. Habár volt két olyan eset, amikor nem voltam ott és kiszöktek a kutyák, de mindkét esetben meglettek, illetve a másik kutyánk amikor még egyedül volt, többször is kiszökött, de mindig visszajött magától, szóval szó szerint "elveszni" még sose veszett el egyik kutyánk se. Bár az egyik teknősünk az igen!

Szerencsére nem fél az ilyenektől. A másik öregebbik kutyánk ellenben kibírhatatlan ilyenkor. Semmit nem lehet tenni ilyenkor, ami megnyugtathatná és úgy remeg, mint a nyárfalevél.

Nagyon ügyesnek tartom a kutyámat, ügyesebbnek, mint egy-két másik kutyafajta, ugyanis nagyon könnyű vele apportírozni és szívesen dolgozik is ha épp arról van szó és nagyon szeret dolgozni a jutalomért. Ellenben pár kutyafajtával, akik sokkal szétszórtabbak és komolytalanabbak, ezért sokkal nehezebb őket munkára késztetni, vagy valamilyen komolyságot elvárni tőlük.

Egy magyar vizsla nagyon aktív és nagy a mozgásigénye és ha szuka, akkor még hihetetlenül önfejű és akaratos is, szóval ha valaki ilyen kutyát szeretne és nevelni is akarja (mert tartani bárki tud kutyát), akkor ahhoz kell valami, amivel kellőképpen le tudja fárasztani a kutyát és nagyon nagyon határozottnak és következetesnek kell lennünk a kutyánkkal és akkor egy villámgyors, hihetetlenül ügyes kutyánk lesz!

Nem, de ha majd meg leszek elégedve az agility tudásunkkal, majd lehet kipróbáljuk magunkat egy versenyen is.

Voltunk egy kutyás táborba csak én meg a kutyám, ahol jobban megismerhettem a kutyámat és még jobban egymáshoz szoktunk, ugyanis ott csak rám volt utalva egy teljesen idegen környezetben, aminek egy héten át ki voltunk szolgáltatva más idegen kutyákkal egyetemben minden nap. Tanulságos volt és úgy éreztem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz ezáltal. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy legyen legalább egy ilyen élménye a kutyájával!

Elkepesztő magasra tud ugrani helyből! Közel talán egy másfél méternyit képes elrugaszkodni a talajtól ha akar. Otthon az ablakpárkányra is fel tud ugrani, mint valami macska...

A helyi állatorvoshoz szoktam vinni. Egészen addig, amíg nem lett ivartalanítva, addig szerintem csak pozitív élményei voltak az állatorvosról, viszont miután elbódították, otthagytam és úgy ébredt fel, hogy én sehol nem vagyok és van a hasán egy seb, azóta már vannak parányi fenntartásai a hellyel kapcsolatban, de egyébként ezek kezdenek elkopni és nagyon jól viseli ha valami miatt esetleg ott van dolgunk.

Igen és hasznosnak tartom hacsak nem akarod pároztatni valamilyen megfontolásból a kutyádat. Az ivartalanításnak hála elvileg tovább élnek és sokkal kiegyensúlyozottabban tudnak élni a periodikus hormonális kicsapongások nélkül. Ha nem vagy benne biztos, hogy pároztatni akarod a kutyád, mégsem ivartalanítod, az olyan, mintha a gyerekeddel, nyáron, minden nap valamilyen cukrászda előtt sétálnátok el, de soha nem mennétek be egybe sem.

Van a kertünkben pár növény, amit természetesen féltünk a kutyáktól és van is miért. Nem egyszer fordult elő, hogy ott ástak lyukat, ahol nem kellett volna, de egyébként sem tartom elfogadhatónak az ilyesfajta önkényes "tájrendezést", így aztán nagyon erősen fellépek minden alkalommal ha sikerül rajta kapnom akármelyik kutyámat, hogy épp kapar. Ha pedig nem sikerül, akkor mérgelődve ásom vissza a lukat és reménykedem benne, hogy következőnek rajta kapom!

Nem teljesen értem a kérdést. Ha kilép a kapunkon a kutya úgy, hogy azt én külön nem kértem tőle, akkor természetesen maximálisan problémásnak tartom a dolgot és határozottan fellépek ellene. Az idősebbik kutyánk már nem olyan fürge, mint fénykorában, így ő messze már nem tud jutni ha kiszökik, leszoktatni róla meg már nem lehet, de Pihe nem fut csak úgy ki, amikor épp alkalma adódik rá, ha meg csak simán átlépi a kapu vonalát, mert kíváncsi azonnal rászólok, de persze ilyenkor csak szelídebben, hogy érezze, hogy nem tetszik nekem, amit csinál.

Nem vagyok kutyatenyésztő, így jobb szeretem ivartalanítva tudni a kutyáimat.

Nagyon vicces arcokat tud vágni, amikor a szájának a lebenye beleakad a fogába!
Hihetetlenül magasra tud ugrani helyből, de ezt már említettem.
Szeret a lábam közé bújni és mások is meglepődve tapasztalják például a kutyaiskolában, amikor egyszer csak a lábuk között terem a kutyám.